Bill minden áron meg akart állni az utolsó pihenőhelynél, mielőtt elértek volna Gustav házához. Nem akarta bevallani Tomnak, de szeretett volna még egyszer végignézni magát, és kicsit rendbe raknia  sminkjét, mielőtt találkozik Tom legjobb barátjával.

Bill körül nézett, ahogy lefordultak egy közepes méretű, krémszínű ház előtt, aminek kék ajtaja volt. Tom behajtott az udvarra, és egy kék sedan mögé parkolt le.

- Itt vagyunk. – mosolyogott Billre Tom, majd kinyitotta az ajtót, és kiszállt.

Bill még egyszer végigsimította a haját, és követte Tomot a bejárati ajtóhoz. Miután megnyomták a csengőt, alig telt el pár másodperc, az ajtó már nyílt is. Egy szőke férfi állt ott, mindkettejüknél alacsonyabb volt, fekete keretes szemüveget viselt, és szélesen mosolygott.

Szó nélkül nagy ölelésbe borult a két barát. Bill látta rajtuk, hogy mennyire erős lehet a kapcsolatuk.

- Tom, kibaszott jó végre látni!
- Téged is, túl rég volt már. Gus, ez itt Bill; Bill, ez itt a legjobb barátom, Gustav.
- Szia Bill, örülök, hogy találkozhatunk. – nyújtotta a kezét Gustav, amit Bill el is fogadott.
- Én is. Köszönjük, hogy itt lehetünk.
- Wow, ismeri az illemet, remélem valami Tomra is ragad belőle! – nevetett Gustav, és játékosan megütötte Tom karját.

Billnek alig volt ideje odanézni, máris kiabálás és hangos nevetés volt körülöttük.
- Tomi bácsi!
Tom lehajolt, és kitárta a karját a kislánynak.
- Hogy van az én kedvenc csajom?
- Jól, hiányoztál! – mondta a kislány, szorosan ölelve Tom nyakát.

- Nekem is hiányoztál Jessie. A kocsiban van neked valami!
- Ohh, mi az, mi az, mi az? – kezdett Jessie Tom karjában ugrálni. Most már nem csak a kedvenc bácsikája, hanem az ajándék miatt is izgatott volt.
- Ahhoz még várnod kell! – felelte Tom titokzatosan, amitől a lány mégjobban vigyorgott. A lány épp az apjától akarta megkérdezni mikor kaphatja meg az ajándékát, amikor észrevette Billt.
- Szia, Jessie vagyok. Te ki vagy?
Bill szélesen a Tom karjában lévő kislányra mosolygott.
- Bill vagyok!
- Tomi bácsi barátja, aki itt marad velünk pár napra! – tette hozzá Gustav.
- Csinos vagy! – mondta a gyerek, Bill arcát bámulva.
- Köszönöm!
- Mi a kedvenc színed? – kérdezte.
- Kettő van, a fekete és a piros. – felelte Bill.
- A cicákat vagy a kutyákat szereted?
- Mindkettőt, de most egy állatom sincsen. Nagy felelősség jár velük.
- Ezt mondta apu is, amikor megkérdeztem kapok-e cicát.
- Hát, apunak igaza van. Etetned kell őket és tisztában tartani. Játszanod kell velük és szeretni őket.
- Te is fényképezel mint Tomi bácsi?
- Igen. – bólintott Bill.
Jessica már nyitotta a száját, hogy újat kérdezzen, amikor egy női hang félbeszakította.
- Miért nem hagyjuk, hogy behozzák a csomagjaikat, és utána annyit vallathatod Billt, ameddig akarod! – szólalt meg Gustav felesége, Vanessa.
- Nézd csak! – kiáltott fel Tom. Megölelte Gustav feleségét, majd hátrébb húzódott, hogy a hatalmas hasát nézze. – Úgy látom nem unatkoztatok, amióta utoljára láttalak titeket. Illik hozzád, de azt hittem csak az 5. hónapban vagy. Nagyobb vagy, mint számítottam.
Bill erősen Tom oldalába könyökölt. Le volt döbbenve, hogy Tom ilyen bunkón fogalmaz a terhessége kapcsán.
- Ez azért van, mert nagycsalád leszünk, ikrekkel! – nevetett Vanessa. Észrevette, hogy Billt mennyire meglepték Tom szavai.
Tom meglepetten nézett Gustavra.
- Nem mondtad, hogy ikreitek lesznek, gratulálok! – ölelte meg Tom a barátját aznap másodszorra.
- Te biztos Bill vagy, én Gus felesége vagyok, Vanessa.
- Örülök, hogy megismerhetlek, gratulálok az ikrekhez.
- Nagyon szépen köszönöm! Remélem éhesek vagytok, Jessicával jó nagy ebédet csináltunk nektek. Miért nem pakoltok le, hogy ehessünk? Sajnos az ikrek miatt most már csak egy vendégszobánk van. Mivel te családtag vagy, és Bill a vendég, ő kapja a szobát, Tom, tied a kihúzható kanapé a nappaliban!
- Nem kell a kanapé, Billel együtt alszunk. – vont vállat Tom.
- Oh. – csak ennyit mondott Gus. Tomról mindegyik felnőtt szeme Billre szegeződött, akinek az arcára halványrózsaszín pír ült ki.
- Oké, Jessie, segíts anyunak megteríteni, amíg behozzák a cuccaikat!
- De anyu, itt akarok maradni és beszélgetni Tomi bácsi barátjával! – biggyesztette az ajkát.
- Nem megy el sehova, egész nap ráérsz még. Megígérem.

