Melburryből csak egy út vezetett ki. Miután elindultak, Bill a GPS-t nézte, majd Tomot, aztán újra a GPS-t. Kivette a tartóból, nyomogatott rajta valamit, aztán ismét Tomra nézett.

- Mi a fenét csinálsz? – kérdezte Tom pár perccel később, amikor megunta ezt a furcsa viselkedését.
- Tudom, hogy programtervünk van, de mindenképp kőbe van vésve, hogy Little Rockba és Nashvillebe menjünk?
- Semmi sincs kőbe vésve. Miért? Akarsz valamit csinálni, ami nincs a tervben?
- Igen, de egy kicsit le kéne térni az útvonalról, a tervet is megbontaná.

- Hova akarsz menni?
- New Orleansba.
- Az egy kicsit messze van. Nem is tudom, 10 óra az út odáig?
- 12! – javította Bill. Kicsit hülyén érezte magát, amiért egy pillanatra is azt gondolta, hogy Tom egyből belemegy, de nagy meglepetésére, Tom valóban csak vállat vont.
- Oké, programozd be.
Bill rögtön felkapta a fejét.
- Komolyan?
- Miért ne? Nem rajongok túlzottan a country zenéért, semmit sem vesztünk, ha nem megyünk Nashvillebe.
Bill vidáman tapsikolt, majd az újraprogramozott GPS-t visszatette a tartóba.
- Foglalok magunknak hotelt.

Bill még mindig az anyós ülésen ült, és az iPodjában keresgélt, amikor Tom telefonja megcsörrent. Lepillantott a kijelzőre, és az Athos nevet látta villogni. Bill kíváncsian pillantott Tomra.
- Valami Athos hív. – olvasta a nevet Bill.
Tom nevetett, és mondta neki, hogy fogadja a hívást. A bluetooth a kocsiban azonnal át is irányította a hangszórókhoz.
- Gus, mizujs öreg?
- Hey, hogy megy az út?
- Jól, már elég sokat mentünk, és egész jól kijövünk! – mondta Tom, és oldalról Billre pillantott.
- Jézusom, ugye nem ölted meg? – kérdezte Gustav ijedtséget színlelve.
- Nem, élek és virulok! – csatlakozott Bill is a beszélgetésbe.
- Oh, szia Bill. Ez akkor azt jelenti, hogy ki vagyok hangosítva, huh?
- Hát, vezetek, szóval igen. Vanessa és Jessica hogy vannak?
- Nagyon jól, bár Jessicának már hiányzik Tom bácsikája. Azt reméljük, hogy amikor erre jártok, 1-2 napra be tudtok ugrani hozzánk.
- Hát, épp most változott a tervünk, és Luisianaba megyünk. Megállhatunk Kentuckyban, mondjuk egy hét múlva. Neked jó úgy, Bill?
- Igen, szívesen találkoznék a barátaiddal. – mosolygott rá Bill.
- Jó, akkor egy hét múlvára tervezhetek? – kérdezte Gustav, hogy biztosan jól hallotta-e.
- Igen, mondjunk egy hetet, aztán majd hívunk, ha már biztosra tudjuk. Még nem beszéltük meg, hogy meddig leszünk Luisianaban, vagy hogy hova megyünk utána, szóval ha eldöntöttük, utána hívunk.
- Oké, akkor elmondom a lányoknak a jó hírt. Jó volt mondhatni megismerni, Bill.
- Téged is! – nevetett Bill.
- Vezessetek óvatosan! Akkor majd találkozunk.

Nem sokkal éjfél után érkeztek meg végül New Orleansbe. Az út nagyon hosszú volt, és még annak ellenére is kimerítő volt, hogy Bill és Tom rendszeresen váltotta egymást, de még így is fejenként 6 órán át ültek a kormány mögött.

