Nathalie legalább annyira izgult, mint Bill, ahogy Tom háza felé fordultak a város túlsó végében lévő számítógépes bolt előtt.

- Soha nem voltam még buliban. – nyögte ki Bill idegesen, amikor a hangos lakáshoz értek.
- Tényleg? – kérdezte Nathalie meglepetten. – Még ott sem… ahonnan jöttél?
Bill vállat vont. Tudta, hogy a lánynak furcsa, hogy soha nem beszélt az ’otthonáról’.
- De olyan szép vagy! – kiáltott fel Nathalie, és rögtön el is pirult. – Mármint… azt hittem… legalább a fiúk…
Bill elmosolyodott, amiért a lány ilyen kényelmetlenül érezte magát. De Nathalienak talán igaza van; ha otthon is inkább ’Billie’ lett volna, sokkal népszerűbb lehetett volna. Ezt viszont nem igazán tudta elmagyarázni neki.
- Nem igazán. – mondta helyette. – Elég zárkózott voltam.
Nathalie együttérzően bólintott. A zárkózottságot nagyon is megértette.
- Készen állsz? – kérdezte.
- Nem. – mondta Bill, miközben előrelépett, hogy kinyissa az ajtót.

A buli hangjai egyre hangosabbak lettek, ahogy közeledtek felfelé a lépcsőn. Nevetés, és zene visszhangzott a szürke falak között. Amikor Bill belépett, úgy tűnt, a városnak legalább a fele már be is tömörült az apró házba.

- Billie! – üdvözölte egy hangos kiáltás, és Billnek meg kellett erőltetnie magát, hogy ne rohanjon egyből Nathalie háta mögé. Georg egyenesen feléjük tartott, útközben félrelökve az embereket.
- Tudtam, hogy nem sokáig tudsz ellenállni! – mondta a fiú, amikor elért hozzájuk. Bill hátrébb húzódott. Még csak 10 óra volt, de már most látszott Georgon, hogy rendesen be van rúgva.
- Igen, erőtlen vagyok az állatias vonzerőddel szemben. – forgatta Bill a szemeit, és óvatosan arrébb lépett a sráctól. De nem jutott messze, Georg megragadta a karját.
- Keressünk neked valamit inni! – kiáltotta, és már el is kezdte Billt a konyha felé húzni. Bill kétségbeesetten nézett Nathalie felé, megfogta a kezét, és őt is rángatta magukkal. Nem akarta elveszteni az emberi pajzsát.
Amikor Georg hátrapillantott, és meglátta, ahogy Nathalie és Bill egymás kezét fogva követik, elvigyorodott.
- Ooh, egyet fizet, kettőt kap. Nem tudtam, hogy az ilyesmit szereted.
Nathalie csak nevetett, Bill pedig rászólt.
- Ne bátorítsd!

A konyhában Georg Bill és Nathalie kezébe is nyomott egy sört. Bill grimaszolt az üvegre nézve. Nem volt túl nagy rajongója a sörnek, de mivel ezen kívül csak whiskeyt látott, muszáj volt beérnie ezzel. Amúgy sem akart sokáig maradni, egy vagy kettő belefér.

Az ’egy vagy kettő’ viszont hamar több lett, ahogy Bill próbálta lenyugtatni az idegeit. Sosem rajongott a tömegért, és bár szinte minden ember nevét tudta a bulin, egyiküket sem ismerte. Tudta milyen pitét szeretnek, és hogy isszák a kávéjukat, de valami azt súgta neki, hogy az emberek nem erről beszélgettek a bulikon.

A sarokban állt, a sörét szorongatva, és azon tűnődött miért volt ilyen szerencsétlen az emberekkel. Még Nathalie is ellazult, két lánnyal össze is haverkodott, akik a helyi szépségszalonban dolgoztak.

Bill nézte, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek, és alapvetően jól érzik magukat körülötte, és nagy sóhajjal itta meg az utolsó korty sörét. Nem értette miért tűnt az egész olyan egyszerűnek, és mégis, miért volt olyan nehéz. Talán még egy üveg segítene. Ellökte magát a faltól, a feje pedig azonnal úszni kezdett. Egy kezét a falhoz tette, hogy megtámassza magát, a másikat pedig a homlokához emelte, ahogy a gyomra kavarogni kezdett. A konyha felé botladozva a saját lábában is majdnem elesett, és neki is ment valakinek.

