Tom mély álomba merült, és nem sokkal később Bill is elaludt, de egyáltalán nem nyugodtan. Tom minden egyes mozzanatára felébredt, akármilyen apró is volt az. Nem tudta, hogy Tomnak lesznek-e rémálmai, vagy a gyógyszereknek vannak-e bármilyen hasonló mellékhatásai.

Bill egész éjjel valahol az álom és az ébrenlét közti állapotban hánykolódott, miközben próbálta ellenőrizni, hogy Tom jól van-e, és nincs-e valamire szüksége. Reggel 9 órakor végül felkelt, és nem aludt vissza. Pár percig még feküdt az ágyban, és nézte, ahogy Tom aludt. Valami elindult köztük; Bill érezte. Olyan bizalom jelent meg, ami addig nem volt ott. Bill vetett egy utolsó pillantást Tomra, majd kimászott az ágyból, olyan óvatosan, ahogy csak tudott.

Halkan kinyitotta a bejárati ajtót, és kirakta a ne zavarjanak táblát, hogy Tomot ne ébressze fel a takarító, aztán elindult a fürdőbe, hogy hosszú, forró fürdő közben gondolhassa végig az éjszaka eseményeit. Miután elzárta a vizet, vetett egy pillantást magára a tükörben, és saját magát tanulmányozta benne. Kicsit barnábbnak tűnt, amiért annyival több időt töltött a napon az utóbbi hetekben, és ahhoz képest, hogy egész éjjel tűkön ülve figyelte Tomot, meglepően kipihentnek tűnt a bőre. Egy pillanatra eltűnődött, hogy miért törődött ennyire Tommal, de ahogy végiggondolta, rá kellett jönnie, hogy most már nem is volt valódi oka gyűlölni a férfit. Tom legnagyobb hibája a nagy szája volt, de az utóbbi hetekben, ezt már inkább csodálni kezdte benne. Bármi is történhetett, Tomban mindig lehetett bízni, hogy az igazat fogja mondani, és ez frissítő érzés volt.

Bill gyorsan felöltözött, és halkan visszament ugyanabba a szobába. Tom még mindig aludt, ezért Bill előszedte a laptopját, és elkezdte rendezgetni a képeit. Amikor rájött, hogy Tom nem fog még jó ideig felébredni, Bill rendelt magának reggelit, de mondta nekik, hogy ne kopogjanak, majd ki fog nézni.

Az idő mintha csak repült volna, amíg Bill csendben fogyasztotta a reggelijét, és a képeit válogatta. Tomnak is akart rendelni, de úgy döntött, inkább jobb lesz, ha felébred, és majd rendelhet magának. Bill odanézett az ágyra, ahol Tom feküdt. Még mindig mélyen aludt. Az óra alapján, ami a két ágy közötti éjjeliszekrényen volt, már délután 1 óra volt, és Bill nem tudta, hogy most ébressze-e fel, vagy inkább hagyja aludni. Végül úgy döntött, hogy előkészíti a következő blogbejegyzését, és majd csak azután kelti fel.

Tom nagyot sóhajtott, a hátára fordult, és kinyitotta a szemeit. Bár előtte is hallotta félálomban a billentyűzet hangjait, nem ez ébresztette fel. Oldalra fordította a fejét, és látta, hogy a másik ágyon Bill ül, ölében a laptopjával. Tom elmosolyodott Bill koncentrált arckifejezésén, és az órára nézett. Döbbenten ült fel, hogy már dél is elmúlt.