Bill az utolsó táskát is bepakolta a közös szobájukba. Tom odament hozzá, és átkarolta a férfit, majd egy csókot nyomott a szájára.
- A barátodnak fantasztikus családja van.
- Tudom, nagyon szerencsés, hogy talált valakit, aki ennyire kiegészíti. Nagyon szeretik egymást.
- Igen, ezt én is látom. Az a kislány pedig; van nála édesebb?
- Szerintem ő az egyetlen aki képes téged is túlbeszélni és még nálad is jobban biggyeszteni a száját.
- Én nem szoktam biggyeszteni. – felelte Bill, de az alsóajkát már előre is tolta.
- Hát persze, hogy nem. – hajolt oda Tom, és újra megcsókolta, hogy elterelje a figyelmét a témáról. – Jobb, ha megyünk, mielőtt Jessie keresni kezd.

Az ebéd nagyon jó volt. Gustav és Vanessa ugyan nem vegetáriánusok, de húsmentes ebédet készítettek, hátha Bill is az; és természetesen, hogy Tomhoz alkalmazkodjanak. Jessie állta is a szavát, és folytatta Bill vallatását a sminkjéről, a ruháiról, a hajáról, és gyakorlatilag mindenről, amic sak eszébe jutott. Amikor az anyja rászólt, hogy ne beszéljen teliszájjal, arra is alig szánt időt, hogy rágjon. Kijelentette, hogy Bill és Tom között akar ülni, mert tetszett neki Bill, de Tomi bácsi is nagyon hiányzott neki.

Bill segített letakarítani az asztalt, majd két bögre kávéval tért vissza, magának és Tomnak.
- Most már megkapom az ajándékom? – rebegtette a pilláit Jessie Tomnak.
- Hogy lehet egy ilyen édes arcnak nemet mondani? Mindjárt hozom!

Tom egy nagy, rózsaszín dobozzal jött vissza, ami ezüst masnival volt körbefonva volt.
- Te aztán tudod hogy kell elkényeztetni! – mondta Gustav, Jessie pedig tátott szájjal nézte a hatalmas dobozt.
- Ő az egyetlen keresztlányom, mégis mást kényeztessek el?

