Amikor Tom felébredt, egy kis nyomást érzett a jobb oldalán. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Bill nehezedett rá; az egyik lábát átvetette rajta, egy karjával pedig a derekát ölelte. Elmosolyodott, és arra gondolt, hogy milyen vicces, hogy ilyen hihetetlenül kényelmesek voltak most már egymás mellett. Amikor az óra felé fordult, látta, hogy reggel 8 óra volt, és jó ötletnek tűnt elmenni futni egyet. Lassan elkezdte kicsomagolni magát Bill végtagjai közül, és óvatosan elkezdett kicsusszanni Bill teste alól.

Bill erősebben szorította a derekát.
- Mennyi az idő? – kérdezte továbbra is csukott szemmel.
- Nyolc.
Bill az orrát ráncolta a szó hallatán.
- Hova mész?

- Arra gondoltam elmegyek futni. Te maradhatsz aludni.
- Nem, te maradhatsz aludni.
- Jól van! – dőlt vissza Tom az ágyba, és az oldalára fordult, hogy szemben legyen Billel.
- Wow, azt hittem jobban fogsz küzdeni! – csókolta meg Bill, majd ismét közel bújt hozzá.

Másodperceken belül Bill vissza is aludt, hamarosan pedig Tom is követte a példáját.
 

Tom aznap reggel másodszorra is felébredt, ám ezúttal, a lágy csókokra, amiket a nyakára kapott.

- Hmm, neked is jó reggelt! – nyújtúztatta a karját Bill háta mögött, közben érezve a testmelegét a vékony pólóján át.

Bill csak folytatta a csókjait, Tom állán át egészen a szájáig. Tom azonnal lelkesen viszonozta azt, és hosszú időn át nem is váltak el egymástól, csak éppen annyi ideig, hogy levegőt kapjanak. Bill kezei Tom pólója alá vándoroltak, végigsimítva a kidolgozott izmokon. Elhúzódott Tomtól, és kicsit meghúzta a pólóját.

- Le!

Tom engedelmeskedett, a pólót áthúzta a feje felett, valahova maga mögé hajította, és Bill pólójáért nyúlt. Az ujjaival lassan járta be Bill oldalát, megérintve a tetovált bőrét. Ekkor Bill szemébe nézett, és mindketten egyszerre hajoltak egymáshoz, hogy az ajkaik újra találkozzanak. Tom a hüvelykujjával végigsimította Bill mellkasát, megérintve a mellbimbójában lévő piercinget. Ennek hatására a másik férfi mélyen felnyögött, bátorítva Tomot, hogy ismételje meg, és erősebben is húzza a kis fémgolyót.

Bill minden egyes érintésnél megemelte a hátát, és nagyot sóhajtott, amikor Tom ajkai a kulcscsontját közelítették meg. Egymáshoz simult a testük, és Tom egyre keményebbnek érezte Bill férfiasságát a csípőjénél. Felnyögött, és végigsimította a férfi hasát.

Tom óvatosan ért Billhez a pizsamájának vékony anyagán át. Bill először megemelte a csípőjét az érintésbe, de egy pillanattal később el is húzódott.
- Nem lehet! – mondta, bár a teste üvöltötte az igent.
- Nem kell; csak hagyd, hogy hozzád érjek!

Bill az ajkába harapott, és elfogadóan bólintott. Tom ismét megcsókolta, ezúttal az ajkait, amíg a keze ott maradt Bill hasán, lassan körözve a bőrén. Bill könnyedén ellazult a csókban, és folytatta a saját felfedezőútját Tom mellizmain. Érezte, hogy Tom meleg ujjai a nadrágja alá nyúlnak, és végighaladnak a combján. Bill megremegett, várva a pillanatot, hogy Tom ténylegesen hozzáérjen.

Tom keze lágyan közeledett Bill erekciója felé, majd határozottan körbefogta a kemény húst. Bill elengedte a remegő leheletét, amiről addig a pillanatig nem is tudta, hogy visszatartotta, és beleolvadt Tom érintésébe. Tom kezei egyenletesen fel-le kezdtek mozogni Bill férfiasságán.

Bill hangosan nyögött, és átkarolta Tom hátát, összevonva a csípőjüket. Tom is felnyögött, amikor a saját merevedése hozzáért Bill oldalához. Érezte, hogy Bill kezei lejjebb vándorolnak, hogy lehúzza az ő nadrágját is.

- Bill, - húzódott hátra Tom, hogy láthassa a sötéthajú férfi arcát. – Nem muszáj tovább mennünk.
- Csak érezni akarlak!

