Tom ut�lta a vir�gokat, mert allergi�s volt r�juk. Tom ut�lta a macsk�kkal egy�tt ut�lta �ket, mert r�juk is allergi�s volt.

�ltal�noss�gban, Tom sok mindenre mondta, hogy ut�lja, sokszor az�rt, mert allergi�s volt r�juk, �s amikor bek�sz�nt�tt a tavasz, Tom szenved�se is elkezd�d�tt. Nem volt egy olyan nap sem, f�leg m�jusban, amikor Tom nem otthon akart volna lenni. Helyette viszont dolgoznia kellett.

Annyira nem volt szokatlan Tomot betegnek l�tni. Ennek ellen�re, Tom soha az �letben nem hi�nyzott volna munk�b�l. Nem meglep�, ha belegondolsz, hogy m�r azon is ki volt akadva, hogy a f�n�ke k�t h�tig szabads�gra k�ldte.

Mindig k�szen �llt a munk�ra; Tom sosem k�sett a munk�b�l. Tom fej�ben a pontoss�g volt a legfontosabb dolog.

A pontos emberek boldog emberek.

�s Tom nagyon pontos volt, de nem volt igaz�n boldog. Tom pontos volt, mint Phileas Fogg, de nem volt mellette se Aouda, se egy Passepartout.

Igaz�b�l, Tom tiszt�n eml�kezett r�, hogy amikor gyerek volt, kalandoz� emberekr�l olvasott, �s elk�pzelte mag�t felfedez�k�nt is, b�r nagyon j�l tudta, hogy a pragmatikus szem�lyis�g�vel, extr�m elk�telezetts�g�vel, k�teless�g�rzet�vel, �s a m�ni�j�val, hogy mindenhova zsebkend�t �s eserny�t hurcib�ljon, val�sz�n�leg nem lenne t�l sikeres.

Tom akkor adta fel, amikor r�j�tt, hogy egy allergi�s h�s nem t�l vonz�. Tom �gy d�nt�tt realista lesz.

”De �n nem csak a bar�tod akarok lenni.”

Ez a rohadt mondat visszhangzott Tom fej�ben �jra �s �jra. Nem volt t�l kellemes. T�nyleg, egy�ltal�n nem volt kellemes.

Tomnak ak�rh�nyszor esz�be jutott valami, ak�rmilyen �r�lts�g is volt, addig gondolkozott rajta, am�g valami konkl�zi�hoz nem �rt. Csak egy �tlet el�g volt ahhoz, hogy az agy�t �gy meghurcolja. V�laszt kellett kapnia, m�gpedig nem is ak�rmilyet: egy meggy�z� v�laszt.

P�ld�ul, ha Tomban hirtelen felmer�lne a furcsa gondolat, hogy egy denev�r a maffi�nak dolgozik; m�g akkor is, ha az eml�tett �tlet kora reggel j�tt volna el�, miut�n eg�sz �jszak�n �t hallgatta Gustavot, aki mindig �gy horkolt, mintha a vil�g v�g�t akarn� bejelenteni; Tom m�g akkor is gondolkozna az �tleten egy darabig.

�s ha valami nagy dologr�l volt sz�, a helyzet csak s�lyosbodott.

Mert Tom sz�m�ra, csak k�t lehets�ges jelent�se lehetett annak az istenverte mondatnak. Volt egy olyan elm�lete, hogy Bill csak az�rt mondta, mert tal�n m�r elege volt bel�le.

Ez vesz�lyes elm�let volt, mert ha igaz lenne, akkor Tomnak t�bb, mint val�sz�n�, hogy a lak�s�ban kell maradnia teljesen egyed�l, am�g Gustav vissza nem j�n, azzal a tudattal, hogy valaki k�mkedik ut�na. Sz�rny�!

A m�sodik elm�lete, amivel el��llt, m�g enn�l is vesz�lyesebb volt, �s teljesen kiborult ak�rh�nyszor esz�be jutott, mert arra gondolt, hogy tal�n k�zel j�rhat az igazs�ghoz. Bill vallom�st tett, an�lk�l, hogy val�ban vallom�st tett volna.

Valahogy �gy, mint amikor azokban a h�lye romantikus reg�nyekben (amiket Tom nem olvasott, nem merte olvasni �ket) a l�ny (Jane, Jude, Maria, Anne) a fi�nak (Michael, Richard, Don, John) valami olyasmit mondott, hogy „a vacsora t�lalva”.

