Tom csak egy kicsit volt r�szeg, amikor Georgt�l elindult haza, de a biztons�g kedv��rt a kocsij�t ott hagyta n�la. Ha m�r rend�r volt, illett neki j� p�ld�t mutatni �s k�vetni azokat az istenverte t�rv�nyeket.

A fej�ben rengeteg �j inform�ci� kavargott; j� is, rossz is. De k�ts�gtelen�l, mindegyik �rdekes volt. N�ha elgondolkozott, hogy tal�n detekt�vnek vagy helysz�ni fel�gyel�nek kellene mennie szimpla rend�rtiszt helyett. Sokkal t�bb rejt�ly van azokban a szakm�kban, sokkal �rdekesebbek. De karrier ter�n nem volt t�l sok v�laszt�sa. Rend�rtisztt� v�lni elv�r�s volt a csal�dban. Az apja is az, �s a nagyapja is az volt, r�ad�sul m�g a d�dapja is. Nem volt m�s v�laszt�sa. Annyira az�rt nem zavarta persze, de h�t akkor is.

815-�s vajon t�nyleg ilyen sokszor pr�b�lt �ngyilkos lenni? Tom ezen t�n�d�tt, �ton a h�l�szob�ja fel�. Ez vajon azt jelentette, hogy megb�nta amit csin�lt? Egy�ltal�n mi a fen�t k�vetett el?

Tom a fej�t vakarta a sapk�j�n kereszt�l, majd f�lredobta, ezt k�vetve a ruh�it is. Ami�ta csak elj�tt Georg h�z�b�l, k�ptelen volt kiverni 815-�st a fej�b�l. Fogalma sem volt mi�rt, de egyszer�en nem tudott lesz�llni a t�m�r�l. Az isten�rt is, v�g�lis csak egy �tlagos b�n�z� volt. Abba kell hagynia a sok CSI-t.

R�esett az �gy�ra, �s ott j�tt r�, hogy m�g f�radtabb, mint hitte. Feljebb vonszolta mag�t, hogy l�thassa az �r�j�t. Az �jjeli szekr�nyen l�v� digit�lis �ra kijelz�j�n 1:31 villogott. 5 �ra m�lva m�r fent kell lennie. Basszus.

Lefek�dt h�t, a fej�re h�zott egy takar�t, hogy minden f�nyt kiz�rjon, �s megpr�b�lt elaludni. Nem siker�lt. Fizikailag hi�ba volt egy hulla a f�radts�gt�l, az agya m�g akt�v m�k�d�sben volt. Nagyot s�hajtott, �s a h�t�ra fordult, a plafont b�mulni.

Ak�rh�nyszor elment kint egy kocsi, a plafon egy p�r pillanat erej�ig vil�gos lett, Tom szemei pedig egyb�l kinyit�dtak, �gy lehetetlen feladatnak t�nt kikapcsolnia az agy�t.

Tudta, hogy aludnia k�ne, elv�gre �bren kell lennie majd… bassza meg, 4 �s f�l �ra m�lva.

Nagyot s�hajtott, �s v�g�l fel�llt, hogy a konyh�ba menjen, �s bevegyen egy f�l szem altat�t. A gy�gyszer hamar m�k�d�sbe is l�pett, Tom pedig �lmatlan �lomba mer�lt 10 percen bel�l.

M�snap reggel Tom alig tudott dolgozni. Term�szetesen elfelejtette, hogy a kocsija Georg h�z�n�l maradt, ez�rt futnia kellett, nehogy lek�sse a buszt, ami pedig hangos tin�dzserekkel volt tele, akik iskol�ba mentek.

L�tta, hogy Georg vigyorog a k�v�ja f�l�tt, ahogy pontosan 8:00-kor beesett az ajt�n, lihegve, eln�z�st k�rve a k�s�s�rt.

- Rossz reggel? – k�rdezte Georg a sz�ke m�g�l.
- Nem annyira, csak elfelejtettem, hogy a kocsim n�lad maradt. – felelte Tom, k�zben pedig a t�k�rben ellen�rizte, hogy rendben van-e az egyenruh�ja, hogy biztosan meg van mindene, az inge rendesen be van-e t�rve �s gombolva. Tudta, hogy ha valami nem stimmel B�cker val�sz�n�leg eg�sz nap k�v�scs�sz�k mosogat�s�val b�ntetn�, amihez egy�ltal�n nem volt kedve.

