- Hé Tomi? – kiáltott Bill kíváncsian a konyhába, amikor meghallotta, hogy az ikre a késői ebédjüket készíti. Bill a laptopjával szórakozott, már másfél órája, a kanapén elterülve. A gép alja már teljesen felforrósodott, Bill pedig titokban élvezte a meleget a férfiassága felett, ami szintén jó ok volt, hogy még egy órát ott üljön.

Egész idő alatt google találatokat böngészett a bandáról, csak hogy megnézze mit mondanak a rajongók róluk. Okos gondolat volt, hogy a rajongók szemszögéből is megnézzék milyen változásokon mentek át az évek során. Tom javasolta pár hónapja, de végül kettejük közül egyedül Bill csinálta rendszeresen.

A több száz oldalnyi twincest kép után, ami igazán megragadta Bill figyelmét, az a vegetáriánus étrendjük témája volt. Nem értette, hogy ezt miért annyira fontos megtárgyalni, de hát, Bill mostanra már a kisujját sem mozdíthatta anélkül, hogy ne tegyen rá valaki megjegyzést. Most már semmin nem kéne meglepődnie.

Ismét a konyha felé pillantott, ahonnan a turmixgép hangját hallotta. Felvonta a szemöldökét: mi a francot csinál? Miután a turmix leállt, ismét bekiabált.
- Tom!
- Igen Bill?
- Mit csinálsz nekem? – kérdezte mosolyogva.

Érezte, hogy a pocija már korog is. Az ikrek aznap nagyon korán keltek, hogy kutyát sétáltassanak (ez egy új aktív és egyszerre pihentető módszer volt, amit ki akartak próbálni), és emiatt egy teljes reggeli kimaradt. Csak a reggeli Starbucks adagjukkal kellett kibírniuk.

A testvére hangosan hümmögött.
- Szereted a tésztasalátát, ugye?
- Attól függ! – felelte Bill óvatosan, a következő linkre kattintva, hogy többet olvasson a vegetáriánus pletykákról. A rajongóknak annyi véleményük volt, hogy Bill egy-egy témára már alig mert rálépni. Főleg Tom Viagrás esetétől tartott.

- Mi van benne?
- Tudod, az amelyiket mindig szoktam csinálni!
Bill hallotta, hogy valami hangosan a mosogatóba esik, és emlékeztette magát, hogy legközelebb majd csessze le Tomot, amiért nem bánik óvatosabban a drága konyhai berendezésekkel. Most viszont csak nevetett.
- Úgy érted, hogy az egyetlen, amit csinálni tudsz.
- Ja, ja, csak féltékeny vagy, mert te evésen kívül semmit nem tudsz csinálni a konyhában.
Bill hallotta, hogy Tom nevet a saját poénján, ezért inkább nem is reagált rá.
- Szóval akkor a görögös? – kérdezte Bill kíváncsian, továbbra is a képernyőt nézve. – Amelyikben olivabogyók vannak meg ilyenek?
- Igen, meg a fűszer, a bors és a sajt. – magyarázta, miközben folytatta a munkát, ugyanolyan nagy zajt csapva. Bill nem panaszkodhatott, mert a zaj ellenére, legalább csinált valamit, és Bill már a kaja gondolatától is boldog volt.

- Tudod, - kezdett bele Bill, a laptop szélét tartva, és a lakásuk falát bámulva. – Rengetegen beszélnek erről a vegetáriánus dolgunkról.
- Oh? – kiáltott vissza Tom. Hallatszott, hogy tele a szája, Bill pedig hirtelen még éhesebbnek érezte magát. Ő már ehetett ott bent! – Mit mondanak?
- Hát, semmi rosszat. Csak hogy egy kicsit furcsa.
- Mért lenne furcsa?
Tom megfogta a két tálat, amibe a görög tésztasalátát csinálta, és bevitte a nappaliba. Bill mohón kirántotta a kezéből az egyiket. Még az sem érdekelte, hogy Tom előtte azt kezdte már meg sajátjaként.
- Nem tudom. – felelte a kérdésre a fiatalabb iker, és egy nagy falatot vett a szájába. – Hmm, ez nagyon jó, Tom. – mondta boldogan.
- Tudom.

Bill csak forgatta a szemeit a testvére egóján, a tálat pedig maga mellé rakta a kanapén, óvatosan, nehogy kiöntse, majd vissza is pillantott a képernyőre. Egy pillanatig eltűnődött, aztán folytatta az olvasgatást.