- Upsz, bocs. – motyogta, a szemeit pedig összeszorította, hogy a világ ne forogjon tovább.

Bill még sosem volt addig részeg, de nem kellett atomfizikusnak lennie, hogy észrevegye a jeleket. Körülnézett, Nathalie után kutatva, de a tömegben csak felismerhetetlen, elmosódott arcokat látott.

- Talán egy kis levegő. – mondta hangosan, a körülötte lévők pedig furcsán néztek rá. Mondjuk ez Billt egyáltalán nem érdekelte. Csak ki kell jutnia, hogy kitisztulhasson a feje.

Bill próbált távol maradni az emberektől, és egy kezével végig a falnak támasztotta magát, ahogy az ajtó felé indult. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor az előszobába ért, a csöndben pedig a fejében lévő lüktetés is azonnal csillapodni kezdett. Szorosan fogta a korlátot, hogy épségben lejuthasson a lépcsőkön.

Ha ilyen volt részegnek lenni, Bill nem értette, hogy az emberek miért tartották olyan jónak. Szörnyen érezte magát, mintha a gyomra és a hasa versenyzett volna, hogy melyikük legyen szarabb állapotban.

A lépcső alján Bill mély levegőt vett, örült, hogy egy darabban leért. Az ajtót kereste a szemével, és zavartan ráncolta a homlokát, amiért a környezete egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Nem erre emlékezett, a folyosó és az ajtó is teljesen másnak tűnt. Ennek ellenére, legalább volt egy ajtó a folyosó végén, ezért elindult felé. A gyomra és a feje már ekkor kezdett lenyugodni. Mély levegőt vett; talán annyira nem is volt ez rossz.

Az ajtó, tényleg kifelé vezetett, de nem a ház elé, ahogy Bill szerette volna. Döbbenten nézett körbe, semmi sem volt ismerős.

- Eltévedtél? – szólalt meg egy mély hang a sötétből, és Bill ijedten fordult felé.
- Én, öm, mi? – kérdezett vissza. Hunyorogva próbálta kivenni az alakot. Apró, narancs fény gyúlt meg a sötétségben, ahogy a férfi meggyújtott egy cigarettát.
- Úgy tűnik eltévedtél. – ismételte a hang. Bill még mindig nem látta ki van ott, csak egy füstfelhőt az irányában.
- Én… azt hittem az utcán leszek. – nézett körül Bill. Észrevette, hogy egy kocsi parkol a félhomályban.
- Rossz lépcsőn jöttél. – nevetett a társasága. – A sikátorban vagy. Hátul.
- Oh. – mondta Bill hülyén. Persze. A szoros téglafalakból és a kukákból sejthette volna. A kezét újra a fejéhez emelve, kárhozva a sör feltalálóját.
- Berúgtál? – kérdezte a szórakozott hang.
- Ugh, - felelte Bill, miközben hátradőlt a falnak. Jobban volt, mint az emeleten, de a feje még mindig ködös volt. – Rohadt Georg.
- Pedig úgy tűnt pont ezt akartad elkerülni.
Bill meglepetten nyitotta ki a szemeit, épp akkor, amikor Tom, Georg csendes barátja előlépett a sötétből.
- Oh, öm, szia. – dadogta, teljesem ledöbbenve. Tom csendes erejét még fényes nappal a kávézóban is ijesztőnek tartotta, nem hogy egy üres sikátorban éjszaka.
Tom kíváncsian nézett rá. Mélyen beleszívott a cigijébe, a hamu pedig a földre hullott.
- Szexi vagy ma. – mondta végül, és közelebb lépett.
- Én.. mi?
Tom eldobta a cigijét, és még közelebb ment hozzá, bekerítve Billt maga és a téglafal közé.
- Nem kell Georg? – hajtotta oldalra a fejét a fiú érdeklődően.
Bill lassan megrázta a fejét, és próbált nem figyelni arra, hogy a mozdulattól mennyire megingott a látása.
- De akarsz valakit. – folytatta Tom halkan.
- Én.. nem, én… - dadogott Bill, amikor Tom a falnak támasztotta a kezét, pont a feje mellett.
- Nem? – kérdezte a srác. – Vagy igen?