- Egy�ltal�n mit keresel itt? – k�rdezte, Georgra pillantva. – Azt hittem senki sem lesz itt ma reggel.
Georg fel�llt �s ny�jt�zkodott.
- Nem mehettem el, am�g nem j�ssz meg. Mit gondolt�l, hogy itt lehet hagyni ezt a helyet �rizetlen�l?
Tom egy kicsit h�ly�nek �rezte mag�t, ami�rt nem gondolt erre.
- H�t, most m�r itt vagyok.
Sz�val kopj le, hadd n�zzek sz�t – tette hozz�, term�szetesen ezt m�r nem mondta ki. De nem is kellett, Georg ugyanis mag�t�l is h�zta m�r fel a dzsekij�t, �s h�tradobta a haj�t, ahogy mindig is szokta, miel�tt elindul valahova.
- Gustav 9-re j�n. – mondta Georg, �s ellen�rizte a zsebeit, hogy mindene megvan-e. – �n meg d�lk�r�l j�v�k vissza.
- Rendben. – b�lintott Tom. M�r alig v�rta, hogy egyed�l legyen. Georg is b�lintott, de m�g miel�tt elindult volna, visszadugta a fej�t az ajt� m�g�l.
- Egy�bk�nt, a vezet�kneve Kaulitz.
- Mi? – pislogott Tom.
- 815. A neve. Tegnap el�gg� kiakadt�l, ami�rt nem tudtuk, ez�rt k�rbek�rdeztem. A vezet�kneve Kaulitz.
Tom b�lintott. �gy egy kicsit k�nnyebb lesz megval�s�tania a terv�t.
- �s a keresztneve?
- Azt nem tudom. Senki sem tudja, mert aki nem volt ott a t�rgyal�son, nem olvashatta az akt�j�t. Mindegy, mennem kell, egyesekkel ellent�tben fontos dolgom van. – nevetett Georg, majd intett, �s el is t�nt.

Tom nem foglalkozott Georg besz�l�s�val, �s egyb�l odaszaladt a fi�khoz, ahol a rabok akt�it tartott�k. K, K, K… Mag�nak mormogta a bet�t, mik�zben az ABC rendben l�v� mapp�k k�z�tt kutatott. Kinyitotta azt a fi�kot, amiben a K kezd�bet�j� rabok akt�i voltak.

Meglep�d�tt, hogy mind�ssze 3 mappa volt benne, de ezek k�z�l egyik sem Kaulitz. De h�t egyed�l ezen a helyen tartott�k a rabok pap�rjait, sz�val hol…? K�r�ln�zett, �s B�cker irod�j�n akadt meg a szeme. Tal�n bent van?

De term�szetesen az iroda z�rva volt, ez�rt Tomnak be kellett ismernie a veres�g�t, �s tov�bbi kutat�munka helyett elindult fel a 32-es cella fel�.

815-�s az �gy�n fek�dt, csukott szemmel, de val�sz�n�leg nem aludt, mert egyb�l ki is nyitotta �ket, amint megjelent Tom az ajtaja el�tt. 815 fel�lt, �s a kis ber�csozott ablak fel� n�zett.
- Hell�, rend�r. Mivel �rdemeltem ki ezt a megtiszteltet�st? – vigyorodott el. – H�t, j�jj�n csak be, ne �lljon ott, mint egy bolond.

Tomban is m�t felmer�lt a k�tely, hogy vajon j� �tlet-e bemenni oda, de h�t, m�gis mi rossz t�rt�nhet? Neki fegyvere volt, a rabnak meg alig volt valami kis h�s a csontjain. �s k�l�nben is meg akart n�zni 1-2 dolgot. Kinyitotta h�t a z�rakat, majd �vatosan bel�pett, bez�rva az ajt�t maga m�g�tt.

- Csendes reggel? – k�rdezte 815, ahogy lassan felemelkedett az �gy�r�l. – Sajn�lom, nem volt id�m semmivel k�sz�lni, de van v�z? – biccentett a f�rd�szoba fel�.