Tom ugyanott folytatta.
- Miért furcsa, hogy vegetáriánusok lettünk? Rengeteg ember csinálja!
- Tudom, de azt olvastam, hogy a legtöbbjük azt hiszi, hogy a kis cuki állatok iránti szeretet miatt csináljuk, akiket kínoznak és meggyilkolnak minden nap.
Bill sóhajtott, és újabb nagy falat salátát tömött a szájába, gyorsan elkapva egy darab tésztát, mielőtt a pólójához rét volna.
Tom felhorkant.
- Akár eszünk húst, akár nem, az állatokat akkor is megölik. Azt hittem az egészség része miatt csináljuk.
- Azért csináljuk.
- Szóval tényleg nem számít mit mondanak.
- Nem számít.
- És tovább csinálhatjuk, mert van hozzá kedvünk, plusz, egészséges is.
- Csinálhatjuk. – bólintott Bill.

Amikor látta, hogy Tomnak nincs több mondandója, folytatta a böngészést és a rajongók kommentjeinek tanulmányozását. Bár tényleg nem sokat számított, mégis érdekes volt olvasgatni.

- Hé Tom?
A fiatalabb iker a testvérére nézett, akinek tele volt a szája a finom alkotásával, közben pedig az asztalon valami magazint lapozgatott. Hümmögött jelezve Billnek, hogy figyel.
- Mit gondolsz arról, hogy kipróbáljuk a veganizmust?
Tom megállt, és egy pillanatra elgondolkozott.
- Pontosan mi is lenne az értelme?
- Nem kéne örökre ezt csinálni. De tudod, valami újat kipróbálni, és kicsit változtatni az étrendünkön. – magyarázta Bill, és már rögtön írta is be a googlebe, hogy információt találjon erről. – Képzeld csak el mi lenne, ha a rajongók erre is rájönnének.
- Nem hiszem, hogy van értelme.
- Hát, én ki akarom próbálni.
- Miért?
- Most mondtam! – emelte meg a hangját Bill. Nem tetszett neki, hogy Tom nem értett vele egyet ezzel kapcsolatban.

Az idősebb iker nagyon is izgatott volt, hogy kipróbálják a vegetáriánus-dolgot, főleg, amikor megtudta, hogy az ondója édesebb lesz tőle, ami pedig azt jelenti, hogy Bill szája 25%-kal többet lesz a farkán! De ez a vegan dolog teljesen más történet volt, és ebben nem volt biztos.

Tomnak beletelt pár másodpercbe, mire sikerült megtalálni a szavakat.
- Igen, de… Az emberek azt fogják hinni, hogy anorexiás vagy, vagy valami. Ha csak gyümölcsöket eszel, azt fogják hinni, hogy le akarsz fogyni, és akkor a rajongók majd elterjesztik, hogy utálod a tested és depressziós vagy. Jost meg engem fog lebaszni, amiért nem szóltam neki, hogy bajod van, és csak nagy kavarodás lesz!

Tom befejezte a beszédjét, de nem sikerült meggyőznie. Bill hűvösen nézett rá.
- Tom. Ki akarom próbálni.
Az idősebb felsóhajtott.
- Jól van, próbáld, de ne várd, hogy veled csináljam, én imádom a sajtot.

- Hé Tom, megjöttem! – kiáltott Bill a lakásba. Alig várta, hogy megtalálja a testvérét. A kezeiben hatalmas szatyrok voltak a teljes reggeli bevásárlás után. Most, hogy az új vegan étrend mellett döntött, mindenképp azt akarta, hogy tele legyen a ház vegan kajákkal.

Tudta, hogy Tom nem kifejezetten örül ennek, de úgy gondolta, hogy amíg nem kell részt vennie, addig mindegy neki. Tom teljesen elégedett volt a vegetáriánus dologgal, de más ételcsoportokat is kizárni és műsajttal pótolni – hát ezért az ötletért nem igazán volt oda. Bill csak abban reménykedett, hogy Tom nem akar majd külön hűtőt mostantól.

