Utah államon át utazni rengeteg sík terepet, és kevés látnivalót jelentett. Bill nagyon unatkozott, ahogy az ablakon át bámult ki, közben pedig halkan dúdolt a zenére. Rengeteg farm és mező mellett haladtak el, és semmit nem vett észre, ami felkeltette volna az érdeklődését.

Ő és Tom végre barátságosan viselkedtek egymással, de azt mondani, hogy barátokként, az még mindig kicsit túlzás lenne. Nem sokat beszélgettek, bár Bill próbált pár kérdést feltenni Tom családjáról és gyerekkoráról, de Tom rövidke válaszaiból hamar leszűrte, hogy csak azért beszél, hogy megmaradjon a béke. Bill tehát megpróbálta békén hagyni őt, amennyire csak lehetett, de egy idő után kezdett beleőrülni a csendbe.

A fejét az üvegnek támasztotta, és félig már le is hunyta a szemét, amikor a kocsi megállt. Bill gyorsan felült, és kinézett az ablakon. Az út közepén, egy nagyjából 5 tagú birkacsorda állt, egymáshoz tapadva.

Tom hosszan megnyomta a dudát, de a birkák csak bámultak a járműre, mozdulatlanul. Tom ismét megpróbált dudálni, de erre sem reagáltak.

- Honnan jöhettek? – kérdezte Bill, miközben próbálta megszámolni hányan voltak.
- Ott a kerítésen, balra, van egy lyuk, szerintem onnan. Az egyik kijött, a többi meg követte.

Bill odanézett, és hamar ki is szúrta a lyukat, ami pont tökéletesen illet egy birka méretéhez. Elővette a fényképező gépét, és kiugrott a kocsiból, hogy pár képet készítsen az összebújt bárányokról. Közben meg is kerülte őket, hogy több szögből is megörökítse az állatokat, de azok egy centit sem mozdultak.

- Próbálj megint dudálni! – irányított Bill.
Tom így is tett, de a birkáknak még a szemük sem rezzent.
- Segíts visszaterelni őket a kerítés mögé! – mondta Tom, és kinyitotta a saját ajtaját.
- Annak mi értelme? Megint ki fognak jönni! – válaszolta Bill.
- Kezd esteledni, Bill, hamarosan koromsötét lesz minden. Lehet, hogy mások nem fogják észrevenni őket az úton. Kikerülni pedig nem lehet őket, szóval talán ha visszatereljük őket, akkor a tulajdonosuk előbb észreveszi a lyukat, mint a birkák.

Tom levette a pólóját, ami alatt egy fekete trikó volt, és bedobta a kocsiba, majd közelebb ment az egyik birkához, aki óvatosan nézett rá. Lassan mozgott, a kezeit kinyújtva maga előtt. Gyorsan megragadta az egyik bárányt, ahogy elérte. Bégetni kezdett, és próbált kiszabadulni Tom szorításából. A bégetést a többi birka figyelmeztetésnek vette, és mind különböző irányba kezdett szaladni.

Közben Bill az izmokat figyelte Tom karján és hátán, ahogy erősen fogta a birkát, és a kerítéshez vitte, kicsit távolabb a lyuktól, ahol kiszökhetek. Eltűnődött, hogy vajon milyen lehet a kezeiben érezni azokat az izmokat. Tom finoman bedobta a bárányt a kerítés másik oldalára, és nézte, ahogy az sebesen elugrál onnan. Amikor megfordult, azt látta, hogy Bill tátott szájjal lesi minden mozdulatát.

- Hé hercegnő, csak ott fogsz állni és bámulni, vagy segítesz is a többi néggyel? – kiáltott felé Tom, ahogy egy újabb birkához indult, aki az út mentén kezdett legelészni. Hirtelen minden vágy és vonzalom eltűnt Bill fejéből, és Tomra förmedt.
- Baszd meg, seggfej. – fordult meg, és a hozzá legközelebb álló birka felé indult.

Megpróbálta bemérni, és úgy látta, hogy sikerülni fog majd felemelni. Bill nem tartotta magát gyengének, volt is egy kevés izma is, de nem igazán szokott nehéz tárgyakat emelgetni, amik ráadásul mozogtak is közben. Lassan, kicsit görnyedve indult az állat felé, ahogy előtte Tomot is látta, és megragadta a birkát. Felkapta, és elindult a kerítés felé. Elég nehézkesen tudta csak vinni, mert szegény állat végig forgolódott a szorításában. Ugyanakkor ért oda a kerítéshez, amikor Tom a második birkájával.

- Te fogod a kicsit, enyém a másik. – utasította Tom, és elindult ahhoz a birkához, aki már a legeleje óta csak őt bámulta.

