Tom még egy táskát bedobott a kocsiba, és visszaindult a házba. Pár órával indulás előtt voltak, és úgy gondolta, jobb lesz, ha korábban elkezdi a pakolást. Visszament a szobába, ahol Billel alidtak. Billnek még mindig szanaszét voltak a cuccai, és el se kezdte még a pakolást. Tom nem tudta mit vihet ki a kocsiba és mit nem, ezért elment megkeresni Billt.

Meg is találta, a nappaliban, Jessievel az ölében. Egy fotelben ültek, és egy könyvet olvasott fel neki. Jessie Bill mellkasának döntötte a fejét, Bill pedig a kislány fejének támasztotta az állát.

Ahelyett, hogy visszament volna a szobába a fényképezőgépéért, Tom elővette a telefonját, és azzal készített pár képet a párról. Abban a pillanatban nagyon is örült, hogy befizetett egy modernebb okostelefonra, és több megapixeles volt a kamerája is.

- Nagyon jól bánik vele. – mondta Gustav, amikor Tom mellé állt. – Jessie össze fog törni, ha elmegy.
- Van egy olyan érzésem, hogy Bill is. – felelte Tom őszintén.
- Tudom, hogy amikor megjöttetek már kérdeztem mi van kettőtök között, és mondtad, hogy még mindig nem tudod, de volt szerencsém megismerni Billt, láttam hogy viselkedik veled és Jessievel, és el tudlak vele képzelni. Tudod, kicsit többre egy futókalandnál. – nézte Gustav a szeme sarkából.
Tom nem válaszolt egy darabig, csak nézte, ahogy Jessie még közelebb bújik Billhez, a mesét hallgatva.

- Tudom mit akarsz mondani Athos, de majd meglátjuk mi lesz, oké?
- Tudod, hogy csak azt akarom, hogy találj valakit, aki illik hozzád. Szeretném, ha boldog lennél, és látom az arcodon, hogy Bill most valami más.

Perceken át csak álltak, és nézték Billt és Jessiet, majd Tom visszament a vendégszobába, Gustav pedig megnézte Vanessa alszik-e még.

A két barát átölelte egymást. Bill megint látta, hogy mennyire is szertik egymást, és hogy mennyire fognak egymásnak hiányozni.

- Ne várj sokat, hogy elmond neki mit érzel. Ne engedd el. – súgta Gustav ölelkezés közben.
A két férfi elengedte egymást, ezután Gustav Billt is meglepte egy öleléssel.
- Köszönöm, hogy itt lehettem. – mondta Bill őszintén. – Tényleg értékelem, hogy befogadtatok.
- Akkor jössz, amikor akarsz, Bill. Nem számít mikor. Reméljük, hogy újra láthatunk. – veregette háton Gustav.
Mindketten elbúcsúztak Vanessától is; Bill kétszer is elmondta neki, hogy ne dolgozza túl magát.

Bill aztán Jessie felé fordult. A kislány az anyja lábába kapaszkodva, lehajtott fejjel állt. Bill lehajolt hozzá, hogy egyvonalban legyen vele.

- Jessie, kapok egy ölelést, mielőtt elmész? – kérdezte Bill halkan.
- Ha nem ölellek meg, itt maradsz? – emelte fel  fejét, hogy a szemébe nézhessen. Bill látta, hogy könnyek szaladtak végig az arcán.
- Nem maradhatok, édesem. Muszáj elmennem.
- De azt akarom, hogy maradj. Ha elmész, sokáig nem fogsz visszajönni, mint Tomi bácsi. – szipogott Jessie, és újabb könnyek szöktek ki a szeméből.
Bill felnézett Tomra egy pillanatra, majd vissza a kislányra.
- Megígérem, hogy vissza fogok jönni, akkor is, ha Tomi bácsi nem tud jönni.
- Esküszöl?
- Esküszöm! – felelte Bill, és a kisujját összefonta a lány kisujjával.

A kislány elhúzta a kezét, és a karjait körbevetette Bill nyakakörül. Akkora erővel ölelte át, hogy Bill majdnem hátraesett, de gyorsan megtalálta az egyensúlyát, és viszonozta az ölelést. Hosszú percekbe telt, mire Jessie abbahagyta a sírást, Bill viszont még utána is lágyan simogatta a hátát, és letörölte a maradék könnyeket az arcáról.