- Tom? – szólt Bill ismét, mire végül előjött az ikre a hálóból. Egy kicsit nyúzottnak tűnt, és csak alsógatyában volt, amiért Bill kedvesen rámosolygott. – Ne haragudj, aludtál?
- Nem. – rázta Tom a fejét, és nagyot ásított. Billhez sétált, és finoman megcsókolta, majd kíváncsian a szatyrokra nézett, és segített a konyhapultra pakolni őket. – Mi van benne? Hoztál valamit nekem is?
- Ami azt illeti, igen. – kezdte Bill, és az egyik szatyorban kezdett kutatni.
Tom szemei egyből kipattantak a válasz hallatán. Alig várta már, hogy lássa mi az. Bill eleve nem sűrűn járt magától boltba, de olyankor is ritka volt, hogy a testvérének is hozzon valamit, ezért Tom türelmetlenül várt.
- Mit hoztál nekem?
- Oh, nyugi, Tom. – nevetett Bill. – Nem olyan izgi. Csak hoztam pár új boxert, mert láttam, hogy le van árazva a kedvenc márkád.
Bill nem viccelt. A szatyorból tényleg elővett egy csomag boxeralsót, és Tom kezébe nyomta, aki még így is mosolyogva vette el.
- Köszönöm, Bill. – hajolt oda, hogy újra megcsókolja. – Pont erre vágytam!
- Igen, tudom, jobban szeretsz, mint a karácsonyt.

Az idősebb fiú csak nevetett, és tovább kutatott a szatyrokban. Még mindig érdekelte, hogy Bill mit vett magának.
- Szóval mi ez a sok cucc?
- Vegan kaja. – hát persze. – Egy csomó helyre elmentem reggel, és igazából, elég tanulságos bevásárló út volt.
- Ez nagyon… izgalmasnak hangzik. – szólt hozzá Tom, és elővett néhány kaját. Úgy gondolta, hogy ha ő is segít elpakolni a cuccokat, akkor majd talán később beválthatja szexuális szívességekre. – Ezeket tényleg meg fogod enni?
- Igen, miért ne?
- Az egész… mű. – nézte Tom undorodva. – Tele van tartósítókkal, tiszta mű. Azt hittem utálod az ilyesmit.
Bill vállat vont, és újabb kajáknak kezdett helyet csinálnia  hűtőben. Úgy döntött, az egészet az egyik oldalon fogja tartani, hogy Tom ne zavarodjon össze, hogy mi-mocsida.
- Hát, új dolgokat akartam kipróbálni.
Tom elővett egy csomag kenyeret.
- Na és ezt eheted, ha vegan vagy? – tesztelte a testvérét. Nem gondolta komolyan, de Bill hirtelen nagyon izgatottan pillantott rá.
- Igen! Ez vegan kenyér!
- Vegan… kenyér… - ismételte Tom, hogy meggyőződjön, hogy jól hallotta. – Ez most komoly?
- Aham, vegan kenyér!
- Tudod, sose tudtam, hogy állatok is vannak a kenyérben. Ha csak a búza nem vált hirtelen valami védett élőlénnyé. – bámulta Tom a szeletelt kenyeret. Csak arra tudott gondolni, hogy látszólag pontosan ugyanolyan volt, mint minden más kenyér, és azon tűnődött, hogy Bill hogy képes ezt bevenni.
- Este vacsorára vegan kenyér, száraz mustár, és szénsavmentes kóla lesz, hogy hangzik?
- Aztán egyenként vágd le a végtagjaim, úgy tökéletes este lenne. – felelte szarkasztikusan. Nem úgy tűnt, hogy túlságosan el van ragadtatva az egésztől, ezért kiment a konyhából, és a nappaliban ledöglött a tévé elé. Remélte, hogy majd Bill is csatlakozik hozzá.

- Hé, Bill! – kiáltott neki, amikor korogni kezdett a gyomra. – Csinálj popcornt!
- Tudod, egészséges alternatívaként ehetnél mondjuk borsót is. – kiabált vissza Bill. Próbált olyan okosnak és tanultnak hangzani, amennyire csak lehet.
- Ja, és a szőnyeget is megehetném! – horkant fel Tom, majd felhangosította a viszonylag nagy tévéjüket, de Billtől egy mondatot még hallott előtte:
- Wow, és az emberek szerint még én vagyok a hisztis.

Pár nappal később Tom titokban még mindig abban reménykedett, hogy Bill megunja ezt az egész vegan mániát, és visszamegy normálisba; amilyen előtte is volt. Szerencsétlenségére, Bill ennél nem is lehetett volna boldogabb. Imádta a műkajákat, azon belül is az összesnél műbb tofu vált a kedvencévé. Tomot ennél jobban nem is tudta volna idegesíteni. Hogy az ikre miért ragaszkodott ehhez ennyire, képtelen volt felfogni, és úgy érezte, hogy kezd túlzásba esni.