Mire megérkeztek a hotel parkolójába, mindegyikük csak azt akarta, hogy végre bemászhassanak az ágyba és alhassanak. Amikor Bill lefoglalta a szobát, már csak egyágyasat kért. Tudta, hogy a végén úgy is ugyanabban az ágyban kötnének ki, ezért semmi értelme nem volt két külön ágyat kérni, és amúgy sem volt kedve egy kicsi ágyban nyomorogni, amikor egy kétszemélyesben kényelmesen elférhettek mindketten.

Miután bejelentkeztek, a pár azonnal a szobájukba ment, és rögtön ki is rágták a ’ne zavarjanak’ táblát a kilincsre. Bill úgy érezte, az örökkévalóságig képes lenne aludni, mert az út során egy percet sem tudott.

Tom ledobta a táskáit, és miközben lerúgta a cipőjét, már vette is le a pólóját. Bill úton a fürdő felé megállt egy pillanatra, hogy nézze. Többször is láthatta már Tom csupasz felsőtestét, de sosem tudott betelni.

- Nem zavar, ha csak a boxeremben alszok, ugye? – kérdezte Tom, miközben a nadrágját gombolta.
- Nem, egyáltalán nem. Megyek mosakodni!

Bill besietett a fürdőbe, és arra gondolt, hogy minél hamarabb végez, annál hamarabb feküdhet Tom mellé. Gyorsan megmosta a fogát, az arcát, és ő is levetkőz9tt. Vetett magára egy utolsó pillantást a tükörben, majd visszament a szobába. Tom épp a telefonokat és egyéb eszközöket tette töltőre.

Tom felpillantott, amikor Bill visszajött, és akaratlanul is megnyalta az ajkát. Felállt, és ő is bement a fürdőbe, hogy Billhez hasonlóan ő is felkészítse magát az alvásra. Mire visszaért, Bill már az ágyban feküdt. Ő is bemászott a takaró alá, és Billhez húzódott, átkarolva a mellkasát.

Másodperceken át csak nézték egymást, amíg el nem nevették magukat.
- Istenem, fáradt vagyok. – sóhajtott Tom, ahogy elkényelmesedett az ágyban.
- Én is. Szerintem egy kicsit elaludhatnánk holnap.
- Elég sok látnivaló lesz holnap július 4.-e miatt. Nem aludhatunk túl sokáig.
- Igen, igen. – ásított Bill. – Jó éjt Tomi.
- Jó éjt Bill.

Bill megemelte a fejét, és Tomhoz hajolt egy csókért. Tom viszonozta, és meg is toldotta pár puszival. Bill a nyakába temette az arcát, a lábát pedig Tom lábai közé csúsztatta, miközben a karját átfonta Tom háta körül. Tom kicsit felnevetett, majd nyomott egy puszit Bill fejére, és felsóhajtott, érezve, hogy Bill megcsókolja a nyakát.

Másnap reggel hatalmas zaj jött az utcáról. Bill előző este nyitotta ki az ablakot, hogy a friss, meleg, nyári levegő belenghesse a szobát, de most azt kívánta, bár csukva hagyta volna. Tovább akart aludni. Maga mellett érezte, hogy Tom nyújtózkodik, a kezeit a feje fölé emelve. Bill felsóhajtott; tudta hogy vége. Ha Tom felébredt, akkor neki is muszáj volt.

Amint befejezte a nyújtózkodást, Tom szembefordult Billel.
- Jó reggelt. – szólalt meg aznap először Tom. A hangja rekedtes volt, Billt kicsit ki is rázta a hideg.
- Hmm, reggelt. Hogy aludtál? – mosolygott rá Bill.
- Mint a bunda. Te?
- Nagyon jól. Igazából, annyira jól, hogy fel se akarok kelni.
- Hát, a világ nem fog ránk várni, és nagy nap van, emlékszel?
- Nem tudom hogy vagy képes felébredni és egyből kiugrani az ágyból.
- Ez is azt bizonyítja milyen király vagyok! – csapott Tom Bill csípőjére, majd felpattant, és a táskájához szaladt, hogy találjon valami ruhát magának.
- Még jó reggelt puszit se kapok?
- Kapsz, ha kimásztál az ágyból.
- Ünneprontó. – morogta Bill. – Mindjárt éhen halok. Itt akarsz reggelizni vagy menjünk el valahova?
- Ahogy akarod. – felelte Tom a fürdőből.