Bill a másik felé indult, ami még bébi-birkának tűnt. Könnyen felemelte, mint egy kis szőrcsomót. Nem is ellenkezett a bárány, sőt, hozzá is dörgölőzött a mellkasához.
- Tom, nézd milyen édes. Vajon hol lehet az anyja? – kérdezte Bill, gyerekes hangon, Tom felé fordulva, hogy ő is láthassa a báránykát, akit a karjában tartott.
A birka, amelyik felé Tom közeledett, mérges hangot adott ki.
- Én arra tippelek, hogy pontosan itt, már az alapján, ahogy téged bámul. Úgy tartsd a bárányt, hogy ő is lássa, talán akkor hátulról meg tudom fogni. És Bill, istenre esküszöm, hogy ha röhögni kezdesz ezen, akkor téged is beváglak a kerítés másik felére, és itt hagylak.

Bill visszafogta a nevetést, miközben nézte, ahogy Tom megközelíti az anyabirkát. Ahogy sikerült elérnie, a birka megindult, és egyenesen Bill felé kezdett szaladni. Billnek földbe gyökerezett a lába, ahogy nézte az állatot közeledni.

- BILL, FUSS! – kiáltotta Tom, ahogy a birka veszélyesen közel ért.

Bill azonnal ledobta a kis bárányt, és rohanni kezdett a kocsi nyitott ajtaja felé. Az anyabirka csak pár méterig követte, aztán vissza is ment a kicsinyéhez. Bill a kocsi ajtaja felett nézte, ahogy megszagolgatta, majd megnyalta a bárányt.

Aztán Tomra nézett, aki a kezeit a térdére támasztva röhögött Bill döbbent arcán. Tom a keze hátuljával törölte le a könnyeit.
- Nem vicces, meg is ölhetett volna.
- Oh, istenem, bár itt lett volna a kamerám, hogy te is láthasd magad. Csak ott álltál, aztán eldobtad a bárányt, és rohantál. Ember, kibaszott nagy volt! – mondta Tom nevetés közben.
- Tudod mit szeretnék látni? Ahogy a sötétben, egyedül rakod át mindkét birkát a kerítésen!
- Oké, oké. Akkor elkapom az anyát, aztán te megfogod a kicsit, és együtt dobjuk be őket, oké?
- Jó. – morogta Bill, inkább csak magának, amíg Tom újra megközelítette a birkát.

Ezúttal sikerült is megfognia. A birka bégetett, és küzdött, de Tom erősen szorította. Bill könnyedén felkapta a kicsit, és együtt rakták át a kerítésen. Tom leporolta a kezeit, ahogy elindult vissza a kocsihoz.

Bill bemászott a kocsiba, majd Tom is a vezető ülésbe, és bevágta az ajtót. Tom levette a pólóját, és hátra dobta, aztán a pólóját, amit előtte is viselt, újra fölvette. Bill próbált úgy nézni, mintha nem érdekelné Tom csupasz bőre, de be kellett vallania, hogy a kidolgozott izmok istenien néztek ki rajta.

- Jó munkát végeztél hercegnő, még akkor is, ha az a birka majdnem kinyírt. – nyújtott Tom Bill felé egy nedves törlőkendőt. Bill kitépte a kezéből, letörölte a sajátját, és bedobta a zacskóba, amit szemetes zsáknak kezdett meg. Karba tett kézzel bámult Tomra.

- Tom? Ha még egyszer hercegnőnek hívsz, az összes tekercs filmedet kirakom a fényre.

Tom odahajtott a farmon lévő házhoz, amit távolról látott, hogy szóljon az ott lakóknak a lyukról, amin kiszöktek a birkák. Az emberek megköszönték neki, hogy visszarakta az állatokat, és azt mondták, hogy rögtön mennek, és megjavítják a kerítést.

- Most már légyszi mehetnénk egy hotelbe? Jelenleg jobban kell egy zuhany, mint bármi más a világon.
- Ja, azt hiszem.

Bill egyből felvidult, ahogy a GPS-be bepötyögte, hogy ’hotel 20 mérföldön belül’, és várt a találatokra. Kiválasztotta a legközelebbit, és megkapták az irányt és az információkat. Többször is megpróbálta felhívni őket, de minden egyes alkalommal foglalt volt a telefon, vagy szimplán nem vették fel.

Hamar megérkeztek a hotelhez, és leparkoltak az épület előtt. Bill a kameratáskáját, és az egyik sporttáskáját vitte magával. Tom is elővette a sajátját, és elindultak a hotelbe. Bill a kedvesen mosolygó, szőke recepciós nő felé vette az irányt.

