Volt valami olyan alapvet� dolog Tomban, amit nem lehetett megv�ltoztatni, �s egyben mindent meg is magyar�zott; Tom egyszer�en Tom volt.

Tomot �veken �t k�nozta az �rz�s, hogy m�s, mint a t�bbiek. M�r 5 �ves kor�ban is tudta, hogy nem norm�lis, hogy � ink�bb takar�tani akart, nem a t�bbiekkel j�tszani. Persze, ez nem zavart senkit; csak hagyt�k, hogy csin�lja amit akar. �rdekes volt.

Mindenesetre, ezek hat�s�ra k�vetkezett be az, amit Tom szeret exodusnak nevezni, aminek am�gy semmi k�ze a bibli�hoz, biztos�thatlak.

A korabeli gyerekek nem igaz�n besz�ltek vele, sz�val egy�rtelm�en, Tom t�bbnyire egyed�l volt. Kellett egy kis id�, hogy hozz�szokjon a k�z�piskola alatt az �jonnan felvett gengszter imidzs�hez, �s �ltal�ban � volt az utols�, aki kiment a teremb�l. � t�nyleg szeretett h�zit �rni.

Abban az id�szakban, mindig azt mondta, hogy „ez nem fog siker�lni” a dolgozatok el�tt, �s legal�bb egy �r�n �t hisztizett miatta. Mindenki hozz� volt szokva, b�r Tom messze lek�r�zte az oszt�lyt minden tant�rgyban.

Tom nem tudott a l�nyokkal besz�lni, Tom mindig napl�t vezetett mindenr�l, �s Tom ugyan�gy �lt �veken �t.

M�g azt sem tudta, hogy az �rz�seit hogyan fogalmazza meg. Amikor Tom �rzett valamit, akkor az csak �gy volt �s k�sz. Mint amikor �hes vagy �s szimpl�n eszel. Az �rz�sek csak �rz�sek.

Tom csak Tom volt, �s Billnek ez b�ven el�g volt.

Andreas Gustavra n�zett, �s Gustav Andreasra n�zett. Tom a kanap�n �lt, �s a Broadway CD gy�jtem�ny�t rendezte bet�rendbe, imm�r harmadszorra. Egyik kez�ben az Annie get your gun CD, a m�sikban egy Hair CD volt.

- Sz�val mi�ta viselkedik �gy? – k�rdezte Andreas, egyenesen Gustavra n�zve, egyfajta sz�nalommal a tekintet�ben.

Term�szetesen, akik nem ismert�k Tom lelk�nek m�k�d�s�t, azok nem tudhatj�k, hogy ezt a fajta viselked�st csak akkor lehet l�tni, amikor Tom valami�rt nagyon depresszi�s volt.

H�t, tal�n a depresszi�s nem a legjobb kifejez�s.

- Ki vette el a Turandot CD-m? Ki? – ezen a ponton Tom m�r nem �lt a kanap�n, ink�bb a leveg�be rugdal�zott. Andreas k�zelebb ment, olyan �vatosan, ahogy csak tudott (j� es�ly volt arra, hogy Tom tal�n meg�ti, sz�nd�kosan vagy v�letlen�l), �s v�llon veregette.

- Tom, a Turandot egy opera, nem musical.

Tom lehajtotta a fej�t, �sszevonta a szem�ld�k�t. Azt�n r�n�zett a CD-re, ami a kez�ben volt, �s r�j�tt, hogy Pavarottinak semmi k�ze a musicalekhez. Ez sokkal rosszabb, mint gondolta volna.

Bill elment, miut�n a nagyon �sszezavarodott Tomot Gustav h�l�szob�j�ban hagyta; Gustav pedig volt annyira udvarias, hogy felkeltse, hogy haszn�lhassa a szob�j�t. B�r Tom meztelen volt, Gustavnak nem igaz�n volt kedve magyar�zkod�st hallgatni.

Pedig ha tudta volna!

De jobb is volt �gy, tal�n mindannyiuknak. Igaz�b�l, Bill a karjaiban cipelte �t Tomot Gustav szob�j�ig, miut�n Tom (az �jszaka k�zep�n fel�bred�s szok�s�hoz h�ven most ironikus �m de nem meglep� m�don) bealudt, amikor �pp azt csin�lt�k volna.

Bill m�g csak le se vetk�z�tt, amikor �rezte, hogy Tom elszunnyad, �s tudta, hogy le kell �llnia. Milyen lankaszt�.

Tom nagyon ragaszkodott ahhoz az elm�lethez, hogy Bill nem akarta fel�breszteni, ez�rt csak fogta a cuccait �s elment. H�t, j� neki. Ugye?

Legal�bbis, Tom szerette volna ezt gondolni, de a szomor� igazs�g az volt, hogy szerette volna, ha Bill tal�lkozik Gustavval �s m�g Georggal is; �s szerette volna, hogy Bill ott legyen, seg�tsen neki a CD-kkel, vagy csak n�zze �t dolgozni, a l�b�val az asztalon.