Jessie teljes áhitattal simította végig a masnit, a következő pillanatban pedig nem túl ünnepiesen letépte, kinyitotta a dobozt; és lerántotta a papírt, ami elválasztotta az ajándékától. Tátott szájjal vette ki a csillogó tiarát.
- Ó. Te. Jó. Ég. – suttogta, a rózsaszín köveket simogatva. – Ez gyönyörű, köszi Tomi bácsi!
- Van más is! A tiarát pedig Bill választotta.
A kislány azonnal felpattant a székéből, és Bill karjaiba vetette magát.
- Köszi, köszi, köszi! Tökéletes, mindig ilyet akartam!
- Oh, szóval a másik ajándék már nem is érdekel? – nevetett Bill.
- Dehogynem!
Jessie megfordult Bill ölében, hogy az ott hagyott dobozhoz nyúlhasson. Kivette a következő réteg csomagolópapírt is. Egy új hercegnős ruhát talált benne, hozzá illő papuccsal és karkötővel. Izgalmában nevetni és pattogni kezdett. Amikor kivette őket a dobozból, látta, hogy még valami van a hatalmas doboz alján.
- EGY TEÁSKÉSZLET! – sikította. – Fel akarom venni az új ruhám és teapartit akarok tartani! Anyuci, csinálhatunk teát?
- Hát persze édesem, gyere velem a konyhába, és válaszd ki a teát!
- Tudsz nekem hercegnős hajat csinálni? – nézett Billre a válla fölött. Még mindig az ölében ült.
- Megpróbálhatom.
- És olyan sminket is, mint amilyen neked van?
- Erről kérdezd meg az anyukádat.
- Lehet, anyu?
- Csak most az egyszer.
- Tomi bácsi, te is eljössz a teapartimra? 10 perc múlva kezdődik!
- A világért sem hagynám ki!

Bill térde majdnem elérte a mellkasát az apró méretű, fehér székben. Rózsaszín virágok díszítették, ami tökéletesen passzolt a szintén kicsi asztalhoz, amire a teás készlet és néhány sütemény volt kikészítve. Tom vele szemben ült, hasonló pozícióban. Jessie viszont, kényelmesen ült az új hercegnős ruhájában. A tiarája elégedetten csücsült a kontya előtt, amit Bill készített neki. A sminkje természetesen jóval világosabb és visszafogottabb volt az 5 éves kislánynak, mint amit Bill magának szokott csinálni.

- Kisujjat fel! – emlékeztette a két férfit Jessie. Mindketten azonnal kidugták a kisujjukat, ahogy a teájukat szürcsölték.
Gustav az ajtóban állt Vanessával, kamerával a kezükben, hogy megörökítsék a teapartit, amire nem túl szerencsés módon meghívást kaptak.
- Semmi kép, Gustav, komolyan mondom!
- De Tom, ha nem csinálok képeket, hogy fogok visszaemlékezni, hogy milyen vagy rózsaszín tollas boával a nyakadon?
Bill próbálta visszafogni a nevetését, ahogy Tomra nézett, aki boában, feltartott kisujjal tartotta a kis teáscsészét.
- Én a helyedben nem nevetnék Bill. Remélem nem felejtetted el a virágos kalapodat! – vonta fel a szemöldökét Tom.
Bill azonnal befogta a száját. Egy pillanatra tényleg megfeledkezett a kalapról, amit Jessie ráerőltetett, állítva, hogy ez a „megfelelő party öltözék”.
- Az asztalnál nincs veszekedés, nem illik! – öntött nekik Jessie még egy kis teát, és egy-egy süteményt is rakott a táljukba. Tom kötelességtudatában egyből bele is harapott a sütibe, és csak mosolygott a keresztlányára.

Tom hálásan megköszönte Vanessának, amiért rászólt Jessicára, hogy vacsora előtt hagyjon nekik egy kis szabadidőt (aludni ugyanis nem volt hajlandó délután, mert ő már nagylány). Tom szeretett a kislánnyal foglalkozni, de örült, hogy végre ledőlhetnek egy picit Billel.