Billnek elállt a lélegzete, amikor a fiú még közelebb hajolt. Nem tudta mit tegyen. Így még soha nem gondolt Tomra. Igazából, a város teljes lakosságából, Tom lett volna az utolsó, akire ilyen szögből nézett volna. Zavarba jött a fiútól.

De most, a csendben, a sötétben, amikor a feje kavargott, a bőre ki volt pirulva, Bill más szemmel nézett rá.

A szemeit vékony csíkokba szűkítette, de Bill így is látta a meleg barna színt bennük, és még azt a titokzatos csillogást is. A vonásai is nagyon szépek voltak, ezt bárki bevallhatja. Inkább az arckifejezése volt az, amitől Bill feszélyezve érezte magát. Tom most is ugyanolyan erőteljesnek tűnt, ahogy Bill felé hajolt. Egyedül talán az volt más, hogy a szemeiben lévő, fojtogató tűz most még fényesebben lobogott. De valahogy, Bill most inkább izgatónak tartotta, mintsem rémisztőnek.

Még mindig nem döntötte el a válaszát, amikor Tom segített neki; még közelebb hajolt, és lágyan az ajkába harapott.

Bill előtte sosem képzelte el hogy csókolhat Tom, de ha megtette volna, tudhatta volna, hogy fogak is lesznek benne.

Tom egyik kezével megtámasztotta magát a falnál, a másikat pedig Bill hajába csúsztatta, hogy megtartsa, amikor odahajol a szájához.

Bill nem tudta mit tegyen. Teljesen erőtlennek érezte magát; Tomtól, az alkoholtól, az érzésektől, amiket Tom ajkai lobbantottak föl benne.

Előtte még soha nem csókolózott. Mikor történhetett volna? Amikor az osztályában a fiúk verték? Amikor a lányok kinevették és tamponokat dobáltak felé a folyosón? Billnek még csak barátai sem voltak, arra esélye sem volt, hogy intim értelemben is közel kerüljön valakihez.

Rájött, hogy alábecsülte az első csók érzését. Azt hitte béna lesz, ügyetlen kezekkel és ajkakkal és bizonytalansággal.

Talán csak az alkohol miatt, de ez a csók nem tűnt bénának. Tom erősen nehezedett rá, a nyelvével határozottan ment Bill szájába, és Bill egyáltalán nem aggódott amiatt, hogy hova tegye a kezét, hogy kap-e a levegőt, vagy hogy Tom egyáltalán mit gondolt a csókról. Bill csak arra tudott gondolni, hogy Tom mellette van, az ajkai, a szája, a teste.

Bill ijedten elfordította a fejét, csak ennyi mozgásra volt képes Tom közelségébe zárva.

- Mi.. mit csinálsz? – lihegte.

A másik fiú csak elmosolyodott. A szájának egyik sarka felfelé kanyarodott, amitől az ajakpiercingje megcsillant a sikátor tompa fényében.

- Én nem… mármint.. nekem tényleg… - dadogott tehetetlenül, és az ajtó felé kacsintgatott. Nem volt benne biztos, hogy itt akar lenni Tommal; Tom csendességével, Tom nézésével. De azt is tudta, hogy odafönt a buliban sem akar lenni, a mozgó testek, a dübörgő zene, és Georg véget nem érő nyomulása mellett.

Tom mélyen hümmögött, valami beleegyezésnek hangzó nyögés volt, de mire Bill beazonosíthatta volna, Tom már vissza is hajolt, lezárva minden egyéb kérdést.

De Bill nem is akart kérdezni. Csak érezni akart. Érezni Tom kicserepesedett ajkainak  durvaságát, a piercing fémes ízét, a követelőző nyelvének forró, nedves tapintását. Meglepetésére, a következő pillanatban Bill azon kapta magát, hogy visszacsókol, és Tom nyelvét üldözi a másik szájában. Már nem törődött azzal, hogy alig ismerte Tomot, alig kedvelte Tomot.

