Szombat.

P�r �vvel ezel�tt, Tom eld�nt�tte, hogy a szombatok j� dolgok. Elv�gre is, szombatokon Tom akkor kelhetett fel, amikor csak akart, vagy megl�togathatta a bar�tait Berlinben, vagy kivehetett egy filmet.

Ami m�g enn�l is jobb, hogy csak szombatokon tudott Tom igazi, hossz� f�rd�t venni, vagy �gy enni s�tiket, hogy nem �rezte k�zben azt, hogy valaki k�mkedik ut�na.

Valahogy szombatonk�nt Tom �gy �rezte, hogy azt csin�lhatott, amit csak akart, b�ntudatmentesen. Ha Tom azt akarta volna, hogy,  nem is tudom… kit�pjen egy lapot a napl�j�b�l, megtehette volna.

Mondjuk ezt sosem tette volna.

Mindenesetre, a legfontosabb dolog a szombatokban az volt, hogy nem kellett semmit programterv alapj�n csin�lni (lesz�m�tva a reggel 9 �rai f�rd�st, a k�t�r�nk�nti �tkez�st, �s a f�lig-meddig k�telez� l�togat�st  a drog�ri�ba.)

A szombatok voltak a legfens�gesebb napok, egy�rtelm�en.

Az �breszt�je megsz�lalt (pontosan) 6 �rakor, �s Tom kiugrott az �gyb�l. Legink�bb az�rt, mert n�ha nehezen aludt, de az�rt is, mert soha az �letben nem kelt volna fel egy perccel k�s�bb.

F�leg nem szombatokon.

Tudod, Tom egyike azoknak a ritka embereknek, akik t�nyleg szeretnek kor�n kelni. Carpe diem!

Emellett am�gy, a p�ntekek voltak a legrosszabb napok.

A napl�j�nak 4. oldala; a p�ntekek sosem mentek z�kken�mentesen. Alapvet�en, mindig minden p�ntekenk�nt ment t�nkre. Tom nem hitt abban, hogy csak szimpla v�letlen miatt botlott meg ugyanabban a sz�kben (h�romszor), �s t�rte �ssze a kedvenc cs�sz�j�t (10 kicsi �s 2 nagy darabra).

Ha egyetlen egyszer t�rt�nt volna meg, nem jelentett volna semmit, de te m�gis mit gondoln�l, ha minden egyes p�nteken �tesn�l ugyanazon a sz�ken �s �sszet�rn�l egy vadi �j cs�sz�t az irod�b�l?

H�t, ezt m�r nem lehet szimpla szerencs�tlens�gnek nevezni, ez m�r biztosan valami karma-szer�.

Egy m�sik ok, ami�rt a p�ntekek mindig sz�rny�ek voltak: az �lmai. Ilyenkor majdnem mindig a birk�s �lom j�tt el� az anyj�val.

Birk�k. Birk�k. Birk�k.

Mindegyik felsorakozik, �s csak annyit mond, hogy „bee, bee, bee”…

De most menj�nk vissza a szombat reggelhez. Tom kiment a f�rd�szob�ba, �s a t�k�rk�p�re n�zett. Undorodva grimaszolt. Birk�k, gondolta, �pp fogmos�s k�zben.

Egy, kett�, h�rom, n�gy vir�g, sz�molta meg a fej�ben a zuhanyf�gg�ny mint�it. Zuhanyzott.

- Gustav! – sik�totta, amikor felfedezte, hogy a samponj�nak a fele hi�nyzott. Mi �rtelme volt k�l�n sampont venni, ha a lak�t�rsad am�gy is elhaszn�lja a tiedet?
- Mi a baj? – k�rdezte Gustav a konyh�b�l.

A napl�j�nak 24. oldala; Gustav �s Tom a k�z�piskol�ban tal�lkozott el�sz�r, amikor Gustav majdnem szarr� verte Tom bar�tait, mert azt hitte, hogy terroriz�lj�k �t. Gustav ezt a mai napig nem vette �szre. V�lt�s.