Ezekt�l a gondolatokt�l fur�n �rezte mag�t. Hogy is h�vj�k ezt az �rz�s? Oh, igen, mintha pillang�k lenn�nek a has�ban.

M�g csak egy cetlit sem hagyott valami magyar�zattal! �s Tom megtal�lta volna, mert Tom �r�kon �t keresett valami kicseszett pap�rt, amit Bill ott hagyhatott.

K�t nap telt el az�ta, hogy nem tudta hol van Bill, �s Tom m�r azt sem tudta megk�l�nb�ztetni, hogy egy CD az opera vagy a Broadway gy�jtem�ny�be tartozik, �s ez egyszer�en rossz volt.

Ez rossz, nagyon rossz.

- Oh! – mondta Gustav, mik�zben �gy d�rzs�lte a has�t, ahogy a nagyon �hes vagy nagyon agg�d� emberek szokt�k. Mivel Gustav rendszeresen evett 2 �r�nk�nt, felt�telezz�k, hogy az ut�bbir�l volt sz�.
- Mi a baj?
Gustav a fej�t cs�v�lta.
- Tegnap kidobtam egy pap�rt �s most �gy belegondolva szerintem Tomnak volt. Csak eszembe jutott, hogy tal�n fontos volt. – motyogta Gustav, hirtelen b�ntudata volt miatta.
Tom is a fej�t cs�v�lta; biztos csak Bill napirendje volt, vagy a legut�bbi bev�s�rl� list�ja, amit �gy is fejb�l tudott.
- Gyer�nk m�r, Tom, nem �ri meg, mondtam, hogy fel fogom h�vni Billt, ok�? – �g�rte neki Andreas, b�r nem kellett volna, mert cser�be Tom csak meg�t�tte egy p�rn�val, �s kiviharzott a szob�b�l.
- Mit k�vettem el? – d�rzs�lte Andreas a homlok�t.

Gustav nevetett. K�t m�sodperc m�lva, Tom visszaj�tt, �s befejezte a CD-k rendszerez�s�t, hogy azt�n m�sodszor is elrohanjon, de akkor m�r t�nyleg. A CD-it akkor sem hagyhatta rendszerezetlen�l.

Nem, arra nem lenne k�pes.

Tom �r�kkal k�s�bb j�tt csak vissza az egyetlen helyr�l, ahol biztons�gban �rezte mag�t �s nem �rezte fenyegetve mag�t az emberekt�l. Igen, Tom a drog�ri�ba ment, m�g ha most nem is vett egyetlen doboz Benadrylt sem.

De egy�bk�nt meg mi az istennek vette m�g mindig azokat a Benadrylokat? M�r legal�bb ezer doboza volt otthon, �s alig haszn�lta �ket. Am�gy is � szokott f�zni mag�nak.

Gustav feladta a f�z�st, miut�n az els� alm�s pit�je katasztrof�lisan siekredett. Annyira ehetetlenek voltak, hogy bele sem lehetett harapni. Maximum pap�rnehez�knek lehetett volna haszn�lni �ket. V�lt�s.

Sz�val, vissza Tomhoz.

Tom olyan sok�ig volt a drog�ri�ban, hogy a dolgoz�k m�r t�nyleg elkezdtek fur�n n�zni r�. Tal�n a drog�ria az egyetlen olyan bolt a vil�gon, ahol nem mondhatod azt, hogy „oh, csak n�zel�d�k”.

Szimpl�n bizarr volt.

Az emberek akkor mennek a drog�ri�ba, ha p�ld�ul betegek, hiszen nincs is az �gvil�gon senki, aki szeret gy�gyszereket venni. Kiv�ve Tomot.

Tom az �r�j�ra n�zett �s, oh, szent szar, esz�be jutott, hogy m�g mindig Billn�l volt a lak�skulcs�nak m�solata. Tal�n megtartotta. Tom melegs�get �rzett a mellkas�ban.

Tudta, hogy semmi �rtelme, m�gis vett p�r aszpirint, �s azt�n szaladt vissza a lak�s�ba. Az el�szob�b�l hangokat hallott.

Tom a szemeit forgatta.

Gustav visszaj�tt, gondolta, miel�tt bel�pett volna. Nem, egy�ltal�n nem volt kedve l�tni Samet vagy ak�rmelyik sz�ke csajt.

Amikor viszont Tom bel�pett a lak�sba, felismerte, hogy a Hair zen�je megy, �s arra gondolt, hogy tal�n, de csak tal�n, Gustav az � CD-j�t hallgatta. Ez gyakorlatilag lehetetlen volt.

A napl�j�nak 80. oldala; Gustav kiz�r�lag heavy metalt hallgatott, �s ink�bb meg�lte volna mag�t, vagy ami rosszabb, hozz��rt volna egy macsk�hoz (nem csak Tomnak voltak f�bi�i), minthogy Tom CD-it hallgassa.

