Reggel 7:00-kor Tom felkel, megd�rzs�li a szem�t (k�tszer), azt�n egyetlen egyszer �s�t, majd t�sszent, ugyanis t�rt�netesen allergi�s.

Majdnem 7:20 van, �s Tom elalszik reggeli k�zben. Mire Tom felkel, m�r 7:30 van, �s futnia kell a h�l�szob�j�ba, hogy megfelel� �lt�nyt kapjon mag�ra, miel�tt elindulna otthonr�l.

Id�nk�nt, pont miel�tt kil�pne az ajt�n, Tomnak olyan �rz�se t�mad, mintha valaki minden mozdulat�t figyeln�, de Bill szerencs�j�re, mindig elhessegeti ezt az �rz�st kett�, �s csakis kett� fejr�z�ssal.

Az ajt�t bez�rja, �s Tom m�r �ton is van munk�ba.

Tom zsin�rban a m�sodik mentolos r�g�j�t vette a sz�j�ba, abb�l a fajt�b�l, amelyik a napl�ja szerint (23. oldal) az egyetlen elfogadhat� r�g� a vil�gon. Georg olvashatatlan mosolyt k�ld�tt fel� a k�nyve m�g�l.

Ezen a h�ten, a „H�bor� �s b�ke” c�m� k�nyvet olvasta. Georg a szemeit forgatta, mert (ahogyan Bill is,) tudta, hogy amikor Tom sz�nd�kosan megcs�pi a karj�t, az azt jelenti, hogy valami zavarja.

- Megint Simone-nal �s a birk�kkal �lmodt�l? – k�rdezte Georg nagyon lassan �s �vatosan, mert mindenkin�l jobban tudta, hogy ha egy kicsit is nevet�sre eml�keztet� hangot ad ki, egyb�l Tom �kl�vel fog tal�lkozni.

12:00. Georg �s Tom egy�tt eb�del a Joe’s-ban, ami pont az el�tt az irodah�z el�tt tal�lhat�, ahol mindketten dolgoznak. Georg �s Tom �voda �ta ismerik egym�st, konkr�tabban, ami�ta megk�n�lta az �llatform�j� keksz�b�l. V�lt�s.

- Georg! – pirult el Tom, �s k�rben�zett, miel�tt folytatta volna. – A m�sik probl�m�r�l van sz�. – mondta j�val halkabban, mik�zben idegesen kortyolta a k�v�j�t.

Sz�val ez�ttal nem a birk�s �lomr�l volt sz�, amelyikben Simone birk�kat ny�rt egy falusi tany�n �lve. Valami bizarr okb�l kifoly�lag, Tom mindig rettegett a birk�kt�l, m�g akkor is, ha maga is nagyon j�l tudta, hogy mekkora h�lyes�g.

De ahogy mondta is, most nem a birk�s �lomr�l volt sz�.

- Ez esetben… - mondta Georg, majd ism�t visszafordult a k�nyv�hez, nagyot kortyolva a saj�t cs�sz�j�b�l.
Ezut�n Tom �rthetetlen szavakat kezdett motyogni.
- Mi van? – fordult Georg a bar�tja ir�ny�ba.
Tom felpattant, �s egyenesen a b�r bej�rata fel� n�zett, pont miut�n elment az a furcsa kin�zet� f�rfi.
- Nem vetted �szre? Ann�l a pasin�l el�g ijeszt� t�vcs� volt… - mondta, mik�zben vissza�lt a sz�k�be. Nem messze t�l�k, Bill halkan felnevetett.
- Utolj�ra mondom Tom, senki sem k�vet t�ged!

- Mit mondt�l? – kapta fel a fej�t Tom, �s az ajt�t�l elfordulva Georgra, �s ez�ttal csakis Georgra figyelt. Mindenki, aki ismerte Tomot (vagy olvasta a napl�j�t), tudta, hogy Tom h�rhedt volt arr�l, hogy k�ptelen volt b�rmire is koncentr�lni.

