Minden nap, Murphy t�rv�nye.

Tom fej�ben, �gy ment az �let. Ha valami t�nkremehetett, akkor t�nkre is ment. Ezzel a b�lcsess�ggel �lve, mindig katasztr�f�ra sz�m�tva, Tom �lland� k�szenl�tben �llt, b�rmi is t�rt�njen.

Minden egyes nap, �ton munk�ba, amikor moziba ment, vagy amikor Georggal eb�delt – Tom mindig vitt mag�val egy eserny�t.

Ez teljesen logikus volt Tom sz�m�ra k�t ok miatt is.

Egy, ha t�nyleg esett, Tom haszn�lhatta az eserny�j�t, �s senki nem n�zte h�ly�nek miatta.
Kett�, Tom im�dta az es�t, �s annyira szerette az es�s napokat, hogy egyszer�en musz�j volt eserny�t vinnie mag�val.

Nem tudott mit tenni. Tom mindig a legrosszabbra sz�m�tott, �s mindig fel volt k�sz�lve, h�tha bek�vetkezik.

M�g a legterm�szetfelettibb pillanatokban is, ha zsebkend�re volt sz�ks�ged, Tom volt a te embered. Ha b�rkinek b�rmire sz�ks�ge volt, ak�rmilyen bizarr dologr�l is van sz�, Tomn�l tuti volt. Tom m�dszerei bombabiztosak voltak, � volt az ember.

De Tom a legkev�sb� sem volt felk�sz�lve Billre.

Egy nappal a Billel val� tal�lkoz�sa ut�n, este 6 �rakor, Tom lak�s�ban Tom �s Bill m�r egy�tt �ltek �s besz�lgette. Hogy hogyan t�rt�nt? M�g Tom sem �rtette. Tom k�sz list�t tudott k�sz�teni azokr�l a dolgokr�l, amiket ut�lt ebben a Bill szem�lyben.

Az els� dolog, hogy Bill sosem hagyta abba a besz�det. Ezt m�r az els� pillanatban �szrevette, amikor tal�lkoztak, �s Bill k�sz�nt neki a b�rban. Ami kedves �dv�zl�sk�nt kezd�d�tt k�zr�z�ssal, v�g�l bizarr t�rsalg�ss� form�l�dott, a… nem is tudom, krumplikr�l �s hagym�kr�l?!

10 perc eltelt�vel, Tom m�r rengeteg dolgot tudott Bill �let�r�l. A monol�g pedig csak folytat�dott.

Tom m�g abban sem volt biztos, hogy le akarta �rni a napl�j�ba, hogy mi t�rt�nt ezen a napon. De �n ett�l f�ggetlen�l el fogom mondani.

Sz�val a Billel val� tal�lkoz�s napja volt.

Azon a bizonyos napon, reggel 6-kor, miut�n fel�lt�z�tt, hogy k�s�bb k�rbevezethesse Billt, kiment a konyh�ba, �s elkezdte �jra rendbe rakni a f�szereket (mert Gustav sosem eml�kezett az eredeti hely�kre).

El�sz�r a bors, azt�n a s�, �s ut�na a t�bbi a haszn�lat gyakoris�ga �s fontoss�ga alapj�n volt sorba t�ve. El�g egyszer� volt, t�nyleg.

Mindenesetre, Gustav m�r ott volt, a konyh�ban, er�ltetett mosollyal. �ltal�ban, ha Gustav valami bizarr okb�l kifoly�lag kor�bban kelt fel, vicces arcot v�gva, a kez�ben k�t…

Oh, ne…

- Gustav? Te t�nyleg �bren vagy?
Valamilyen szinten, ez nem csak egy viccesked� felki�lt�s volt. Gustav n�ha alvaj�r� volt. M�gis, Tom �gy �rezte, hogy nem volt t�l jellemz� Gustavra, hogy �lm�ban k�t b�r�nd�t megpakolt volna a ruh�ival.

Kem�ny munka volt �m tal�lni valakit, aki el�g �r�lt ahhoz, hogy Tommal �ssze akarjon k�lt�zni. Az �ltal�nos panasz az volt, hogy alapvet�en, Tom egy kicsit t�l… megsz�llott. M�s szavakkal, Tom t�l sokat agg�dott minden miatt.

Tom szerint ez baroms�g volt. � hat�rozottan hitt abban, hogy sosem lehet el�gg� agg�dni.

Tom b�rmely m�s helyzetben, nem foglalkozott volna ezzel annyira. Most m�r mag�t�l is tudta volna fizetni a lakb�rt, de most, hogy valaki tuti k�mkedett ut�na (ha nem, akkor meg csak paranoi�s �r�lt volt), Tom nem vesz�thette el Gustavot.