A ’túlzásba esés’ csúcspontja ezen az estén érkezett meg, amikor egy hosszú nap után, Tom levágódott az ágyukra, és nagyot sóhajtott, mintha hatalmas fájdalomban lenne. Bill törökülésben ült az ágy végében, ölében a laptopjával. Hátrafordította a fejét, és kíváncsian pillantott Tomra.
- Hosszú nap volt?
- Szuperhosszú nap volt! – kiáltott fel, és felnyögött, miközben próbált nyújtózkodni. Elégedetten felsóhajtott, ahogy átfordította a testét, és észrevette, hogy Billen nincs póló. Óvatosan felényúlt, és megsimogatta a derekát. Tom játszani akart.

Előre hajolt, az ajkaival pedig végigszántotta Bill gerincét, aki ezt megérezve felegyenesedett. Mély nyögés hagyta el az ő torkát is, és hátrébb hajolt, kiélvezve az érintést.
- Ne hagyd abba, Tomi.
- Jó érzés? – kérdezte, ahogy felemelkedett a térdére, apró csókokat nyomva Bill derekától kezdve egészen a nyakáig.
Bill haja egy kócos kontyba volt hátrafogva, Tom pedig érezte, ahogy néhány elszabadult hajszál az arcát cirógatja, miközben óvatosan ízlelte a testvére bőrét. Bill oldalradöntötte a fejét, hogy nagyobb felülethez férhessen hozzá, Tom pedig átkarolta Bill mellkasát, végigsimítva a bőrét.
- Akarlak, Bill.
A fiatalabb egy nyögéssel válaszolt.
- Most azonnal meg akarlak baszni. – súgta a fülébe, és hagyta, hogy a merev férfiassága hozzáérjen Bill hátához, ahogy lassan hozzásimult. – Benned akarok lenni.
- Oké. – egyezett bele Bill, azonnal félrerakva a laptopot. Megfordult, és egyből a bátyja ajkait támadta meg, kétségbeesetten csókolva őt. A testük összeütközött, Tom pedig azonnal lelökte Billt az ágyra, és az időt nem vesztegetve pillanatokon belül a lábai közé mászott, hogy hozzásimuljon. Amikor a növekvő merevedésük összeért, levegőért kapott, és rögtön többet akart. Annyi mindent ki akart adni magából, és mindet Billbe.
- Bill… boxert le! – parancsolta, majd újra a szájához hajolt, a nyelvét gondolkodás nélkül a szájába dugta. Egész nap hiányzott neki Bill íze, és már nem bírt tovább várni. Lenyúlt, hogy segítsen Bill boxerével. Alig várta, hogy eltűnjön közülük, ahogy benyúlt alá, és letolta az ikre lábain, aki utána magától rúgta félre, majd felült.

- Hé Tom! – mosolygott rá, csillogó szemekkel. – Találd ki mit rendeltem ma netről!
- Hmm? – kérdezte Tom, bár jelenpillanatban semmi sem érdekelte kevésbé. Amikor Bill utoljára beszélt a netes rendeléseiről, akkor egy pár kibaszott drága csizmáról volt szó, ami nélkül nem bírt élni sem. Tom úgy döntött, hogy majd később meghallgatja, de most ilyesmivel nem akart baszakodni. Baszni akart.

Villámsebességgel felugrott az ágyból, és előhalászta a síkosítójukat, majd mielőtt Bill újra megszólalhatott volna, ugyanabba a pozícióba visszamászott. Lenyomta az ikre mellkasát, széttárta a lábait, és a folyékony anyagot először a kezére nyomta, majd Bill nyílásához nyúlt, amihez már három napja nem tudott hozzáérni. Nem arról volt szó, hogy Bill bünteti, vagy valami, egyszerűen csak nem voltak abban a hangulatban. De ezen az estén, minden elfojtott szexuális feszültség előjött Tomból.

Az ujjával végigsimította a területet, hogy benedveszítse, majd elkezdte feldugni az egyik ujját lassan, nehogy bántsa a szerelmét. Bill levegőért kapott, és egy pillanatra megfeszült, de másodpercek alatt kényszerítette magát, hogy megszokja az érzés, hogy tovább tudjon beszélni. Gyorsan túl volt rajta, és lejjebb csúszott a testével, hogy Tom ujjával még mélyebben találkozzon.
- Oké, szóval neteztem, és megtaláltam ezt a vegan oldalt…
Tom ezen a ponton kezdte kizárni Bill hangját, és csak a feladatára koncentrált. Az ujjával beljebb hatolt, tágítva Bill lyukát és csak arra koncentrált, hogy benedvesítse, perceken belül pedig beléhatolhasson. Egészen addig amíg el nem hangzott a „vegan óvszer” kifejezés, amitől Tom hirtelen felkapta a fejét, fura képet vágva. Nem volt benne biztos, hogy jól értette.

