A vízből felszínre törő buborékok hangja zene volt a füleinek. A nő elfojtott sikolya betöltötte a levegőt körülötte – ez volt a leggyönyörűbb dallam számára. Elmosolyodott, és hátradöntötte a fejét, megengedve magának, hogy igazán kiélvezze a pillanatot. Ezt az érzést nem adhatta meg neki semmi; se drogok, se szex, semmi.

A nő fejét erősebben nyomta le, mélyebbre a vízben, a nő mozdulatai pedig egyre gyengébbek lettek.
- Ennyi volt, édes. – mondta Bill halkan, ahogy a nő hirtelen elnyugodott, a kétségbeesett küzdelme pedig véget ért, és a teste bénán ellazult a szorításában. – Ennyi. - A kezével, ami a nő hajában volt, a fejbőrét kazdte masszírozni, mintha simogatná. - Te mocskos kurva. – szisszent fel, és kihúzta a fejét a tóból. A sötét, nedves tincsek az arcához tapadtak.

Bill kifújta a saját haját a szemeiből, és a mindig hűséges segítőjéhez fordult.
- Segíts vele!
Tom gyorsan bólintott, és odament hozzá, letérdelt mellette.
- Istenem, mennyire gyűlölöm a nőket. – mondta hirtelen Bill, a fiatal sztriptíztáncosnőt nézve, és grimaszolt. – Akkora kurvák, mindegyikük.
Tom egyetértett.
- Volt nála személyi?
Bill vállat vont.
- Nem tudom, nézd meg.
Ügyetlen ujjakkal Tom végigtapogatta a gyéren öltözött nőt, amíg nem talált valamit az apró rövidnadrágjának a zsebében.
- Itt a személyije. – mondta, és kivette, hogy megnézze. – A neve-
- Leszarom a nevét, idióta. – csattant fel Bill, Tom pedig összerezzent és becsukta a szemét, félig várva, hogy pofont kapjon. De nem kapott, helyette Bill csak felsóhajtott. – Csak égesd el. A hamvakat pedig dobd a tóba.

Tom gyorsan elővette az öngyújtóját, meggyújtotta, és elkezdte a személyi szélét égetni. Kellett egy kis idő, mire lángra gyúlt, aztán Tom a kövekre ejtette, és nézte, ahogy végigég, fekete hamvakat hagyva maga után.

- Jó. – mondta Bill, és elmosolyodott, amitől Tom gyomra megremegett. Bill végig simította Tom arcát, és egy csókot nyomott a szája sarkába, Tom pedig legalább ezredik alkalommal azt kívánta, hogy Bill bárcsak megcsókolná a száján, csak egyszer. – Most menj, és keress egy nagy követ, amit használhatunk. – mondta Bill, miközben visszahúzta a fejét. – Mindjárt világos lesz.
- Igen. – suttogta Tom. Csak még pár másodpercig szerette volna érezni Billt. Végigsimította a hátát, és belélegezte az illatát; hagyta, hogy teljesen betöltse.
- Tomi, most. – szólt rá Bill türelmetlenül, és teljesen elhúzódott. Szigorúan nézett rá, Tom pedig nagyot nyelt. Bill csak akkor használta a becenevét, amikor komoly volt, amikor azt akarta, hogy Tom csináljon valamit, mégpedig gyorsan, ezért tudta, hogy jobb ha megy, és megkeresi neki azt a követ.
- Igen, oké, azonnal. – mosolygott Billre, de nem kapott cserébe semmit. Felsóhajtott, és elindult, hogy találjon egy követ, ami elég nagy ahhoz, hogy elsüllyessze a testet.

Amikor pár perccel később visszajött, Bill egy cigit szívott.
- Biztos itt kell ezt? – kérdezte aggódva, a követ pedig leejtette a lány lábai mellé. – A hamu… Bizonyíték, tudod?

Bill kifújt egy kis füstöt az orrán, a cigit pedig a mutató és a középső ujja közé fogta. Tomnak nagyon nehéz volt megállni, hogy ne bámulja. Bill nem szerette, ha bámulják, de annyira gyönyörű volt így, hogy a holdfény visszatükröződött a sötét hajáról, a cigaretta füst pedig körülötte körözött.