Bill rekedtes hangja éppen elég volt Tomnak, hogy teljesen levegye a saját nadrágját, majd Billét is. Bill végig a szemeit nézte, de Tom nem bírta elvonni a tekintetét Bill merev férfiasságáról, ami most szabadult ki a nadrágjából.

Tom Bill teste fölé emelkedett. Mielőtt újra megkérdezhette volna, hogy biztos-e benne, Bill magához húzta, és erőteljesen megcsókolta. A testük tökéletesen illeszkedett egymáshoz, ahogy Tom lejjebb csúszott, hogy egy vonalban legyen Billel.

Bill meglepte Tomot azzal, hogy a csípőjét megemelte, így a merevedésük egymáshoz ért. Bill egy nyögéssel megszakította a csókot, majd megismételte a mozdulatot. Ezúttal Tom is segített a csípője mozgatásával, hogy egymáshoz simuljon a testük.

Teljesen el voltak veszve egymás testében, egymás csókjaiban, egymás simogatásaiban. Tom ajkai Bill nyaka felé közeledtek, majd a kulcscsontját terítették be csókokkal. A szobában hirtelen megemelkedett hőmérséklettől mindkettejük bőrét vékony izzadságréteg lepte el, ahogy szinte egyként mozogtak.

Nem tartott sokáig, hogy Bill átvesse a lábait Tom dereka körül, ezzel is növelve a súrlódást köztük. Tom ismét Bill szájához hajolt, hogy újabb forró csókban nyomja el az egyre hangosodó nyögéseket.

Tom az egyik karját maguk közé csúsztatta, és megragadta Bill férfiasságát. Minden egyes mozdulattal érezte, ahogy Tom keze és erekciója hozzáér, még intenzívebb élvezetet nyújtva. Ő is odaemelte a kezét, és megfogta Tom merevedését, ugyanúgy ahogy Tom is fogta az övét. Az ujjaik minden egyes simításnál összeértek; ezzel is közelebb hozva az orgazmusukat.

Először Bill ment el, beleremegve a testén végigfutó hullámokba. Egyenesen Tom szemébe nézett, és nem kellett két másodpercnél több, hogy Tom is vele élvezzen; beleharapva a kulcscsontba, amit előtte csókolt.

Tom előrehajolt, hogy újra megcsókolja Billt, majd átfordult, és elnyújtózott mellette. Az asztalról fogott pár zsebkendőt, és egyet Billnek nyújtott. Egymás mellett feküdtek, amíg a légzésük újra lenyugodott.

Alig 5 perccel később, kopogást hallottak először Bill szobájának ajtaján, majd egyet Tom ajtaján.
- A reggeli kész, ha szeretnétek enni valamit! – mondta Susan az ajtón át.

Bill Tomra vigyorgott.
- Szerinted hallott minket, és csak azért kopogott az én ajtómon is, hogy eljátssza, hogy nem?
- Valószínűleg végig az ajtó előtt állt. – nevetett Tom.
 

Miután elkészültek a napra, együtt mentek le a konyhába. Susan gofrit, tojást, és bacont készített reggelire. Egy tál friss gyümölcsöt is elővett a hűtőből, és Tom elé rakta.

- Gondolom a baconből nem kérsz, ezért itt egy kis extra.
- Köszönöm, nagyra értékelem!
- Anthony hívott ma reggel, elindult megvenni azt az alkatrészt.
- Az jó! – mondta Bill egy nagy falat gofrival a szájában. – Szerintem mi ma körülnézünk kicsit, hátha tudunk pár képet csinálni.
- Anthony mondta, hogy mindketten fényképészek vagytok. De a séta az nem túl jó ötlet, elég nagyok a távolságok itt. Vigyétek el a kocsim! – rakott eléjük Susan, majd ő is helyet foglalt az egyik székben.
- Azt nem tehetjük! – mondta Tom, miközben elhessegette Bill kezét a gyümölcsétől.
- Dehogynem! Amíg a cuccaitok itt vannak, amúgy sem fogtok elmenni innen, szóval nincs miért aggódnom. Elviszitek, és kész.
 

Bill beprogramozta a GPS-t Tom iPadjén, és először a település egyetlen bankjához navigálta őt. Kellett kivenniük készpénzt, hogy kifizessék a szállást. A GPS szerint, a Kiskereskedés, amit előző nap néztek, nem messze volt tőlük, ezért mentek is tovább az úton, amíg meg nem jelent előttük a ’Házias Kiskereskedés’ felirat.