� nem fog egyed�l �lni, nem �m.

Persze, r�gebben Andreas sz�vesen lett volna a lak�t�rsa egy r�vid ideig, de most m�r h�zas volt, �s Georg is eljegyezte a menyasszony�t… Sz�val, igen, Tom el�g szar helyzetbe ker�lt.

- Tom. – kezdett bele Gustav. Tom a nev�t hallva egyb�l le�lt el�tte egy sz�kre. – Tudod, Sam �s �n besz�lt�nk bizonyos dolgokr�l, �s felaj�nlotta, hogy mi…

Sam…

A napl�j�nak 80. oldala; Samantha Gustav bar�tn�je volt. Gustav Samnek h�vta, ami zavarta Tomot, mert meggy�z�d�se volt, hogy csak a f�rfiakat lehet Samnek h�vni. Samantha bel�pett Gustav �let�be, �s � volt az oka, ami�rt Gustav m�r nem vitt n�ket a lak�sukba. Samnek g�nd�r haja volt. Nagyon bizarrnak tartotta Tom. V�lt�s.

- Megk�rt, hogy k�lt�zzetek �ssze. – vonta le Tom a k�vetkeztet�st. Pr�b�lt olyan �retten viselkedni, amennyire csak tudott, �s pr�b�lt nem s�rni, vagy ami m�g enn�l is rosszabb, r�g�s n�lk�l lenyelni a reggelij�t. Nem nagyon siker�lt neki.
- Nem, nem k�lt�z�k vele �ssze, de elutazunk egy�tt. – mondta Gustav, �s felpattant. – Sajn�lom, hogy nem mondtam kor�bban, de a c�ge Braz�li�ba rendelte, �s… minden olyan gyorsan t�rt�nt!

Ezen a ponton, Tom a szemeit forgatta. Sz�m�ra Gustav �s gyorsas�g k�t k�l�n fogalom volt. Pontosan ez�rt is szerette ink�bb maga csin�lni az �sszes h�zimunk�t (m�g akkor is, ha Andreas eg�szen m�s elm�lettel �llt el� erre).

- A sz�momat a h�t�n hagytam! – mondta Gustav, �s hallatszott a hangj�n, hogy kezdett el�rz�keny�lni. Miel�tt elment volna, hatalmas �lel�sbe fogta Tomot, aki pedig �gy �rezte, hogy valami �sszet�rt benne.

Sz� szerint �rtve.

Ugyanazon a napon, k�s�bb…

- Szia! – �dv�z�lte egy ismeretlen hang a sz�ke m�g�l. Tom megfordult.
Andreas egy nappal kor�bban h�vta fel, Gustav aznap utazott el, �s most Billel ragadt.
- Biztos te vagy Tom! Bel�ptem a b�rba, �szrevettelek, �s azt gondoltam: ez a sr�c pont �gy n�z ki, mint egy Tom. Te vagy Tom, ugye?
Tom �sszevonta a szem�ld�k�t, �s �pp mondani akart valamit, de a m�sik sr�c addigra m�s helyet is foglalt vele szemben.
- Mindegy, �n Bill vagyok, de te m�r gondolom tudod.
Bill megfordult, �s h�vta a pinc�rn�t.
- H�t, ja, �n…
- Gondolom Andreas sok mindent mes�lt r�lam, de ne vedd �ket t�l komolyan. Andreas �s �n m�g k�ly�kkorunkban tal�lkoztunk, ugyanabba a suliba j�rtunk, tudod? – k�rdezte Bill, �s �jra a pinc�rn� fel� fordult.
- Sose hagyod abba a besz�det, ugye? – k�rdezte Tom, r�szben eg�szs�ges k�v�ncsis�gb�l, r�szben pedig mert Bill m�s most kezdte kiidegelni.
- Te! Te… Vicces sr�c vagy!

Ismerek p�r embert, aki mindent feladna, ha nem �gy lenne…

Meg�rkezett a pinc�rn�. Ez teljes megk�nnyebb�l�s volt Tom sz�m�ra, aki csak rendelni akart, azt�n elmenni a fen�be. Kin�zett az ablakon, �s �szrevette, hogy a felh�knek el�g furcsa form�ik voltak. Annak ott, p�ld�ul, sz�valakja volt. Milyen ny�las m�r ez?!
- �n csoki fagyit k�rek, �s… Eln�z�st. – pillantott Bill Tomra, t�gra ny�lt szemekkel, �s el�r�bb hajolt. – Te szeretn�l valamit rendelni?
V�gre!
Tom a szemeit akarta forgatni.
- Kihagyom, nem vagyok �hes.
- H�t, akkor �n sem!
Bill kik�rte a sz�ml�t, �s mindketten elhagyt�k a b�rt.

