Szombat, Vasárnap, Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek.

Billnek nem volt napirendje, a szobáknak nem volt külön neve a lakásában, nem válogatta szét a ruháit méret és szín szerint, még azt se tudta, hogy az a kék póló, ami múlthét szombaton volt rajta, ma ugyanabban a szekrényben volt-e.

Általában, egy órával Tom előtt kelt fel, akinek pedig (Bill nagy örömére) saját napirendje volt. Eme értékes ok miatt, Bill minden egyes reggel 5 órakor már fent volt.

Amikor nem Tom után kémkedett… hát, nem is tudom miért ne kémkedett volna utána.

Sosem dolgozott, egyetemre meg főleg nem járt. Egyrészt azért, mert a Tom után kémkedés elég időigényes hobbi volt, másrészt pedig azért, mert nem is volt rá szüksége.

Egy hete volt, hogy Andreas és Bill találkozott, azóta pedig egyetlen dolog ment a fejében.

Tom ismeri Andreast. Andreas ismeri Billt.
 

Vasárnaponként, amikor az óra 6-ot ütött, délután, Tom mindig megpróbál valamit békésen pengetni a gitárján. Általában, a végeredmény teljes és totális katasztrófa.

Gustav, ilyenkor még mindig alszik, közben pedig olyan hangokat ad ki, mint egy tüdőbeteg medve. Gustav már egy ideje rendszeresen bulizni járt, és ennek általában ilyen hatása volt rá. Tom bölcsen úgy döntött, hogy másnaposan nem fogja felkelteni.

Időnként, Gustavnak női társasága is akadt, ami mélyen sértette Tom büszkeségét, mert valami furcsa belülről jövő okból kifolyólag, teljesen képtelen volt a másik nemmel beszélni. Nagyon kínos volt neki látni, hogy Gustav könnyedén felszedte azokat a szőke csajokat, ezzel szemben Tom még csak hozzájuk se bírt szólni reggeli alatt. Nem az, hogy sosem próbálta, de valamiért akárhányszor kinyitotta a száját, csak vicces torokhangok jöttek ki.

Viszont, már elindult a fejlődés útján. Most már, néha, ahelyett, hogy csöndben marad volna, alkalmanként elkezdett az amputálásról vagy a nemi betegségekről beszélni. Micsoda siker! Az utóbbi időben már azon tűnődött, hogy talán jobb, ha inkább meg se próbál megszólalni.

Ugyanazon a reggelen, Tom úgy döntött, hogy újrarendszerezi tizedszere is (nem viccelek) a zoknijait. Nem volt könnyű feladat, de végül sikerült neki. Húsz pár fehér zokni, mind tökéletesen tisztán, a helyükön.

Néha Tom elgondolkozott, hogy talán el kéne mennie pszichológushoz. Már a gondolattól is kirázta a hideg. El se tudta képzelni, hogy egy teljesen idegen nővel beszélgessen a magánéletéről, és közben ne próbálja megszámolni a szoba tökéletlenségeit, és ne próbáljon „akcióba lendülni” törlőkendővel a kezében.

Most éppen Andreas mellett sétált, egyesével számolva hány járdakőre lép rá útközben.
- Ki volt az a srác, akivel múlt szombaton a drogériában találkoztatok? – kérdezte, Andreas felé pillantva, pont akkor, amikor befordultak egy sarkon.

Tom naplójának 40. oldala; Andreas és Tom az első munkahelyükön találkoztak, egy lemezbolt hivatalnokaként. Andreas felajánlotta Tomnak, hogy átvállalja a műszakját, hogy Tom elvihesse a kutyáját az állatorvoshoz. Tom sosem köszönte meg igazán. Váltás.

- Hm? Oh, Bill volt. – felelte Andreas, széles vigyorral az arcán.

Tomnak mindig is tetszett Andreas mosolya. Egyszer-kétszer még utánozni is próbálta, de végül feladta, mert Gustav és Georg is rájött. Kétszer.

- Milyen Bill?
Andreas még ennél is szélesebben mosolygott.
- Pont tegnap jutott eszembe, hogy talán be kéne, hogy mutassam neked. Bill meleg, tudtad?

Tom úgy tett, mintha nem hallotta volna a végét. Mi az istenért kellett Andreasnak ilyesmikre célozgatnia? Annyi pattanása azért nem volt, hogy 14 éves tininek nézzék. 20 éves korára már mindenki tudja, hogy melyik oldal felé húz, nem?

