Tom im�dta a k�nyveket.

Az �sszes lehets�ges emberi tal�lm�ny k�z�l, Tom a k�nyveket im�dta a legjobban. A k�nyvek voltak a legdr�g�bb kincsei, �s Tom t�nyleg �gy gondolta, hogy ez a legjobb dolog, amit valaha is megalkotott az emeberis�g.

Ami�ta csak megtanult olvasni, Tom mindig olvasott valamit. 4 �ves kor�ban m�r t�k�letesen �rt �s olvasott. Nem a sz�leinek vagy a testv�reinek k�sz�nhet�en, nem. �k csak a kaj�j�t ett�k meg (nem ehetett tejterm�keket) �s kitakar�ttatt�k vele a szob�jukat.

Nagy csal�dba sz�letni k�t dolgot tan�tott meg Tomnak. Az els�, hogy soha esz�be sem jusson a gyerekv�llal�s, a m�sik pedig, hogy soha ne dobja ki a dolgait, mert k�s�bb tal�n sz�ks�ge lesz r�juk.

Arra a rohadt t�rt�nelem k�nyvre egyik �ltal�nos iskol�s napj�n, �s a h�lye unokatestv�re eldugta, �s nem tal�lta meg. Pedig Tom �r�kon �t kereste.

H�t persze, hogy azt a kicseszett k�nyvet soha, senki nem l�tta t�bbet.

Mindenesetre, Tom ragaszkodott m�g az olyan cuccaihoz, mint a sebtapaszok, vagy nem is tudom… maradjunk annyiban, hogy Tom egyszer�en ragaszkodott a cuccaihoz, ok�?

Sz�val, Tom �ssze gyerekkori k�preg�nye. Hol is voltak? Bedobozolva a szekr�ny�ben.

�s a k�rty�k, amiket gy�jt�tt? Bedobozolva a szekr�ny�ben. �s azok a k�nyvek a macikr�l? J�l sejted, bedobozolva a szekr�nyben.

Mind Tom cucca, mint Tom �rt�ke. A-t�l Z-ig, Tom l�nye.

Egy, kett�, h�rom, n�gy, �t, hat sz�sz a cip�m mellett, sz�molta Tom, mik�zben Bill lehelete a f�l�t csikizte. Meg akarta m�rni a pulzus�t, csak hogy l�ssa rendben van-e m�g, de istenem, h�t persze! Nem tudta, mert Bill �ppen a falhoz szor�totta.

Sz� szerint, term�szetesen.

Egy, kett�, h�rom cs�sze k�v�, pr�b�lta �jra, b�r a cs�sz�ket sehol nem l�tta. Nem m�k�d�tt.

Az egyetlen m�dszere az lett volna, hogy artikul�lva besz�ljen, de voltak bizonyos szitu�ci�k, amikor Tom az isten�rt sem mert volna megsz�lalni. Ez is olyan szitu�ci� volt.

A sz�mol�s sem k�nny�tett az �gy�n. Se Bill lehelete. Tom orra semmit sem szeretett jobban a menta illat�n�l.

Basszus.

Ok�, most legal�bb tudta, hogy a m�sodik elm�lete volt a helyes. Bill szerelmes volt bel�, ok�, ok�. Hogy szerethetsz bele valakibe alig 2 h�t alatt? Tom nem �rtette.

- Tom, nagyon kedvellek. – mondta Bill, �s tett egy l�p�st h�tra. Igaz�b�l, Tom m�g mindig be volt szarva.

Csak k�tszer volt eddig l�nyokkal, �s higgyetek nekem, egyik alkalommal sem mondott se okosakat, se sz�peket. Helyette ink�bb olyasmikat, amik ink�bb egy idi�ta bolyg�n vagy egy gyerekrekl�mban hangozhattak volna el. Nem lett annyira j� v�ge.

Tom soha nem foglalkozott azzal, hogy a szem�lyis�g�nek ezen oldal�n is dolgozzon. Egyszer�en �gy gondolta, hogy �gy se lesz soha alkalom, amikor hasznos�thatn�. Nem volt romantikus alkat. Elv�gre is, nem sok l�ny van, akivel a sz�jhigi�ni�r�l lehet besz�lgetni.

De term�szetesen, a sz�jhigi�nia most egy�ltal�n nem volt fontos.

- H�lye vagy. – kuncogott Tom szinte hiszt�rikusan. Szinte 5 percen �t. Igen, Tom nevetett, hiszt�rikusan, mint az az �reg banya a h�feh�rk�b�l, majdnem 5 percen, a leghosszabb 5 percen �t.

A napl�j�nak 100. oldala; Tomra n�ha r�j�ttek ezek a kis rohamok, amiket nem tudott ir�ny�tani. �ltal�ban a szem�ld�k�t vakarta ilyenkor, ak�rmilyen h�ly�n is hangzik, �s perceken �t, meg�ll�s n�lk�l nevetett.

El tudj�tok ezt k�pzelni? K�rlek…

Bill megint vesz�lyesen k�zel volt. Az els� elterel� hadm�velet megbukott. Ok�, rendben, tal�n m�g van rem�ny, megtudod csin�lni, gondolja, azt�n Bill megint k�zelebb hajol �s bebizonyosodik az ellenkez�je.

- Oh, igen? Az vagyok?

Tom �rezte, hogy k�ts�gbees�s uralkodik el rajta, ahogy Bill a kez�t a p�l�ja al� cs�sztatja. Oh, ne, ez a kedvenc p�l�ja.

