- Ember, nagyon durva volt ma vacsor�n�l! Ott kellett volna lennetek!

Tom �ppen egy jelent�st olvasott �t, de ezt hallv�n egyb�l feln�zett Georgra.

- 815, tudj�tok. - mondta, amikor �szre vette Gustav �s Tom k�rd� pillant�sait. - Nagyon ijeszt� volt ma. - r�zta meg a fej�t dr�maian, mintha beleremegett volna, Tomnak pedig nagyon k�zdenie kellett, hogy ne kezdje el a szemeit forgatni. - D�h�snek t�nt, �s v�gig engem b�mult. Nagyon bizarr volt, fogalmam sincs mi�rt engem n�zett. K�v�ncsi vagyok mi m�szott a segg�be, �ltal�ban csak a saj�t dolg�val foglalkozik, a t�ny�rj�t basztatja, meg ilyenek, de most mindenkit el�gg� kiakasztott. - mes�lte Georg, izgatottan.
- �r�lt, nem kell, hogy oka legyen fur�n viselkedni. - jegyezte meg Gustav, a csukl�j�t ropogtatva, mint akit nem is �rdekel.
- Tudom, de hallott�tok a m�ltkori kirohan�s�t?
- Igen, az nagyon �r�lt volt! - kapta fel a fej�t Gustav. �gy t�nt, ez m�r jobban �rdekli, Tom pedig csak legyintett. - Sz�vesen megn�ztem volna!
- Lucy azt mondta, hogy 815 megfenyegette, hogy meg�li. Az�ta fel sem mer menni a 4.-re!
- Szeg�ny l�ny. - b�lintott Gustav egy�tt�rz�en.
- Azt hallottam, hogy megragadta a nyak�t, �s megpr�b�lta megfojtani.
- �n azt hallottam, hogy...

Tomnak itt elege lett. Fel�llt, �s az asztalra csapott.

- Istenem, fogj�tok m�r be!

Georg �s Gustav t�gra ny�lt szemekkel b�mult r�. 

- Ne besz�ljetek olyan dolgokr�l, amir�l semmit sem tudtok. - sziszegte Tom, a k�t f�rfira b�mulva. - �gy kezd�dnek a h�lye pletyk�k is.
- Honnan tudod, hogy mi pletyka �s mi nem? - k�rdezte Georg v�daskod�an. - �rdekes, ez�rt besz�lget�nk r�la.
- � is egy ember. - folytatta Tom. - Nem �rdemli meg, hogy �gy besz�ljenek r�la.
- Egy �r�lt ember. - helyesb�tett Georg, karba tett k�zzel. - �s ism�tlem, honnan tudod, hogy mi pletyka �s mi nem? Nem r�g m�g azt se tudtad, hogy ki az a 815-�s.
- Eleget tudok ahhoz, hogy elmondjam, a fogai nincsenek lecsiszolva, nem pr�b�lta meg felakasztani mag�t, �s egy�ltal�n nem pr�b�lta megfojtani azt a l�nyt.

Gustav �s Georg d�bbenten n�zett r�.
- Honnan...? - kezdett bele Georg, de Gustav k�zbev�gott.
- Tom, te... te besz�lt�l vele?
Georg felhorkant, de az arca furcs�n �ress� v�lt p�r m�sodpercre.
- Mindig, amikor elt�nt�l... - mondta lassan. - Mindig, amikor l�ttuk, hogy az emeletr�l j�tt�l le...

Oh, basszus. Tom sz�ve ezerrel d�b�rg�tt a mellkas�ban, a tenyere pedig izzadni tetszett. K�r�ln�zett a szob�ban, k�ts�gbeesetten keresve valami megold�st a probl�m�ra.
- �m.. - kezdett dadogni. - Nem, �n.. �n csak...
V�g�l fels�hajtott. Nem tudott el�g j�l hazudni, hogy ebb�l kih�zza mag�t, ez�rt v�g�l fels�hajtott �jra. Tal�n �gy hamarabb meg�ssza. Georg �s Gustav rosszabbak voltak, mint k�t pletyk�s v�nasszony. Am�gy is, jobb, ha megtudj�k az igazs�got, mintha tov�bb terjeszten�k a baroms�gokat.
- Billnek h�vj�k. - mondta, de nem mert a koll�g�i szem�be n�zni. - Bill Kaulitznak.