- Mit rendeltél?
- Vegan óvszert! – mondta Bill izgatottan. Annyira izgatottan, mintha csak egy új dalt írt volna; a csípőjét pedig zavartalanul tovább mozgatta, hogy folytassa a felkészülést Tom férfiasságához.
Az idősebb testvér legszívesebben a falba verte volna a fejét.
- Te komolyan vettél… vegan óvszert? Egyáltalán mi a szar az a vegan óvszer? Egy kibelezett répa?
- Nem tudom. – vont vállat Bill, beismerve a tudatlanságát. – Csak azt gondoltam, hogy menő, ezért rendeltem.
- Bill! – húzta el Tom a kezét, és leírhatatlan pillantást küldött az öccse felé. Egyáltalán nem értette mi értelme volt ennek. – Még sima óvszert sem használunk!
- Igen, tudom… de akkor is akartam venni.
- Bill… ennek le kell állnia. Ez az egész vegan mániád már kezd megőrjíteni. – ült hátra Tom a sarkára, amit meg is bánt, amikor lenézett a még mindig merev férfiasságára. – Bassza meg Bill, akkor miért nem vágjuk le a faszunkat is, ha már ilyen hardcore veganok leszünk? A farkam is hús, tudod, és beléd megy!
- Az más, mert te megdugsz-
- Oh! – vágott közbe Tom. Előrehajolt, és megragadta Bill merev hímtagját. – és mégis mitől más? Ha húst veszek a számba, ugyanaz.
Kinyitotta az ajkait, és Billt olyan mélyen a szájába vette, hogy egy pillanatra úgy érezte majdnem megfulladt. Erősen megszívta, Billt pedig beleborzongott az élvezetbe, ami viszont nem tartott olyan sokáig, mint remélte volna.
- Ez miben más? – kérdezte Tom.
- Tom, én-
- Csak hagyd abba ezt a vegan dolgot! – könyörgött Tom kétségbeesetten, és ismét előrehajolt, de ezúttal Bill mellkasához, hogy szorosan átölelje. – Mondtam, hogy benne vagyok a vegetáriánus dologba, de ez már túl sok, kérlek.
- Oké Tom. – mondta a fiatalabb lágyan, az arcát Tom vállába temetve. – Nem tudtam, hogy ez ennyire zavart, ne haragudj.
- Csak aggódom miattad.
- Én is. Oké, nincs több vegan, maradunk a szokásos vegetáriánus kajáknál. – mondta, majd megállt, ahogy egy vigyor elterjedt az arcán. – Leszámítva a férfi húsodat. Nem hiszem, hogy attól megtudnám magam fosztani.
- Megegyeztünk.

Bill veganizmusa olyan hamar befejeződött, mint ahogy elkezdődött, és másnap Tom észrevette, hogy a hűtőből minden vegan kaja eltűnt, helyette pedig olyan dolgokkal volt tele, amit még Tom is élvezhetett. Boldog volt, és úgy tűnt, végre Bill is normálisabb, hogy nem megszállottja a vegan termékeknek.

Azon az éjszakán, Bill még azt is megengedte Tomnak, hogy csináljon egy tál popcornt – vajjal és ízesítéssel – még annak ellenére is, hogy mennyi kalória volt benne, és mindketten boldogok voltak.

- Kérsz inni? – kérdezte Tom, egy csókot nyomva Bill arcára, mielőtt felállt. Nem kellett megvárnia a választ, mert tudta, hogy Bill úgy is igent mond, ezért egyből el is indult a hűtőhöz.
- Igen! – kiabálta Bill mégis a hangos tévén át.
Tom kinyitotta a hűtőajtót, és a tartalmát kezdte kutatni, de amikor nem látta amit keresett, felállt, és dühösen kiáltott.
- Bill! Hova tűnt az összes kóla?
- Ma reggel ittam meg az utolsót! – üvöltött vissza vigyorogva. – Elmehetsz a boltba, ha még… Nem, nincs már nyitva. Oh! 23:23, kívánj valamit!

Tom felnyögött, és bevágta a hűtőt.
- Azt kívánom, legyen kóla. – kulcsolta az ujját, majd újra kinyitotta a hűtőt, tele reményekkel, hogy talán most szerencséje lesz. Félrelökte az egyik befőttesüveget, de kóla helyett, csak Bill egyik régi vegan szójatejét találta.
- … fantasztikus.