- Vissza fogok jönni, oké? – nézett Bill egyenesen a szemébe, hogy a lány tudja, hogy igazat mond.
- Oké. – szipogta.
- És felhívhatsz majd, ha akarsz.
- Az nem lesz ugyanaz.
- Tudom.
- Hiányozni fogsz Billy bácsi.
- Nekem is édesem.

Újra megölelték egymást, majd Bill felállt, és hagyta, hogy a kislány Tomot is átölelhesse. Őt annyira nem siratta meg, de látszott rajta, hogy ő is nagyon fog neki hiányozni.

Gustav felkapta a lányt, miután Tom elengedte, és a család az udvarról nézte, ahogy a barátaik beszállnak a kocsiba. Még egyszer integettek, majd beindították a motort, és mentek is vissza az útra.

Bill szokatlanul csendben volt az utolsó pár mérföld alatt. Tom látta rajta, hogy elég szomorkás hangulatban van, amióta eljöttek Gustavéktól.

- Szóval mit szólnál egy kis kitérőhöz? – kérdezte Tom.
- Nekem jó.
- Meg se kérdezed hova? Vagy hogy miért?
- Oké, hova megyünk?
- Richmondba.
Amikor Tom nem mondott semmit, Bill kis idő múlva megkérdezte.
- És mi van Richmondban?
- Egy hely, ahova el akarlak vinni vacsorázni. – pillantott Billre Tom, majd folytatta. – Randira, nem csak hogy szimplán együnk.
Csak egy pillanat kellett, Bill el is vigyorodott.
- Tényleg?
- Igen, tényleg.
Bill fészkelődni kezdett a helyén.
- Mikor érünk oda?
Tom a GPS-re nézett.
- Hát, Washingtonba 10 óra lett volna, de most Richmondba csak nagyjából 7 óra lesz.
- Az túl sok. – nyafogott Bill.
- Hát, meglepetés lett volna, de úgy láttam kell egy kis felvidítás. Így legalább lesz időd kitalálni mit veszel fel.
- Jó ötlet. Valami szép helyre megyünk?
- Igen, és csak ennyit mondok.
- De…
- Nincs de. – vágott közbe, mielőtt Bill további részeltekért könyörgött volna. – Nem árulok el semmi mást.
Bill duzzogni szeretett volna, de csak vigyorogni tudott, miközben az út szélén lévő fákat nézte.

Bill miatt, csak kétszer álltak meg az odaúton; minél hamarabb oda akart érni. Amikor félúton cseréltek, és átvette a kormányt, olyan gyorsan vezetett, amennyire csak lehetett.

Az előre tervezett 7 órából 90 percet sikerült is megspórolniuk, és alig 5 és gél óra alatt megérkeztek Richmondba. Leparkoltak a Hotel Sierra Richmond épülete előtt. Bill ámulva nézte a 6 emeletes hotelt, miközben követte Tomot az előtérbe. Nem messze a recepciós pulttól, egy sötétbarna bársonykanapé nagyon csalogatónak tűnt.

- Nyugodtan nézz szét a lobbiban, addig én bejelentkezek, oké?

Bill csak mosolygott, és a kanapéhoz ment. Az ujjaival végigsimította a zöld párnákat, majd lehuppant az egyik fotelbe és felsóhajtott. Még kényelmesebb volt, mint tűnt. Még egyet sóhajtott, lehunyta a szemeit, és hátradöntötte a fejét.

Tom is oda ment hozzá hamarosan, és miután egy pillanatig nézte az arcát, egy puszit nyomott az orrára.
- Megvan a kulcs.
- Hagyj itt. – felelte Bill.
- A szoba még jobb. – súgta Tom a fülébe. – Imádni fogod, megígérem!

Bill kinyitotta az egyik szemét, Tomra nézett, és újra becsukta gyorsan. Felsóhajtott, aztán erőt vett magán, hogy felálljon a puha fotelből, és ment Tom után a lifthez. Bill nyomta meg a gombot, és megkérdezte hányadikra mennek. Miután megmondta, Tom odaadta neki a kulcsot, és hagyta, hogy ő menjen előre, miután kiléptek a liftből.

