Bill életébe rendszer került. Korán kelt, hogy besurranjon a fürdőbe leborotválni az arcát és a lábait, mielőtt Erma meglátta volna. Bement a kávézóba, és mosolygott a férfiaknak, az őszinte mosolyokat a kedvesebbeknek tartogatva. Beszélgetett Shirleyvel, lassan össze is melegedett a kedves nővel. Fokozatosan kezdte egyre kényelmesebben érezni magát az új személyében. Sosem felejtette el, hogy nagy titkot rejtegetett, de ki tudott kapcsolódni az életében. Jó érzés volt.

- Hé Billie!

Bill összerezzent az üdvözlés hallatán, de összeszedte magát, és az ajtó irányába fordult. Georg vigyorgott rá, és végigmérte, ahogy a pult felé közeledett.

- Georg. – bólintott Bill. Amíg a legtöbb férfi érdeklődése alábbhagyott az új lány iránt, Georg csillapíthatatlan volt. Elszántan az ágyába akarta vinni Billt. Vagy, reálisabban nézve, a kocsija hátsó ülésére. Bill majdnem nevetett, amikor belegondolt, hogy Georg hogy reagálna, ha egyszer tényleg sikerülne odavinnie.

Georg barátai mögé húzódtak, hogy teret adjanak a barnahajúnak flörtölni. Mind ismerős arcok voltak. A város kicsi volt, és mostanra Bill már nem csak az embereket, hanem az élettörténetüket is ismerte.

Georg elég jól ismert volt. Az apja a gyárban dolgozott, valami irodai munkát, talán a könyvelést végezte. Georgtól azt várták, hogy ő is az apja nyomdokait kövesse, de őt sokkal jobban érdekelte a bulizás, mint az iskola, így most ő is a földön dolgozott, mint mindenki más.

Andreas, a magas szőke, gyakran duplaműszakot vállalt, hogy az anyját segítse, mert az alkoholista apja pár éve lelépett. Édesebb volt, mint a barátai, de Bill látta, hogy szigorú nézés kezd kialakulni a szemeiben.

A triót Tom tette teljessé, egy mogorva srác, fekete, befont hajjal. Az apja szerelő volt a városban, de ő és Tom nem jöttek ki túl jól, a fiú pedig emiatt 17 éves kora óta egyedül élt. Nem beszélt sokat, többnyire csak a távolból bámult, és alkalmanként morgott valami választ a barátainak. Ha Georg nagyképű, Andreas pedig édes volt, akkor Tom inkább egy üres pontnak tűnt, ahol egy embernek kellett volna lennie.

- Szóval, ma este buli lesz. – mondta Georg, áthajolva a pult felett, flörtölő mosollyal az arcán. – Tom házában. Te is jössz, ugye?
- Szerintem nem érek rá. – mondta Bill, és elfordult, hogy a kávéval foglalkozzon.
- Biztos ráérsz. Ebben a városban semmi nem lesz a bulimon kívül.

Billnek nevetnie kellett ezen. Igaza volt. Ha egy buli volt, akkor minden 30 év alatti ott volt. Az este vége felé még néhány idősebb is felbukkant, remélve, hogy a kölykök már elég részegek ahhoz, hogy ne vegyék észre őket, és nem fognak így hülyét csinálni belőlük.

Nehéz volt elbújni egy ilyen kis városban, ahol mindenki tudott mindent másokról.

- Oké, akkor ráérek. Csak nem akarok menni. – nézett át Bill a válla felett, és felvonta a szemöldökét. Hallotta, hogy a háttérben Shirley nevetni kezd. Nem volt hozzászokva Bill szemtelen oldalához.
- Milyen bátor. – vigyorgott Georg cserébe. – Ez tetszik. Este találkozunk, Billie! – mosolygott, majd visszafordult a barátaihoz, és elmentek a kávézóból.
- Mondtam, hogy nem megyek! – kiáltott utána Bill feleslegesen.
- Biztos vagy benne? – tipegett mellé Shirley, az eltűnő alakokat figyelve. – Mármint, tudom, hogy Georg egy kicsit… hát, Georg. – vont vállat. – De talán jól szórakoznál.
- Szórakozni? – horkant fel Bill, és hitetlenül nézett a kolléganőjére.
- Oh, gyerünk már, Billie. Aggódom miattad. Sosem ismerkedsz a te korodbeliekkel. Igazából, soha nem ismerkedsz senkivel. – ráncolta a homlokát, aggódó tekintettel.
- Most ismerkedek veled.
- Velem dolgozol. Nem ugyanaz.
- Minden este Ermával vacsorázok. – vágott vissza Bill.
- 87 éves!
- És?
Shirley a levegőbe dobta a karjait tehetetlenségében.
- Őszintén, fogalmam sincs mit csináljak veled. Csak gondolkozz azon, hogy elmenj a bulira, jó?
Bill közönyösen vállat vont.
- Szerintem Nathalie is megy. Mehetnétek együtt. Jó lesz. – győzködte tovább Shirley.
Bill a szemeit forgatta. A nő nagyon meggyőző tudott lenni, ha akart.
- Végiggondolom, oké?
Shirley elvigyorodott, és Bill megragadta a kávét, hogy az új vendégekkel foglalkozhasson, még mielőtt a nő tovább erőlködött volna.

Felsóhajtott, amikor kiöntötte aznap az ezrediknek tűnő adag kávét. Azon gondolkozott, amit Shirley mondott. Igaza volt; szinte semmilyen vele egykorúval nem volt kapcsolatban. De tetszett neki ez így. Minél közelebb került az emberekhez, annál közelebb került volna ahhoz, hogy az igazság kiderüljön.