Bill még mindig a szobaszerviz menüjét olvasta, amikor Tom teljesen felöltözve visszajött a szobába.
- Még mindig ágyban vagy?
- Te is csatlakozhatsz, tudod. – jelentette ki Bill, a kezeit pedig felemelte, és nyújtózkodni kezdett, ahogy korábban Tom is. A mozdulat miatt a takarója lecsúszott a derekáról, tökéletesen felvillantva Bill csillagtetkóját. Annyira hívogató volt, és Tom el tudta képzelni, hogy ha visszamászna, azt a meleg és puha bőrt a saját keze alatt is érezhetné. De helyette inkább visszafordult a táskájához, hogy visszapakoljon pár dolgot.
- Eldöntötted, hogy rendelni akarsz, vagy elmenni valahova? – váltott Tom témát.
Bill beletörődve sóhajtott, kimászott az ágyból, és Tom felé indult.
- Menjünk el. Ha itt kell másznom az ágyból, akkor már a hotelból is menjünk el.
- Akkor menj készülődni.

Tom megfordult, és nézte, ahogy Bill a fürdőbe megy. Látva, ahogy a szűk boxeralsója a fenekéhez tapadt, Tom komolyan kezdte meggondolni, hogy talán jobb lenne ágyban maradni Billel.

Miután találtak egy kis kávézót, és megreggeliztek, a páros a városban indult egy kiadós sétára. Rengeteg ember volt kint, mind a Függetlenség Napját ünnepelték a családjukkal. Az emberek többsége vörösbe, fehérbe, és kékbe öltözött; néhányan hülye kalapokat és óriási napszemüvegeket is viseltek.                                                                                                                                        

Tom utoljára nem sokkal a Katrina hurrikán után járt New Orleansban, és örült, hogy láthatta az újraépülő várost. Akkora veszteség és pusztulás volt, de New Orleans és Louisiana megmutatta, hogy mennyire erősek is. Kitalálta, hogy jó blogbejegyzés lenne, a régi képeivel összehasonlítani a város mostani állapotát. A fejében feljegyezte magának az ötletet, és folytatta a képek készítését.

Bill egy aranyos családdal beszélgetett, akit lefényképezett. Elmondták neki, hogy a Woldenberg Parkban este nagy tűzijátékot terveznek. Bill javasolta Tomnak, hogy menjenek el az említett parkba, a társa pedig nem ellenkezett.

Amikor megérkeztek, rengeteg családot láttak piknikezni, grillezni. Középen volt egy nagy füves rész, ahol nem voltak asztalok; ott nagyrészt gyerekek szaladgáltak labdákkal és egyéb sporteszközökkel a kezükben, de néhány szülő is beállt hozzájuk focizni.

Bill és Tom hamar szétváltak, ahogy megtalálták a maguk számára érdekes témákat. Rengeteg ember volt ott, de mégsem annyi, hogy ne lehessen átlátni a tömegen.

Bill látta, hogy Tom mosolyogva beszélget két idősebb fekete nővel, akik pedig visszamosolyogtak rá. Bill azt is észrevette, hogy Tom egyre jobban kezdett kapcsolatba lépni a fotóalanyaival. Sokkal személyesebb képeket csinált, nem csak a körvonalaikat örökítette meg. Bill elmosolyodott, és felemelte a gépét, hogy készítsen pár fotót Tomról. Az egyik nő megsimogatta az arcát, Bill pedig ámultan nézte, hogy Tom egyáltalán nem húzódott el.

Abban a pillanatban, Tom elfordult, és meglátta Billt. Intett a kezével, hogy odahívja. Bill továbbra is döbbenten indult feléjük, amiért Tom még mindig nem akadt ki. Bill már nyúlt is a táskájában lévő törlőkendőkért, amit Tom miatt kezdett magával hordani. Amikor elért a hármashoz, Tom egyből beszélni kezdett.

