A szob�t f�st t�lti be, haszontalanul pr�b�l a csukott ablak fel� kanyarogni, ahonnan tompa f�ny sz�r�dik be a f�gg�ny�n �t.

� kiny�jtott karokkal fekszik mellettem, �n pedig gyeng�den v�gigsim�tom a tetov�lt b�r�t a feh�r alkarj�n, majd az ujjaimmal k�rbefogom a v�kony csukl�j�t. Utolj�ra bel�legzem a f�st�t, az v�gig�geti a torkom, �s elmosolyodok.

A hamutart� f�l� emelem a cigarett�t, az ujjammal r��t�k a v�g�re, majd egy�tt�rz�en r�pillantok, miel�tt a csikket a gy�ny�r�, h�feh�r b�r�be nyomom.

Ny�sz�r�g �lm�ban, a keze megr�ndul a f�jdalomt�l, a neh�z pill�i kiny�lnak. A panasza gyorsan l�gy ny�g�ss� alakul az �lvezett�l, ahogy az �lmos tekintete tal�lkozik az eny�mmel. Csak b�mulok r�. Amikor el�ri a felismer�s, l�gyan elmosolyodik, �s fullaszt� cs�kba h�z.

A ki�gett csikket a hamutart�ba dobom, �s a durva ujjammal v�gigsim�tom az �j �g�snyomot. Felszisszen a cs�kba, megharapom a nyelv�t. A hossz� k�rmeit a nyakamba v�jja, kibuggyan a v�r. Tudom, hogy nyoma lesz, de most nem �rdekel. Most nem foglalkozok vele, se a hossz�, v�r�s, sz�r� sebekr�l a h�tamon.

- Megint? – k�rdezi halkan, ahogy sz�tv�lunk. Visszad�l�k az �gyt�ml�nak, �s el�veszek egy �jabb cigarett�t. Meggy�jtom, �s r�n�zek, az � hatalmas, barna, gy�ny�r� szemei pedig visszan�znek r�m.

Kif�jom az els� adag f�st�t, egyenesen az arc�ba.
- Mindig.

Megpr�b�lja ellegyezni a f�st�t �s b�lint. Nem zavarja. Igaz�b�l, akarja. B�r tudom, hogy sosem vallan� be, tudom, hogy szereti, ahogy megjel�l�m, mindig amikor tal�lkozunk.

Az els� sebek, amiket neki okoztam, d�hb�l �s zavarodotts�gb�l eredtek, de az �vek alatt szok�ss� v�ltak. Nem akarom b�ntani, m�gis mindig megteszem. Szeretem a sebeit, ez�rt mindig �jakat adok. Minden egyes darab egy kijelent�s. Elmondj�k neki, hogy hozz�m tartozik.

November v�ge fel� tal�lkoztunk, az es�t�l duzzad�, hatalmas felh�k be�rny�koltak mindent, ahogy s�t�ltam. Sosem hittem a sorsban addig a napok, az�ta pedig sosem mertem megk�rd�jelezni.

Az utc�kat s�rt�l �s es�t�l fedett levelek lept�k el. Iskol�b�l mentem hazafel�. Alig voltam 17; �j az �lethez, �s minden rejt�ly�hez.

Akkor persze azt hittem mindent tudok. B�lcsnek tartottam magam, �s ha valaki m�st mer�szelt gondolni, annak megmutattam hol a helye. A saj�t kir�lys�gom kir�lya voltam. Vas�k�llel uraltam az iskol�t. Voltak k�vet�im �s ellens�geim, de egyik�k sem tudta ki is vagyok val�j�ban, hogy mi rejt�zik a maszk m�g�tt. Nem mintha valaha is meg akartam volna mutatni nekik, egyik�k sem �rte meg az id�t �s az energi�t. Micsoda bolond is voltam, hogy azt hittem, soha semmi nem k�zel�thet meg.

Akkor l�ttam meg �t, azt a gy�ny�r�, mag�nyos fi�t. Az utca sz�l�n g�rnyedt, alig volt rajta ruha, �s remegve l�legezte be a fagyos leveg�t. A t�l hamar meg�rkezett, a j�ghideg v�z �s a sz�l �tv�gva a b�r�t, egyenesen a csontjaiig hatolt.

El�sz�r �gy d�nt�ttem nem figyelek a szeg�ny teremt�sre. Nem az �n bajom �l-e vagy hal, �s ha az ut�bbit v�lasztja, �n r�hagyom.

Ahogy elmentem mellette, �szrevettem, hogy v�r folyik az ajkaib�l, �s s�t�t cs�kokban k�nnyek folynak v�gig az �ll�ig, alig l�that�an a hossz�, s�t�t tincsei m�g�tt. L�ttam, ahogy a k�rmeit a combj�ba m�ly�tette, �s ahogy el�re-h�tra hint�zott a sz�lben. Tudtam, hogy nem a sz�l okozza, de �gy tettem, mintha �gy lenne. Csak egy sima lev�l volt, amit hamarosan elf�j a sz�l, �s kiter�l a kem�ny betonon.

A ruh�i szakadtak voltak, a t�sk�ja nyitva fek�dt mellette, a k�nyvei sz�tter�ltek a f�ld�n. Olyan sz�nalmasnak, olyan megt�rtnek, hogy szinte �gy �reztem, az �n sz�vem is �sszet�rik miatta. De h�t, nekem nem volt sz�vem; amint felfedeztem mennyire f�j, ha hagyom, hogy az emberek meg�rints�k, messze elz�rtam. �veket t�lt�ttem azzal, hogy elsaj�t�tsam a m�dszer�t, hogy sz�vtelen seggfej legyek, �s nem voltam hajland� engedni, hogy valami szerencs�tlen, sz�tvert k�ly�k t�rj�n �t a v�delmemen.

Begyors�tottam, tudv�n, hogy min�l hamarabb megyek el, min�l hamarabb hagyom ott a fi�t, ann�l jobb lesz. Semmi k�z�m nem volt hozz�, az � probl�m�i pedig nem az eny�mek voltak.

Hogy a v�kony hangja hogy jutott �t a s�v�t� sz�len, nem tudom megmondani, m�gis megtette. H�ttal voltam neki, m�r r�g elmentem mellette, amikor egyetlen dadogott sz�t�l megfagyott a v�r az ereimben.

- Tom? – k�rdezte, mintha seg�ts�get k�rne. Megtorpantam, de nem voltam hajland� megfordulni �s szemben�zni vele. Sz�val tudta a nevem, kit �rdekel? Nagyot nyeltem, �s el akartam indulni. Hagyd ott, mondtam magamnak, �s mantrak�nt ism�telgettem.