- Bassz meg... - mondta Georg, alig hallhat�an.
- Elmentem hozz�, a h�re pedig el�gg� el van t�lozva. - n�zett fel v�g�l Tom. Georg �s Gustav szemei olyan nagyok voltak, mint 4 t�ny�r.
- Hogyan... m�rmint, mi�rt...? - dadogta Georg. K�tpelen volt egy norm�lis mondatot megfogalmazni.
- �n, veletek szemben, k�v�ncsi voltam, hogy mi az, ami igaz, �s mi az, ami csak pletyka. Sz�val, elmentem, �s megn�ztem magam.

Tom nem tudta eld�nteni, hogy a koll�g�i le vannak ny�g�zve, sokkolva, esetleg ijedtek. Gustav ink�bb �gy t�nt, hogy elismer�en n�z r�; Georg arc�ra ezzel szemben r� volt �rva, hogy szerinte Tomnak elment az esze.

- �s most mik vagytok, haverok? - k�rdezte hitetlenkedve. Vajon volt benne egy kis f�lt�kenys�g is? Georg tal�n azt k�v�nta b�r neki lett volna el�g b�tors�ga, hogy besz�ljen Billel? Tomnak hirtelen hatalmas k�sztet�se volt arra, hogy elvigyorodjon �s men�zni kezdjen a Billel n�vekv� bar�ts�g�val, csak hogy Georg pletyk�s k�p�be v�ghassa.

- Szeretn�k az lenni. - mondta Tom, szimpl�n v�llat vonva, mintha ez egy�ltal�n nem lenne nagy dolog. R�j�tt, hogy t�ls�gosan tetszik neki a t�bbiek d�bbent arca. - Nincs olyan szab�ly, hogy nem besz�lhet�nk a rabokkal.

- Nem, de... - b�mult r� Georg, Tom pedig biztos volt benne, hogy az�ta nem pislogott, ami�ta kiny�gte. - Ez... te... ez a 815-�s! - vetette a leveg�be a karj�t dr�maian. - Neked nem szabadna-
- Mit nem szabadna?
- H�t, tudod, besz�lni vele. Nem besz�lhetsz vele.
Tom itt m�r kicsit kezdett d�h�s lenni.
- Mi a fasz�rt nem? Semmit nem csin�lt velem.

Lesz�m�tva, hogy pisztolyt nyomott a nyakamhoz. �s megcs�kolt. �s ellopta a kulcsaim. �s...

- Sz�val akkor mi, ott �lt�k, �s besz�lgettek? - k�rdezte Gustav, aki m�r egy�rtelm�en le volt ny�g�zve a h�rt�l. A szem�ld�ke majdnem elt�nt a haja alatt.
- Nagyj�b�l.
- �r�lt vagy. - csak ennyit mondott Georg, a fej�t cs�v�lva. - � vesz�lyes.
- Szerintem nem az.
- Nem is tudod mit k�vetett el, te-
- Te sem tudod! - ki�ltott fel Tom. Legsz�vesebben beh�zott volna annak az idi�t�nak, hogy gondolkozzon m�r �sszel. - Semmit nem tudsz r�la; csak azokat a h�lye pletyk�kat, amik m�g csak nem is igazak.

Georg �sszeszor�totta az ajkait, �s Tom biztosan tudta, hogy m�r nem is az zavarja, hogy n�ha megl�togatja Billt, hanem hogy a t�k�letes kis r�mt�rt�neteit lerombolta.