- Bill, ez itt Marion és Louise. Meghívtak minket a családi grillpartijukra.
- Megtiszteltetés találkozni, hölgyeim! – próbált udvarias lenni a két nővel.
- Nem szaladgálhattok itt egész nap úgy, hogy semmi tervetek nincs vacsorára. Amúgy is olyan soványak vagytok, nem fog ártani a barbecue bordám és a paradicsomsalátám!
- Ez finomnak hangzik, már alig várom! – mondta Bill, akinek az étel gondolatától is összefutott a nyál a szájában.
- Majd nyugodtan gyertek oda hozzánk, ott leszünk! – mutatta. – Készüljetek fel egész Louisiana legfinomabb kajájára. Ha még pár napig maradtok, esküszöm felhízlallak titeket.

Tom nevetett, ahogy a két nő visszasétált a piknik részhez, ahova előtte mutattak. Bill már nyújtotta is neki a törlőkendőt.
- Nem kell, jól vagyok, miért? – nézett Billre. A nevetés maradványai még mindig ott csillogtak a szemeiben.
- Ismered ezeket a nőket?
- Nem, csak most találkoztunk, amikor az előbb lefényképeztem őket. Ott etették a kacsákat, és leültettek, amikor az engedélyekről akartam beszélni velük. Egyik dolog követte a másikat, és aztán meghívtak minket, hogy együnk velük. Miért? Nem szimpatikusak?
- Hozzád értek, és nem is zavar? – kérdezte Bill hitetlenkedve.
Tom elgondolkozott egy pillanatra, a fejében visszajátszotta az előző pár percet.
- Nem, nem vettem észre. – rázta meg a fejét, majd vállat vont. – Csináltál jó képeket?
Bill még mindig hitetlenül nézett Tomra.
- Jól vagy? Nem akarsz visszamenni a hotelbe?
- Nem Bill, jól vagyok. Most pedig ne viselkedj ilyen furán, kezdek aggódni.
- Ezt én is mondhatnám.

Bill csak mosolyogni tudott, amikor látta Tom milyen jól érezte magát a piknik alatt. Segített összepakolni, és még a gyerekekkel is játszott. Elhasznált közben pár törlőkendőt, de még mindig nem annyit, mint amennyire Bill számított volna.

Ahogy a nap elkezdett lemenni, Bill kicsit félrevonult, és a víz felé indult, csak csodálva a kilátást. Tom hamarosan követte is, és átkarolta a magasabb férfi derekát.
- Jól érzed még magad, vagy szeretnél már menni? – kérdezte Tom, majd egy puszit nyomott Bill vállára.
- Még mindig jól érzem magam. Arra gondoltam, hogy maradhatnánk a tűzijátékig.
Bill azonnal érezte, hogy Tom teste megfeszül mögötte.
- Nem igazán szeretem a tűzijátékokat. A robbanások, tudod? Nem tudom miért felejtettem el, hogy negyedikén mindig van tűzijáték.
- Oh, erre nem is gondoltam. Akkor jobb, ha elindulunk vissza. Marion azt mondta, hogy hamarosan kezdődik.

Ez volt az első alkalom, hogy Bill azt látta, hogy Tom ilyen kényelmetlenül érzi magát, és ez drasztikus változás volt a korábbi laza magatartásához képest.

A piknikasztalokhoz mentek vissza, és elkezdték összeszedni a cuccaikat, majd elbúcsúztak az emberektől, akikkel aznap találkoztak.
- Ti fiúk nem maradtok a tűzijátékra? – kérdezte Marion, amikor odamentek elköszönni.
- Nem, vissza kell mennünk a hotelbe. De nagyon köszönjük a vacsorát, Tom pedig majd el is fogja küldeni a képek másolatait.
Marion felállt, és átölelte Tomot.
- Köszönjük, hogy találtál valami szépet két öregasszonyban! – mondta, majd Billt is megölelte. – Jó volt találkozni Billy. Úgy tűnik nincs jól, vigyázz rá. Hallottál?
- Igenis hölgyem! – felelte Bill őszintén.
- Ne tűnjetek ám el, szeretnék majd mindegyikőtökről hallani!