De Tom nem figyelt arra, hogy mit mond; a fogait pr�b�lta n�zni, ahogy besz�lt. L�tnia kellett, hogy amit el�z� este Georg mondott igaz volt-e, a szemfogair�l.

815 egy l�p�st tett fel�, Tomnak pedig a fegyvere mellett l�g� keze �sszer�ndult. A rab ekkor a sz�j�hoz emelte a kez�t, �s felh�zta a fels�ajk�t, megmutatva a fogait. A szemfogai �lesek voltak, teljesen �rintetlenek.
- Pletyka. – mondta k�z�ny�sen, majd visszaejtette a kez�t maga mell�. – Most pedig ne b�muld a sz�mat, zavarba hozol. – vigyorgott, Tom pedig �szrevette, hogy a mosolya a szemeiben sosem jelent meg.

A szemei mindig ugyanolyanok voltak. S�t�tek, �rzelemmentesek.

- �s mi van a… - k�rdezte Tom, �s len�zett a cip�ire. A cip�f�z� hi�nyzott.
- H�t, mit mondhatn�k, el�g unalmas idebent. N�ha el akarok m�r menni, tudod?
Tom a sz�j�t r�gta bel�lr�l, �s pr�b�lta kital�lni, hogy mit v�laszoljon. Mit mondhatna?
- Nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy itt legy�l. – mondta v�g�l.
- Ne is mondd. – v�laszolta – Senki sincs az �n koroszt�lyomb�l, akivel j�tszhatn�k.
Valami a szemeiben megv�ltozott, �s Tom fel� l�pett ism�t.
- El�g… unalmas tud lenni. – mondta a rab.
Tom h�tr�bb l�pett, a h�ta pedig ezzel neki�tk�z�tt a falnak.
- Mit csin�lsz? – k�rdezte bizalmatlanul. – Na pr�b�lj megsz�kni, nincs semmi es�ly…
- Ne agg�dj! – r�zta a fej�t 815, mosolyogva.
- Akkor…
- El�g csendes ma itt. – mondta a rab m�sodszorra is, Tom mondat�nak k�zep�be v�gva.
- Igen, 9-ig csak �n vagyok. – szaladt ki Tom sz�j�n, de amint kimondta, esz�be jutott, hogy tal�n nem kellett volna.
815 szemei �rdekl�dve felvillantak.
- Nocsak, nocsak, egyed�l vagyunk? – cs�szott k�zelebb, eg�szen addig, am�g m�r majdnem �ssze�rt az orruk. – Nagyon sz�p szemeid vannak. – mondta m�ly hangon, Tom pedig nagyot nyelt, �s majdnem azt mondta, hogy ’neked is’, de m�g id�ben meg�ll�totta mag�t. Az igazs�g, hogy t�nyleg sz�p szemei voltak, �s alapb�l sz�p arca. Furcsa volt ezen a helyen ilyesmit l�tni. Nem passzolt ide.
- Mi�rt vagy itt? – k�rdezte 815.
- Vicces, �n is pont ezt akartam k�rdezni. – v�laszolta Tom, ezzel kicsit b�trabbnak �rezve mag�t a r�miszt� alak mellett.
A rab arc�n egy pillanatra valami d�h�z hasonl� �rzelem futott �t, de gyorsan el is m�lt.
- Hossz� t�rt�net. Nem akarom elrontani a hangulatot.
- Nem zavarna.
815 sz�r�san n�zett r�, Tom kezei pedig ism�t megr�ndultak, k�szen arra, hogy b�rmelyik pillanatban el�r�nts�k a pisztolyt.
- Nem, jobb �tletem van. – mondta a rab, az egyik ujj�t pedig v�gigh�zta Tom karj�n, a szemeivel v�gign�zve a test�t. Tom mozgol�dni kezdett, egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t 815 szemeinek keresztt�z�ben.
- Mi�rt nem mondod el a t�bbieknek, hogy mit l�tt�l ma, hm? Vil�gos�tsd fel �ket. A pletyk�k nem j�k, f�jnak. – b�lintott, hatalmas, �rtatlan szemekkel, de m�g�tte Tom l�tta a g�nyt is.
- Mi�rt vagy itt? – k�rdezte meg Tom ism�t. Nem engedte elfordulni a fej�t, v�gig 815 szem�be n�zett. – Mit csin�lt�l?
A szemei ism�t �sszesz�k�ltek, �s lehajtotta a fej�t, a fekete haja pedig az arc�ba hullt. Tom m�r konkr�tan �rezte, ahogy a d�h kezd benne megemelkedni, �s �rezte, hogy bord�zott a h�ta.
- A k�rd�seid bajba fognak keverni. – mondta v�g�l 815, m�ly, f�lelmetes hangon, ami Tom csontj�ig hatolt. R�j�tt, hogy h�lyes�g volt hagyni, hogy ilyen k�zel j�jj�n hozz� a sr�c. Ha a pisztoly��rt ny�lna, a rab k�nnyen megfoghatn� a karj�t.
- M-milyen bajba?
Basszus, mi�rt remegett a hangja? Nem mutathatta ki, hogy t�nyleg f�lt, a rohadt �letbe. Nem adhatta meg neki ezt a hatalmat, � volt itt a rab, Tom volt a kiv�lts�gos.
- Semmi j� nem s�l ki abb�l, ha olyan dologba �t�d az orrod, amibe nem k�ne, Tom. – n�zett fel r�, Tom pedig azt k�v�nta b�r h�tr�bb tudna l�pni az arc�n l�v� t�zt�l. Sosem l�tott olyan szemeket, ami ennyi mindent ki tudott fejezni, de ugyanakkor m�gis olyan keveset �rult el. – Semmi.