- Akkor val�sz�n�leg azt is tudod, hogy a b�r�s�g mit adott neki. - f�rmedt r� Georg, �s amikor Tom csak s�hajtott, hogy igen, tudta, Georg szemei ism�t kit�gultak.
- Mi? Te tudod? Elmondta?
- Igen, �letfogytiglant kapott.
Tom nem tudta a d�h�t visszafojtani a hangj�b�l,ahogy ezt kimondta. �gy �rezte, lassan m�r f�st fog kij�nni a f�l�n.
- �gy t�nik nem �r�lsz ennek. - �llap�totta meg Gustav.
- H�t nem. Nem fair, nem ezt �rdemelte.
- Nem tudod mit �rdemelt. - mondta Georg. - Nem tudod mit k�vetett el, sz�val nem tudhatod, hogy mit �rdemelt. Ha �letfogytiglant kapott, akkor �letfogytiglant �rdemelt.
- Nem minden fekete-feh�r, Georg. - mondta Tom, �sszesz�k�tett szemekkel. - B�rmit is csin�lt, szerintem megb�nta.

Georg nem �gy t�nt, mint akit siker�lt meggy�zni, se Gustav, de Tomnak m�r semmi kedve nem volt ahhoz, hogy vel�k vitatkozzon.

- Igazad van; azt akartam, hogy elmenjenek.

Tom felkapta a fej�t. Bill egyenesen r�n�zett. A frufruj�nak egy tincse eltakarta a balszem�t, de f�lres�p�rte.

- A pszichi�terek. - magyar�zta. - Azt akartam, hogy elmenjenek, ez�rt elcs�b�tottam �ket. Vicces is volt, sz�val j� volt.
- De mindig �jat k�ldtek, akkor meg mi �rtelme volt? - k�rdezte Tom, pr�b�lva elrejteni az izgatotts�g�t, ami�rt Bill elmondja ezt.
- A v�g�n musz�j feladniuk, nem?
- Nem fogj�k. - mosolyodott el Tom, Bill pedig a szemeit forgatta.
- �szrevettem, k�sz�n�m. - tette a kez�t az asztalra, az ujjait pedig �sszefonta.
- Anne-t nem cs�b�tottad el. - mutatott r� Tom, Billnek pedig kicsit mintha kit�gultak volna a szemei. A tenyer�t kiegyenes�tette az asztalon.
- � �reg.
- Ez a f�rfiakn�l meg�ll�tott? - k�rdezte Tom, Bill pedig fura arcot v�gott. Teh�t nem. - Kedvelted �t, nem?
Bill a sz�j�t r�gta, a kezeit pedig visszavette az �l�be. Furcs�n nyugtalannak t�nt ma.
- Ideges�t� volt. - mondta, de ker�lte Tom tekintet�t. - Nagyon is, de... nem �gy besz�lt velem, mintha �r�lt lenn�k. �... kicsit olyan volt, mint te. - n�zett fel a frufruj�b�l, majd �jra elfordult. - Volt egy sz... - meg�ll�totta mag�t, m�gsem mondta ki, �s becsukta a sz�j�t.
- Mid volt?
- Semmi. Mindegy.
Tom m�ly leveg�t vett, hogy visszafogja mag�t, �s ne er�ltesse.
- Ok�. - b�lintott. - Sz�val, szeretn�d, ha visszaj�nne? - k�rdezte �vatosan.
Bill v�llat vont, k�ptelen volt teljesen bevallani, m�g ha �gy is volt.
- Nem sz�m�t, kil�pett.

Szeretted �t, akarta Tom mondani. Vigyorogni akart, de nem tette. Bill senkivel �s semmivel nem t�r�d�tt, m�r amennyire Tom megismerte. Bill, aki �lland�an olyan hidegen viselkedett, t�nyleg szeretett valakit.

Nem lett volna jobb, ha Billnek olyan pszichi�tere van, akit el b�r viselni?

�gy t�nt, Anne �szint�n t�r�d�tt Billel, sz�val, tal�n �jragondoln� a dolgot, �s visszaj�nne, ha hallan�, hogy Bill is szeretn�.

- B�rmit is tervezel, - mondta ekkor Bill, szigor�an n�zve Tomot. - Ne.
 