Tom kisz�llt a zuhany al�l, �s a h�tv�gi ruh�j�t vette fel, ami nagyon hasonl�tott a h�tk�znapi ruh�ira, de mindegy.

Mint majdnem minden szombaton, Gustav a kanap�n �lt, �s mes�ket n�zett. Az eml�tett rajzfilmek a Flinstones-t�l a Ren �s Stimpy-ig b�rmik lehettek.

- H�, mit csin�lsz?
- Css!

Tom hamar feladta, hogy kommunik�lni pr�b�ljon a lak�t�rs�val, �s a konyh�ba ment. A konyha mindig tiszta volt (els�sorban az�rt, mert Gustav sosem ott evett).

�ltal�ban, a nap t�bbi r�sze �gy zajlott, hogy Tom f�z�tt Gustavnak reggelit, eb�det, �s vacsor�t, azt�n pedig elment elment kivenni egy filmet, k�s�bb pedig… igen, a drog�riaba.

Tom im�dta az aszpirint. H�ly�n hangzik, de t�nyleg �gy volt. Az els�seg�ly doboz�ban tartotta, amit pedig az �gya mellett tartott, mert ha az els�seg�ly doboz nem volt ott, k�ptelen volt aludni, ilyen egyszer�.

Azon a szombaton viszont, t�rt�nt valami, ami mindent megv�ltoztatott. Az �rz�s, hogy figyeli valaki, visszat�rt.

Egy, kett�, h�rom eg�r volt az egyenruh�j�n annak a k�t, h�rom f�rfinak, akik a drog�riaban dolgoztak.

Bill ink�bb elfordult. Valami�rt a t�ny, hogy a drog�ria alkalmazottjai mind ugyanolyan p�l�ban voltak, nyugtalann� tette.

K�r�ln�zett a drog�ri�ban, �s azonnal kisz�rta, ahogy egy csontos k�z gyakorlottan egy doboz Benadryl, �s egy mentolos r�g� fel� ny�l.

Tom allergi�s volt a mogyor�ra.

Bill eml�kezett r�, hogy 2 �vvel kor�bban, Tom evett egy muffint, amiben mogyor� is volt, a v�geredm�ny pedig… Tom a k�rh�zban k�t�tt ki.
Az�ta mindig vesz Benadrylt.

- Seg�thetek?
Bill felemelte a fej�t, �s l�tta, hogy az egyik eg�rmint�s p�l�j� alkalmazott �ll el�tte.
El�g furcsa �llat egy drog�ria log�j�nak, gondolta.
- Nem, k�sz�n�m… - mondta Bill, majd elolvasta a nev�t. - … Jerry.
�gy d�nt�tt, hogy az eg�r �s a Jerry n�v k�zti �sszef�gg�sre ink�bb most nem mutat r�. Gyorsan el is fordult, �s a tekintet�vel Tomot kereste, amikor hirtelen megpillantotta, hogy valaki integet neki a bolt m�sik v�g�b�l.

- Andreas?
- Bill? Nem hiszem el! T�nyleg te vagy az! Hogy vagy, r�gi j� cimbora?
Bill kezet r�zott vele, k�zben pedig m�g mindig azt pr�b�lta kital�lni, hogy vajon Tom ott van-e m�g. Nem l�tta sehol.
- J�l vagyok; csak beugrottam…

Oh, ez sim�n ment…

- H�! J�ssz m�r vagy mi? – k�rdezte Tom a volt munkat�rs�t az ajt�b�l.
- Megyek! – ki�ltotta Andreas, a szemeit forgatva, majd visszafordult Billhez. – Valamikor h�vj majd fel, �sszefuthatn�nk…
- Persze, mindenk�pp fel foglak. – felelte Bill (m�g mindig Tomot n�zve), majd elk�sz�nt.