Behúzta magával Billt a szobába, becsukta az ajtót, és egyből megcsókolta a sötéthajú férfit.
- Köszi, hogy ilyen édes vagy Jessievel. Úgy tűnik kedvel téged.
- Imádnivaló, egyáltalán nem zavar. Amúgy meg, ez a legkevesebb amit tehetek, mert a ruha az én ötletem volt, a teás készletet pedig te választottad, szóval gyakorlatilag mi magunk rendeztük a teapartit.
Tom felnevetett.
- Igazad van.

Tom lerúgta a cipőjét, Billt magával húzta az ágy felé, és hátradőlt a matracon. Csak most kezdte érezni, hogy a sok vezetés mennyire kimerítette.

Bill odagömbölyödött mellé, és mindkettejüket betakarta egy pléddel, hogy a légkondi hideg levegője ellen védekezzenek. Tom átkarolta Bill derekát, közel húzta magához, és hagyta, hogy elnyomja az álom.

Tom arra riadt fel, hogy valami kemény vetődik mellé az ágyra. Védelmezően rögtön magához ragadta Billt, miközben kinyitotta az álmos szemeit. Amint helyreállt a látása, szőke loknikat pillantott meg, amiből tudta, hogy csak Jessie.
- Tomi bácsi, Billy néni, ébresztő! Mindjárt vacsi!
- Mi, mi? Fent vagyok! – mondta Bill. A haját eltűrte az arcából, a szemei még alig nyíltak ki.
- Jessie! – szólt rá Gustav az ajtóból. – Mondtam, hogy kopogj, és várj amíg Tom bácsi kinyitja, és ne ronts be! Ez az utolsó figyelmeztetés. Bocs srácok, amiért nem kopogott. Minden rendben Tom?
- Miért ne lennék? Amint újra beindul a szívem, el is lesz felejtve! – dörzsölte az arcát.
Bill nyújtózkodni kezdett, és kiroppantotta a nyakát, mire felfogta mi is történt. A karjának nyújtása közben megállt, és tágra nyílt szemekkel nézett Jessiere.
- Várj, minek hívtál?
- Billy néni! Te vagy az én Billy nénim, ugye? Amikor Matt bácsi megházasodott, a felesége Karen néni lett. Láttam, hogy csókolóztál Tomi bácsival, és most együtt vagytok az ágyban, szóval akkor a nénikém vagy, ugye?
- Ömm… - Bill azt sem tudta mit mondjon, amíg próbálta felfogni a kislány logikáját. – Fiú vagyok. – mondta végül bénán. Tomra nézett segítségért, de ő csak röhögött mellette.
- És? – kérdezte Jessie zavartan.
- Csak a lányok lehetnek nénik, Jessie. – világosította fel végül Tom, de még mindig erősen próbálta elnyomni a nevetését.
A lány egy pillanatig gondolkozott ezen. Ide-oda nézett a két férfi között. Tom felnézett, és szinte ugyanazt az arckifejezést látta az apján is, ahogy a szituációt próbálták feldolgozni.
- Oké, akkor Billy a bácsikám!
- De Jessie…
Bill nem tudta befejezni, Jessie már ugrott is le az ágyról, és izgatottan énekelt valami helyben kitalált dalocskát a vacsoráról, és hogy a két kedvenc bácsikája van itt.

Amilyen halkan csak tudott, Bill odasúgta Tomnak.
- Nem kéne kijavítani?
- Attól csak még többet kérdezni. Ha nem akarod, hogy így hívjon, elmagyarázhatjuk, de ha nem zavar, akkor majd később még megbeszéljük. – mutatott Tom saját magukra.

Tom is kiszállt az ágyból, és a cipőjéhez ment. Bill egy pillanatig csak bámult utána, majd követte a példáját, és ő is a cipőjéért nyúlt.

