Ezt k�vet�en Tom nem maradt t�l sok�ig a cell�ban. Gyorsan ki is ment a szob�b�l, betartva azt a szab�lyt, hogy sose ford�tsd a h�tad egy rabnak, majd siet�sen bez�rta maga m�g�tt a z�rakat.

- H�t, j� volt tal�lkozni! – mondta 815-�s bel�lr�l, �s Tom l�tta a kis ablakon �t, hogy integetett neki, egy�rtelm�en sz�nlelt lelkesed�ssel.

Tom leszaladt a l�pcs�k�n, le az irod�ba. Mire vissza�rt, addigra az eb�dsz�netnek m�r v�ge volt, �s minden rend�r ott m�r a hely�n, bele�rtve azt az Andreas sr�cot is, akivel el�z� nap tal�lkozott. A l�ba az asztalon volt, a sz�ken pedig el�re-h�tra hint�zott.- Szia. Eb�delni volt�l? – k�rdezte, ahogy lassan r�gcs�lta a f�lig elfogyasztott szendvics�t.

Tom b�lintott, a fej�ben pedig rengeteg gondolat kavargott. Nem tudta hova tenni a rabot. Annyira… m�snak t�nt, nem ide val�nak. Pr�b�lt k�vetkezetes lenni, de nem tudta mit gondoljon. Egy cs�sz�be k�v�t �nt�tt mag�nak, majd le�lt az Andreas melletti sz�kre.

- K�rdezhetek valamit? – tette a cs�sz�t az asztalra.
- Persze! – felelte Andreas, az egyik l�b�t pedig levette az asztalr�l. – Mindig seg�ten�nk kell a z�ldf�l�eknek.
Tom a szemeit forgatta. Nagyk�p� seggfej...
- Semmi komoly, csak… 815…
Andreas szemei egyb�l els�t�t�ltek.
- Csak felejtsd el, j�? Ha valamit tudni akarsz r�la, k�rdezgess valaki m�st, el�g pletyka terjed ahhoz, hogy mindent megtudj. Csak engem hagyj ki bel�le, ok�?
- Mi�rt f�lsz ennyire? – r�ncolta a homlok�t Tom. – Ok�, t�nyleg ijeszt�en n�z ki, de mit tud tenni? Alig 50 kil�, �s az isten szerelm�re, b�rt�nben van, nem tud neked semmit �rtani.
Andreas a fej�t cs�v�lta.
- � maga az �rd�g, emberi alakban, a l�tszat csal. Er�sebb, mint amilyennek t�nik, nem tudod mire k�pes.
- �s te tudod?
Tomot nagyon kezdte m�r irrit�lni a titkol�z�s. Elv�gre, a sr�c r�csok m�g�tt volt, �s egy fogpiszk�l� is vastagabb volt n�la; k�ptelen lett volna b�rmit is csin�lni.
- Ne k�rdezz t�bbet. – mondta Andreas gyorsan, majd felugrott, t�voz�sra k�szen. – K�rdezz valaki m�st.
Ezzel pedig el is ment, Tom pedig az �sszer�ncolt homlok�t vakargatta. Hi�nyzott neki a sapk�ja, ami �ltal�ban hely�n tartotta a raszt�it. �szint�n sz�lva, 815 nem is lehetett vesz�lyes. Legal�bbis nem a b�rt�n n�gy fala k�z�tt.

Gyorsan befejezte a k�v�j�t, a nap t�bbi r�sz�ben pedig nem volt m�r ideje a 815-�s rabon gondolkozni. Az �lt�z�ben azonban el�ker�lt a t�ma… megint.

- Van valakinek kedve s�r�zni egyet? – k�rdezte Georg indul�s el�tt, az ajt�ban �llva.

A t�bbiek mind beleegyeztek, majd Tom fel� fordultak. V�llat r�ntott. Sosem volt nagy iv�, de j� alkalomnak t�nt, hogy jobban megismerhesse a koll�g�it. Ezt mindenki egyb�l igennek vette.

- Remek! – vigyorgott Georg. – Arra gondoltam, kihaszn�lhatn�nk az est�t, sztorizhatn�nk meg ilyenek, a tudatlanok kedv��rt. – mutatott Tom �s Sophia fel�. A n� a szemeit forgatta, mik�zben becipz�rozta a dzsekij�t.
- Milyen sztorikat? – k�rdezte Tom.
- Gondolkoztam az eg�sz 815-�s �gy�n, �s van egy-k�t el�g �rdekes h�r r�la.

�s m�g annak ellen�re is, hogy Tomot minden pletyka hidegen hagyta, tagadhatatlanul, nagyon, nagyon tudni akart m�g r�la, �s k�ptelen volt elfelejteni az �gyet. Tal�n egy este a t�bbiekkel nem is lenne olyan rossz.

Basszus, el fog menni. Ki tudja, tal�n m�g j� buli is lesz.