- K�rlek, Tom! – mondta �jra, a l�bam pedig ellenem mozgott, �s nem hagyott elindulni. Amikor m�r biztos volt benne, hogy nem megyek el, �jra megsz�lalt, ez�ttal halkabban, rekedtes hangon. – Valamit el kell mondanom.

Mindig volt bennem egy eg�szs�ges k�v�ncsis�g, az seg�tett oda, ahol voltam a t�rsadalomban. Ismerni m�sok titkait, garant�lja, hogy b�rmilyen szitu�ci�ban te legy�l a f�n�k, �s m�r eg�szen fiatalon megtanultam ezt az el�ny�mre kihaszn�lni. Tegy�l fel k�rd�seket, �s csak figyeld, ahogy akaratuk ellen�re is felfedik magukat. Emiatt fordultam akkor is a v�rz� fi� fel�. Valamit mondani akart, �s �n mindig meg is hallgattam. Meghallgattam, azt�n ellen�k ford�tottam, fogva tartva �ket a saj�t szavaikkal.

M�g mindig a f�ld�n volt, �sszeg�rnyedve, a t�rd�re hajolva. L�ttam, hogy f�jdalmat �rez, t�l egy�rtelm� volt a hatalmas barna szemeiben. Egyenesen r�m b�mult, a tekintete megd�bbentett. Olyan gyenge �s �sszet�rt, olyan t�r�keny �s v�rz�, �s m�gis mekkora er� �s elsz�nts�g volt a szemeiben! Valami m�lyen azt mondta, hogy l�pjek h�tra, ak�r szaladjak is, de k�ptelen voltam. Mag�hoz vonzott az �get� tekintet�vel, �s csak k�vetni tudtam.

- Mi van? – k�rdeztem, meglep�en er�tlen �s gyenge hangon. Megijesztett, �s nem �rtettem mi�rt. Volt valami a szemeiben, valami s�t�t �s rem�nytelen, �s nem �rtettem mi�rt. M�gis, tudnom kellett. Hallanom kellett mit akar mondani, tudnom kellett honnan tudta a nevem, egyszer�en tudnom kellett honnan j�tt az ereje.

Halv�ny mosoly jelent meg az arc�n, ahogy gonosz szikr�t�l l�ngolva, tal�lkozott a tekintet�nk. Kir�zott a hideg, �s megfesz�lt a testem, hogy ne ugorjak h�tra r�m�letemben.
- El kell mondanom, - kezdett bele, halk, de hat�rozott hangon, - hogy szeretlek.

Teljesen led�bbenve, t�gra ny�lt szemekkel b�multam, ahogy � a reakci�m n�zte. V�rt, l�ttam rajta, de mire?

Gondolkoz�s n�lk�l r�vetettem magam. D�h �s f�lelem, p�nik �s m�reg, hal�los kombin�ci�t adott. Az �kl�m tal�lkozott az arc�val, f�ls�ket�t� hanggal, amit a hars�ny nevet�se csak er�s�tett. �jra �s �jra, az �kl�m hozz��rt a t�r�keny test�hez, ahol csak tudott, t�r�tt csontokat hagyva maga ut�n.

A v�rem forrt az ereimben, a pulzusom hangosan l�ktetett a fejemben, kiz�rva az utca �s a sz�l hangjait, kiz�rva a k�lvil�got, bez�rva a gy�l�let �s a zavarodotts�g h�l�j�val.

A nevet�s�t minden egyes �t�s elcsendes�tette, �s minden alkalommal egyre halkabb volt. Hamarosan megsz�nt, az a sz�rny� hang, az �t�seimmel egy�tt, �s lepillantottam a v�res arc�ra.

V�rcs�kok sz�nezt�k be a s�padt arc�t, ahogy a teste �sszet�rten hevert a j�rd�n. Sz�rny� l�tv�ny volt, �s ijedten ugrottam h�tra. Mit tettem? � senki nem volt sz�momra, m�g a nev�t sem tudtam, �s a saj�t kezeimmel �ltem meg. Mi�rt?

Ahogy a val�s�g hangjai visszat�rtek, tov�bb b�multam. M�g mindig gy�ny�r� volt, �sszeverve �s v�resen. Ez hogy volt egy�ltal�n lehets�ges? Szir�n�k hangja lepte be a k�d�s elm�met, �s zavartan n�ztem k�rbe. Emberek �lltak k�rben, f�jdalmas arckifejez�ssel. N�h�nyan s�rtak, n�h�nyan csak d�bbenten b�multak minket. Egy pillanatra visszan�ztem a fi�ra, �s akkor l�ttam meg – egy kis mosoly volt az ajkain.

Mosolyogva halt meg, �llap�tottam meg, �s a hars�ny nevet�se visszaj�tsz�dott a fejemben. Nem mosolyogva halt meg, m�dos�tottam, nevetve halt meg. Ahogy er�s kezek megragadtak, f�ldre nyomtak, �s hideg ac�l z�rta k�rbe a csukl�mat, a tekintetem v�gig a fi� arc�n maradt. Pontosan tudta mit csin�lt, amikor megsz�l�tott. Meg akart halni.

A neve Bill Tr�mper volt, �s h�rom h�napot t�lt�tt k�rh�zban, hogy fel�p�lj�n az els� tal�lkoz�sunk ut�n. A k�vetkez� �vek alatt t�bbsz�r volt bent miattam, mint amennyibe belemertem gondolni. Minden alkalommal, amikor kij�tt, a kapuban v�rtam, � pedig csak mosolygott, mindig ugyanazzal a szomor� mosollyal. Mindig rejt�ly volt sz�momra, hogy mit jelentett, �s soha nem besz�lt r�la, de akkor is gy�ny�r�nek l�ttam, mert azt jelentette, hogy visszaj�n hozz�m.

Az agyatlans�gom eredm�nye p�r �ra k�zmunka �s egy szentbesz�d volt, azt�n m�g egyszer r�csaptak a kezemre. A h�rnevem pedig csak n�tt, �s sosem f�ltek m�g t�lem ennyire. Majdnem meg�ltem egy embert, ezek ut�n az emberek egy k�rd�st sem mertek feltenni, minden utas�t�som k�vett�k.

Sosem fordult b�r�s�ghoz, �s aznap, amikor Bill Tr�mper visszaj�tt az iskol�ba, felkeresett.

El�sz�r alig ismertem fel, rendes �s tiszta ruh�kban, begy�gyult, v�r n�lk�li arccal. Ha el�tte rendesen megn�ztem volna, l�thattam volna, hogy fogyott, megv�ltozott a haja, �s hogy el�tte nem viselt sminket. De nem n�ztem meg, ez�rt csak annyit l�ttam, hogy s�t�tre festett szemek b�mulnak �t rajtam, a t�z pedig m�g mindig �g benn�k.