- Szeretn�l bemenni a szob�mba? – erre Tom olyan hevesen r�zta a fej�t, hogy �gy �rezte mindj�rt lerep�l. Tom tudta, hogy nincs az az alkoholmennyis�g, amivel elfelejthette volna, hogy Gustav sz�m�ra a szob�ja a szent�lye volt.

Senki sem l�phet be Gustav szob�j�ba, f�leg nem egy nappal a G nap el�tt, semmik�pp. �lve felfalta volna �ket! Tom elk�pzelte Gustavot, ahogy medvejelmezben morogva �ld�zi �ket. Ez el�g felkavar� gondolat volt. V�lt�s.

- Bill, az nem a te szob�d. – v�dekezett Tom, �s pr�b�lta elrejteni a t�nyt, hogy teljesen elv�r�s�d�tt.

Egy l�ny bezzeg b�rmikor elpirulhat, mondta mag�nak, �s l�lekben fel is pofozta ut�na mag�t. Az ut�bbi id�ben t�l sokszor pofozgatta mag�t l�lekben.

Bill a szemeit forgatta.

- Tudod mit? Gy�va nyuszi vagy. – gy�jtott meg Bill egy cigit. M�s esetben, Tom m�r rohant volna a hamutart��rt. Most viszont t�ls�gosan el volt havazva.
- Nem is! – nyafogott Tom, �s pr�b�lta nem kimutatni, hogy fogalma sem volt mit csin�ljon.
- Te, - mutatott r� Bill. – f�lsz att�l, hogy f�jna.
Tom nagyot pislogott.
- Nem f�lek t�led, �n csak azt mondom, hogy…
De term�szetesen, amire Bill c�lzott, v�g�l leesett Tomnak is, �s a mondat k�zep�n meg�llt. Egy „oh”-t mondott, �s elkapta a tekintet�t.

Milyen sz�kimond�, gondolta.

Tom nem volt sz�z, de az is igaz, hogy amikor legut�bb volt l�nnyal, 14 volt; az els� �s az utols� alkalom. A l�ny a v�g�n pof�n v�gta �s ennyi volt.

A fi�kkal val� tapasztalata pedig, ha nevezhet� egy�ltal�n annak, egy t�zes sk�l�n m�nusz egy volt. (Ha kell, k�pzelj�tek ide Andreas megjegyz�seit.)

- T�nyleg azt hitted, hogy egyed�l te fogsz majd dugni? – k�rdezte Bill, az ajkai pedig �jra hozz��rtek Tom nyak�hoz.

�s a pokolra Drakul�val, Nosferatuval �s az �sszes ilyennel.

Tom v�laszolni akart, hogy erre egy�ltal�n nem is gondolt, �s hogy nem is �rtette hogy ker�lt a falhoz pr�selve �s hogy �let�ben el�sz�r mi�rt nem tud semmit ir�ny�tani, ami vele t�rt�nik.

V�laszolni akart, de helyette, Tom lehunyta a szem�t, h�trahajtotta a fej�t, �s nem mondott semmit.

Gustav el�vette a kulcsait a zseb�b�l. Sok�ig tartott, mire esz�be jutott hol hagyta �ket, mert Gustav annyira az�rt nem volt rendszerezett. De most v�g�l ott �llt, kulccsal a kez�ben, a lak�sa ajtaja el�tt.

R�j�tt, hogy Tom val�sz�n�leg kitakar�tott, ja, mintha �t �rdekelte volna! Amikor bel�pett, a lak�s annyira tiszta volt, hogy m�sok vadi �jnak tippelhett�k volna.

Ja, valahogy sejtettem.

Mindegy, Gustavnak sokkal jobb volt, am�gy se � csin�lta a takar�t�st, ez Tom felel�ss�ge volt. Gustav feladata az volt, hogy… meg kellett csin�lnia a… semmit nem kellett csin�lnia.

- Hello? – k�rdezte, �s azt�n arra gondolt, hogy Tom nem lehet m�r megint a drog�ri�ban (egyik nap �pp odament, miut�n Gustavval telefon�lt), mert a kab�tja a fogason volt.

Tom soha nem ment sehova a kab�tja n�lk�l. T�nyleg k�ptelen volt r�. Ezt mindenki tudta.

Most, Gustav kezdett egy kicsit megijedni. Nem �gy, mint amikor megn�zte a F�r�sz II.-t, hanem ann�l sokkal val�diabban, mint amikor nem akarod, hogy rossz dolgok t�rt�njenek a csal�doddal, meg ilyenek.

- Tom? – sz�longatta Gustav, �s a szob�j�ba szaladt. Kinyitotta az ajt�t.

Tom az �gy�ban aludt, a takar�kba gabalyodva. Gustav a homlok�t r�ncolta, �s azt fontolgatta, hogy fel�bressze-e, csak hogy megk�rdezze egy�ltal�n mi a fasz�rt nem a saj�t �gy�ban alszik.

- Ne menj… - ez Tom volt, �lm�ban besz�lt.

Gustav a szemeit forgatta.

Az �jjeli szekr�nyen volt egy pap�r. K�t sz�veg volt rajta.
Az els� az volt, hogy „Tudom, hogy ott vagy, mutasd meg magad.”
A m�sodik nem Tom t�lt�toll�val volt �rva, amit a nagymam�j�t�l �r�k�lt.
”Itt vagyok.”

Gustav, aki annyira az�rt nem volt eszes, nem olvasta el, csak kidobta. Azt�n �szrevette, hogy Tom meztelen. Gustav felh�zta az orr�t.

Ugh… gondolta, mik�zben ott is hagyta a szob�t.

B�rmi is t�rt�nt abban a szob�ban, nem akarta tudni. T�l sok inform�ci� lenne neki, hogy feldolgozza. T�l sok inform�ci�.