Az ő fejében, Bill egy angyal volt. Úgy nézett ki, mint egy angyal; úgy beszélt, mint egy angyal; és úgy mozgott, mint egy angyal, szóval muszáj volt annak lennie. Tom bármit megtett volna érte, még ha ez azt is jelentette, hogy a meggyilkolt emberek testének eltüntetésében kellett segédkeznie.

- Ne aggódj annyit. – mondta Bill, a cigit pedig elhajította és rátaposott. Tom csak bámulta, a paranoia kezdett eluralkodni. Bele se akart gondolni mi történne, ha Billt elkapnák.
- Segíts azt a követ a testhez kötözni!
- Oké, csak… - Tom lehajolt, felvette a cigit, és a tóba pöckölte. Bill felsóhajtott, és a szemeit forgatta, de nem tett rá megjegyzést. Mostanra már hozzászokott, hogy Tom ilyen paranoiás.

A kőre kötelet raktak, és hozzákötözték a lány lábához, majd ketten felemelték, és háromra bedobták a tóba. Bill elégedetten nézte, ahogy elsüllyed.

Még egy jó cselekedet a világ számára.

Tom olyan erősen szorította a poharát, hogy az majdnem összetört.

Forrongott, nehezen vette a levegőt az orrán át, és gyakorlatilag remegett, miközben nézte, ahogy Bill szorosan, túl szorosan táncol egy férfival a táncparketten. Még csak nem is szórakozni jöttek a klubba, hanem hogy Bill csillapíthassa a gyilkolás utáni vágyát, de most, mintha Bill ezt elfelejtette volna, úgy simult az idegenhez. A tény, hogy a férfinak a kezei olyan helyeken jártak, amit Tom még csak meg sem közelített, olyan méreggel és féltékenységgel árasztotta el, hogy majd’ felrobbant.

Tom közel volt ahhoz, hogy odarohanjon és véget vessen ennek, de nem merte megtenni, mert félt, hogy Bill mit tenne vele. Ezért vissza kellett nyelnie minden féltékenységet, ami készen állt felszínre törni benne, és csak várt, hogy Bill befejezze és végre elmenjenek innen a fenébe.

Bill fel-le mozgatta a csípőjét az idegenhez simulva, és ha ez még nem lett volna elég, Tomnak azt is végig kellett néznie, ahogy Bill odahajol, beleharap a fülcimpájába, és úgy suttog valamit neki, mintha már évek óta ismerték volna egymást. A férfi pillantott, és Bill úgy vigyorodott el, ahogy akkor szokott, amikor valami úgy megy, ahogy ő akarja. Mire készült Bill?

Kíváncsian nézte, ahogy a srác elindul Billel, és Tom kezdett megijedni. Miért megy el ezzel a pasival? Szexelni fognak? Bill nem is akarta elmondani Tomnak, hogy hova mennek? Szimplán csak otthagyja? Tom majdnem pánikrohamot kapott, de aztán Bill a válla felett felé nézett, és kacsintott. Ettől egy kicsit megnyugodott, ez azt jelentette, hogy Bill nem fogja otthagyni.

Várt egy pár percet, türelmetlenül. Most már tudta, hogy Bill nem fog lelépni valaki mással, de ez még mindig nem jelentette azt, hogy tetszett neki a helyzet. Már készült lerakni az italát és követni Billt és a társaságát, de akkor Bill és a férfi visszatért… egy harmadik személlyel, és akkor Tom megértette miről van szó. Megkönnyebbült, és betegnek érezte magát ettől. Olyan betegnek, mint Bill.

Egy gyönyörű, magas lány volt Bill és a férfi között. Alig volt rajta valami, csak egy csillogó bikini és egy magas sarkú. Bill átkarolta, és lazán beszélt hozzá, mint mindig, amikor küldetésen voltak. Bill mondott valamit a férfinak, aki bólintott, aztán el is ment, a táncos lányra mosolyogva.
Bill Tom felé indult a lánnyal a karján.