Amikor azt mondta, vegyem a sz�rnyaim al�, nem mertem ellenkezni. Megmentett a b�rt�nt�l azzal, hogy nem emelt v�dat, �n pedig �r�mmel megtettem volna b�rmit, hogy ez �gy is maradjon, m�g ha ez azt is jelentette, hogy a hivatalos v�delmez�je legyek.

Nem kellett sok, hogy r�j�jjek Bill akkor mi�rt viselkedett �gy. Amikor a folyos�n elment, mindig k�zel hozz�m, az emberek �gy b�multak r�, hogy m�r ennyit�l kir�zott a hideg. A gy�l�let, a f�lt�kenys�g, �s a v�gy, ami Billt k�vette, ak�rmerre ment, r�miszt� volt. Mindenki �t akarta holtan, vagy a f�jdalomt�l, vagy maguk alatt az �lvezett�l sik�tva.

M�sf�l �ven �t, Bill soha nem ment el mell�lem. � lett a t�rsam, vagy valami hasonl�, mindig ott volt. Nem mert elmenni mell�lem, �s �n nem mertem elengedni. Ha ism�t valami hasonl� t�rt�nt volna vele, tudtam, hogy engem hib�ztatn�nak, �s �n nem voltam hajland� m�s balh�j�t elvinni.

Ha az embereket el�g ideig tartod k�zel magadhoz egy id� ut�n kiismered �ket, legal�bbis ezt gondoln�d. �n megtanultam, hogy soha sem tudhatod igaz�n, �s hogy az emberek sosem azok, aminek l�tszanak. Bill egy rejt�ly volt. Mindig gyenge, m�gis mindig olyan er�s. Ny�lt volt �s gondtalan, mindig a figyelem k�z�ppontja, m�gis annyira elszigetelt volt, z�rk�zott, �s remegve b�jt meg az �rny�komban.

A kapcsolatunk f�lelemb�l �s k�lcs�n�s meg�rt�sb�l n�tt ki, de nem h�vtam volna bar�ts�gnak. T�rsak voltunk, egym�s bizalmasai, m�gsem b�ztunk egym�sban soha. Bill f�lt t�lem �s tudta mire vagyok k�pes, �s �n jobban f�ltem a szemeiben l�v� t�zt�l, mint mag�t�l a hal�lt�l. Akkora szenved�ly volt benne, hogy egy teljesen eg�szs�ges embert is k�nnyed�n meg�rj�thetett volna.

Mag�nyos t�pus volt, akit�l mindenki tartott �s akit mindenki kiz�rt. �n is ugyanezt a sorsot szenvedtem, mert f�ltek vagy tiszteltek, soha nem volt fontos melyik.

Visszan�zve, sokat nevett�nk a sorsunkr�l. Az �let�nk olyan �tlagos �s egyszer� volt, azt�n hirtelen, gyakorlatilag egyik napr�l a m�sikra megv�ltozott, �s mindketten let�rt�nk az utunkr�l. Norm�lis gyerekkor, t�bb�-kev�sb�; szeret� csal�d, valamilyen szinten; innen semmi nem okozhatott volna ekkora v�ltoz�st. �n hideg �s nemt�r�d�m lettem az �vek sor�n, ami�rt az emberek, akiket szerettem, folyton elhagytak. Bill egyszer�en csak k�vette, amit a sz�ve s�gott, de r� kellett j�nnie, hogy azok nem fogadt�k el ezt, akiket a legjobban szeretett.

Ha azt mondan�m, hogy az �vek alatt mindketten kicsit meg�r�lt�nk, nem j�rn�k messze az igazs�gt�l. De h�t mi is az �r�let? Egy�tt, egy kis rem�nyt tal�ltunk, hogy tal�n valahogy elfogadhatnak minket az�rt, akik vagyunk, ha betartjuk a szab�lyokat.

A szab�lyokat m�r a t�rsul�sunk elej�n lefektett�k. „Soha ne k�rdezz, soha ne mondd el, soha ne t�r�dj. �llj el a m�sik �tj�b�l, �s fogd be a kibaszott pof�d.” K�nny� szab�lyok voltak, �s ha betartottuk volna, azt hiszem soha nem alakultak volna �gy a dolgok. Tal�n norm�lisan tudtunk volna �lni.

Az els� szab�lyt, egy k�rd�ssel szegte meg.
- Tom, mit gondolsz r�lam?

Bill hanyatt fek�dt, a plafonra b�mult, t�gra ny�lt, mereng� szemekkel. Oldalra d�nt�ttem a fejem, �s megtal�ltam a pontot, amit b�mult. Nem volt ott semmi, �s visszan�ztem az �gyamon fekv� fi�ra. Forogni kezdtem a sz�kemben; �tkoztam �t, ami�rt megszegi a szab�lyt; �s minden egyes forg�sn�l r�n�ztem. � nem n�zett r�m.

- Nem tudom mir�l besz�lsz. – jelentettem ki, rem�lve, hogy ett�l befogja majd. Soha nem besz�lt�nk egym�sr�l, r�lunk. Nem is volt olyan, hogy „mi”. A ritka besz�lget�seink is �ltal�ban m�sokr�l, vagy olyan jelent�ktelen dolgokr�l sz�ltak, mint egy �j film, dal, vagy hogy ki kit dugott meg az �den Hotel legut�bbi r�sz�ben. Bill minden r�sz�t megn�zte, �s b�r �n soha egy percet sem l�ttam abb�l a szarb�l, a v�g�re m�r �n is �gy �reztem, mintha szem�lyesen ismern�m mindegyik szerepl�j�t. Nem, soha nem besz�lt�nk szem�lyes dolgokr�l, �s nem is tetszett, hogy Bill felhozta.

- De tudod. – n�zett r�m egyenesen, �n pedig elkaptam a tekintetem, nem akartam a szem�be n�zni.

- Nem, fogalmam sincs. Most pedig fogd be, olvasni pr�b�lok. – fordultam meg �jra a sz�ken, �s �gy tettem, mintha olvasn�m az asztalomon l�v� k�nyvet. Tudtam, hogy nem veszi be, de nem �rdekelt, am�g ez elhallgatatja.

- Hazudsz. – suttogta a f�lembe. A forr� lehelet�t �reztem a b�r�m�n, amit�l felugrottam a sz�kemben. Ez a fi� f�lig ember, f�lig macska volt, j�ttem r�, �s cs�ny�n n�ztem r�.

- Menj a pics�ba.

Bill nevetve visszament az �gyhoz, �s el�gedett s�hajjal lehuppant. Szeretett j�tszadozni, �s az ut�bbi id�ben az volt a kedvenc sz�rakoz�sa, hogy kiakasszon. A szoba term�szetfelettien csendes volt, m�g mindig egym�s szem�be n�zt�nk, �s Bill arc�n mosoly jelent meg. Ut�ltam, amikor ez t�rt�nt.

- Akarod l�tni a sebhelyeimet?