Term�szetesen, az olvas�k tudj�k, hogy Jane, Jude, Maria vagy Anne igaz�b�l arra gondolt, hogy Michael, Richard, Don vagy John nagyon szexi.

Ugyanezt a vonalat k�vetve, Bill mondata el�g fura hangon j�tt el�, �s Tom nem tudta mit tegyen, ez�rt �gy d�nt�tt, a legjobb, ha cs�ndben marad.

H�t, nem teljesen. Igaz�b�l, Tom �sszeszedte az erej�t, hogy ny�k�gj�n egy „huh…oh…”, vagy valami hasonl�t, ha �rtitek mire gondolok.

De ez ugyanaz volt, t�bb�-kev�sb�. Tom csendben maradt, �s folytatt�k az �tjukat Bill nagymam�ja fel�, elhaladva egy, kett�, h�rom birkany�j mellett.

(A ny�jak mellett Tom pr�b�lt nem sik�tani, mint egy l�ny, �s h�ly�t csin�lni mag�b�l. Nem akarta.)

Ut�na, kider�lt, hogy a nagymama megb�nta, ami�rt azt mondta el akar k�lt�zni, ez�rt felesleges volt Billnek odamennie. Amikor ezt meghallotta, Tomot el�gg� lesokkolta.

A legnagyobb f�lelmeivel n�zett szembe, a birk�kkal, a rep�l�kkel, �s az �j f�lelm�vel, hogy Bill 80-as �vekbeli sl�gereket �nekeljen, �s most �gy t�nt, az eg�sznek semmi �rtelme nem volt. Haza kellett menni�k.

Csak egy sz�val lehet le�rni, felh�bor�t�.
 
- K�rsz r�g�t? – k�rdezte Bill. B�lcsen �gy d�nt�tt, hoz r�g�t (mentolos r�g�t) az �tra.
Minek? K�rdezte Tom �nmag�t, amikor �szrevette, hogy szinte minden �l�s alatt volt r�g�.
- Nem, k�sz�n�m.

Ugh… r�g�, gondolta Tom �let�ben tal�n el�sz�r, majd kir�zta a hideg, �s pr�b�lt kisebb� �sszeh�z�dni, hogy kevesebb piszkos fel�lethez �rjen hozz�. El kellett volna hoznia a v�szkeszty�it az �tra. Hol voltak most a v�szkeszty�i?

Gondolhattam volna.

L�lekben elk�pzelte Billt egy malacnak, kunkori farokkal meg minden; m�g egy �lba is berakta! H�t, sejthetitek; sajnos nem igaz�n tudom k�pileg megmutatni, nem de?

- Tal�n ki kellett volna tiszt�ttatnom a kocsit. – gondolta Bill hangosan, �s a visszapillant� t�k�rben Tomra n�zett. Egy�rtelm� volt, hogy besz�lgetni pr�b�l. Milyen figyelmes!
- Ha te mondod… – felelte Tom, m�g egy pillant�st vetve az �l�sek alatt l�v� r�g�kra. Az orr�t r�ncolta, egy�rtelm�en jelezve a nemtetsz�s�t.

Bill nagyot s�hajtott, �s Tom azt k�v�nta, b�r ne lett volna olyan bunk�, mert Bill el�vett egy CD-t a keszty�tart�b�l, amir�l kider�lt, hogy olyan CD volt, amit maga Bill vett fel. Tom megb�nta, hogy azt mondta, nagyon is megb�nta.

Tom �gy gondolta, hogy minden bolondot, aki a Beatlest pr�b�lta el�nekelni, b�rt�nbe kellett volna z�rni, vagy valami, mert a zene megsz�gyen�t�j�nek tartotta �ket. Most, hogy Billt hallgatta, ahogy 80-as �vekbeli dalokat �nekel, a fej�t pedig �gy mozgatta, mintha izomr�ng�sai lettek volna; Tom �gy �rezte, mag�t a zen�t k�ne �jradefini�lni.

A karaoke megsz�gyen�t�je.

- „You’re dirty, sweet and you are my girl…”

Tom eltakarta a fej�t egy p�rn�val, amit p�r pillanattal kor�bban k�rt, amikor r�j�tt, hogy Bill t�nyleg komolyan gondolta, hogy az eg�sz hazafel� utat brit pop dalok �nekl�s�vel vagy pedig ig�k ragoz�s�val akarja t�lteni.

�szint�n sz�lva, az igeragoz�s dolog kicsit Tomosan hangzott, de akkor is…

Nem sokkal k�s�bb, Tom elaludt. Azt persze nem tudta, hogy igaz�b�l amellett alszik, aki k�mkedett ut�na, de h�t, hogy is tudhatta volna?

