�nnepek. Tom ut�lta az �nnepeket.

Els�sorban az�rt, mert ak�rh�nyszor valami fontosat kellett �nnepelni, Tomnak sosem volt kivel. Legut�bbi kar�csonykor, p�ld�ul, Tom megn�zett egy filmet �s takar�tott.

�s valami hasonl� t�rt�nt a legut�bbi h�laad�skor, �j�vkor, �s a t�bbin, �s a t�bbin. Tom az unalmas napirendj�t k�vette, am�g mindenki m�s j�l �rezte mag�t.

Egyszer, Andreas megh�vta magukhoz, de most, hogy hamarosan gyerekei lesznek, az eg�sz h�za j�tsz�t�r lesz �vegekkel �s pelenk�kkal. Tom legfeljebb b�v�rruh�ban k�zel�tene csak meg egy ilyen helyet.
 

Ez m�g egy dolog volt, ami ideges�tette Tomot. A csal�d.

Tom m�g mindig tiszt�n eml�kezett (de azt k�v�nta b�r elfelejthetn�), hogy milyen volt a halloween a csal�dj�val. Cukrok �s egy csom� sz�nhidr�t mindenhol. �gy t�nt, hogy az eg�sz csal�dj�ban, Tom volt az egyetlen szem�ly, aki t�nylegesen felfogta, hogy a foghigi�ni�nak semmi k�ze a cukorzab�l�shoz.

De amit�l Tom a legjobban retteget, jobban, mint b�rmit�l, az az egyed�ll�t volt.

Tom azon ritka emberek k�z� tartozott, akik mindig 100%-ot ny�jtottak, m�g azokban a feladatokban is, amik csak minim�lis energi�t ig�nyeltek volna. Ha Tomnak takar�tania kellett, akkor addig csin�lta, am�g nem csillogott minden. Ha �gy gondolta, hogy a lak�s m�g nem megfelel�, tov�bb dolgozott.

Ha a f�n�ke megk�rte, hogy �rjon egy jelent�st j�v� h�t h�tf�i hat�rid�vel, akkor Tom m�r aznap el is k�sz�tette. Tom fej�ben a ’t�k�letess�g’ nem l�tezett, csak a ’j�’ vagy a ’rossz’.

Akkor volt valami j�, amikor hib�tlan volt; ezzel szemben pedig, ha b�rmi hiba volt benne, akkor rossz volt. Term�szetesen, emiatt az elve miatt m�r kapott egyfajta… h�t, h�rnevet a munkahely�n.

Mondjuk ki: nem sok munkat�rsa besz�lt vele. Tom Georggal eb�delt, mert �t se b�rt�k ki a koll�g�i. El�g nagyk�p� volt. Mindig csak olyanokat mondott, hogy „ilyen az �let, ezt kell szeretni”.

Tom mondjuk nem csak az�rt eb�delt Georggal, mert legjobb bar�tok voltak, hanem mert Georg t�nyleg elviselte a b�r�ny f�bi�j�t, �s azt gondolta, hogy am�gy sem olyan vicces.

Tom szerette a munk�j�t. A n�pszer� t�vhit ellen�re, Tomot t�nyleg nem �rdekelte, ha az ugyanazon emeleten dolgoz� sr�c tudta-e a nev�t vagy sem. T�nyleg nem.

Pontosan ezen ok miatt, nem tudta, egyszer�en nem tudta elfogadni a t�nyt, hogy arra k�nyszer�tett�k, hogy vegyen ki p�r szabadnapot. Nevets�ges!

A legsz�rny�bb dolog az eg�sz szabads�g dologban az volt, hogy Tom napirendj�t felbor�totta, m�g ha csak k�t h�tig is. �s most itt volt m�g egy dolog, ami zavarta.

Ez nem csak k�t h�t szabads�g volt.
Ez volt a k�t h�t Billb�l is.