A sz�m t�tva maradt, a leveg� a torkomban, �s annyira er�sen ragadtam meg a sz�k karf�j�t, hogy az ujjaim is elfeh�rdetek. Nem besz�lt�nk szem�lyes dolgokr�l, Bill hegeir�l pedig pl�ne nem. Tudtam, hogy a t�bbs�g�t �n okoztam, �s semmi v�gyam nem volt, hogy l�ssam �ket. Pr�b�ltam egy ’nemet’ dadogni, de a hangom nem engedelmeskedett.

Bill vigyorogva fel�llt.
- Ezt igennek veszem.

M�g mindig pr�b�ltam visszanyerni az ir�ny�t�st a l�gz�sem felett �s a besz�dk�szs�gem, mik�zben v�gign�ztem, hogy Bill elkezd vetk�zni. Minden ruhadarabot olyan k�nnyed�n, kecsesen vett le, semmi bizonytalans�got nem l�ttam a mozdulataiban. �sszeszor�tottam a szemeim, �s v�rtam, rem�lve, hogy ez csak egy �lom, �s hogy fel fogok �bredni az �gyamban, egyed�l.

Halk kuncog�s hozott vissza, kinyitottam a szemeim. A l�tv�ny, ami fogadott, legal�bb olyan gy�ny�r� volt, mint amennyire ijeszt�. A s�padt, tejfeh�r b�r, olyan sim�nak �s vonz�nak t�nt, �s a fels�test�n l�v�, sz�rny� hegek �gy mutattak, mintha fest�kfoltok lettek volna egy tiszta v�sznon.

Nagyot nyeltem, �s pislogtam p�rszor, befogadva a l�tv�nyt. Bill a szob�m k�zep�n �llt, mind�ssze egy fekete boxer volt rajta, �s sejtelmes csillog�s volt a szemeiben. Ha el�re tudtam volna, m�r ott megmondom neki, hogy �lt�zz�n fel �s takarodjon. Helyette, mozdulatlan maradtam, �s minden egyes porcik�j�t v�gigm�rtem.

Bill lassan megfordult, �s hagyta, hogy a v�kony test�nek minden r�sz�t l�ssam, minden feh�r b�rfel�let�t, minden r�zsasz�n heg�t. Nagyokat pislogtam, hogy megszabaduljak a kialakul� k�nnyeimt�l, �s a tekintetem a l�b�ra sz�geztem. Hossz�, v�kony l�bai voltak, t�k�letesen manik�r�z�tt k�rm�kkel.

- Nem mind miattam van. – mondtam lassan, gyenge hangon. Lehet, hogy majdnem meg�ltem �t, de lehetetlen, hogy az �sszeset �n okoztam.

- Igaz. – felelte komolyan, majd fel�m l�pett. Nagyot pislogtam, a mozg� l�bait n�zve, �s rem�ltem, hogy meg fog �llni. M�g egy l�p�st tett fel�m, �n pedig �sszeszor�tottam a szemeim, nem akartam t�bbet l�tni. Sz�vtelen seggfej ide vagy oda, egy�ltal�n nem v�gytam arra, hogy l�ssam a saj�t munk�m eredm�ny�t.

A lehelete az arcomon volt, �s a parf�mj�nek a halv�ny illata is el�rte az orrom. Bill k�r�l�ttem volt, mindenhol, �s azt k�v�ntam b�r kilom�terekkel arr�bb lett volna. T�l k�zel volt, t�l sok volt.
- B�r mind miattad lenne. – suttogta, �s kir�zott a hideg. A fi� biztosan �r�lt volt.

A hideg kez�t az eny�mre rakta, a szemeim pedig kipattantak. Alig v�lasztott el t�le p�r centim�ter, az orrunk majdnem �ssze�rt, �s �tkoztam �t, ami�rt bel�pett az �letembe.

Azel�tt a sz�rny�, novemberi nap el�tt, annyira biztos voltam benne ki vagyok, miben hiszek, �s mit akarok. Hamar megtanultam, hogy ha egyszer Bill Tr�mper bel�p az �letedbe, onnant�l semmi sem lesz ugyanolyan.

El�tte soha nem l�ttam, �s most mindenhol ott volt. Senki nem volt sz�momra, de valahogy mindenkiv� v�lt. Ez�rt annyira gy�l�ltem, hogy szavakkal le sem lehet �rni, de ett�l csak m�g jobban szerettem. M�rgez� volt, addikt�v, egy meg�ll�thatatlan er�, ami fogva tartott azokkal a l�ngol� szemekkel.

Sz�d�lten a csupasz mellkas�hoz emeltem egy kezemet, v�gigsim�tva a begy�gyult sebeket. A k�peket l�ttam a rend�rs�gen arr�l, hogy hogyan n�zett ki, amikor bevitt�k a k�rh�zba. Ott b�jk�ltak, a szempill�im m�g�tt, �s k�s�rtettek �lmomban, de �gy, hogy most ott voltak el�ttem, teljesen begy�gyulva, elhalv�nyulva, nosztalgikusan �reztem magam. Ak�rmilyen sz�rnyen is hangzik, akkor is gy�ny�r� volt.

Hangosan kif�jta a leveg�t, �s lecsuk�dtak Bill szemei. L�gy ny�g�s t�rt el� a tork�b�l, ahogy �jra v�gigsim�tottam minden heget. A tekintetemmel k�vettem az ujjaim �tj�t, mert t�ls�gosan f�ltem, tal�n t�ls�gosan zavarban voltam ahhoz, hogy Bill tekintet�vel tal�lkozzak. Mindig alig mertem a szem�be n�zni.

� egy tiltott ter�let volt, akire kezet emeltem. Ak�rmilyen egyszer�nek �s �rtatlannak t�nhetett, akkor is kezet emeltem r�, tiszt�talan gondolatokkal a fejemben, �s ez megszegte a szab�lyokat. Minden szab�lyt.

Bill k�zelebb hajolt az �rint�sembe, a homlokunk pedig �ssze�rt. Nem mertem felemelni a fejem, mert tudtam, hogy semmi j� nem sz�rmazna bel�le. Az ujjaim folytatj�k az �tjukat, keresve minden kis kit�remked�st a sima b�r�nek felsz�n�n. Hideg t�zk�nt �gett�k az ujjaimat, �s vissza kellett fojtanom a hangom, hogy ne adjak ki ny�sz�rg� hangokat. A sebhelyek egyszerre okoztak f�jdalmat �s hoztak izgalomba, �s sz�gyelltem bevallani magamnak.

Bill k�zelebb j�tt, az �lembe �lt. A l�gz�semre koncentr�lva a h�t�hoz emeltem a kezeim, hogy megtal�ljam a hegeket, k�rberajzoljam �ket, minden �rint�ssel memoriz�ljam �ket. A m�sik kezemet Bill az ajk�hoz emelte, l�gyan megcs�kolta, �s az arc�hoz tette.