Nem éppen olyan volt, amire számítottak. Amikor kiszálltak a kocsiból, egy nagyobb házzal találkoztak, holott inkább egy nagymamák által vezetett kisboltot vártak. Amikor beléptek, egy barátságos eladó üdvözölte őket.
- Üdv a Házias Kiskereskedésben, a vészhelyzetekhez minden szükséges túlélési eszköz otthonában. Miben segíthetek?

Bill körül nézett, és a polcokon hátizsákokat, konzerveket, vízszűrő készülékeket, elsősegély csomagokat, túlélési felszereléseket látott. Tom mondott valamit az eladónak, de Bill nem hallotta. Túlságosan lefoglalta a gondolat, hogy vajon az a piros vödör, amin csak egy kis fekete nyílás van, tényleg vécéként kellene-e, hogy funkcionáljon vészhelyzet esetén. Beleremegett a gondolatba, ezért inkább a többi árut figyelte.

Körbejártak a boltban, megnézték a kínálatot, majd vissza is fordultak, és visszamentek a kölcsönvett kocsijuk felé.
- Azt hittem találok majd valami cukrot nassolni, nem kálium-jodid tablettákat, hogy a pajzsmirigyem védjék atomrobbanás alatt. Talán abból is kéne venni párat, hátha…
- Egyáltalán nem számít Bill, az a kis tabletta nem fog megvédeni egy atomrobbanástól. Csak azért árulják őket, hogy megnyugodj. – mondta Tom, miközben visszahúzódott a kocsival az útra.
- Most csak viccelsz, ugye?
Tom komolyan nézett Billre.
- Nem, nem viccelek. Higgy nekem, azok a tabletták nem fognak megvédeni egy atomrobbanásban.
- Jesszus, paranoiás leszek melletted!
- És mi lenne, ha kárpótolnálak egy fagyival? – nevetett rajta Tom, miközben leparkolt a fagyizó mellett. Nem volt meglepő, hogy milyen sok ember volt ott, tekintve, hogy több, mint 30 fok volt.
- A fagyitól ez nem lesz jobb! – fordult felé Bill csípőre tett kézzel.
Tom előrehajolt, és Bill fülébe súgta:
- Később segíthetek elfelejteni. – mosolygott, majd kézen fogva beálltak a sorba a fagyiért.
 

Az egész délelőtt alatt, nem sok fényképeznivalót találtak. A legtöbb ember otthon volt, a hatalmas távolságok pedig megnehezítették, hogy bármerre is menjenek. Tom készített pár képet a nevető Billről, miközben az eperfagyiját ette, de ezt leszámítva, nem volt túl sok látnivaló.

Tankoltak Susan kocsijába, útközben pedig elmentek egy idős nő mellett, aki a házának a teraszán üldögélt egy hintaszékben. Tom megállította a kocsit, és készített több képet is róla, amíg Bill a kocsiból nézte. Tom beszélt a nővel egy keveset, és mosolyogva jött vissza a kocsiba. Odaadta Billnek a gépét, és mondta, hogy nézze meg őket.

A nő elfordult a kamerától, és a távolba nézett. Tom több szögből is lefotózta, és nagyszerűek lettek a képek.
 

Délután valahogy Susan nappalijában találták magukat, és egy kirakóson dolgoztak. Mire visszaértek, addigra az ebéd már kész volt, utána pedig Susan megkérte őket, hogy segítsenek neki, mert megakadt.

Dudálást hallottak a ház elől, majd nem sokkal később kopogást az ajtón.
- Bátorkodtam elhozni a kocsitokat, hogy ne kelljen elmenni érte aztán újra visszajönni.

Bill izgatott volt, hogy végre újra elindulhatnak, és elhagyhatják a falut. Tom szobájába ment, ahova reggel átvitte az összes cuccát. Amíg Tom az anyagiakat intézte Susannel és Anthonyval, addig Bill benézett az ajtók mögé, és ellenőrizte a fiókokat is, hogy biztosan nem hagytak-e ott valamit. Éppen az ágy alá nézett be, amikor két kar fonódott a dereka köré. Bill nem túl férfiasan felsikoltott, és amikor megfordult, Tom nevetésével találkozott.

- A te szobádba is benéztél? Biztos nem hagytál ott semmit abban az 5 teljes percben amíg ott voltál?
- Ha-ha, igen, megnéztem.
- Oké, akkor induljunk! – csókolta meg Tom, majd elhúzódott, de meggondolta magát, és gyorsan újabb csókot nyomott az ajkaira, mielőtt teljesen elhúzódott volna; és végül elindultak az újonnan megjavított autójuk felé.