A napl�j�nak 3. oldala; Tom �ltal�ban besz�l �lm�ban. �s ha nem hallod besz�lni, akkor nem alszik. Tudta ezt a testv�reit�l, unokatestv�reit�l �s Gustavt�l. El�g zavarba ejt� volt.

Igaz�b�l, ezt Bill is tudta, ez�rt kikapcsolta az iPodj�t, �s f�lelni kezdett, b�r tudta, hogy legt�bbsz�r Tom szavainak semmi �rtelme nem volt ilyenkor.

Gustav egyszer bement a szob�j�ba, �pp amikor besz�lt �lm�ban, �s �gy d�nt�tt, vicces lenne valamit az arc�ra rajzolni. Miut�n Tom fel�bredt �s „m�resre tan�totta”, Gustav megtanulta, hogy Tom sosem aludt m�lyen. V�lt�s.

Ebben a konkr�t pillanatban azonban, Tom valami �rtelmeset is motyogott.

- Bill…

�s Bill elmosolyodott.

Amikor Tom fel�bredt, Bill nagyon k�zel volt hozz�. Csak mert olyan bizarr volt, Tom sik�tott, �s csak mert megijesztette, Bill is sik�tott. Csak mert valahogy ideges�t�ek voltak, a m�g�tt�k �l�k nyafogni �s morogni kezdtek.

A rep�l� lesz�llt, �s Tom �gy �rezte, m�ris otthon van.

H�t, nem volt igaz�b�l otthon, Tom a rept�ren volt, de akkor is, Tom hamarosan otthon lesz.

Otthon nem olyan volt, mint a hotelek, ahol Tomra fur�n n�ztek ami�rt mindenk�pp maga akarta a szob�j�t kitakar�tani, �s, igen uram, Tom maga is ki tudja takar�tani, �s nem uram, Tomnak nem kell seg�ts�g.

(26. oldal; Tom egy�ltal�n nem b�zott a takar�t�kban, sem a buszvezet�kben, a metr�ban pedig pl�ne nem.)

K�s�bb, Bill ragaszkodott hozz�, hogy seg�tsen Tomnak vinni a csomagj�t, de a v�g�n �gy alakult, hogy Tom vitte mindkettej�k t�sk�it.

�gy d�nt�ttek taxival mennek haza. Egy taxi nem ugyanolyan, mint egy k�lcs�nz�tt kocsi, Bill sk�t nagyb�csij�nak kocsij�hoz pedig m�g csak hozz� sem lehet hasonl�tani. Amikor meg�rkeztek Tom lak�s�ba, Tom �gy �rezte, k�pes lenne megcs�kolni a szob�ja fal�t.

- Ah, olyan j� �jra itthon lenni! – mondta Bill, Tom kanap�j�n �lve, s�ltkrumplival az �l�ben, a l�b�val az asztalon.

Tom �sszevonta a szem�ld�k�t, �s a konyh�ba ment a takar�t� felszerel�s��rt.

Otthon, �des otthon, gondolta.

Hat nap telt el, �s Tom �s Bill m�g mindig nem besz�lt arr�l, amit Bill akkor mondott, amikor Sk�ci�ban voltak. Gustav holnap fog meg�rkezni Braz�li�b�l, Tom �s Bill pedig m�g mindig csak ker�lgette egym�st.

Tom pr�b�lt besz�lni a t�m�r�l, de ak�rh�nyszor eljutott od�ig, hogy most t�nyleg mond valamit, Bill nem volt ott, vagy Georg felh�vta, vagy Andreas megl�togatta.

Ami azt illeti, Andreas �s Bill m�g veszekedtek is valami teljesen idi�ta �s irrevel�ns dologr�l. Bill mindenk�pp azt akarta megt�rgyalni, hogy az oposszumok eml�s�k-e, de Andreas a politik�r�l akart besz�lgetni (uncsi!).

V�geredm�nyk�ppen, Tom megint a kaktuszba esett.

Mert ak�rh�nyszor valami hasonl� t�rt�nt, Tom a v�g�n a kaktuszba esett. �s ett�l Tom k�rh�zba ker�lt, megint.

Rohadt kaktusz.

Sz�val most, a Gustav nap (vagy G nap, v�laszd ki melyik tetszik), mindj�rt itt volt, Bill �s Tom pedig m�g mindig ker�lgett�k a t�m�t.