Az arc�n l�v� sebhelyeket t�l j�l ismertem, k�zel 18 h�napon �t, minden egyes nap l�ttam �ket, �s minden egyes �jszaka r�luk �lmodtam. Bill arc�t �gy ismertem, mint a tenyeremet, a felismer�s pedig valahol m�lyen f�jt. Nem szabadott volna ennyire figyelnem.

- Szereted a sebhelyeim – suttogta Bill rekedtesen, �s v�laszk�nt csak b�lintani tudtam. – Mi�rt? – k�rdezte. Hirtelen megragadta az �llam, �s er�teljesen megemelte az arcomat. A fej�t kicsit oldalra d�nt�tte, �s k�rd�n n�zett r�m. Majdnem felnevettem a tudatlans�g�n, azt gondoltam egy�rtelm�.

Tal�n m�gsem az, mondtam magamnak, ahogy Bill tov�bb kereste a v�laszt a tekintetemben. Lenyeltem a f�lelmeim, �s elgondolkoztam, hogy mi lesz a reakci�ja.
- Olyan, mintha jel�l�sek lenn�nek. – mondtam lassan, v�rva mit l�p. Bill mozdulatlan maradt, v�rt. – Jel�l�sek, amik mutatj�k, hogy hozz�m tartozol.
T�l nyers voltam, tal�n h�ly�n is hangzottm de t�l j�l ismertem Billt.

Csak felvonta a szem�ld�k�t, �s meglep� m�don elmosolyodott.
- �s most �gy van?
Komolyan b�lintottam, �s n�ztem, ahogy nevetni kezd. Tiszta �s er�teljes nevet�sbe, egy�ltal�n nem olyan �res visszhangba, mint az �lmaimban. Sz�m�tottam r�, hogy nevets�ges lesz kimondani, ez�rt megv�rtam, am�g �jra megsz�lal.

Bill el�rehajolt, �s elmosolyodott. Cs�b�t� mosoly volt, amit�l v�gigfutott rajtam a hideg.
- Akkor bizony�tsd be.

A puha ajkainak �rz�se m�g mindig bennem van, n�ha esk�dni mern�k, hogy �rzem, ahogy er�sen az eny�mhez tapad; �s a b�r�nek a tapint�s�t�l, ahogy a cs�p�j�t olyan er�sen ragadtam meg, hogy meg is s�r�lt, m�g mindig bizsereg az ujjam – fantom�rz�sek, amik minden egyes pillanatban k�s�rtenek.

Azon az �jszak�n szexelt�nk el�sz�r. M�g mindig eml�kszem a sikoly�ra, ahogy bel�hatoltam �jra �s �jra, �s a fekete cs�kokra, amik eg�szen az �ll�ig folytak ahogy a f�jdalomt�l felki�ltott. Nem akarta, hogy gyeng�d legyek, �s �n tettem, amit parancsolt. Ut�na, � ki�t�tte mag�t, �n pedig ott �ltem a s�t�tben egyed�l, �s a cigimet sz�vtam. Nem eml�kszem min gondolkoztam, csak a Bill mellettem fekv� test�b�l �rad� h�re, �s a csupasz b�r�nek �rz�s�re az eny�m mellett.

Hirtelen meggondol�sb�l, az utols� csikket a v�ll�n nyomtam el, � pedig �lm�b�l felriadt az �get� f�jdalomra. Zavartan pislogott r�m, �n pedig v�llat vontam. Szerettem a sebeit, azt bizony�tott�k, hogy � az eny�m. Csak meger�s�tettem.

H�rom �vvel k�s�bb, egy sarkon tal�lkoztunk. Akkor szegte meg a m�sodik szab�lyt; soha ne mondd el. Egy l�ny volt vele, �tkarolt�k egym�st, ahogy �tj�ttek az �res utc�n. Bill m�r sz�m�tott r�m, �s ahogy k�zeledtem, r�j�ttem ki a l�ny.

Azt akarta, hogy megdugjam a l�nyt, �s n�zni akarta. Soha nem k�rdeztem mi�rt, csak tettem amit mondott. A l�ny gy�ny�r� volt, gondosan ki volt v�lasztva. Bill egyed�l ez�rt h�vta �t, l�tni akarta, ahogy vele vagyok. Soha nem mondta el mi�rt.

A l�ny a nevemet sik�totta, Bill pedig a sarokb�l vigyorgott. Ahogy visszat�rt a cs�csr�l, ny�lasan megcs�kolt, �s azt k�v�ntam, b�r Bill lenne. K�rlelve n�ztem r�, k�ny�r�gtem, hogy csatlakozzon, �s v�g�l beleegyezett. A l�ny nem k�rdezett semmit, ahogy Bill �tvette a helyem, �s nem sz�lt semmit, amikor �n ink�bb Billt ragadtam meg.

A l�ny hangosan ny�g�tt, Bill pedig megford�totta a fej�t, hogy megcs�koljon, �m nem tette meg, helyette addig harapta az ajkam, am�g nem v�rzett, azt�n leh�zta a fejem, hogy a f�lembe s�gjon.
- Azt akarom, hogy vedd feles�g�l. – mondta, �s �reztem, ahogy a leveg� a torkomban ragad. Meg akartam k�rdezni mi�rt, de nem volt id�m besz�lni. Bill h�travetette a fej�t, a v�llamhoz v�gta ahogy el�rte az orgazmus�t. Hamarosan a l�ny sikolya k�vette, �s egyed�l �n maradtam kiel�g�letlen.

Ez volt az els� alkalom, hogy elvesztettem a mereved�sem, �s Billt �tkoztam emiatt. Ahelyett, hogy szavakat haszn�ltam volna, tettekkel b�ntettem meg. Amikor a l�ny elaludt, meggy�jtottam egy cigarett�t. Bill n�zett, ahogy sz�vtam, �sszesz�k�tett, l�ngol� szemekkel. Sz�m�tott r�, de nem tett semmit, hogy meg�ll�tson.

A seb, amit a bels�combj�n hagyott, hetekig k�nozta. M�gsem panaszkodott, �s amikor maszturb�l, szeretettel simogatja a heget. Tudom, mert megmutatta.

Az esk�v�met j�liusban tartottuk, a l�ny neve nem fontos. Az egyetlen dolog, ami tiszt�n megmaradt a fejemben arr�l a napr�l. Lehunyta a szem�t, velem mondta ki az igent, azt�n f�jdalom �s undor v�ltotta fel.