De nem Gustav volt az.

” This is the dawning of the age of Aquarius…”

Tom Billre n�zett. Bill �r�lten vigyorgott r�. Perceken �t csendben voltak, k�nos csendben.

- Tom…
- Mi�rt ment�l el? – k�rdezte Tom, �s ismeretts�g�k �ta m�sodszor, �gy t�nt, a s�r�s sz�l�n �ll. Mindj�rt j�n Georg, �s elkezd po�nkodni vele, vagy besz�l, hogy egy kibaszott kisl�nyk�nt viselkedik.

Ugh… undr�t�…, gondolta.

Bill a kulcsaival babr�lt, azt�n lerakta az asztalra �ket, a l�b�t a f�ld�n tartva. Tom rosszul �rezte mag�t; fogalma sem volt hogy magyar�zza meg, mert csak Billre tudott gondolni.

- Csak az�rt j�ttem, hogy visszaadjam a kulcsod. – suttogta Bill, azt�n fel�llt, Tom pedig megragadta a karj�t. Bele sem gondolt abba, hogy mit csin�l.

Az �sszes h�lyes�ge, a birka-f�bi�ja, a takar�t�si m�ni�ja, a rep�l�st�l val� f�lelme k�z�l, ez volt a legrosszabb. El sem tudta k�pzelni, hogy mennyire retteg att�l, hogy elvesz�ti Billt. Nem is tudta, hogy ennyire ragaszkodott hozz�!

M�gis ragaszkodott Billhez, �s ett�l idi�t�nak �rezte mag�t.

M�g azt sem tudta mit csin�ljon, vagy hogy egy�ltal�n mit gondoljon. M�g a ping-pong asztalt is megtartotta, mert nem b�rta kidobni. Annyira �ssze volt zavarodva.

Annyira kibaszottul �ssze volt zavarodva.

- Ne mondd, hogy nem l�ttad a pap�rt, amit m�ltkor az �jjeliszekr�nyen hagytam. – suttogta Bill, felvont szem�ld�kkel, mosolyogva. Tom hirtelen megakarta �lni Gustavot.
- Nem l�ttam.
- De j�! – s�hajtotta, �s hirtelen Tom m�r nem is �rezte mag�t olyan fesz�ltnek.

Tom nem tudhatta, hogy Bill arra c�lzott, hogy be akarta vallani, hogy � volt aki k�mkedett ut�na, de most m�r nem is sz�m�tott. Tom csettintett a nyelv�vel.

Egy, kett�, h�rom, n�gy…

- Akkor nem sz�m�t…
Tom �jra meg�rezte Bill ajkait. �s a nyelv�t, oh, azt a nyelvet!

- Agh! – ki�ltott fel Gustav �s Georg egyszerre, amikor r�juk nyitottak. Tom ell�kte Billt, m�g mindig fogalma sem volt. Fogalma sem volt.

- Georg, Gustav, ez itt Bill.

Az �j bar�tom.

H�rom h�nap Billb�l.

H�rom h�nap; 12 h�t, 4 nap �s pontosan 7 �ra, �s m�g csak nem is mondom, hogy „de h�t ki sz�molja?”, mert mind tudjuk ki.

H�rom h�nap telt el a bizarr �s fura kapcsolat�b�l Billel. H�rom h�napon �t, l�bak az asztalon, l�bak az asztal alatt; cs�kok �s nevet�sek – Tom pedig m�g mindig nem �rtette hogyan m�k�dhetett ez a kapcsolat. B�r Bill tudta, nagyon is tudta.

Egyszer�en t�k�letes volt Tomnak. �s ez Tomot egy�ltal�n nem is zavarta, m�g akkor sem, ha Bill volt a legrendetlenebb ember a f�ld�n.

N�ha �gy t�nt, Bill valami nagy dolgot akar mondani, valami nagyon nagyot, de azt�n t�m�t v�ltott. Tom nem gondolta komolyan, de mind tudjuk, hogy Bill soha nem tudta �sszeszedni a b�tors�g�t, hogy bevallja, hogy � volt a kukkol�ja.

Ha m�st nem is, Tom legal�bb azt tudta, hogy Bill volt most a bar�tja (�s istenem, milyen j� �rz�s volt kimondani!), �s most m�r nem �rezte azt, hogy valaki k�mkedik ut�na. Arra gondolt, hogy ez Bill miatt volt.

Milyen naiv!

Tom szerette azt gondolni, hogy a kapcsolata Billel �r�kre fog tartani, de a j�v�t senki nem tudja kisz�m�tani. A legfontosabb dolog az volt, hogy most v�gtelen ny�rban �lt, �s minden olyan volt, mint egy �lom, vagy egy 50-es �vekbeli film, vagy egy szerelmes reg�ny, vagy egy t�k�letes rekl�m.