- Na hello álomszuszék, hogy aludtál? – kérdezte Bill. A szemeit nem vette le a képernyőről.
- Igazából, nagyon jól. Általában elég szarul alszok egy ilyen este után. – dörzsölte Tom a nyakát az ujjaival. – Te jól aludtál?
Bill felnézett Tomra.
- Igen. – hazudta. Nem akarta, hogy Tom tudja mennyire aggódott.
- Mit csinálsz? – kérdezte Tom, miközben felállt, és nyújtózkodott.
- Csak nézelődök a neten. Próbáltam megcsinálni a blog bejegyzésem, de nem jutottam sehova. Amikor ki kellett volna jelentkeznünk, elaludtál, ezért telefonáltam, hogy még egy éjszakára lefoglaljam a szobát, aztán elkezdtem körülnézni, hogy tudunk-e valamit itt csinálni Fayetteville-ben. Képzeld, van sötétkamrájuk! El tudod ezt hinni? Egy ilyen kis városba minek sötétkamra?
- Fayetteville, hm? Szóval Arkansasban vagyunk?
- Ja, épphogy átléptük a határát, de igen. Lefoglaltam magunknak a kamrát holnap reggel 10-től délig.
- Oké. Megyek lezuhanyozom.
- Rendben. Rendeljek addig kaját, vagy elakarsz menni valahova?
- Gond lenne, ha bent maradnánk?
- Egyáltalán nem, a hotelnek jó az étlapja!

Tom bement a fürdőbe, és azonnal megnyitotta a vizet. Alig várta, hogy beálljon alá. A gőz hamar betöltötte az üvegajtót, amíg Tom levetkőzött, majd belépett. A víz szinte túl forró volt, de jó volt érezni a fájó izmain. A pánik- és emlékrohamok fizikailag is eléggé kimerítőek voltak, és jó volt hagyni, hogy a víz elmossa azt a merevséget.

Bill óvatosan kopogott a fürdő ajtaján.
- Igen? – kiáltott Tom.
Bill kinyitotta az ajtót, csak egy kicsit, hogy beszélhessen Tommal.
- Nem mondtad mit rendeljek neked.
- Mik a lehetőségek? – kérdezte Tom, a tusfürdőért nyúlva.
- Um… elég sok közül lehet választani.
- Akkor gyere be, és olvasd fel! – javasolta Tom, aztán amikor Bill nem mondott semmit, hozzátette: - Légy szíves?
Bill jobban kinyitotta az ajtót, de még mindig nem lépett be.
- Oké, van vegetáriánus hamburgerük természetesen, és-
- Gyere már be, és csukd be az ajtót. Kiengeded a meleget! – vágott közbe Tom.
- Nyár közepe van.
- Akkor is.
- Jó. – mondta végül Bill, és beljebb ment.

Meleg volt a fürdőszobában, a gőz pedig áradt ki a zuhanykabinból. Bill látta a bepárásodott üvegajtó mögött Tom sziluettjét, ahogy a zuhanyrózsa alatt áll, hátrahajtott fejjel, amíg a víz sugárban ömlik rá. Bill érezte, hogy a szája egy pillanat alatt kiszárad, ahogy Tom keze a mellkasán mozgott.

- Bill? – kérdezte Tom egy pillanattal később. Kicsit kinyitotta a zuhanykabin ajtaját, és kidugta a fejét. – Oh, azt hittem úgy csuktad be az ajtót, hogy kint maradtál. Szóval, mi van az étlapon?
Tom visszahúzta az ajtót, és lemosta a szappant a testéről.

- Öm… - nyögte ki Bill, a fejében önmagát átkozva, amiért az agya olyan ködös lett, mint az a rohadt fürdőszoba.
- Van spagettijük hús nélkül? A spagetti most jó lenne.
- Van spagetti, de nem ír semmit a húsról. – felelte Bill, az arca pedig ekkor már mélyvörös színben pompázott.
- Meg tudnád kérdezni, hogy a szószban van-e hús, amikor telefonálsz? Ha igen, akkor csak egy vega burgert kérek sültkrumplival meg valami salátával. Oh, és egy kólát is, kell egy kis koffein is. Jég nélkül.
- Oké, megkérdezem. – mondta Bill, és kisietett a fürdőből. A fantáziája teljesen elszabadult, és csak arra vágyott, hogy visszamenjen, kinyissa a zuhanykabin ajtaját, és jól megnézze magának Tomot. Kirázta a hideg erre gondolva, ezért gyorsan felkapta a telefont, és hívta a szobaszervízt, remélve, hogy az agyából mihamarabb eltűnik a vizes és szappanos Tom gondolata.