A feles�gem fur�n n�zett a papra, amikor megk�rdezte, hogy szeretne-e velem lenni, �s soha nem mondta ki az igen. Helyette beny�gte:
- Maga szerint itt lenn�k most, ha nem?
A szeg�ny f�rfi a szavakat sem tal�lta, �n pedig hangosan nevetni kezdtem. � volt az els� n�, aki valaha megnevetetett. Ez�rt is mentem bele, hogy �sszeh�zasodjunk, b�r Bill k�r�s�t sosem felejtettem el.

A fogad�s alatt, � lefek�dt az unokatestv�re f�rj�vel. �n Billel voltam a hitvesi �gyunkban, �s sz�rny� �llapotban hagytuk ott. A hamut�lban maradt csikkek nem az eny�im voltak. Az volt az egyetlen alkalom, amikor hagytam, hogy Bill jel�lj�n meg engem.

A l�ny megsz�llottan ragaszkodott az �lca fenntart�s�hoz, �s �n megsz�llottan ragaszkodtam a karrieremhez. Hihetetlen sebess�ggel m�sztam fel a t�rsadalmi rangl�tr�n, mi voltunk a t�k�letes p�r. A csukott ajt�k �s f�gg�ny�k m�g�tt azonban, ketrecbez�rt �llatok voltunk. � m�ni�kus szexf�gg�, a szeret�i pedig csordultig megt�ltik. Nekem k�t szok�som van; t�bbnyire Bill �s az alkohol. �ltal�ban, ink�bb Bill.

Olyan, mint egy szellem, j�n �s megy, ahogy kedve tartja. Amikor egy�tt vagyunk, minden szexr�l, v�rr�l, izzadts�gr�l sz�l. D�h�ngve im�dom, neki pedig drogk�nt van r�m sz�ks�ge. Bill f�gg�je a f�jdalomnak, amit neki okozok, �n vagyok az � priv�t �ncsonk�t� eszk�ze. Ezt tudv�n, m�g mindig teljes�tem minden k�v�ns�g�t. Am�g r�lam van sz�, tudom, hogy nem fogja meg�lni.

Egyszer megpr�b�ltam, �s az�ta is mellettem van. Nem fog sehova menni.

A harmadik szab�lyt, hogy soha ne t�r�dj, �vekkel kor�bban megszegtek. Amikor megk�rt, hogy �ssem meg, mindig nemet mondtam, legal�bb egyszer, miel�tt megtettem volna. Megszokta m�r, �s tudja, hogy csak m�g egy k�r�s kell, hogy megadjam magam.

Egyszer megk�rt, hogy t�rjem el a kez�t. Nem voltam hajland�, �s v�g�l �n magam ker�ltem k�rh�zba. Bill ott v�rt a kapuban, amikor kiengedtek. M�snap m�r � volt odabent, a jobb karj�ban mindk�t csont el volt t�rve.

Amikor kij�tt, kint v�rtam r�. Havazott, �s alig volt fel�lt�zve. Az a szomor� mosoly volt az arc�n, amit sosem �rtettem, �s l�gyan megcs�koltam a homlok�t, amikor odaj�tt meg�lelni. Csendben azt suttogta, hogy „k�sz�n�m”, �s megcs�kolta a nyakam. Azon a napon kezdtem gy�l�lni magam.

A negyedik �s utols� szab�lyunkat Bill m�r a legelej�n, akkor megszegte, amikor a k�rh�zb�l 3 h�nap ut�n visszaj�tt a k�z�piskol�nkba. �vekbe telt, hogy erre r�j�jjek.

�llj el a m�sik �tj�b�l, �s fogd be a kibaszott pof�d.

Bet�ncolt az �letembe, �s el�llta az utam. Bill t�bb helyet foglal el, mint b�rki gondoln�, �s az�ta semmit nem l�ttam, csak �t.

Abban sem volt kifejezetten j�, hogy befogja a pof�j�t, �s nem kellett sok, hogy sz�tszak�thatatlan p�rosnak tartsanak minket. Ijeszt� volt n�zni, ahogy b�rkit a kisujja k�r� tekert. K�nnyed�n r�vett mindenkit, hogy olyan dolgokat tegyenek, amikr�l �lmodni sem mertek.

Eml�kszem, hogy csendben n�ztem, pr�b�ltam felt�rk�pezni a taktik�j�t �s a mozdulatait. Sosem tanultam, helyette �n magam v�ltam �ldozat�v�. Cser�be hagyja, hogy k�nozzam, tal�n �gy akar k�rp�tolni.

Nem, igaz�b�l, ezt nem hiszem. Szerintem m�g mindig kihaszn�l, ahogy a legels� tal�lkoz�sunkkor is tette.

Bill a leggy�v�bb ember, akit valaha ismertem, �s ez�rt van r�m sz�ks�ge. Nem b�rja �nmag�t b�ntani, ez�rt manipul�l m�sokat, hogy megtegy�k helyette. �veken �t n�ztem, �s amikor az �lete kem�nyebb lesz, zs�kutc�ba fut, akkor n�vekszik a f�jdalom ut�ni v�gya. Amikor m�r nem b�r az �let�vel, hozz�m menek�l, �s �n megadom amit k�r. �n hozom neki a f�jdalmat, �n vagyok a szem�lyes h�h�rja, b�r pont akkor hagytam cserben, amikor a legink�bb sz�ks�ge lett volna r�.

N�ha azt k�v�nom, b�r siker�lt volna olyan sok �ve. K�v�ncsi vagyok, hogy szokott-e � is erre gondolni, de nem b�rok t�l sok�ig t�n�dni ezen.

A f�jdalma �s az �lvezet, amit bel�le nyer, f�gg�s�get okoz; felizgat, hogy megadjam neki, amit akar. Csak erre tudok gondolni, amikor azt a l�ngol� tekintet�t fel�m ford�tja. L�tni akarom azt a t�zet, �gy von mag�hoz, mint egy lepk�t a l�ngok. �get, m�gis rep�l�k tov�bb, �s k�v�ncsian v�rom, hogy mi lesz, ha oda�rek. Egy nap, biztos vagyok benne, hogy meg fog �lni. Egy nap, biztos vagyok benne, hogy �t fogja meg�lni.

Az �let sosem �gy alakul, ahogy sz�m�tasz r�. Hogy hogyan lettem olyan, amilyen, teljesen logik�tlan. Sosem hagytak el, sosem b�ntalmaztak. Az a p�r pofon, amit otthon kaptam, mind az�rt volt, mert meg�rdemeltem. Olyan nincs, hogy csak �gy majdnem meg�lsz valakit, �s szimpl�n tov�bb m�sz.

Bill t�bbnyire miattam v�lt olyann�, amilyen ma. V�llalom, hogy az �n hib�m, b�r mindig azt mondja, hogy nekem semmi k�z�m hozz�. Azt mondja, hogy egyszer�en �gy sz�letett, �s n�ha azt k�v�nom, b�r hinn�k neki.