Bill kinyitotta az ajtót, és belépett a szobába. Elállt a lélegzete is, és tett egy kis kört, hogy az egészet láthassa. Tom nászutas lakosztályt kért nekik, és a nappaliból lehetett látni a háló egy részét, és hogy méretes konyha is járt hozzá. A berendezésnek hasonló hangulata volt, mint a lobbinak; sötét barnás, bronzos és krémszínű árnyalatúak voltak a bátorok. Bill nem nézelődött sokat, hamar szaladt is a hálóhoz, hogy megnézze a hatalmas ágyat. Legalább olyan kényelmesnek tűnt, mint minden más felület ebben a hotelben.

- Mennyi időnk van még a foglalásig? – kérdezte Bill kaján vigyorral.
- Nagyjából két óránk.
- Nagyszerű! – ütötte a csípőjét a magas ágy szélének. – Addig próbáljuk ki az ágyat!

Tom is lerúgta a cipőit, és követte Billt az ágyba. Fölé emelkedett, és megcsókolta az ajkait, majd lejjebb húzódott, hogy végighaladjon az állán és a nyakán. Bill felnyögött, és magához szorította Tomot, még többet felfedve a nyakából.

Tom visszaemelkedett, hogy még egyszer adjon egy csókot Bill szájára, majd arrébb húzódott az ágyon, és oldalra feküdt. Bill kinyitotta a szemét, amikor érezte, hogy Tom már nincs ott.
- Tom, mit…
- Css! – fordította meg Tom, hogy Bill is az oldalán feküdjön, vele szemben. Átkarolta, és Bill nyakába temette az orrát. Bill is átvetette a karjait Tom körül, és hagyta, hogy a teste teljesen ellazuljon az ágyban.

Billnek alig kellett pár perc, már el is aludt Tomhoz bújva. Nagyon ki volt merülve a hosszú út miatt. Amikor felébredt, egy kicsivel több, mint egy órával később, Tom már nem volt mellette. Bill felült, és hívta a nevét, de nem kapott választ. Kimászott az ágyból, és elindult megkeresni a férfit, de sehol nem találta.

Már hozzá volt szokva, hogy Tom nem mindig van ott, amikor felébred, ezért csak vállat vont, és ment is a fürdőbe, hogy felkészüljön a randijukra.

Nehéz volt nem sikítania, amikor visszament a hálóba, és hirtelen meglátta Tomot, a bőröndjében matatni.

- Jajj, istenem, de megijesztettél!
- Bocs! – nevetett Tom. Bill abszolút imádnivaló látvány volt, ahogy egyik kezével a dereka körül lévő vizes törölközőt szorította, a másikkal pedig a nyakát. -  Azt hitted betört valaki, hogy megerőszakoljon?
- Talán, egész dugható vagyok.
Tom újra nevetett, és az ajtóhoz ment.
- Ebben igazad van; én is alig bírom ki, hogy ne épp azt csináljam, de időhöz vagyunk kötve. Nem kell sietni, de kezdj öltözni, hogy mehessünk.

Miután sikerült elkészülnie, kiment a nappaliba. Tom a kanapén ült, a laptopjával az ölében.

- Kész vagy? – kérdezte Bill.

Tom csak tátott szájjal nézte egy pillanatig. Bill mindig jól nézett ki, de ma Tom a szavakat sem találta. Sötétszürke nadrág volt rajta, ami ugyanolyan szűk volt, és ugyanolyan jól illett hozzá, mint a nadrágjainak a többsége; mellette pedig egy ujjatlan, fekete pólót viselt, aminek az elején ezüstös minta díszelgett, ezért az ékszerei most kicsit visszafogottabbak voltak. A sminkje sötét és füstös volt a szemei körül. Bill ma egyszerűen tökéletes volt, és Tom csak sajnálni tudta az embereket, hogy nem láthatják Billt mindennap ilyennek. Izgult, hogy vajon jól választott-e, de valami azt súgta neki, hogy Billnek tetszeni fog a randi, amit eltervezett.

Tom csak bólintani tudott válaszként, és felállt, hogy elmenjenek a lakosztályból. Bill már nyomta volna a lefelé gombot a liftnél, de Tom megállította, és mondta, hogy fölfelé mennek.