A csókolózás fantasztikus, döntötte el.

A hajában lévő kéz erősen oldalra rántotta a fejét, Tom pedig a nyakához hajolt. Bill arra gondolt, hogy most valószínűleg meg kéne sértődnie, de addig már nem jutott el. Tom beleharapott a bőrébe, amitől Bill felnyögött és még erősebben dőlt előre a támadásba.

- Igen! – beszélt a másik fiú a bőrébe, a szabad kezével pedig Bill vékony pólója alá nyúlt, és a hasát cirógatta. Bill felnyögött, élvezte az érzést, ahogy a Tom ujjából áradó hő égette a bőrét.

Tom keze finoman csikizte Bill bordáit, ahogy céltudatosan haladt feljebb.

Bill ijedten kapott levegőért, elrántotta a száját, pánik uralkodott el benne, ahogy Tom a mellkasához nyúlt.

A fiú elhúzódott, és kíváncsian nézte őt. A keze egyenesen Bill jobb mellbimbója felett lapult. Bill összeszorította a szemét, képtelen volt szembe nézni azzal, hogy mi jön.

De pofon helyett, azt érezte, hogy Tom hüvelykujja végigsimítja a mellbimbóját.

- Elég lapos vagy. – nevetett fel a fiú. Bill kinyitotta a szemét, hogy lássa az arckifejezését, de Tom ugyanúgy mosolygott, mint előtte. Oldalra döntötte a fejét, és sötéten nézett végig Billen. – De így is nagyon szexi vagy. – mondta, majd újra Bill szájának esett durván, a kezével pedig tovább simogatta Bill testét, és még erősebben nyomta a falhoz.

Billnek a torkában akadt a lélegzete, olyan érzések futottak végig a testében, amit még sosem érzett. A köd, a vágy és a pia között is, Bill tudta, hogy ezt meg kell állítania. Még mielőtt Tom többre fog rájönni a kiábrándítóan lapos mellkasán kívül.

- Tom. – beszélt bele a csókba, de amikor el akarta tolni, Tom csak még erősebben tapadt hozzá.

- Tom. – mondta Bill még határozottabban, a száját pedig egyenesen kitépte a másik fiú fogai közül. Tom nem figyelt rá, helyette Bill torkához hajolt, durván harapdálta és szívta. Egyedül az mutatta, hogy észrevette Bill ellenállását, hogy a derekát még szorosabban fogta hogy ott tartsa.

- Tom! – tolta el Bill erősebben, de Tom sokkal nagyobb, sokkal izmosabb volt nála. Bill kezdett pánikolni, tehetetlennek érezte magát, hiába próbálta eltolni. – Kérlek, Tom, hagyd abba!
- Mi van? – kérdezte Tom végül, és egy pillanatra elhúzódott, hogy Bill szemébe nézzen. A hangja kemény volt, a kezével pedig még mindig erősen tartotta Billt.
- Én.. én.. nem lehet. – dadogta, és tovább tolta el Tomot.
- Nem lehet? – horkant fel Tom. – Egy perce még másképp tűnt.
Tom szájának pia íze volt, és Bill eltűnődött mennyire lehet részeg.
- Vissza kéne mennem. – erősködött.
- Be kéne fejezned amit elkezdtél! – nyögött fel Tom frusztráltan, és lehajtotta a fejét, hogy Bill kulcscsontjába harapjon, a kezeivel durván simogatva a testét. – Tudom, hogy akarod. – nyalta végig Bill nyakát. – Fogadni mernék, hogy már csöpögsz, annyira nedves vagy!

A keze lejjebb vándorolt, Bill pedig összerezzent. Olyan erősen próbálta ellökni Tomot, amennyire csak tudta, de semmi haszna nem volt.

Tom a kezét durván Bill lábai közé csúsztatta. Bill megfagyott. Már nem volt merevedése, a pánik ezt a problémát megoldotta, de Tom még így is kicsit többet talált, mint amit keresett volna Bill szűk farmerjában.