Valahol m�lyen tudom, hogy betek, basszus, val�sz�n�leg mindketten azok vagyunk. Az embereket, akikkel k�r�lvettem magam az �vek sor�n, mind be k�ne z�rni valami�rt. Egy olyan n� a feles�gem, akit nem szeretek, �s � az egyetlen, Billt lesz�m�tva, akinek ilyen sok probl�m�ja van.

N�ha gy�l�l�m Billt, ami�rt behozta �t az �letemben. Olyankor csak nevet, �s levetk�zik, hogy megmutassa a v�g�s a derek�n. �gy akarja megmutatni, hogy egyszer m�r mondtam.

Egyszer egy elmegy�gyint�zet el�tt �lltam, �s azt fontolgattam, hogy bemegyek, �s megk�rem �ket, hogy vigyenek el. Biztos meg is tettem volna, ha Bill nem �ppen akkor h�v. Eml�keztetett, hogy nem nekem voltak a legnagyobb probl�m�im, �s �gy d�nt�ttem, hogy ink�bb Billt z�ratom be.

Azon az �jszak�n hajnalig basztunk, �s egy peng�vel piros k�peket rajzoltam a h�feh�r b�r�re. Hars�nyan nevetett, �s a h�tamat karmolta, �n pedig megb�ntam, hogy eddig nem vallottam be magamnak: Bill biztons�gban lenne, ha engem z�rn�nak be. H�t, legal�bbis, nagyobb biztons�gban.

- Mi�rt j�ssz mindig vissza hozz�m?

A hirtelen k�rd�st�l Bill olvashatatlan arckifejez�ssel n�z r�m. Azon t�n�dik honnan j�hetett, �s �n s�hajtok v�kaszk�nt. Soha nem fogja bevallani, hogy b�ntjuk egym�st azzal, hogy egy�tt vagyunk?

- Mi�rt vetted el feles�g�l? – k�rdezi helyette, �n pedig k�h�g�k, ahogy a f�st a t�d�mben ragad. Teljesen a semmib�l j�tt, �s egy pillanatra eszembe jut, hogy el akarja terelni a figyelmem. �vatosan n�zem �t, a jeleket keresve. Kiv�l� sz�n�sz, tudom, de az arca n�ha m�gis el�rul dolgokat, �n pedig mindig tudom mit keressek. Most viszont, nem tudom.

- Megnevettet. – felelem, � pedig �sszesz�k�tette a szemeit. – �s ne mer�szeld elfelejteni, hogy te k�rt�l r�.
Felvonja az egyik szem�ld�k�t, �s hossz� pillanaton �t b�mul r�m, miel�tt visszaejti a fej�t a p�rn�ra.

Csendben sz�vom a cigarett�mat, �s eszembe jut, hogy megint Bill haszn�ljam hamutart�nak, csak ami�rt feltette azt a h�lye k�rd�st. Meg�ll�tom magam, visszafogom a k�sztet�st, �s makacsul az �jjeliszekr�nyen l�v� hamut�lba nyomom a csikket.

Bill d�h�s hangot ad ki, az oldal�ra fordul, �s felemeli a kez�t, hogy a legut�bbi �g�snyomot tanulm�nyozta.
- Meg kellett volna tenned, tudom, hogy akartad.
Nagyon ut�lom, hogy ennyire tudja mire gondolok.

- Nem �rte meg. – mondom neki halkan, �s kisz�llok az �gyb�l. Kell egy kis friss leveg�, hogy kitiszt�tsam a fejem. A f�st�s szoba hirtelen t�l zs�foltnak t�nik. Kit�pem az ajt�t, kil�pek az erk�lyre, �s azonnal meg is b�nom, ahogy a korai �sz hideg leveg�je k�rbe�leli a meztelen testem. M�gis ott maradok, azt gondolva, hogy tal�n megis �rdemlem ezt a kis leh�l�st.

- Nem j�v�k t�bbet, ha ezt akarod. – sz�lal meg Bill hangja m�g�lem, t�l k�zelr�l, t�l t�r�kenyen, �s azon t�n�d�m, vajon komolyan mondja-e.

- Mi�rt akarn�m?
Egyszer� k�rd�s volt, rengeteg v�lasszal. Mindketten k�v�lr�l tudtuk �ket, a tudat pedig f�jt. Nem akarom, hogy ne j�jj�n t�bbet. Azt akarom, hogy maradjon.

- Ut�lsz b�ntani. – mondja, �s az �les k�rm�t v�gigh�zza a gerincemen. – M�gis megteszed. Mi�rt?

Felnevetek, �s visszadobom a k�rd�st.
- Mi�rt akarod, hogy b�ntsalak?

- Min�l jobban b�ntasz, ann�l er�sebb lesz a kapocs. Ez tart minket �ssze.
Most el�sz�r, a hangja elcsuklik. K�zd, nem tudom mivel, de valamivel k�zd.

- Mi m�r nem lenn�nk, ha nem b�ntan�lok?
Ezt k�rdezgettem magamt�l �jra �s �jra, �veken �t. Nem Bill volt az egyetlen gy�va, soha nem mertem feltenni a k�rd�st eg�szen m�ig.

- Tal�n. – suttogja, alig hallhat� hangon.

Nagyot nyelek, �s a korl�tnak t�maszkodok. Hossz� az �t lefel�, �s elt�prengek h�ny gondoltra van id�d, am�g le�rsz a f�ldre. Val�sz�n�leg t�bbre, mint szeretn�d.

- Sosem hittem volna, hogy t�nyleg feles�g�l veszed. – mondja v�g�l, �n pedig felnevetek. Persze, hogy nem. – Csak egy j�t�k volt. Az�rt er�ltettem, hogy l�ssam meddig m�sz, am�g meg nem t�rsz.
B�lintottam. Furcsa m�don, �rtettem a logik�j�t. Tesztelni akart.

- � tudta?
Vajon az eg�sz h�zass�gunk egy hazugs�g volt? Majdnem nevetek, amikor eszembe jut a gondolat. Milyen h�zass�g?

- Nem, szimpl�n ilyen elbaszott. – feleli Bill, �s most sem b�rom visszafogni a nevet�sem. Igen, egy�rtelm�en el van baszva, de h�t, mi is.

A nap m�r felkelt, de a hideg m�g mindig nem sz�nt meg. Libab�r�s a testem, �s amikor hirtelen fagyos sz�lfuvallat csap meg, k�t meleg kart �rzek a derekam k�r�l.

Lepillantok, �s t�nd�kl� v�r�s �g�snyomot l�tok, f�jdalmas kontrasztban a tejfeh�r b�rrel. B�ntudat kap el, �s nagyot nyelek. Nem, egy�ltal�n nem szeretem b�ntani, valahol m�lyen sosem szerettem. Senkit nem hib�ztathatok, csak magamat. �n hoztam ezt mindkett�nkre.