A k�r�lm�nyekre tekintettel, �gy d�nt�tt, �ssze�ll�t egy teljesen m�s programtervet, egy �tmeneti tervet. Igaz�b�l, m�r akkor k�szen volt neki, amikor Bill m�g a lak�sa k�zel�ben sem volt.

T�k�letes volt. Minden t�k�letes volt, �s id�rendben �sszeszedett, hogy Tom pontosan tudja, hogy a k�t h�t szabads�ga minden egyes m�sodperc�ben mit fog csin�lni.

Sz�val Tom kinyomtatta (igen, kinyomtatta) a teljesen �j napirendj�t; egyet mag�nak, �s egyet Billnek. Ezut�n kiment a konyh�ba, �s egy harmadik m�solatot a h�t�re is kirakott.

Mindezt rekordid�n bel�l.

�pp amikor �szrevette, hogy a v�zhaszn�lat gyakoris�ga nem volt benne kik�tve (mert igen, Tom ennyire szerette a k�rnyezetet is), a cseng� megsz�lalt.

Ding. Ding. Ding!

- Megyek! – ki�ltotta Tom, mik�zben az ajt� fel� futott. Azt�n megpr�b�lt leveg��rt kapni, miel�tt kinyitotta volna az ajt�t, hogy senki ne vegye �szre, hogy futott.

- Szia Tom, rem�lem nem tartott sok�ig. – �dv�z�lte Bill, mik�zben bel�pett a lak�s�ba, a kab�tj�t pedig az egyik fotel t�ml�j�ra dobta.

Csak 5 perc �s 4 m�sodperc, gondolta Tom, mik�zben Bill kab�tj�t �sszeszedte �s felakasztotta az ajt� mellett l�v� fogasra.

Amikor vissza�rt a nappaliba, Bill m�r a kanap�n �lt, a l�ba pedig azon az asztalon volt, amit Tom �ppen el�tte takar�tott le.

(A napl�j�nak 30. oldala; a tiszta lak�s, boldog lak�s. Nem sz�rakozol a boldog lak�sokkal.)

- Nem, nem tartott sok�ig…
- Wow, sz�p kis lak�sod van, tudod? – mosolygott Bill, mik�zben ny�jt�zkodott. Tom �sszevonta a szem�ld�k�t, �s megfelel�en tartva a t�vols�got, � is le�lt a kanap�ra.
- A te lak�sod biztos jobb mint az eny�m, nem? – k�rdezte, szinte f�l�nken, �s amikor Bill v�g�l �gy d�nt�tt, hogy most m�r lerakhatja a f�ldre a l�b�t, Tom el�kapta a „v�szt�rl�j�t”, a bal zseb�b�l, elkezdte letakar�tani a fert�z�tt ter�letet, k�rk�r�s mozdulatokkal.

Jobbra, balra, jobbra, balra.

- Nem igaz�n, szerintem a tied sokkal… tiszt�bb. – felelte Bill, azt�n visszarakta a l�b�t az asztalra. Tom nagyon is frusztr�ltnak �rezte mag�t, �s f�lrerakta a t�rl�kend�t. Am�gy sem jut vele sehova.

El�g egy�rtelm� volt, hogy ennek a Billnek fogalma sem volt.

- Mi t�rt�nt? M�rmint volt egy olyan birk�s �lmod, vagy valami?
Tom k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt a hely�n.
- Mi?
- Az unokatestv�rem, egy kicsit f�l a birk�kt�l, ne haragudj, sz�val r�m�lmod volt?
Tom megr�zta a fej�t, �s mag�ra er�ltetett egy mosolyt. Tal�n nem k�ne mindenr�l k�vetkeztet�sekre jutnia, tal�n Georgnak igaza volt �s csak egy kicsit paranoi�s volt az eg�sz szitu�ci� miatt.
- Nem, nem volt, �n csak…

- Micsoda megk�nnyebb�l�s! �szint�n ut�lom a r�m�lmokat! – ez volt Bill, �s az �lland� k�nyszere, hogy belev�gjon m�s szav�ba… Tom ekkor �szrevette, hogy a programterv Billnek m�g mindig �rintetlen�l fek�dt az asztalon.
- �n csak… - k�sz�r�lte meg a tork�t Tom. �gy �rezte, hogy Bill tekintete felperzseli. – az a helyzet, hogy egy ideje valahogy �gy �rzem, mintha k�vetn�nek, �s… h�t, Gustav nyaralni ment, �s…
Bill b�lintott, jelezve, hogy felfogta.