Tom nagyot nyelt, 815 pedig m�g k�zelebb j�tt, annyira k�zel, hogy �rezte a lehelet�t az arc�n.

- Nagyon ostoba vagy. Tudod, hogy mennyire k�nnyen megragadhatn�m a pisztolyod… - suttogta, majd egy pillanat m�lva m�r Tom nyak�hoz szor�totta a fegyvert.
- �s meg�lhetn�lek? – fejezte be v�g�l a mondatot.

Ahogy a hideg f�m hozz��rt a b�r�hez, Tom pulzusa hatalmasat ugrott. A fasz�nnel kifestett szemeket b�multa.

- Tedd le a pisztolyt. – mondta nyugodtan, a kezeit eltartva a test�t�l. Vajon t�nyleg k�pes lenne meg�lni? Ezen a ponton j�tt r�, hogy t�nyleg nagyon ostoba volt. Mit is gondolt egy�ltal�n? Bel�gni egy rab cell�j�ba, amikor nincs itt senki, csak hogy besz�lgessen? Kibaszott idi�ta. – Ne csin�lj semmi h�lyes�get.

815 elvigyorodott, �s m�g er�sebben szor�totta a fegyvert a b�r�hez.
- Megh�zhatn�m a ravaszt, �s kis�t�lhatn�k. – suttogta a f�l�be. – Mire a t�bbiek vissza�rnek, m�r a f�l orsz�got �tszeltem. Gondatlan vagy. Nagyon gondatlan, Tom.

Tom meglepet�s�re, a pisztolyt elemelte a nyak�t�l, visszacs�sztatta az �v�be, majd h�tr�bb l�pett.

Tom nem is vesztegette az idej�t, egyb�l el is h�zott onnan a pics�ba, gyorsan bez�rva mindh�rom z�rat. �szre sem vette mennyire izzadt a keze, gyorsan belet�r�lte a tenyer�t a nadr�gj�ba.

Mik�zben f�lig futott, f�lig s�t�lt lefel� a l�pcs�k�n, k�t dologra gondolt. Az els�: ki kell der�tenie mit k�vetett el 815, �s a m�sodik: b�rmit is mondott a rab, Tom l�tott valamit a szemeiben, ahogy lerakta a pisztolyt. Valami azt s�gta neki, hogy a rabnak nem k�ne idebent lennie, vagy legal�bbis nem k�ne ennyire rettegni t�le.

Vagy tal�n csak a legjobbat akarta minden emberben megl�tni. Az apja mindig mondta neki, hogy ez a legnagyobb gyenges�ge. Azt mondta, hogy n�h�ny ember szimpl�n rossz. Rossznak sz�lettek, �s nem tudod megv�ltoztatni �ket.

Tom ezt mindig baroms�gnak tartotta.