- Csak azt mondtam, hogy az ut�bbi id�ben kicsit paranoi�s vagy. – mondta Georg, �s v�gleg lemondott az olvas�sr�l, f�lre is tette a k�nyv�t. M�r am�gy is a v�g�n�l j�rt. Nem mondhatni, hogy napi 24 �r�ban olvasta, de nem j�rt t�le messze.

Bill tudta (ism�t, Tom napl�j�nak k�sz�nhet�en, meg ami�rt �tn�zte a cuccait am�g nem volt otthon), hogy Georg tal�n a legintelligensebb ember volt, akivel Tom valaha tal�lkozott, �s val�sz�n�leg, csak a bar�ts�guk miatt dolgozott Tommal.

Ennek ellen�re, Tomnak egy dologban igaza volt, valaki t�nyleg k�vette. Valaki m�r j� ideje k�vette, �s �gy gy�jt�gette r�la az inform�ci�kat, mint egy m�kus a mogyor�it a k�vetkez� �szre k�sz�lve.

Val�j�ban, Bill �gy is tervezte, hogy �szre m�r t�nyleg tal�lkozni fog Tommal. Nagyon sokat gondolkozott ezen. Azt akarta, hogy �tlagos legyen a szitu�ci�, m�gis v�ratlan. Mindennek t�k�letes kell, hogy legyen, fel kell r� k�sz�lnie.

De erre majd k�s�bb visszat�r�nk.

- Bah! – horkant fel Tom, az arc�n pedig valami nem t�l sz�p kifejez�s jelent meg. – N�zd! Esik!

Igaz�b�l, csak p�r es�csepp jelent meg a b�r ablak�n. Bill elmosolyodott ezt l�tv�n. Tom napl�j�nak 7. oldala; az es�s napok a kedvencei.

- Jobb, ha indulunk, k�l�nben elk�s�nk.
- Ja, menj�nk.

Amikor Tom �s Georg beszaladt a b�rral szemben l�v� �p�letbe, ami alatt az els� visszautas�totta a m�sodik �ltal felaj�nlott eserny�t; Bill �lmodoz� tekintettel n�zte �ket. Amikor elt�ntek az ajt� m�g�tt, levette a sz�ke par�k�t �s a napszem�veg�t.

Ok�, vissza dolgozni.

Tom az asztal�n l�v� t�lt�tollra n�zett, �s egy�ltal�n nem tudta hogy fogalmazza meg, amit le akar �rni. El�sz�r az ujjai k�z� vette a tollat, �s csod�lattal n�zte.

Ezerszer v�giggondolta m�r ezt, vagy tal�n ezeregyszer is. A gondolat, hogy valaki k�veti, olyan… ijeszt� volt? H�t, legal�bbis el�sz�r valahogy �gy �rezte mag�t, amikor elkezdte gyan�tani, hogy valaki �tn�zi a szemet�t �s a cuccait, �s amikor megbizonyosodott, hogy ez a szem�ly csakis kiz�r�lag az � dolgaival foglalkozik…

Nem tudta hogy �rezze mag�t az �ggyel kapcsolatban, komolyan.

Id�nk�nt m�g azt is elk�pzelte, hogy tal�n egy aranyos l�ny lehet, aki megb�nta, hogy k�z�piskol�ban visszautas�totta, �s most csak Tomra tud gondolni. Amikor ez esz�be jutott, f�l�nken elmosolyodott, mintha valami k�l�nlegeset tudott volna.

Mindenesetre, csak nagyon ritk�n j�tt el� ez a furcsa �rz�se; ez a nagyon �r�lt �rz�se. Ezzel m�g Georgban sem b�zott.

A nagymam�j�nak a t�lt�toll gy�jtem�nye �s valami r�gi tinta volt ezekben a k�ts�ges pillanatokban az egyetlen t�rsas�ga.

Tom a tint�ba m�rtotta a toll�t, amikor v�gre siker�lt elhat�roznia mag�t, �s egy pap�rlapra �rni kezdett.

”Tudom, hogy ott vagy, mutasd meg magad.”

Egy kicsit h�ly�n �rezte mag�t, de v�g�l a kuk�ba dobta a lapot.