Ez nagyon sz�p volt, igaz�n sim�n ment, nagyon k�rm�nfont, Tom, brili�ns vagy, �s Tom fel�llt.

- K�v�t? – k�rdezte k�nyelmetlen�l. Oh, a francba… Alig ismeri a sr�cot! Ennyi ut�n Bill m�r sim�n felpattanhatott �s menek�lhetett volna.

De Bill nem menek�lt el.

- Baszki, Tom, igen, j�het egy k�v�. – felelte Bill, am�g a haj�val sz�rakozott. �szre sem vette k�zben Tom reakci�j�t, akinek az arca egyb�l elfeh�redett.

Egy kicsit hasonl�tott arra a l�nyra, aki valamelyik �rd�g�z�s filmben volt.

Ti m�r tudj�tok, hogy Tom ki nem �llhatta azt a sz�t. H�t, mondta mag�nak, Bill m�g nem tudott err�l (milyen naiv!), ez�rt minden erej�vel megpr�b�lt nem kiborulni.

- Bill, - sz�lalt meg, �s Bill Tom ir�ny�ba ford�totta a fej�t. – Megk�rhetn�lek, hogy azt a sz�t ne ejtsd ki m�g egyszer?
- Melyik sz�t, Tom? – k�rdezte Bill, egy kicsit g�nyosan.
- A b-bet�set.

Bill r�h�g�g�rcsbe t�rt ki ezt hallva. Azt�n amikor r�j�tt, hogy Tom komolyan mondta (h�t persze, hogy komolyan mondta), �gy d�nt�tt, �tfogalmazza a mondat�t a b-bet�s sz� n�lk�l.

- H�t, igen, Tom, szeretn�k egy k�v�t.

Tom b�lintott, �s a konyha fel� indult.

A k�vetkez� nap, este 6 �ra; Bill �gy d�nt�tt Tommal marad, am�g Gustav vissza nem j�n.

Tom t�relmesen v�rta Bill reakci�j�t a programtervhez. Bill a kez�ben tartotta a saj�tj�t, �s �gy tett, mintha koncentr�lna, de nem ezt tette. Tom tudta, hogy nem ezt tette.

Most fogja azt hinni, hogy begoly�ztam, forgatta Tom a szemeit.

- Mit gondolsz?  - kortyolt Tom a k�v�j�b�l, �s l�lekben fejbe r�gta saj�t mag�t emiatt.
Bill el�vett egy oll�t a… valahonnan a konyh�b�l, �s a programterv sz�leit lev�gta. Most m�r sz�valak� programterv volt.
- Szerintem �gy jobban n�z ki. – mosolygott Bill, el�gedetten a munk�j�val. Tom �sszerezzent.
- Van m�g egy dolog. A zuhanyt reggel 6:30-t�l 7-ig haszn�lhatod reggel, �s este 8-t�l 9-ig. Ha ut�na nem z�rod el a csapot, tudni fogom.
- Igen is, igen is kapit�ny! – ki�ltott fel Bill.
- Kuss!

Miel�tt elhagyta volna a konyh�t, Bill meg�ll�thatatlan sz�ks�g�t �rezte, hogy tiszt�zzon egy probl�m�t, ami tal�n zavarhatja Tomot a k�zelj�v�ben. Megk�sz�r�lte a tork�t, k�tszer.
- �s Tom, - sz�lalt meg, az eml�tett pedig h�trafordult. – Nem fogom haszn�lni a b-bet�s sz�t.
El�tted.