- Tom, édesem, te vagy az? – szólt ki egy nyugodt hang a konyhából, édes sütemények illatával keveredve. Tom mély levegőt vett, a kabátját pedig felakasztotta az ajtó mellett lévő apró fafogasra.

- Igen, megjöttem!

Egy apró fekete-fehér szőrcsimbók emelkedett fel a kanapéról, odaszaladt Tomhoz, és úgy pattogott körülötte, mint egy megbolondult teniszlabda.

- Samy! – kiáltott fel Tom, és megpróbálta arrébb lökni az állatot, és csukott szájjal húzta el a fejét, félve, hogy ha nyitva hagyja, a kutya a végén még belemászik.

- Samy Deluxe! Szállj le Tomról, MOST! – szólt rá egy csinos, vörös hajú nő, a konyha ajtajában állva. Az arcán egy kis folt csoki ékeskedett, a homlokán pedig egy nem túl széb égésnyom. Egy seprűvel legyezett a kis collie felé, aki nagyot vakkantott ijedtében, és Tom nadrágjába kapaszkodott, majdnem letépve a szárát.
- Tom! – kiáltott fel a lány, és olyan szorosan magához ölelte, mint még soha. Tom elvigyorodott, amikor észrevette az idegességet a nőn.
- Nagyon jól nézel ki!
- Persze, meg tollas a hátam. – felelte Marina szárazon, de egyből el is mosolyodott. A karjáról egy kis darab tésztát törölt le az ujjaival, Samy Deluxe pedig készségesen odaugrott hogy megegye, még mielőtt földet ért volna a falat.

- Risottót próbáltam csinálni, de szerintem még magamat is jobban sikerült megfőznöm, mint az ételt. – mondta szomorúan, az arcán lévő égésnyomra mutatva. Tom majdnem nevetni kezdett, Marina mindig fel tudta vidítani. Olyan volt, mint egy kis energiabomba, amit senki és semmi nem volt képes elpusztítani, még egy elvetemült risotto sem.
- Szeretnéd, hogy befejezzem? – kérdezte Tom, ő ugyanis nagyon finoman tudta elkészíteni. Félig olasz volt, az anyja révén, és azzal, hogy kiskorában mindig odafigyelt főzés közben, hatalmas előnnyel indult. Marina ezzel szemben sütésben örökölt hatalmas tehetséget. Olyan desszerteket tudott készíteni, amiket ember még nem látott. A családban volt is egy mondás, hogy ha Marinánál van süti, akkor egy hétig ott maradsz a házában, mert az biztos, hogy nem fogsz kiférni az ajtón utána.
- A világ legjobb testvére vagy! – jelentette ki Marina, majd levette a köténykéjét az asztalra, magát pedig a kanapéra, Samy Deluxe pedig egyből az ölébe ugrott. Tom a konyhába ment, és a fazékban lévő masszát nézte. Annak, aki tudott főzni, egyből kiszúrta, hogy Marina szörnyű szakács lenne. Tom levette a tűzről, és neki állt valami normális vacsorát készíteni.
- Szóval hogy vagy, Ri? – kérdezte a konyhából. Hallotta, hogy Marina épp a kutyát próbálja rávenni, hogy hagyja békén a párnákat, és már attól nevetni kezdett, ahogy elképzelte a szituációt.
- Nagyon jól! Egy hónapja megismertem egy srácot. Aztán kidobott, aztán megpróbáltam visszaszerezni, aztán megismertem egy másik srácot.
Tom majdnem kiborította a tésztát, annyira meg volt lepődve.
- Valaki kidobott téged? – kérdezte hitetlenkedve. Illetve, inkább megdöbbent felkiáltás volt a részéről, mert ha valaki, akkor Marina aztán gyönyörű volt. Annyira gyönyörű, hogy Tom el sem tudta képzelni, hogy valaki képes lenne szakítani vele. Az anyjuk finom, olasz arcvonásait örökölte, de az apjuk porcelánfehér bőrét és vörös haját, és nem utolsó sorban; Tom testvére volt. Ettől már automatikusan sokkal csinosabb lett, mint bárki más. Leszámítva persze Billt, és jobb napokon talán Beyoncét.
- Igen. De a második sráccal muszáj lesz találkoznod. Gustavnak hívják, egy német cserediák. Gyönyörű kék szemei vannak, és… - kezdett Marina álmodozni, de Samy Deluxe megharapta az ujját, ezért egyből abba is hagyta.
- Szóval bírod a srácot? – kérdezte Tom.
- Szerete… Mármint, igen. – mondta Marina zavartan, és az arca olyan vörössé vált pillanatok alatt, ami a hajával együtt komikus látványt nyújtott.
- Szerelmeeees vagy! – cukkolta Tom, válaszként pedig egy párnát kapott az arcába (egy kicsit még fájt is neki), a nővére pedig tovább pironkodott.
- Nem is!
- Anyuci tudja már? – vigyorgott Tom, majd visszadobta a párnát.
- Viccelsz, ugye? Kizárt, hogy még egy szentbeszédet végighallgassak arról, hogy milyen fontos a szüzesség megtartása a házasság előtt.
Tom szigorúan nézett rá.
- Persze én azt sosem tenném. – tette hozzá a lány, jól láthatóan összekulcsolva az ujjait a háta mögött, a hazugság kimondása közben, Tom pedig csak nevetett rajta.
- És veled mi van? A kis pisis Tomnak vajon van valakije? – tapadt rá Marina, mint egy őrült macska, és körözni kezdett, elállva az útját. Az egyik rasztáját is meghúzta játékosan.
- Gyerüüüünk Toooom! Én is elmondtam Gustavot! – nyávogta.
- A risotto mondjárt odaég, Ri! – figyelmeztette Tom.
- Nem érdekel. Tudsz egyszerre is két dologra figyelni, nem? – vonta fel a szemöldökét Marina, Tom pedig egy sóhajjal beismerte a lány győzelmét.

- Rendben. Billnek hívják… és azt hiszem szerelmes vagyok.