Bill zavartan nézett rá, de tette amit mondott, és a felfelé gombot nyomta meg. Amikor a lift felért, Tom lépett ki először, és húzta magával Billt. Egy lépcső felé mentek, ami pont szemben volt a lifttől, és egy ajtóig vezetett.

- Csukd be a szemed! – utasította Tom, amikor már a kilincset fogta.

Bill felvonta az egyik tökéletes szemöldökét, majd lehunyta a szemeit. Tom várt egy pillanatot, aztán kinyitotta az ajtót.

- Ne nyisd ki, amíg nem szólok! – mondta Tom, és átvezette az ajtón.

Pár méterrel beljebb mondta Tom, hogy kinyithatja a szemeit. Bill egy hosszú percig csendben volt, amíg felmérte hol is van. Egy kavicsos úton találta magát, ami középen egy szökőkút felé vezetett. Az út mentén sövény húzódott, és Bill tátott szájjal bámulta a képet.

Végigmentek a rövid úton, és egy nyitott, füves tisztáshoz értek. Ez volt a leggyönyörűbb tetőkert, amit Bill valaha látott. Minden zöld volt és friss, gyönyörű, színes virágokkal és bokrokkal körülvéve. Rózsaszín mályvarózsák, mélyvörös sásliliomok, és sárga liliomok voltak mindenfelé. Az út mentén fák magaslottak, hogy árnyékot adjanak a padok felett. Egy kisebb asztal volt tőlük nem messze, kovácsolt vas kerítéssel és fákkal elkerítve, csillogó fényekkel körülvéve.

- Oh, istenem, Tom, ez csodálatos. Hogy szervezted ezt meg?
- Nem vagy csalódott? – kérdezte Tom, mert Bill nyilván valami puccos étteremre számított.
- Miért lennék?
- Hát, így kicsípted magad, és senki nem fog látni, csak én.
- Tom, ez olyan gyönyörű, egyáltalán nem vagyok csalódott. Amúgy meg, - hajtotta le a fejét – Azért öltöztem ki, hogy neked tetszek, nem másoknak. – gyorsan felemelte a fejét, Tom szemébe nézett, és próbált nem elpirulni. Tom elmosolyodottt mielőtt válaszolt volna.
- Jól van, örülök, hogy tetszik.
- Hogy tetszik? Az nem kifejezés, csodálatos! El sem tudom hinni, hogy ezt tényleg te csináltad.
- Még nem nyilvános, szóval mi vagyunk itt az elsők, de ismerem a jó embereket, és arra gondoltam, hogy talán tetszeni fog idefent.
- Tényleg tetszik. Köszönöm Tom.

Leültek az asztalnál, és pár pillanattal később, egy pincér jelent meg, hogy feltálalja az első fogást. Tom minden apró részletet megszervezett, és Bill úgy érezte, pontosan tudja mit szeretett volna.

Bill nem tudta megállítani az érzéseket, amik pillangóként bizseregtek a hasában, amikor Tomra nézett. Az utóbbi hetek alatt egyre csak erősebbek lettek az érzései iránta, és ez a tökéletesen romantikus gesztus csak még jobban növelte őket.

Miután desszertnek epres tortával befejezték a vacsorát, a pár kéz-a-kézben sétált körbe a kertben. Ha Bill nem tudta volna, hogy a tetőn van, azt gondolta volna, hogy valami lenti parkban vannak. El sem tudta képzelni hogy csinálhatnak ilyen csodálatos dolgokat egy tetőre.
 

Séta közben elértek egy tóhoz, ami nagyon is mélynek ahhoz képest, hogy a tetőn voltak. Körülötte padog voltak, virágzó cseresznyefák alatt, és olyan tökéletes volt a hely hangulata, hogy Bill fejben már el is képzelte milyen idilli képeket tudna itt készíteni.

A nap hamar lement, most már alig látszott a horizonton. Csak ültek csendben, és élvezték egymás társaságát. Egész vacsora alatt beszélgettek és nevetgéltek, nem volt rá szükség, hogy erőltesség a beszélgetést.