- Kedvel t�ged.
Anne h�trad�lt a sz�k�ben, �s meglepetten vonta fel a szem�ld�k�t.
- Ezt � mondta?
- Nem konkr�tan, term�szetesen, - felelte Tom. - De azt mondta, hogy te ideges�tetted a legkev�sb�.
- Ez a legjobb nem-dics�ret, amit valaha kaptam. - nevetett Anne.
- Nem tudsz visszamenni? - k�rdezte Tom. A hangj�b�l a k�ny�rg�st nem tudta kiszor�tani. - Nem lenne jobb, ha olyan pszichi�tere lenne, akit kedvel?
- Az biztosan sokat seg�tene, igen. - vonta �ssze Anne a szem�ld�k�t mik�zben gondolkozott. - Hogy viselkedik veled? - k�rdezte v�g�l. - Szokott veled besz�lni?
- Nem azokr�l a dolgokr�l, amiket tudni szeretn�k. - felelte Tom nagy s�hajjal. - Amikor k�rdeztem, sosem v�laszolt, sz�val abbahagytam a pr�b�lkoz�st.
- De az�rt �vatos vagy, ugye? - k�rdezte Anne, �s figyelmesen n�zte a reakci�it. Pont, mint ahogy egy anyuka szokta, amikor azon t�n�dik, a gyerek vajon ellopott-e egy s�tit. - Ahogy mondtam, l�togasd meg, besz�lgess vele, de l�gy �vatos, hogy ne h�l�zzon �gy be, mint azt a m�sik rend�rt.
Tom nagyot nyelt. Sosem tudott hazudni, de musz�j volt egyenes arcot v�gnia. Biztos volt benne, hogy Billnek m�r siker�lt beh�l�znia.
- �vatos vagyok. -mondta, b�r nem eg�szen volt benne biztos, hogy ez t�nyleg �gy van. Tal�n nem volt olyan �vatos, mint kellett volna, de nem tehetett r�la, hogy m�r nem f�lt annyira a rabt�l, mint mindenki m�s.
- Helyes. - b�lintott Anna. - Igazad van. V�giggondolom, lehet, hogy visszamegyek.

Tom nagyon h�l�s volt.

A k�vetkez� nap el�g mozgalmas volt. Fegyveres rabl�s volt a v�rosban, egy bankban, a tulajdonost pedig t�szul is ejtett�k; �s Tom is tagja volt azoknak a rend�r�knek, akiket kik�ldtek a helysz�nre. Goly��ll� mell�nyt kapott �, Gustav, Andreas, �s egy id�sebb rend�r, akit nem ismert, �s �k mentek be a bankba.

Ahogy bel�ptek az �p�letbe, nagy adag adrenalin futott �t az ereiben. A t�szejt� fel� haladtak, k�sz fegyverekkel, folyamatosan koncentr�lva minden gyan�s zajra vagy mozg�sra.

V�rpezsd�t� �lm�ny volt, Tom pedig m�g mindig az egekben �rezte mag�t, amikor vissza�rt a kapit�nys�gra. Minden rendben ment, csak egy alig 19 �ves fi� amat�r rabl�sa volt, m�r a rend�r�k l�tt�n megadta mag�t.

Az els� gondolata, amikor vissza�rt, az volt, hogy ezt el kell mes�lnie Billnek is. El kellett neki mondania, hogy mit csin�lt, �s hogy milyen fantasztikus �rz�s volt v�gre t�nyleg csin�lni valamit.

Bill nem volt annyira leny�h�zve.
- Ennyi? - k�rdezte, amikor Tom befejezte a sztorit. Az �rdektelen hangnem�vel egyb�l visszar�ntotta a f�ldre. - Tom, ez b�na. Alig volt valami akci�. Ez olyan volt, mint, 3 �ra el�j�t�k, �s nuku orgazmus. M�g csak nem is l�ttetek a fegyverekkel?
- Nem volt r� sz�ks�g. - horkant f�l Tom. - Bill, elrontottad a sztorim. - mondta, illetve szinte riny�lta, Bill pedig a szemeit forgatta.
- B�na.
- Mindegy. - morogta Tom, karba tett k�zzel.
- Mondd csak, l�tt�l m�r valaha?
- H�t persze! - csattant fel Tom. - Gyakorlaton.
- De nem munka k�zben.
Tom a fej�t r�zta. Nem volt r� sz�ks�g.
- Nem, �n-
- B�na. - mondta Bill ism�t, a fej�t cs�v�lva.
- Mi�rt, te igen?
Csak akkor vette �szre, hogy tal�n nem a legjobb k�rd�st tette fel, de addigra m�r kimondta. Bill arca azonnal eltorzult.
- Igen.
Tom nem hitte volna, hogy t�nyleg v�laszol, �s ett�l eg�szen a padl�ig esett az �lla. Tal�n...?
- Mi�rt? - k�rdezte v�g�l, minden b�tors�g�t �sszeszedve. Nem tudta, hogy n�zzen-e Bill szem�be, vagy sem. Egy d�h�s kuty�nak nem n�zel a szem�be, de ijedtnek sem akarsz t�nni.
- Nem r�d tartozik. - mondta Bill.
- El fogod valamikor mondani?
- Nem.