- Candy, ez itt Tom. – mondta Bill, és amikor elérték, a lány nevetve rázott kezet Tommal. – Ő is csatlakozni fog hozzánk.
- Óóó, buli. – kacsintott, és Bill a háta mögött grimaszolt egyet. A ’Candy’ nevet olyan hitetlen arckifejezéssel tátogta, hogy Tom majdnem nevetett.
Tom rámosolygott a lányra, majd visszanézett Billre.
- Szóval ki volt ő? – kérdezte, a férfira célozva.
- A klub menedzsere. – felelte Bill büszkén mosolyogva. – Ő adta ezt a kis édest az éjszakára, hogy szórakozzunk egy kicsit. Hát nem? – fordult a lányhoz, megjátszott kedvességgel a hangjában. Candy dorombolva bólintott, és Tom megmerevedett, ahogy hirtelen egy kezet érzett a fenekén.
- Gyerünk fiúk! – mondta a lány, belemarkolt Tom fenekébe, és mindkettejükre úgy nézett, ami egyértelműen elárulta, hogy azt hiszi sikerült a két fiút az ujja köré csavarni. – Menjünk el innen.
Bill megnyalta az ajkát, a szemei elsötétültek, és Tom látta, hogy az ujjait kiroppantja maga mellett.
- Menjünk.

- Nem kezdesz egy kicsit hanyag lenni? – sziszegte Tom Bill fülébe, miközben a fák között mentek. A lány nem messze botorkált mögöttük, elég nehéz volt ezen a terepen magas sarkúban járni. A bikini felett csak egy vékony kabátot viselt, és Tom sejtette, hogy fázik, de hamarosan úgy is vége lesz. – Mármint, - folytatta – Csak ebben a városban már három megvolt, nem gondolod, hogy a rendőrség rá fog jönni a-
- Istenem, fogd már be! – szólt rá Bill. – Ma este elmegyünk innen. Új város. Téged is bedoblak a tóba, ha így folytatod.

Ez elég motiváció volt Tomnak, hogy befogja. A legrosszabb az egészben az volt, hogy a szíve mélyén tudta: Bill egy percet sem hezitálna mielőtt a tóba vetné, ha odáig jutnának. Szerette volna azt hinni, hogy Bill szerette őt, és többnyire sikerült is elhitetnie magával, de tudta, hogy igazából, Bill soha nem fogja annyira szeretni; nem annyira, mint ahogy Tom szerette Billt.

Aztán Bill a táncosnő felé fordult, tettetett aggodalommal a homlokán; de a színjátékról csak Tom tudott, a lány még mindig ugyanolyan tudatlan volt.
- Már majdnem ott vagyunk a háznál, már nincs sok vissza. Sajnálom, hogy azokban kell itt végigmenned, biztos pokoli lehet.
Tom néha csodálta, hogy Bill milyen jól tud hazudni. Olyan tisztán jött, hogy a lány egy pillanatra sem kételkedett. Elmosolyodott, a hosszú haját pedig félresöpörte a csillogó arcából.
- Semmi gond, baby. – dorombolta a lány, és látta, hogy Bill szeme megrándul a becenév hallatán.
- Tessék, itt a dzsekim. – mondta Bill, elnyomva az undorát, és a dzsekijét a lány vállára terítette.
- Köszönöm. – felelte, és egy puszit nyomott az arcára, a dzsekit pedig maga köré húzta. – Olyan kedves vagy.

Bill rámosolygott, majd hátat fordított neki, és folytatta az utat az erdőben, amíg pár perccel később el nem érték a tavat. Bill és Tom megálltak.

A lány zavartan ment oda hozzájuk.
- Hol van a ház? – kérdezte, és a karját maga köré fonta.
- Hagyjuk a házat! – ment oda hozzá Bill, és a dzseki alatt átkarolta a derekát. A lány füléhez hajolt. – Csináljuk itt. – suttogta, és Tom látta, hogy a lány lehunyja a szemét. Annyira könnyű. Bill olyan könnyedén el tudta varázsolni az embereket, hogy Tom még csak álmodni sem tudott róla, hogy valaha ő is ilyen lehessen.
- Itt?
- Igen, itt. A csillagok alatt.
- Oh, te kis romantikus! – ráncolta az orrát a lány, valószínűleg azt hitte, hogy ez így aranyos, és oldalba bökte Billt.
- Használjuk Tomi pulcsiját. – kacsintott a lányra Bill, és jelzett Tomnak, hogy le kéne vennie.
Tom gyorsan le is vette, és leterítette a víz széléhez. Bill leült rá, és intett Candynek, hogy üljön mellé.
- Fázol, baby?
- Most nem. – dorombolt, és Bill rávigyorgott, végigsimítva a combját, hasát, karjait, amíg el nem érte a vállát. Egy kis ideig a vállát masszírozta, a lány felnyögött, majd a nyakához nyúlt. Bill érezte az ujjai alatt, hogy a lány pulzusa felgyorsul.
- Gyönyörű vagy. – hazudta, az ajkait pedig a lüktető pulzusához tapasztotta, amiről tudta, hogy hamarosan le fog állni. A gondolattól, hogy ő fogja megállítani, egyből izgatottabbá vált.
Candy felnyögött, és végigsimította Bill combját, aztán az árnyak között bújkáló Tom felé pillantott.
- Ő nem száll be? – kérdezte Billt, aki pedig megrázta a fejét.
- Még nem. Hamarosan. Csak csukd be a szemed, és élvezd.