Tom átkarolta Bill vállát és a karját simogatta. A naplemente helyett, csak Billt nézte.
- Mondtam már milyen gyönyörű vagy ma este?
Bill felé fordult.
- Nem, igazából, nem mondtad.
- Talán mert nem találtam rá kifejezést. – vigyorgott Tom. Bill nevetett, és gyengéden megütötte Tom karját.
- Gyökér.
- Nem hazudtam. Nagyon jól nézel ma ki. Le sem tudom venni rólad a szemem.

Bill rámosolygott Tomra, majd odahajolt, hogy megcsókolja. Az ajkaik találkozása a legkevésbé sem volt ártatlan. Bill végigcsúsztatta a nyelvét Tom ajakpiercingjén, megízlelve a fémet, Tom pedig már nyitotta is a száját, hogy beengedje Bill nyelvét.

Ahogy az ajkaik együtt mozogtak, Bill közelebb húzódott Tom ölelésébe, hogy már a nyelvük is összeért. Bill lassan kettejük közé, Tom pólója alá csúsztatta a kezét, a meleg bőrét cirógatta.

Még közelebb simult hozzá, mintha már ezzel is eggyé válhatna vele. Legszívesebben már ott, a tó mellett leteperte volna. Az ösztöneit követve, addig mozgott, amíg Tom ölébe nem került, de a csókot egy pillanatra sem törte meg.

Tom keze a másik férfi csípőjéhez vándorolt, a hüvelykujjával végigsimítva a kiugró csontokat. Ez volt az egyik kedvenc pontja Bill testén, és semmit sem akart jobban annál, hogy lefektesse és végigcsókolhassa a vékony bőrt a csontokon. Helyette a második kedvenc helye, Bill nyaka mellett döntött, és ott kezdte el csókolni. Bill felnyögött, és a csípőjével közelebb simult hozzá. Érezte, hogy Tom egyre keményebb alatta, és mást sem akart, csak hogy magában érezze a férfit.

- Akarlak. – mondta Tom egyenesen Bill fülébe, majd beleharapott a fülcimpájába, a kezével Bill hátát simogatva. Billt láthatóan kirázta a hideg.
- Akkor a tiéd vagyok. – suttogta. A szívverése egyetlen mondattól legalább tízszeresére nőtt, szinte biztos volt benne, hogy ezt Tom is hallja.

Bill egy kicsit tiltakozott, amikor érezte, hogy Tom megemeli az öléből, de amikor rájött, hogy csak fel akar állni, hagyta magát, hogy felemelje.

Úgy döntöttek, nem várnak a liftre, mert gyorsabb leszaladni a lépcsőn. Bill nehézkesen szedte elő a szűk nadrág zsebéből a kulcsot, de amikor végigcsúsztatta a kártyaolvasón, piros fény villant fel. Erőszakosan újra végighúzta, és majdnem tapsolt örömében, amikor végre zöld volt, de helyette csak belökte az ajtót, és miközben hátrált a szobába, Tomot már húzta is magához újabb csókért.

Még be se csukták az ajtót, Tom már el is kezdte levenni Bill fölsőjét. Amint sikerült áthúzni a fején, nem túl ünnepien félredobták a földön. Bill elhúzódott Tomtól egy pillanatra, csak hogy a ne zavarjanak táblát kirakja a kilincsre, és bevágta, kétszer is ellenőrizve a zárat. Amikor visszafordult Tomhoz, addigra már az ő pólója is valahol a földön volt. Bill elmosolyodott, örült, hogy Tom nem állt le összehajtogatni a ruhadarabot.

Bill odament Tomhoz, és újra megcsókolta, a kezével pedig már nyúlt is az övéhez. Amint végzett a csattal, hagyta, hogy a nadrág a földrehulljon, ahol Tom lerúgta magáról. Tom megragadta Bill fenekét, és magához húzta, hogy minél közelebb érezze magához.

Az ágy felé menet, Tom kigombolta Bill nadrágját, benyúlt az anyag alá, és gyengéden de határozottan megragadta Bill erekcióját. Kihúzta a kezét, hogy segítsen lehámozni Bill lábairól, segített kilépni a cipőjéből, és a nadrággal együtt térdre omlott a férfi előtt. Tom végignyalta Bill merevedésének a hegyét, amitől Bill fel is nyögött. Ámulva nézte, ahogy Tom mélyen a szájába veszi.