Nathalie késő délután kezdte meg a műszakját, épp amikor Bill befejezte a sajátját. Édesen integetett, ahogy a csendes szőke belépett a kávézóba, és körbefogta a kötényt a vékony alakja körül.

- Szia Billie! – suttogta szinte. Billt mindig meglepte, hogy Nathalie még nála is félénkebbnek tűnt. A vendégek viszont szerették, úgy tűnt, a város nagy része nagyon is kedvelte a visszahúzódó lányt. Mivel a munkaidejük nem illeszkedett, Bill alig látta őt, csak egy-egy pillanatra otthon, vagy váltáskor a kávézóban. El sem tudta hinni, hogy Nathalie egyáltalán fontolgatta, hogy elmenjen Georg bulijára.

- Shirley azt mondta, hogy lehet, hogy elfogsz menni Georg bulijára?
Nathalie vállat vont.
- Erma rábeszélt. Szerinte nem szórakozok eleget.
Bill felnevetett.
- Shirley ugyanezt mondta nekem! Szerintem mi vagyunk a kedvenceik, mi szerencsések.
- De szerintem lehet, hogy jó lesz. Te mész?
- Hát…
- Jó lenne. Legalább nem lennék egyedül, és én segíthetnék lekoptatni Georgot. – nevetett Nathalie. Az egész város tudta Georgnak mik a szándékai Billel.
- Nem tudom.

Bill még mindig nem tartotta jó ötletnek. A kávézóban többnyire védve volt a kérdezősködésektől és a kíváncsi tekintetektől, mindig ott volt neki a kifogás, hogy mennie kell dolgozni. De a bulin… hát, az egésznek az volt a lényege, hogy ismerkedj.

- Utálok belegondolni, hogy Erma és Shirley oldalára állok, de szerintem is jót tenne neked, ha kimozdulnál. Mióta is, már hetek óta itt vagy? És soha nem mész sehova a kávézót leszámítva.
- Jó, jó. – sóhajtott Bill. Kicsit bűntudata volt, amiért ezek a kedves emberek mind miatta aggódtak. – Elmegyek veled.
El fog menni, és mosolyogni fog, meg kedves lesz, és próbál olyan távol maradni Georgtól, amennyire csak lehet, és remélhetőleg túléli az estét.
- Nagyszerű! – mosolygott Nathalie. – Sokkal jobban fogom érezni magam, ha te is ott leszel.

Bill viszonozta a mosolyát, a szíve pedig megesett a lányon. Már sokkal régebb óta volt itt a lány, mint ő, mégis kívülállónak tűnt. Ahhoz képest, hogy az emberek mennyire kedvelték őt, Bill nem volt benne biztos, hogy van akár egy barátja is. Eldöntötte, hogy nem árthat, ha egy kicsit szocializálódik, amíg a kezében tartja a szituációt.

Bill tehetetlenül bámulta a szekrényét, azon tűnődve, hogy az emberek mit vettek fel a bulikba. Fogalma sem volt, mivel nem volt éppen elárasztva a meghívásokkal otthon. Igazából, a ma esti volt az első igazi bulija.

Frusztráltan felnyögött, és hátradőlt az ágyán. Belefáradt abba, hogy a ruháit bámulja, mintha azok mágikus módon képesek lennének megoldani a helyzetet. Fogalma sem volt mit vegyen fel, mit csináljon, vagy mit mondjon egy buliban. Miért hagyta magát rábeszélni erre?

- Minden rendben odabent? – szólt be Erma rekedtes hangja az ajtón át.
- Igen! – kiáltott vissza Bill, továbbra sem mozdulva az ágyon.
- Nathalie bármelyik percben hazaérhet. Shirley korábban elengedi, hogy elmehessen a buliba!
- Jó! – felelte Bill gyengén. A ’készülődést’ már egy órája kezdte el, és még mindig nem jutott sehova. Esélytelen, hogy elkészüljön, mire Nathalie hazaér.
- Billie, ne izgulj annyira. – folytatta Erma. – Nem számít mi lesz rajtad. Csak vegyél fel valamit.
Bill tátott szájjal nézett az ajtóra.
- Honnan tudod?
Erma mély nevetése visszhangzott az ajtó mögötti folyosóról.
- Van egy lányom. Tudom hogy mennek ezek a dolgok. Fogadni mernék, hogy most ott fekszel, kitárt szekrénnyel, és sajnáltatod magad.
Bill felsóhajtott, és összeszedte magát, hogy kinyissa az ajtót. Az idős nő bekukucskált a szobába, és nevetett.
- Ahogy sejtettem. – nézett végig a rendetlenségen.
- Csak nem tudom mit csináljak.
- Tudom, hogy szeretnél jól kinézni, édesem, de komolyan mondtam… mindegy mit veszel fel. Édes lány vagy. Mindenkinek tetszeni fogsz.
- Köszönöm, Erma.
A nő kedves volt, de túl sokat nem segített.
- És jól áll neked a piros. Talán az a póló ott? – mutatott a ruhakupacok között egyre Erma. Bill a ruhát nézte, és elmosolyodott. Egy olyan póló volt, amit mindig is szeretett, és elég lányos volt ahhoz, hogy női ruhának tűnjön. Tökéletes volt.
Erma elvigyorodott, amikor megpillantotta a megkönnyebbült arckifejezést Billen, és a pólót a kezébe nyomta.
- Most pedig készülődj. Ne kelljen Nathalienak rád várni.

Kiviharzott a szobából, Bill pedig elképedve bámult utána. Még mindig meglepte, hogy voltak emberek, akik tényleg szerették. Új érzés volt, amihez könnyen hozzá tudott volna szokni.