Eld�nt�tt�k, hogy Georgn�l fognak �sszej�nni, �s amikor egy hatalmas Cadillac leparkolt a kocsifelhajt�n, majd Tom sz�llt ki bel�le, mindegyik koll�g�j�nak arc�n valami sokk �s irigys�g k�zti kifejez�s jelent meg.

Sz�gyell�sen a f�ldet b�multa, amikor bez�rta a kocsit. El akarta adni, ut�lta, hogy a nagy j�rm� ekkora figyelmet vont maga k�r�, mert ett�l �gy t�nt, hogy valami gazdag, fellengz�s anyuci kisfia. De az apja nem engedte, hogy eladja; azt mondta, hogy meg�r�lt, ami�rt ez egy�ltal�n megfordult a fej�ben. Ez�rt megtartotta ezt a szart. Illetve… Mindegy mit.

Az ajt�ban Georg �llt, aki a kocsi l�tt�n v�llon veregette.
- Ember, ez kurva j�! Ennyire gazdag vagy, vagy mi?
Tom �sszeh�zta az orr�t, majd bel�pett a lak�sba.
- Nem, nem vagyok. Csak… csak egy aj�nd�k volt.
- Egy kibaszott j� aj�nd�k! – lelkendezett Georg, de a t�m�t hamar le is z�rta, becsukta az ajt�t, �s beinvit�lta Tomot a nappaliban, ahol a t�bbiek m�r k�nyelmesen elhelyezkedtek egy asztalka k�r�l, egy-egy s�rrel a kez�kben.
- Most pedig, - ny�jtott Tomnak egy �veget – Fogj egy s�rt, �s �lj le. Mesemond�s k�vetkezik!
Miut�n koccintottak, Tom a kanap�ra ugrott, �s elhelyezkedett Gustav �s Sophia k�z�tt.

- Milyen ruh�id vannak, Tom? – k�rdezte Sophia. Felvont szem�ld�kkel n�zett v�gig a sr�con, �s nevetni kezdett. �gy t�nt, Georg is csak most vette �szre az �lt�z�k�t.
- Mi a szar az?
- �m… ruh�k? – vont v�llat Tom. Szerette a ruh�it; olyan k�nyelmesek, �s t�gasak voltak. Ellent�tben az egyenruh�j�val, ami a lehet� legk�nyelmetlenebb viselet volt az �sszes k�z�l. De a pokolba is, j�l n�zett ki benne, a h�lgyek pedig im�dj�k az egyenruh�s f�rfiakat, ez�rt h�t k�nytelen volt elviselni.
- Rendben. – nevetett Georg. – H�t, ok�, helyezd magad k�nyelembe!

Nem igaz�n foglalkozott a tov�bbiakban azzal, hogy Tom csak nappal rend�r, munkaid�n k�v�l ink�bb gengszternek szeretn� k�pzelni mag�t. Ehelyett � is lev�g�dott a kanap�ra, Sophia mell�, egyik karj�t pedig j�t�kosan �tvetette a v�lla felett, de a n� egyb�l arr�bb l�kte. Georg az ajk�t biggyesztette, mint egy gyerek.

- Sz�val. – k�sz�r�lte meg a tork�t Gustav. Pr�b�lt nem figyelni arra, hogy a bar�tja �pp a koll�g�jukkal pr�b�l fl�rt�lni. – Mivel kezdj�k?
Sophia v�llat vont.
- Mi is a neve… 815? M�rmint, egyel�re � t�nik a leg�rdekesebbnek!
Georg b�lintott, a figyelme pedig egyb�l el is terel�d�tt a n�r�l. Egy�rtelm� volt, hogy � maga is nagyon �rdekesnek tal�lta az esetet.
- Mindenk�pp. Rengeteg t�rt�net kering r�la!
- De mit k�vetett el? – k�rdezte Tom. – Most komolyan, ha t�nyleg olyan beteg lenne, akkor biztos nem itt lenne, nem? Ink�bb egy int�zetben �lne.
- Ez a legideges�t�bb az eg�szben! – mondta Georg, Tom fel� hajolva. – Nem tudjuk, hogy mit k�vetett el. Egyed�l a f�n�k tudja, �s persze azok a rend�r�k, akik ott voltak a t�rgyal�son, de �k nem fogj�k elmondani, mert hogy �k olyan professzion�lisak. – A sz�t kiejtve fintorgott, �s a szemeit forgatta. – Az akt�j�t is elz�rt�k valahova.
- �s nem arr�l van sz�, hogy beteg… de nem is eg�szs�ges, �rtitek mire gondolok? – tette hozz� Gustav. – Szerintem be van gy�gyszerezve, amit�l norm�lis marad.
- De mi�rt f�l t�le mindenki annyira? – k�rdezte Tom. Nagyon pr�b�lt valami �rtelmet tal�lni a t�rt�netben, 815-�s legend�ja ugyanis egyre r�miszt�bb� kezdett v�lni, de valahogy m�gsem volt az. �rdekes volt; furcs�n �rezte t�le mag�t; k�nyelmetlen�l.
- Gondolom a kisug�rz�sa. – vont v�llat Georg. – Egyszer l�ttam �t, a szemeivel pedig szinte �tsz�rta a testem, teljesen feket�k voltak. Ahogy r�m n�zett… �gy �reztem b�rmelyik pillanatban k�pes lenne r�m ugrani �s �td�fni a torkom.
Sophia is ugyanannyira �rdekl�d�tt, mint Tom, ez�rt � is el�re hajolt.
- De vesz�lyes is? M�rmint, r�nk n�zve?
- Ki tudja? – felelte Georg. – Szerintem ink�bb mag�ra jelent vesz�lyt. Hallott�tok, hogy m�r h�romszor megpr�b�lta meg�lni mag�t?
- Mi? – pislogott Tom.
- Igen! �gy hallottam, hogy el�sz�r az altat�it kezdte eldugdosni, hogy �sszegy�lj�n annyi, hogy t�ladagolhassa. A k�rh�z viszont kimosta a gyomr�t azt�n visszak�ldte, de az�ta is v�gig ott kell �llni mellette, am�g le nem nyeli a bogy�kat, azt�n ellen�rizni kell, hogy nem csak sz�nlelte. �ll�t�lag k�l�n �pol�kat h�vtak emiatt. El�g durva.