Tom egyik kezével az éjjeliszekrényhez nyúlt, ahova Bill már előzőleg kikészítette a síkosítót. Bill lábait kicsit széthúzta, hogy nagyobb terpeszben álljon, és egy ujját óvatosan Bill nyílásába csúsztatta. Bill hátrahajtotta a fejét, és felnyögött, megérezve Tom ujját.

Még egy ujj bekerült, hogy tágítsa, amíg Tom a szájával egyre gyorsabban dolgozott, szinte tövig bekapva, újra és újra. Bill levegőért kapkodott, és majdnem térdrerogyott, de Tom megfogta a combját, és nem hagyta, hogy elessen, amíg gyakorlottan folytatta a kielégítését. Bill próbált beszélni, de minden egyes szó csak nyögésként jött ki.

- Tom…ah… hagyd abba, kérlek! – kiáltott fel, amikor Tom egy harmadik ujjat is becsúsztatott.

Tom hátrahúzódott, felnézett, az ajkai vörösek és duzzadtak voltak. Bill megfogta a vállát, és biccentett neki, hogy álljon fel. Tom még egyszer mélyen beljebb nyomta az ujjait, majd teljesen kihúzta őket, hogy felálhasson.

Azonban mielőtt Tom odahajolhatott volna megcsókolni, Bill már mászott is az ágyra. Hívogatóan nézett át a válla felett Tomra, aki gyorsan követte is. Bill mögött elhelyezkedett, bekente magát, és megkérdezte készen áll-e. Bill megadta az engedélyt, és érezte, hogy Tom lassan behatol. Ellazította a testét, és hangosan nyögött, miközben teljesen befogadta Tomot.

Egy pillanatnyi szünet után, Tom elkezdett mozogni, és lágyan újra meg újra Billbe hatolt. Bill a takarót szorította, és édes hangokat adott ki minden egyes lökésnél.

Tom térdelő pozícióba emelte Billt a mellkasához. Hátra fordította a fejét, és megcsókolta, miközben Tom újra beléhatolt. Tom nyögött a csókban, könnyedén ki-be csúszva a szűk forróságba, és próbálta magát Bill prosztatája felé irányítani. Előrenyúlt, hogy megragadja Bill erekcióját, de csak lágyan simogatta, nem akarta, hogy hamar elélvezzen.

- Látni akarlak. – mondta Tom, és teljesen kihúzta magát Billből.

Bill gyorsan megfordult, hanyatt feküdt, Tom pedig fölé emelkedett. Bill átkarolta a nyakás, és újra megcsókolta, miközben Tom újra visszacsúszott belé. Egyszerre mozogtak; Bill fel-le emelte a csípőjét, hogy segítse Tom mozdulatait. Az egész szobát az ő hangjaik, a nyögéseik, sóhajaik, az ágy finom nyikorgása töltötte be.

Bill mozdulatai felgyorsultak, és belemargolt Tom csípőjébe, a körmeit a bőrébe vájva. Közel volt már, és a testük között a súrlódás fokozódása csak segítette az orgazmusának épülését. Tom erősebben hatolt Billbe, és maguk közé nyúlt, hogy megragadja Bill felforrósodott férfiasságát.

- Engedd el Bill.

Tom érezte, hogy Bill izmai megfeszülnek körülötte, majd egy pillanattal később felkiáltott, ahogy elért a csúcsra. Tom félig lehunyt szemekkel nézte, ahogy Bill a saját hasára spriccelt, és a látványtól nem kellett két másodperc sem, ő is mélyen Billbe élvezett.

Bill magához szorította Tomot, így minden egyes porcikájuk összeért, amíg Tom még mindig benne volt. Megszédülten csókolták egymást egy darabig, amíg ölelkeztek, majd egy kicsivel később Tom felemelkedett, és Bill mellé feküdt. Bill kicsit nyöszörgött, amikor Tom elhagyta a testét, de mindkét férfi azonnal egymás felé fordult, és újabb ölelésbe temették egymást.

Bill könnyen elégedett álomba merült, a fejében többször is újrajátsszva az utóbbi pár pillanatot. Most valahogy más volt. Lassabb volt, édesebb, és volt valami, ami eddig csak mélyen lappangott, de most mintha egyre közelebb lett volna, hogy a felszínre törjön.