Tom ott állt Gustavval a grillező mellett, és nézték, ahogy a vega és a normális hamburger hús sült egymás mellett.
- Szóval hogy vagytok? Jól nézel ki, egészségesnek. – mondta Gustav, és elismerően nézett végig a barátján.
- Jól is érzem magam. Jót tett, hogy megint úton voltam és normális emberként viselkedtem.
- És a pánikrohamok?
- Egyre kevesebb. Volt pár amióta elindultunk, de az utóbbi 3 hétben nem nagyon.
- Komolyan, 3 hét? Ez szinte rekord nálad.
- Billel még egy tűzijátékot is megnéztünk 4.-én!
- Komolyan?! – nézett rá Gustav teljesen lesokkolva. Egy évvel ezelőtt semmivel nem tudták Vanessával rávenni, hogy jöjjön el tűzijátékot nézni. Inkább bent maradt, és mire visszaértek, a hideg zuhany alatt találtak egy pánikroham közepette.
- Ja. Nem tudtam végig maradni, de láttam párat. Már évek óta nem néztem meg, Gus.
- Nagyon örülök, hogy ilyen jól vagy. Szerinted mi okozta a változást?
- Nem tudom, de észrevettem, hogy lazább lettem, és ez felszabadító.

Perceken át álltak ezután kényelmes csendben. Odafordultak Bill, Vanessa és Jessie felé. Egy hatalmas napernyő árnyékában beszélgettek és nevetgéltek. Jessie Bill ölében ült, még mindig rajta volt a csini hercegnős ruhája és a tiara.

- Szóval, Jessie fogja még látni Billt az út után? – kortyolt bele Gustav a sörébe.
- Miért kérdezed?
- Mert Jessie ott ül az ölében, és Billy bácsinak hívja. Amióta megérkeztetek, csak róla tud beszélni, szóval jó lenne, ha tudnám mi van köztetek. Jessie fogja még látni az utatok után, vagy kezdhetek magyarázatokon gondolkozni, hogy Billy bácsi miért nem jön meglátogatni őt?
- Athos, ez most egy „mik vele a szándékaid” kérdés? – nevetett Tom.
- Azt hiszem igen.
- Kedvelem, és jól kijövünk. Még nem nagyon beszéltünk arról, hogy mi van, vagy mi fog történni. Ez még kicsit új.
- Látom ahogy egymásra néztek Porthos, olyan, mintha tényleg éreznél iránta valamit. Az út után is megpróbáltok együtt maradni?
- Egyáltalán nem tudom mi lesz utána. Elvállaltam egy másik munkát, közvetlenül ez utánra, még mielőtt Billel kialakult volna akármi is legyen ez.
- Bill mit szólt hozzá?
- Még nem mondtam el neki. – kapta el a tekintetét kicsit zavartan.
- Hát, ne várj sokáig. Talán el kéne vinned vacsorázni, vagy valami randifélére.
Tom csak állt és nézte egy darabig Billt. Vanessával beszélgetett, amíg Jessie a fűben játszott.
- Ez nem rossz ötlet. Mármint, mindig együtt vacsorázunk, de lehet kéne egy randit is szerveznem.
- Kéne, és amíg ott vagytok, meg kéne ezt beszélnetek. Jó hatással van rád Tom, ezt most próbáld meg nem elbaszni. – bökte meg Tom karját a könyökével Gustav.
- Ez mit akar jelenteni? – kérdezte Tom nem túl lelkesen.
- Azt, hogy ne csinálj még egy Michaelt. – kezdte el kiszedegetni Gustav a kész húsokat.
- Gus, az már 3 éve volt!
- Igen, és ő is tetőtől talpig odavolt érted, aztán elvállaltad a munkát, és egy évre Irakba mentél. Teljesen összetörted. Amint elkezdett komolyra fordulni, megtaláltad a módját, hogy messze kerülj tőle. Ne tagadd! – tartotta a villát vádlón Tom felé.
- De, tagadom. Vele egyszerűen nem passzoltunk. Ő meg akart állapodni, én pedig nem álltam rá készen. Semmi értelme nem lett volna visszautasítani egy ilyen lehetőséget egy olyan kapcsolatért, ami nem tartott sehova.
- Oké, mondogasd csak ezt magadnak, ha ettől jobban tudsz aludni.
- Köszönöm, nagyszerűen alszok. – vágott vissza Tom sértődötten.
- Ja, Billel. – felelte Gustav, miközben az utolsó húst is levette és elfordult. – Ki éhes? – kiáltotta, ahogy a többiek felé ment.