Tom kezdte azt gondolni, hogy Bill nagyon ellentmond�sos szem�lyis�g. M�g mindig nem tudta eld�nteni, hogy kedveli-e. �gy d�nt�tt, hogy ezt a kis pillanatnyi k�telyt kihaszn�lva, ad neki egy es�lyt.
- Sz�val most k�lt�zt�l ide. – sz�lalt meg Tom, miut�n 15 percig csendben s�t�ltak. Igaz�b�l, kezdett leh�lni az id�, �s m�r vacogtak a fogai. Bill kedvesen felaj�nlotta, hogy odaadja a kab�tj�t, de Tom nem akarta felvenni, ez�rt a fogai m�g mindig vacogtak.

Tom napl�j�nak 70. oldala; Tom nem fogadott el seg�ts�get senkit�l. Ez volt, �s k�sz.

- Hm? – fordult fel� Bill, zavartan, mintha valami nagyon neh�z k�rd�st kapott volna, azt�n hirtelen meg�t�tte a homlok�t a szabad kez�vel.
- Persze! Most k�lt�ztem! – mondta, ink�bb mag�nak, mintsem Tomnak.
- Mi? Ez nem is igaz?
Bill �jra Tom fel� fordult, �s megr�zta a fej�t.
- Akkor nem is kell, hogy k�rbevezesselek?
- Nem igaz�n. Tudod, innen p�r sarokra van egy p�ks�g, azt�n ha balra fordulunk, ott egy el�g nagy �ruh�z, �s itt pedig…
Bill meg�llt a folytonos besz�dben.
- Szeretn�l elmenni a bolhapiacra?

Ok�, sz�val Bill nem most k�lt�z�tt a k�rny�kre. Tom lak�s�t�l alig p�r sarokra lakik, �s egy rak�s p�nzt �r�k�lt, ami miatt megengedhette mag�nak, hogy b�k�sen �ljen.

Szerencs�s Bill.

Mindenesetre, az t�rt�nt, hogy az eg�sz d�lut�nt a bolhapiacon t�lt�tt�k, ami Tom sz�m�ra egyet jelentett egy nagy rak�s bacival. Bacik, bacik, �s bacik mindenhol �s mindenben.

N�ha azt gondolta, hogy ez m�g azokn�l a kis�llat simogat�kn�l is rosszabbak. Tudod, ahol van egy csom�… ugh… birka.

Bill eg�sz nap olyan dolgokat mondott, hogy „V�za a 17. sz�zadb�l? Lehetetlen!”

El�g egy�rtelm� volt, hogy Tom nem osztozott a lelkesed�s�ben, de hagyta mag�t elr�ngatni igaz�b�l mindenhova, ahova Bill akart menni. Az a mond�s, hogy „ami nem �l meg, meger�s�t”, Tomra nem igaz�n volt �rv�nyes.

Tom eset�ben a bolhapiac csak annyit eredm�nyezett, hogy ut�na k�t egym�st k�vet� f�rd�t vett; olyan hosszan, hogy az ujjai mindk�t alkalom ut�n mazsol�khoz hasonl�tottak.

Ut�na, felh�vta Andreast, �s megk�rdezte, nem, k�vetelte mi a magyar�zat, hogy azt mondta Bill most k�lt�z�tt a k�rny�kre, amikor igaz�b�l �gy ismerte a helyet, mint a tenyer�t. Andreas �zenetr�gz�t�je nagyon kedvesen v�gighallgatta.

Azt�n meg�rkezett Georg, �s lej�tszott�k a szok�sos heti sakkbajnoks�gukat, amit hagyom�nyosan Georg nyert meg. Azt�n rendeltek k�nia kaj�t, azt�n ettek, Georg elb�cs�zott, �s hazament.

Tom sosem �rezte m�g ilyen egyed�l mag�t.

T�nyleg sz�m�tott Gustav horkol�s�ra, hogy el tudjon aludni, �s most az egyetlen lehet�s�ge, hogy el tudjon aludni, a b�r�nyok sz�mol�sa lett volna. Ezt viszont k�ptelen, k�ptelen volt megtenni!

F�lt is. F�lt a kukkol�j�t�l, �s a b�r�nyokt�l, mert ha egyszer elkezded �ket sz�molni, nem tudod abbahagyni.

Sz�val, teljes k�ts�gbees�s�ben, Tom �gy d�nt�tt, musz�j felh�vnia azt az egy embert, akir�l tudta, hogy hajnali 2-kor �tj�nne a lak�s�ba.

- Bill? Igen, tudom, hogy kicsit k�s� van… �t tudn�l j�nni?