- Nem, nem tudtam, és tudod mit? Elegem van már abból, hogy folyton csak célozgatsz. Ha mondani akarsz valamit, akkor mondd már ki!
Tom a szeme sarkából pillantott Andreasra, de ahogy Andreas szemei elkerekedtek, mintha kezdene dühös lenne, Tom elnevette magát. Tipikus.
- Csak azt mondom, hogy már hónapok óta nem voltál akcióban. Még Georggal sem találkozol olyan sokat.
- Ez nem igaz! – kiáltott fel. – Együtt dolgozunk.

Bravo!
Andreas a szemeit forgatta.
- Szállj be! – mondta, amikor kinyitotta a kocsijának az ajtaját. Egy vadi új Volvo volt, ami miatt Tom kicsit irigykedett is.
- Georgot amúgy sem lehet akciónak nevezni. – nyafogott Tom, közben pedig bámult ki az ablakon.

Egy ház, két ház, egy kutya ránk ugat, egy nő sétál, számolta magában.

- Igazából, én…

(Itt egy kamiont vezető férfi miatt vártlan hangnemváltás történt. „Te kibaszott idióta, meg akarsz minket ölni?” – üvöltötte Andreas a dudát ütögetve, majd mintha mi sem történt volna, folytatta.)

- … szerintem meg kéne dugnod valakit.

Ezt követően mindketten abbahagyták a beszélgetést. Tom utálta az ilyen szavakat. Minden egyes alkalommal, amikor valaki ilyesmit mondott, próbált valami másra irányítani a figyelmét, vagy a fejében kicserélte a szót.

A naplójának 6. oldala; az olyan szavak, mint a szerelem, a baszás, vagy a dugás, nem részei a szókincsének.

Istenem, bár ki tudnék törölni minden szex-szót a világból!

Tom a kocsi ablakának ütötte a fejét. Úgy tűnt, Andreas mindig ki tudja akasztani, és sosem képes komolyan beszélni. Miután egész életében Georg bölcs kifejezéseit hallgatta, ez egy kicsit kiábrándítónak tűnt.

És ami a legrosszabb, hogy még mindig nem tudta ki volt ez a Bill gyerek! Egyértelműen, egy beszélgetés Andreas-szal teljesen kiábrándító volt.
 

Tom az ujjaival az asztalon dobolt.

Ugyanaz az érzés, hogy valaki kémkedik utána, szinte teljes dührohammal végződött múlt pénteken, amikor Andreas telefonált, és Gustav vette fel a telefont. Gustav eléggé ki volt akadva, amiért megzavarták mesenézés közben. Gustavról mindenki tudta, hogy reggelente olyan, mint egy mormota. Nem volt jóban a reggeli hívásokkal. Ez volt ő: Gustav, a mormota.

Mindenesetre, miután Gustav átadta a telefont, Andreas elmondta Tomnak, hogy Bill felhívta, és azt mondta, hogy most költözött a környékre, és kellett neki valaki, aki körbevezeti…

Tomnak majdnem hisztériás rohama támadt.

Ezeket a rohamokat nem csak Bill ismerte jól, de még maga Tom is felfedezte, és minden egyes élőlény is körülötte. Ilyenkor Tom egyik hangulatról a másikra váltott pillanatokon belül.

Először, mérges lesz és dühös, és próbál olyan dolgokat mondani, amitől okosnak és megfontoltnak tűnik. Igazából, most valami olyasmit mondott csak, hogy „Miért nekem kell körbevezetnem, amikor te vagy a barátja?”

Aztán Tom hangulatot vált; Tom elszomorodik. Ebben a fázisban is mond egy-s-mást. A legismertebb mondatai, a „mindenki ellenem van”, aztán jön egy tipikus „tönkreteszed az életem”, ezt pedig krokodilkönnyek követik. Most viszont, csak annyit mondott, hogy „sosem válaszoltál: ki az a Bill?”

Végül, Tom beleegyezett, hogy körbevezeti Billt, még ha később meg is fogja bánni. És itt is volt: megbánta. A munkahelye előtti bárban ült, kávét szürcsölt, és úgy érezte, hogy megöregszik mire megérkezik Andreas barátja.

- Szia! – üdvözölte egy ismeretlen hang a széke mögül.