Elindultak a park bejárata felé, ahol korábban bejöttek. Eredetileg nem terveztek ilyen sokáig maradni, de Marion, Louise és a családja olyan szívélyesen fogadta őket, hogy végül örömmel maradtak ebben a boldog buborékban, ami körülvette őket. Nem volt sem kínos, sem erőltetett, egyszerűen csak beszippantotta őket.

Az első tűzijáték hangja mindkét férfit meglepte. Bill káromkodott; azt hitte több idejük lesz elhagyni a hatalmas parkot. Bill ösztönösen előrenyúlt és határozottan megragadta Tom kezét, hogy megnyugtassa és egy kis támogatást nyújtson. Tom éppen időben fordult meg, hogy lássa az első tűzijátékot felrobbanni az égben, de nem ment tovább. Helyette erősebben szorította Bill kezét, és egyhelyben állva nézte, ahogy újabb színek robbantak az égben.

Egy darabig csak álltak, nézték a színeket és a formákat, majd Tom maga elé húzta Billt, hogy átölelhesse a derekát. Bill az ujjait összekulcsolta Tom ujjaival, és a fejét hátrahajtotta, hogy láthassa a műsort az égben.

A pár nem sokáig nézte, Bill hamar elhúzta Tom kezét, hogy elmenjenek. Érezte, hogy Tom teste megfeszül körülötte, ahogy folytatódtak a robbanások, és szerette volna minél messzebb vinni Tomot, mielőtt a nagy finálé elkezdődött volna. Bill úgy érezte, hogy már épp eleget láttak. Semmi értelme kényszeríteni Tomot, hogy végig maradjon.

Elindultak a park bejárata felé, és örömmel látták, hogy több üres taxi is állt ott előtte. A kocsit a hotelnél hagyták, mert azt hitték korábban fognak visszaérni. Bill megkönnyebbülten sóhajtott fel a taxiban, amint kellő távolságba kerültek a tűzijátékoktól.
- Minden rendben? – kérdezte Bill, még mindig Tom kezét fogva.
- Nincs bajom. El sem hiszem, hogy tényleg maradtam a tűzijátékra. Már legalább két éve nem láttam egyet sem. Örülök, hogy veled nézhettem.

Tom előrehajolt Bill ajkaihoz, és édesen, de a legkevésbé sem ártatlanul megcsókolta. Amikor elhúzódott, látta, hogy Bill arcára enyhe pír ült ki. Billnek arra sem volt ideje, hogy megszólaljon, a taxi már le is parkolt a hotelnél. Gyorsan fizettek a sofőrnek, és kézen fogva kiszálltak a kocsiból.

Lifttel mentek fel a hatodik emeletre, útközben apró csókokkal elárasztva egymást. Tom elővette a kártyáját, és kinyitotta az ajtót, hogy bemehessenek a szobába. Bill lépett be először, Tom pedig szorosan mögötte követte, és alig volt ideje lerakni a táskáját, Bill már neki is esett, és lázasan csókolni kezdte az ajkait.

Tom ugyanolyan lelkesen csókolt vissza, Bill pedig egyből nyitotta is a száját Tom nyelvének. Tom erőteljesen megragadta Bill derekát, és a vékony csípőjét magához húzta. Bill elkezdte Tomot hátrafelé vezetni, és megszakította a csókot, hogy lelökhesse az ágyra.

Tom ölébe ült, és a saját pólójának az aljához nyúlt, hogy levehesse, majd hajolt is vissza a szájához. Tom visszacsókolt, és ahogy végigsimította Bill gerincét, érezte a meleg bőrét az ujjai alatt. Bill ekkor már Tom hatalmas pólójával dolgozott, hogy feljebb tolja. Amikor felfedte a mellkasát, lehajolt, hogy a nyelve hegyével végignyalja a mellbimbóját. Tom élesen levegőért kapott, Bill pedig a másik mellbimbójához hajolt, hogy ugyanúgy végignyalja.