Amikor Tom kijött a fürdőből, egy melegítő és egy fehér póló volt rajta, ami egy kicsit nedvesen a mellkasához tapadt itt-ott. Bill elfordult az ablak felé, ami előtt állt, nehogy túl feltűnően bámulni kezdje.

- Bill?
- Igen?
- Szeretném megköszönni a tegnap éjszakát. Nem kellett volna ezt csinálnod, de hálás vagyok érte. Kivételesen nem voltak rémálmaim, ami pedig ilyesmi után szinte elkerülhetetlen. – mondta Tom, és Bill felé indult. Túl közel állt hozzá.
- Semmi gond. Örülök, hogy megbíztál bennem eléggé, hogy elmondd.
Bill megfordult, és Tommal az orruk majdnem összeért. Egy pillanatig egymásra néztek, egymás leheletét lélegezve, majd végül Tom lépett elsőként. A kezét Bill arcához emelte, és előrehajolt, hogy Bill ajkait lágy csókban ragadja meg. Bill gondolkodás nélkül viszonozta, a karjával körbefonva Tom nyakát. Lassan csókolták egymást, nem siették el a pillanatot, amíg az ajkaik lágyan mozogtak egymással szemben.

Miután az ajkaik elváltak, Bill a homlokát Tom homlokához támasztotta, csukva tartva a szemét. A kopogás az ajtón rántotta ki a pillanatból.

- Ez a szobaszervíz lesz. – suttogta Bill.
- Kinyitom. – nyomott egy gyors csókot Tom Bill ajkaira, majd megfordult, és az ajtó felé indult.

A csókot követően minimális ügyetlenséggel fogyasztották el a késői ebédjüket. Bill meglepődött, hogy ennyire kényelmesen és könnyedén tudtak viselkedni egy ilyen csók után. Nevettek, beszélgettek, és a nap hátralévő részében tényleg jól érezték magukat.

Este mindketten az asztalnál ültek, a laptopjukkal. A blogbejegyzéseiket posztolták, és újabb események után keresgéltek, amiket megnézhettek az út során. Amikor Bill akart valamit mutatni, áthajolt Tom válla fölött, teljesen természetesen, miután rájöttek, hogy mindketten élvezik ezt a fajta közelséget.

Hamar beesteledett, és Tom nagyot ásított, a képernyőt bámulva.
- Elfáradtál? – kérdezte Bill.
- Ja, még ennyi alvás után is. Még mindig kicsit kimerült vagyok. Az élénk emlékrohamok után mindig ez van.
- Akkor feküdj le.

Tom elment gyorsan fogat mosni, és bemászott az ágyba, amíg Bill elfoglalta egy kis időre a fürdőszobát. Miután megmosta az arcát és a fogát, Bill visszament a szobába, és ahhoz az ágyhoz indult, amiben előző éjjel kellett volna lennie.

- Gond lenne, ha megkérnélek, hogy aludj ma este is velem? – kérdezte Tom.
- Ha az segít aludni. – mosolyodott el Bill.
- Szerintem igen. Sokat segített tegnap éjjel.

Bill odafordult Tom ágya felé, aki fel is emelte a takaróját, hogy Bill bemászhasson. Amint bent volt Bill, Tom átölelte a derekát, és közelebb húzta magához, amíg a mellkasuk össze nem ért. Ekkor közelebb hajolt, és újra megcsókolta Billt, ezúttal kicsit nagyobb erővel, mint korábban. Bill most sem habozott, azonnal visszacsókolt, a nyelvével pedig végigszaladt Tom piercingjének hideg anyagán. Tom egyből kinyitotta a száját, és hagyta, hogy Bill piercingje végigsimítsa a saját nyelvét. Tom az ujjait óvatosan Bill pólója alá csúsztatta, és a gerincét simogatta, amíg perceken át csak csókolták egymást, ízlelték egymás ajkait. Bill húzódott végül el, egy sóhajjal, és Tom mélybarna szemeibe nézett.

- Jó éjt, Tom.
- Jó éjt, Bill. – hangzott a válasz, és Tom még közelebb húzta magához Billt. Lehunyta a szemét, és mélyen beszippantotta Bill samponjának az illatát, majd hagyta, hogy könnyedén elragadja az álom.