A sz� olyan v�gleges volt, hogy Tom nem merte tov�bb er�ltetni. M�gis, m�g ha Bill soha nem mondott val�di kiel�g�t� v�laszokat, minden apr� igen vagy nem k�zelebb vezette a val�s�ghoz. 

A csend, ami k�z�j�k telepedett, olyan f�jdalmas volt, hogy mindketten az asztalt kezdt�k b�mulni.

- Oh. - sz�lalt meg Tom egy kis id� ut�n. Meg kellett t�rnie a csendet. - Georg azt mondta.. tudod ki Georg, ugye?
- Az alacsony, hossz� haj�? - k�rdezte Bill. M�g mindig �gy hangzott, hogy m�shol j�r; a hangja m�ly volt �s s�t�t, de a sz�ja sarka felfel� kanyarodott. - L�ttam m�r.
Tom felnevetett.
- Igen, �. H�t, azt mondta tegnap fur�n viselkedt�l. Vacsor�n�l.
Bill a homlok�t r�ncolta, m�g mindig az asztalt b�multa.
- Nem?
- Tal�n rossz hangulatban voltam. - mondta Bill, �s gyorsan feln�zett. - Mi�rt, a k�v�sz�netetekben r�lam besz�lgettek? - nevetett, f�lmosollyal. A gondolat egy�rtelm�en felvid�totta. - Semmi gond, ha �gy van, tudod. - tette hozz�. - Tudom, hogy megesik.
- Pr�b�lom le�ll�tani �ket.
Tomnak b�ntudata volt, de nem tudta mi�rt. N�ha �gy �rezte, hogy ism�t �ltal�nos iskol�ban van, ahol a l�nyok sugdol�ztak �s nevetg�ltek egym�s h�ta m�g�tt, �s neki kell v�gighallgatnia az eg�szet.
Bill felhorkant.
- Szerinted zavar? Hadd sz�rakozzanak.
- Tudod te miket mondanak r�lad? - ki�ltott fel Tom. - Ez-
- Rendben van. - nyugtatta Bill. - Hadd csin�lj�k. Te is ugyan�gy tudod, mint �n, hogy ezen az istenverte helyen semmi sem t�rt�nik. Mi m�sr�l besz�ljenek, ha nem rlam? - h�trad�lt a sz�k�ben, az ujjait pedig �sszefonta a has�n. - Amit viszont tehetn�l... - kezdett bele, mint akinek �pp esz�be jutott valami. - Igen, amit megtehetn�l, hogy elmondod, ha valami �rdekessel �lltak el�. Szeretn�m hallani.
Tom felvonta a szem�ld�k�t.
- T�nyleg? Nagy baroms�g.
- Tom, mi m�st csin�lhatn�k itt, hogy el�ssem az id�t?
J� �rv. Tom fels�hajtott.
- H�t, azt mondt�k, hogy megpr�b�ltad megfojtani azt a n�v�rt, de l�ttam, hogy nem, sz�val ez csak...
Abbahagyta, amikor l�tta Bill arckifejez�s�t. A homlok�n a r�ncok m�g m�lyebb� v�lltak. Oh, te j� �g, csak nem megint felideges�tette?
- A fejemben megtettem. - mondta Bill, egyenesen Tom szem�be n�zve. - A fejemben, - folytatta, �s nagyot nyelt. - Meg�ltem.