Bill felült Tom ölében, hogy az alatta lévő férfi levehesse a pólóját. Addig is körkörösen mozgatta a csípőjét, érezve, hogy Tom is ugyanannyira be van indulva, mind ő. Bill felnyögött, és újra megismételte a mozdulatot, miközben a kezeivel Tom csupasz mellkasán támaszkodott. Tom erősen megragadta Bill hátsóját, és megemelte a saját csípőjét, hogy segítse a rajta lévő férfi mozdulatait.

Bill újra megszakította a csókot, és lejjebb csúsztatta a kezét Tom férfiasságához, majd egyenesen a szemébe nézett.
- Most többet akarok, mint múltkor.
Tom lehúzta Billt egy újabb csókért, és átfordította magukat, hogy Bill legyen alatta. A merevedését Bill fenekéhez nyomta.
- Annál sokkal többet kaphatsz.

Ördögi vigyor jelent meg Bill arcán, ahogy elkezdte kicsatolni Tom övét. Annyira játékosnak érezte magát, mégis hihetetlenül fel volt izgulva. Nem is emlékezett, hogy akart-e valakit valaha annyira, mint most Tomot. Amint kigombolta Tom nadrágját, hagyta, hogy Tom eltávolítsa, és a sajátján kezdett dolgozni. Tom nézte, ahogy Bill lecsúsztatta a szoros anyagot a csípőjén és a combján, és odanyúlt, hogy segítsen teljesen lehúzni a hosszú lábairól.

Bill az ágy oldalára gördült, hogy az éjjeliszekrényről levegye az előző este kikészített kozmetikai táskáját. Elővett egy óvszert és a síkosítót, és mindkettőt Tomnak nyújtotta, aki elfogadta őket, és maguk mellé rakta az ágyon. Betakarta Billt testét a sajátjával, és újra megcsókolta. A kezeivel végigsimított mindent, amit csak elért Billen; és az ujjait végighúzta a piercinggel átszúrt mellbimbóján.

Bill háta megfeszült az érintés miatt. Kihasználva az új szöget, Tom előrehajolt, hogy megcsókolja és kicsit beleszívjon Bill nyakába, amitől még több nyögést kapott az alatta lévő férfitól. Ahogy Bill megemelte a csípőjét, érezte, hogy az erekciója a csípőjének préselődik.

- Tomi, kérlek, érintsd meg! – sóhajtotta Bill. Alig kezdték el, de a teste már most olyan volt, mintha égett volna.
Tom újra megfogta a síkosítót, és kinyitotta a tetejét. Látta, hogy az üveg még tele van, ahogy nyomott egy keveset az ujjaira, majd Bill nyílásához nyúlt.
- Mehet?
- Igen! – suttogta Bill. A várakozás kezdte megőrjíteni. Felemelte a térdeit, és hívogatóan széttárta a lábait Tomnak.

Tom lassan becsúsztatta az egyik ujját, és ahogy ritmikusan mozgatni kezdte, a szabad kezével Bill csípőjét cirógatta. Nem kellett sok, hogy egy második ujj is csatlakozzon, és óvatosan tágítsa tovább Billt, felkészítve arra, ami jönni fog. Bill felnyögött, és a csípője mozgatásával ő is próbált segíteni. Tom behajlította az ujjait, keresve azt a pontot, amivel megőrjítheti Billt. Amikor hallotta, hogy Bill a korábbinál jóval hangosabban nyög fel, Tom tudta, hogy megtalálta. Egy kicsit beljebb nyomta az ujjait, majd kihúzta őket, hogy egy harmadikat is hozzáadhasson.

Még mindig nagyon szűknek érezte Billt, ahogy ki-be dolgozta az ujjait. Elszakította onnan a tekintetét, és Bill ajkaihoz hajolt.
- Most! – nyögte Bill a csók közben.