A vacsora isteni volt. A kaja jó volt, a társaság pedig még jobb. Az egész beszélgetés ment magától, kínos csönd és erőltetett témák nélkül. Gustav tényleg élvezte Bill társaságát, és örült, hogy a barátja mellett ilyen élettel teli, mégis realista gondolkodásmódú férfi áll.

Vacsora és desszertnek egy jó nagy adag epertorta után, Jessie elrángatta Billt a hintához, amit az apja szerelt fel neki. Amíg ők ketten ott ültek a lemenő nap fényében, a többiek a teraszra költöztek. Gustav és Vanessa foglalta el az egyik padot, Tom pedig egy szimpla székben ült.

Tom előkapta a gépét, és elkezdte Billéket fényképezni a hintán. A nap miatt csak a sziluettjük látszott, és Tomnak annyira megtetszett a kompozíció, hogy el is indult feléjük, hogy más szögből is megörökítse őket. Jessie Bill felé nyújtotta a kezét, mintha csak tudná, hogy Tom fényképezi, és hogy ez így jó pillanat lesz.

Tom mosolyogva fordult vissza Gustavhoz és Vannesához. A pár egymást átkarolva ült, Gustav a hasát simogatta. Mindketten mosolyogtak, a saját kis világukban voltak elveszve. Tom felemelte a gépét, és újabb képeket készített, ezúttal a párról. Olyan hihetetlenül boldognak tűntek, és bár nagyon is örült neki, hogy a barátja talált valakit, akivel megoszthatja az életét, egy kicsit féltékeny is volt rá emiatt.

Jessie izgatott nevetése szakította ki a gondolataiból, ahogy felé szaladt, kitárt karokkal.
- Annyira örülök, hogy eljöttél Tomi bácsi!
- Én is édesem!

A szüleihez szaladt, és az ölükbe mászott, hogy velük ülhessen Tom újabb képeket készített, amíg meg nem érezte, hogy Bill ott áll mögötte. Tom leeresztette a gépét, és a férfi felé fordult. Egy hajtincset, ami hintázás közben a szél miatt szállt el, visszatűrt a füle mögé. Tom odahajolt, megcsókolta, majd visszament a többiekhez.

Amikor lement a nap, Gustav lefektette Jessiet, majd visszaült a teraszra. Meggyújtották a gyertyákat, amiket direkt ilyen pillanatokra helyeztek ki már előre. Mielőtt kijött volna, a konyhából megkérdezte kér-e valaki egy sört, majd amikor kijött, Tomot Porthosnak szólította, és a kezébe nyomott egy sört.

- Miért hívjátok egymást Porthosnakés Athosnak?
- A Három muskétásból van. – felelte Tom.
- Porthos és Athos voltunk amikor 7 évesen elolvastuk a könyveket. Mint a legtöbb fiú, mi is ezt játszottuk, jobb volt mint kártyázni. Tom kutyája, Scotty volt mindig a gonosz. És persze Georg volt Aramis. – tette hozzá Gustav, majd egyből Tomra nézett, a reakcióját figyelve. Tom kicsit összerezzent, de nem ment el, és úgy tűnt, pánikrohama sem lett.
- Már várom mikor kapom rajta őket az udvaron kardozni! – nevetett Vanessa. Ez megtörte a feszültséget, és mindannyian nevetni kezdtek, aztán témát váltva, az útjukról kezdtek beszélgetni.

Bill ásított, és Tomnak dőlt. Tom még közelebb húzta magához.
- Álmos vagy? – nézett Billre.
- Igen, Jessievel egy nap alatt többet rohangáltam mint valaha. Önmagában is felér egy edzéssel.
- Én örülök, hogy végre nem csak velem foglalkozik. – nevetett Tom. – Gyere, menjünk lefeküdni.