Bill ujjai k�r� fonom a saj�tjaim, �s megl�tom, hogy az �n alkaromon is ott van h�rom nyom. Fels�hajtok. H�t, tal�n b�nt�rsak vagyunk, Bill sem annyira �rtatlan.

- Mit�l olyan fontos neked a f�jdalom, Bill?
Nem hittem volna, hogy a szavak valaha elhagyj�k az ajkam, m�gis megteszik, �s az azonnali megk�nnyebb�l�s, ahogy v�gigs�p�r rajtam, fantasztikus. �vekkel kor�bban meg kellett volna k�rdeznem, tal�n m�r akkor, amikor el�sz�r megmutatta a sebhelyeit.

Megcs�kolja a v�llam, majd a gerincembe temeti az orr�t.
- Nem a f�jdalom. – kezd bele, �n pedig a homlokom r�ncolom, egy�ltal�n nem �rtem. – Valami m�s. – Mosolyogva j�v�k r�, hogy nem csak a f�jdalom. – A l�nyeg, hogy ki okozza.
A szavai bombak�nt �rnek. Fel voltam r� k�sz�lve, de sosem vallottam be, hogy j�nnek.

- Nem akarlak b�ntani. – mondom neki, �s a szavaimat sosem �reztem ilyen igaznak. �szint�n nem.

- Tudom. – suttogja, �s a m�sik v�llam is megcs�kolja.

- Akkor abbahagyhatom? – k�ny�rg�s volt, amir�l rem�ltem, hogy meghallja.

De h�t, ahogy mondta is, nem tudja, hogy ez kett�nk v�g�t jelenten�-e, teh�t nem tud se igent, se nemet mondani.
- Mondd meg te. – mondja helyette. A lehelet�t �rzem a gerincemen, a hideg eg�szen a l�bujjaimig fut. Nagyszer�, nem mintha nem f�ztam volna en�lk�l is el�gg�.

- Szeretn�m. – mondom, �s r�j�v�k, hogy m�r nem b�rok tov�bb h�ttal �llni neki. A karjai k�z�tt szembe fordulok vele. K�nnyes a szeme, a t�z kialudt. �n tettem ezt? Soha nem akartam kioltani a t�zet a szemeib�l, azt szerettem a legjobban.

- Akkor csin�ld. – szipogja, a fej�t pedig a mellkasomba temeti. A k�nnyei benedves�tik a b�r�met, v�gigfutnak a mellkasomon �s a hasamon, majd tehetetlen�l a f�ldre hullanak. Az ajkamba harapok, �s azt mondom, hogy minden rendben lesz, de tudom, hogy tal�n hazudok. Honnan a pokolb�l k�ne tudnom?

Az els� napt�l fogva, hogy tal�lkoztunk, minden err�l sz�lt. F�jdalom, �lvezet, magabiztoss�g �s b�ntudat, mind egybev�ve. Megtanultam szeretni Bill sebeit, � megtanulta szeretni az �n b�ntalmaz�som. �gy m�k�d�nk egy�tt, �s nem tudhatjuk, hogy m�sk�pp menne-e.

Tudtam volna valaha szeretni Billt, ha nem k�rte volna, hogy b�ntsam? Bill tudott volna valaha szeretni, ha nem adtam volna neki f�jdalmat?

Elhagyn�m valaha a feles�gem Bill�rt? Gondolkoz�s n�lk�l. Vajon a n� hagyn�? Nem val�sz�n�. Bill akarna m�g, ha a h�zass�gom v�get �rne? Nem tudom.

M�g mindig akarn�m �t, ha lehet�s�gem lenne t�nyleg vele lenni?

V�gig azt akartuk, amir�l azt hitt�k sosem kaphatjuk meg, de ahogy l�tjuk, hogy itt a lehet�s�g egy karny�jt�snyira, t�nyleg megvan a b�tors�gunk, hogy megragadjuk?

Olyan abszurd szitu�ci�, �s mi hoztuk magunkra.

- Szeretlek. – mondom �szint�n, �s Bill m�g hangosabban szipog. � f�l, �n pedig f�lek t�le. De most az egyszer, el akarom neki mondani, hogy �rzek igaz�n, m�g most, miel�tt v�rmi v�ltozna, �s az egyetlen dolog, amit most ir�nta �rzek, az a szerelem.

Bill Tr�mper, a sz�tvert kissr�c, aki minden gombomat �sszevissza nyomogatta, v�g�l megtal�lta a j�t. Felnevetek a gondolaton, � pedig megemeli a fej�t, hogy r�m n�zzen.

- Mi olyan vicces? – k�rdezi, �s �n v�laszk�nt megr�zom a fejem. Egy�ltal�n meg�rten�?

- Csak arra gondoltam, hogy akkor is s�rt�l, amikor el�sz�r tal�lkoztunk. – ez csak f�lig hazugs�g, �s ahogy kimondom, a jelenet t�bbi r�sze is �jraj�tsz�dik a fejemben. Mosolyogva n�zek a zavart szemeibe. – Eml�kszel mit mondt�l nekem?

A szeme egy pillanatra lecsuk�dik, ahogy keresi az eml�keket, amire utatok. Ahogy megtal�lja, elvigyorodik. Lassan b�lint, �s felemeli a kez�t, hogy let�r�lje a k�nnyeit.
- Azt mondtam szeretlek.

- Komolyan mondtad? – k�rdezem. Nem igaz�n sz�m�tok arra, hogy igent mond. Elv�gre is, csak egy vicc volt, amit okosan kital�lt, hogy megtegyem azt, amire � nem k�pes.

Megr�zza a fej�t, �s mosolyog. Ugyanaz a szomor� mosoly, amit m�r annyiszor l�ttam, csak most m�g annyira sem �rtem.
- Nem. Legal�bbis akkor m�g nem. – mondja, majd a szemembe n�z. A t�z ism�t ott van. Gyenge, de tudom, hogy ott van. – De most �gy gondolom.

Sosem mondja ki, csak a sz�mhoz tapasztja az ajkait. Ut�na visszavezet az �gyhoz, az ajt� bez�r�s�val nem foglalkozik, az most nem fontos. Ez lesz az utols� alkalom, hogy szeretkez�nk, miel�tt minden megv�ltozna. Ut�na, b�rmi megt�rt�nhet.

Ketten elsz�vunk egy cigarett�t, a f�st�t pedig a szem�be f�jom. Megpr�b�lja ellegyezni a f�st�t, �s �n nevetek. Amikor teljesen elsz�vtuk, a haldokl� l�ngj�t n�zem, �s a saj�t kezembe nyomom. Bill fels�hajt, �s halv�nyan elmosolyodik, majd l�gyan megf�jja az �g�snyomot, �s k�rbecs�kolja a b�r�met.