Tom óvatosan kihúzta az ujjait, és az óvszerért nyúlt. Bill szájától is elhúzódott, és gyorsan kinyitotta a csomagolást, majd felcsúsztatta a latexet. Gyorsan nyomott még egy kis síkosítót a kezére, bekente magát, és Bill nyílásához helyezte a merev hímtagját. Lassan ismét áthatolt a szűk izmokon, és azonnal érezte a Bill testéből áradó hőt.

Lassan beljebb hatolt, és Bill szájához hajolt, miközben eggyé vált a testük. Nem kellett sok, és teljesen elmerült Bill testében. Tom felnyögött, és Bill arcára nézett, majd szinte kínzóan lassan kihúzódott, csak hogy újra behatolhasson. Bill átkarolta Tom nyakát, és élvezettel sóhajtott fel, ahogy Tom elkezdett mozogni.

Bill lecsúsztatta a kezeit Tom csípőjéhez, bátorítva, hogy gyorsabban mozogjon, és egyszerre támaszt adva önmagának, hogy megemelje a csípőjét. Felgyorsítva a tempót, Tom egyre mélyebbre hatolt Bill szűk nyílásába. Ahogy eltalálta Bill prosztatáját, hangos nyögést kapott.

Bill megfeszült körülötte, amiért küzdenie kellett, hogy ne menjen el ott helyben. Tom szinte teljesen kihúzódott Bill testéből, és egy ütemet kihagyott, mielőtt újra lökött volna a csípőjén.

Együtt mozogtak, egymás nyögéseiből és energiájából táplálkozva. Nem is figyeltek arra, hogy a szobában mennyire felforrósodott a levegő, csakis egymásra koncentráltak. Tom a csípőjét mozgatva ismételten eltalálta Bill prosztatáját.
- Olyan jó vagy! – nyögte Tom. – Nem tudom meddig bírom még.

Bill ismét megfeszült körülötte gonoszan vigyorogva. Nagyon is jól tudta, hogy megőrjíti Tomot. Tom ekkor a kezét Bill merevedéséhez csúsztatta, amit egészen eddig hanyagolt. Gyors, egyenletes mozdulatokkal kezdett rajta dolgozni, miközben a sajátjával egyenesen Bill prosztatáját célozta, ezzel letörölve Bill vigyorát.
- Annyira, bassza meg, annyira jó! – kapott levegőért, a háta pedig megfeszült.

Alig pár lökés kellett, Bill körmei a csípőjébe vájt, és felkiáltott.
- Oh, istenem, Tom, én…
A mondatát egy hangos, mélyről jövő nyögés szakította félbe, a teste pedig beleremegett az orgazmusába. Az izmai összerándultak, annyira, hogy Tom már alig bírt mozogni a meg nem szűnő forróságban. Nem sok kellett, pár másodperccel később ő is követte Billt. Hangos kiáltással élvezett el, mélyen Bill testébe temetkezve.

Mindkét férfi zihálva próbált újból levegőhöz jutni. Bill magához húzta Tom arcát, belemarkolt a hajába, és szenvedélyesen megcsókolta őt. Tom csak percek múlva húzódott el, hogy végignézzen Bill felforrósodott arcán. Rámosolygott, és lassan elhúzódott tőle. Az óvszert leszedte, és az éjjeliszekrény melletti kukába dobta, majd Billel a karjaiban eldőlt az ágyon. Átkarolta Bill derekát, és közel húzta magához, hogy a testük egymáshoz simuljon. Bill felsóhajtott, és megpuszilta Tom ajkait.

- Ez most…
- Fantasztikus volt. – segítette ki Tom.
- Pontosan. – bólintott Bill.

Bill az orrát Tom nyakába fúrta, ahogy ott feküdt mellette. Tom érezte a mellkasánál Bill heves szívverését, ahogy fokozatosan visszaállt a normális ritmusába, és a légzése is egyenletessé vált. Tom lehunyta a szemeit, és hagyta, hogy elnyomja az álom, ahogy ott feküdt, Bill testéhez simulva.