- Azt�n a k�vetkez� alkalommal, - folytatta Gustav a t�rt�netet – Felakarta akasztani mag�t a cip�f�z�j�vel, de valaki �ppen arra j�rt, �s leszedte onnan, az�ta pedig elvett�k a cip�f�z�it is, nehogy �jra pr�b�lkozzon.

- �s akkor – vette �t a sz�lat Georg ism�t. Nem tetszett neki, hogy a bar�tja is besz�llt a sztoriba. – nagyon k�ts�gbeesett, ez�rt megpr�b�lta, ez most durva lesz, felv�gni az ereit, a szemfogait haszn�lva.
Sophia szemei elkerekedtek, a kez�t pedig a mellkas�hoz kapta.

- Mi? Ez lehets�ges egy�ltal�n? – ki�ltott fel Tom d�bbenten.
- Azt mondj�k lecsiszolt�k a fogait emiatt. Egyszer megpr�b�ltam megn�zni, de persze amikor �n akarom, hogy r�m n�zzen, akkor az isten�rt se csin�lja, Nem hiszem, hogy ez ut�n �jra pr�b�lkozott, val�sz�n�leg m�r feladta.

Tom az asztalt b�multa, a szem�ld�k�t �sszeh�zva. Megpr�b�lta…? A saj�t…? Ew.

- �n sajn�lom �t. – mondta v�g�l Sophia, r�szv�ttel a tekintet�ben. – Gyer�nk m�r, egy�rtelm�en nincs j�l, �s…
- Mi a neve? – k�rdezte hirtelen Tom. Mindenki r�n�zett.
- �mm… - kezdte Gustav a fej�t vakarni. – Nem tudom.
Georg is leb�nult. Mintha nem is gondolta volna, hogy a „815” mellett val�di neve is lehet.
- Azt akarod mondani, hogy hiszel ezeknek a pletyk�knak, amikor m�g a nev�t sem tudod? – vonta fel Tom a szem�ld�k�t. – Ez nem tiszteletlen egy kicsit? �gy besz�lni r�la, amikor nem is ismered?
- � egy b�n�z�, Tom. – felelte Georg lassan. – Kit �rdekel, ha tiszteletlen, az a gyerek egy �r�lt. Emellett pedig amir�l nem tud, nem f�j neki, sz�val ne pr�b�lj okoskodni.

Tom felhorkant, majd belekortyolt a s�r�be.
- Akkor is… - morogta ink�bb csak mag�nak. Nem szerette a pletyk�kat; sosem tudta, miben higgyen. A fejedben ragadtak, azt�n min�l t�bbet hallottad, min�l t�bbet gondolt�l r�, a v�g�n te magad is kezdted elhinni, am�g el nem veszt�l a h�l�jukban...

Ezek a pletyk�k azonban csak azt a hat�st v�ltott�k ki bel�le, hogy ism�t fel�ledt benne a v�gy, hogy megl�togassa a 815-�st; egyre jobban �rdekelte, hogy mi is az igazs�g. Ha valahogy siker�lne megnevettetni, l�thatn� a... – kir�zta a hideg, ez�rt ink�bb meg is �llt a gondolatmenet�ben. Bele sem akart gondolni.

- Majd kider�tj�k a nev�t, ha olyan fontos neked. – veregette v�llon Georg.
- Gy�k�r. – nevetett Tom a fej�t cs�v�lva.

M�r el is kezdte a fej�ben megtervezni a m�snapi l�togat�st. Tudta, hogy reggel 8 �s 9 k�z�tt egyed�l lesz az �p�letben, mert ilyen korai �r�kban soha semmi sem t�rt�nt, ez�rt nem is volt sz�ks�g arra, hogy m�g t�bben legyenek ott.

Tom n�ha elgondolkozott, hogy t�nyleg olyan j� dolog-e a k�v�ncsis�ga...