A lánynak alig volt ideje lehunyni a szemét, Bill keze újra a vállán volt, megfordította, a fejét pedig a víz alá nyomta. Még arra sem volt ideje, hogy sikítson.

Bill erősen szorította le a fejét, nem foglalkozott a kalimpáló lábaival, és már alig várta, hogy abba hagyja a mozgást.

Olyan izgalmas volt, elvenni valaki életét. Mintha az energiájukat magába szívta volna, mintha az életidejükkel megtoldotta volna a sajátját. Tudta, hogy ez nem volt igaz, mégis így érezte. Volt valami különleges abban, hogy megöl valakit. Legyőzhetetlennek érezte tőle magát; Istennek érezte tőle magát. Ő dönthette el, hogy ezek a ribancok életben maradnak-e, az életük a kezében volt, és ezt nem tudta senki, csak ő és Tom.

Végül Candy nem mozgott tovább, és Bill kihúzta a vízből, felállt, és intett Tomnak, hogy jöjjön.
- Soha nem nézed őket, amikor meghalnak. – jelentette ki, kíváncsian.
Tom megnyalta az ajkát, és vállat vont.
- Téged nézlek.

És ez igaz volt. Soha nem a rángatózó lányt, soha nem a buborékokat nézte a vízen, hanem Billt. Azt nézte, hogy Bill milyen hihetetlenül jól néz ki, amikor lefogja ezeket a lányokat. Tudta, hogy Billt sosem fogja a szexuális élvezet közepén látni, de ha gyilkolás közben nézte, az majdnem felért vele.

- Tudom. – mondta Bill, és élvezte, ahogy Tom kényelmetlenül forgolódott az égető tekintete alatt. – Mindig engem nézel, észrevettem. Tetszik. – vallotta be. – Velem vagy, még ha nem is szereted amit csinálunk.
Tom kinyitotta a száját, hogy letagadja, tágra nyílt szemekkel, de Bill megrázta a fejét.
- Ismerlek. – mondta egyszerűen. – Te és én, nem osztozunk ezen a szenvedélyen, és bár nem értem miért nem, elfogadom.
Fogalma sem volt mit mondjon, így Tom csak bólintott. Nem tudta mit gondoljon arról, hogy Bill tudja, hogy nem szereti amit csinált. Olyan keményen dolgozott, hogy ezt ne mutassa ki.
- Ne félj. – mondta Bill, és ezek a szavak gyakorlatilag meg is ölték a jelentésüket, mert Bill legtöbbször az áldozatainak mondta ezt, de Tom mozdulatlan maradt, ahogy Bill elindult felé.
Tom szíve dübörgött a bordái mögött, amikor Bill a kezét a nyakához emelte.
- Mire… - kezdte suttogva, de Bill közbevágott.
- Sssh, ki akarok próbálni valamit. – mondta, és Tom csak bólintott. Meg volt fagyva a félelemtől, de ugyanakkor, az érzés, hogy Bill ilyen közel volt hozzá, megrészegítő és jó volt, és csak egyre közelebb jött. Várjunk csak, mi?

Hirtelen Bill puha ajkai az övén voltak, és Tom csak annyit tudott tenni, hogy visszacsókolt, és minden erejével húzta magához közelebb.

Azt akarta, hogy ez a pillanat sose érjen véget, de amikor emgtörtént, akkor is még Billbe csimpaszkodott.
- Soha ne bukj le, oké? – mondta, a homlokát Bill homlokához támasztva. A hidegben a leheletük fehér füstként keveredett közöttük.
- Nem fogok. – mondta Bill gyorsan, a lányt a lábával a vízbe lökte, megragadta Tom kezét, és együtt a fák közé szaladtak, épp mielőtt a helikopterek fényei megtalálták a helyszínt.

Lehet, hogy Tom nem szerette amit Bill csinál, de együtt voltak benne.