- Üdv, miben segíthetek?
- Hello, két egyágyas szobát kérnénk.
- Van foglalásuk?
- Nincs. Próbáltunk telefonon, de nem sikerült.
Varázsütésszerűen, abban a pillanatban meg is szólalt a telefon a pult mögött.
- Igen, elég elfoglaltak vagyunk. – kezdett a fiatal nő a számítógépén kattintgatni. – Sajnálom, teljesen tele vagyunk, csak egy egyágyas szobánk van.
Bill felnyögött. Fáradt volt, és másra sem vágyott csak egy forró fürdőbe. Tom egyből félrelökte őt, és a pulthoz lépett, megnyerően mosolyogva a lányra. A névtáblájára nézett.
- Biztos, hogy semmit nem lehet csinálni, hogy két szobát kapjunk, Shannon? Elég régóta voltunk egy kocsiban, és szükségünk van egy kis egyedüllétre. – mondta Tom édesen.
- Nagyon sajnálom, valami gyűlés van, vagy mi, és teljesen le vagyunk foglalva, ahogy az összes többi hotel is a környéken. Csak ez az egy szobánk van.
- Rendben, akkor azt hiszem kivesszük azt.
Tom el is kezdte kitölteni a regisztrációs lapot.
- Egy pótágyat kérhetnénk? – kérdezte Bill, Tom mellől.
- Sajnálom, de a pótágyakból is kifogytunk, de a szobában van egy kanapé. Sajnos nem kihúzható, de pár percen belül küldök hozzá ágyneműt.
Tom Billre nézett, akinek az arca egyre vörösebb lett a dühtől.
- Az nagyszerű lenne Shannon, köszönjük. – mosolygott rá Tom. Elvette a két kártyát, és gyorsan elfordította Billt a recepcióstól, még mielőtt valami bunkót beszólt volna neki. A lift felé irányította.
- Az ötödik emeleten vagyunk. – mondta Tom.
Másodperceken át csak álltak a lift előtt.
- Nem fogod megnyomni a gombod? – kérdezte Bill.
- Nem. – felelte Tom egyszerűen.
- Agh. – mondott Bill valami ilyesmit, majd megnyomta a gombot. Amikor beléptek, már egyből meg is nyomta az 5.-et. – El sem tudom képzelni hogy jutsz ki reggel a lakásodból.
- Van, hogy sehogy. – mondta Tom, majd kiléptek a liftből, és a szoba felé indult. Bill egy darabig bámulta a távolodó alakját, amíg az ajtók el nem kezdtek becsukódni. Gyorsan megállította a kezével, és Tom után szaladt, a szobába pedig épp hogy sikerült becsusszannia, mielőtt becsukta volna az ajtót.

- Mehetsz előbb zuhanyozni. – mondta Bill, miközben lerakta a táskáját az egyik szekrényre.

Tom nem válaszolt; csak megfogta a saját táskáját, és elindult a fürdőszobába. Gyorsan levetkőzött, a koszos ruháit pedig egy külön táskába rakta, majd belépett a zuhany alá, és megindította a forró vizet. Pár pillanaton át csak állt a forró víz alatt, mélyen belélegezve a gőzt, amíg a meleg vízcseppek végigfolytak rajta. Utána hamar meg is mosakodott, hogy utána Billnek is maradjon elég meleg víz, és ő is le tudjon zuhanyozni.

Bill hallotta, hogy nyílik a fürdő ajtaja, és látta, hogy Tom kilép onnan. Mindössze egy szürke pizsamaalsó volt rajta. Bill látta, hogy a bőre kicsit vörös volt.

- Most hoztak plusz párnát és takarót.
Tom ránézett. Bill a kanapén ült, és a TV-t nézte, azon belül is a híreket.
- Oké, hát, a fürdő szabad.

Bill felugrott, és megragadta a cuccait, amiket már előre kikészített magának. Amikor belépett a fürdőbe, a paradicsomban érezte magát a meleg gőztől, aminek sampon és szappan illata volt. Maga volt a mennyország. Már most elege volt az autós pihenőhelyektől, és el sem tudta képzelni, hogy miért egyezett bele ebbe az egészbe, amikor ilyen kevés alkalmuk lesz hotelben megszállni. Örült, hogy Tom fürdött először, mert így legalább addig áztathatta magát, ameddig csak akarta.

45 perccel később jött ki a fürdőből, tisztán, hidratálva, pizsamában. Teljesen kész volt, hogy végre az ágyba vethesse magát, de amikor odament, Tom már a takarók alatt feküdt.
- Oh, nem. Enyém az ágy.
Tom kinyitotta az egyik szemét, és felnézett Billre.
- Én már itt vagyok.
- Nem érdekel. Kedvesnek kéne lenned, odaadni az ágyat, és a kanapén aludni.
- Jó éjt, Bill. – mondta Tom, feljebb húzta a takarót a vállán, és a másik irányba fordította a fejét.
- De oda kell adnod.
- Nem, nem kell. Nem vagy lány. Nem kell lovagiasnak lennem, és odaadni az ágyat. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, akkor tied az ágy.
- És én még sajnálni kezdtelek, és azt hittem, hogy talán mégsem vagy olyan rossz; de úgy látom, hogy az első benyomásom volt a helyes.
- Nem kell a kibaszott sajnálatod, Bill; azt akarom, hogy a saját dolgoddal törődj. Most pedig maradj csöndben, hogy aludhassak.
- Kibírhatatlan tapló!

Bill dühösen fordult meg, hogy a saját ’ágyába’ menjen. Elnyújtózott a kanapén, ami nem volt elég nagy, hogy rendesen elférjen rajta. A fejét a párna felé fordította, és csendben sikított.