Aznap Bill az egész műszakját úgy dolgozta végig, hogy a szíve a torkában dobogott; félt, hogy összefut Tommal. A nap során folyamatosan kullogtak be a másnapos emberek, kávéért epedve. Bill minden erejével próbált kedves lenni velük, viccelődni arról, hogy milyen részeg volt mindenki, de tudta, hogy látszik mennyire ideges. Valószínűleg nem egy ember tűnődött el, hogy pontosan mi is történhetett az új lánnyal, hogy a bulinak már csak az említésétől is így elpirult. De nem tudott mit tenni ellene. Azt mondta magának, hogy nem akarja látni Tomot, de minden alkalommal, amikor kinyílt az ajtó, és nem a sötéthajú fiút látta meg ott, egy kicsit elszontyolodott. Tudta, hogy Tom hétvégente szinte soha nem szokott jönni, mégis nagy pofonnak érezte, hogy most nincs itt.

A nap végére teljesen kimerült az idegeskedés miatt. Tom nem jött a kávézóba, és Bill őszintén nem tudta, hogy megkönnyebbült vagy csalódott volt-e inkább. Viszont emlékeztette magát, hogy Tom hétköznap törzsvendég volt, mindig itt ebédelt, szóval akár akarta, hogy jöjjön, akár nem, elég valószínű volt, hogy hétfőn látni fogja. Bill nem tudta eldönteni, hogy ettől a tudattól jobban vagy rosszabbul érzi magát.

Hétfő reggelre Bill már kész idegroncs volt, várva a pillanatot, amikor Tom belép a kávézóba. Tommal előtte soha nem beszélgetett; most mi változna? Barátságosabb lenne vagy még elszigeteltebb? Az aggodalom és a várakozás miatt már fizikailag is betegnek érezte magát, és már túl akart lenni a pillanaton.

Minden egyes alkalommal, ha valaki bejött a kávézóba, Bill felkapta a fejét, és az ajtó felé nézett, hogy Tom jött-e.

- Kire vársz? – kérdezte Shirley szórakozottan.
- Mi? – kapta fel a fejét Bill. Nem hallotta, hogy a kollégája mellette van.
- Egész reggel azt az ajtót nézed. – lépett közelebb Shirley. Mosolyogva nézte Billt, aki azonnal elpirult. – Megismertél valakit a bulin?
- Én.. mi? Nem.
- Dehogynem! – kiáltott fel Shirley. – Ki a szerencsés fiú?
- Senki! – erősködött Bill. – Én csak.. eléggé berúgtam, és csak félek, hogy valaki megjegyzést tesz rá. – magyarázta sietve.
Shirley a homlokát ráncolta, láthatóan csalódottan.
- Hát, kár. Nem halnál bele, ha néha hagynád, hogy egy-egy fiú randira vigyen. A másik dolog pedig, biztos vagyok benne, hogy nem voltál rosszabb a többieknél. Úgy hallom Georg bulijai elég vadak szoktak lenni.
- El sem tudod képzelni. – morogta Bill. Aznap ezredszerre ugrott be neki a kép, ahogy ott feküdt Tom kocsiján.
- Oh, ne aggódj emiatt. Szerintem az emberek többsége nem is emlékszik már mi történt aznap este. – nevetett Shirley, de már ment is el felvenni a rendeléseket.

Bill erőltetetten rámosolygott a nőre, majd visszafordult az ajtó felé. Már majdnem 1 óra volt, és kezdett rájönni, hogy Tom nem fog jönni.

A homlokát ráncolta. Ennek nem volt értelme. Tom minden nap jött ebédelni Georggal és Andreasszal. De ma egyikük sem volt itt. Az oké, hogy Tom nem akarta látni Billt, de a barátai miért nem jöttek? Bill gyomra összerándult. Tom nem mondta el nekik, ugye?

A délután többi részében, Bill teljes pánikban volt. Próbálta emlékeztetni magát, hogy Tom megígérte, hogy nem fedi fel a titkát, de kételkedni kezdett. A legtöbb rendelést összecserélte, néhányat teljesen elfelejtett; és annyi hibát vétett, hogy még Shirley is észrevette.

- Minden rendben, édesem?
- Jól vagyok. – sóhajtott Bill. Shirley szkeptikusan nézett rá, de Bill nem tudta mit mondhatna. Úgy se tudta volna elmagyarázni neki, hogy mi a gond.

4 órakor, épp amikor Bill műszakjának végre vége volt, az ajtó kinyúlt, és Georg hangja töltötte be a termet.

- Hé, Billie!
Bill szemei elkerekedtek a hang hallatán, a kezében lévő kannát pedig majdnem kiejtette a kezéből, nagy adag kávét ki is öntött maga elé a padlóra.
- Basszus.
- Whoa! Ennyire örülsz, hogy láthatsz? – nevetett mögötte Georg.
Bill nagyot nyelt, próbálta felkészíteni magát, és hatalmas műmosolyt kényszerített az arcára, mielőtt az ajtó felé fordult volna. A mosolya viszont lehervadt, amikor látta, hogy Georg egyedül van.
- Oh, szia! – mondta, és próbált úgy tenni, mintha nem épp egy kávétócsa közepén állna. – Hiányoltunk ebédnél!
- Hiányoztam, hm? – nőtt még szélesebbre Georg nagyképű vigyora. Bill úgy tett, mintha meg se hallotta volna. – Ja, hát, Tom ma saját ebédet evett.
Bill érezte, hogy a gyomra megremeg. Szóval tényleg Tom volt, aki távol tartotta a csapatot a kávézótól.
- Valami eltört a kocsijában, és azt mondta spórolnia kell, hogy megjavíttassa. Mondtam neki, hogy az apja ingyen is megcsinálná, de tudod mi van vele meg az apjával. – vont vállat Georg. Bill bólintott, de igazából, nem tudta. Hallotta a pletykákat a városban, hogy nem jöttek ki jól, de nem igazán tudta miért. Még egy jele, hogy milyen keveset is tudott arról a srácról, akivel ilyen intim kapcsolatba került.
- Szóval, ott maradtam vele, mert én ilyen jó barát vagyok. – mosolygott Georg. – De szerintem legközelebb már egyedül kell ennie. Én egy szendvicset is alig bírok megcsinálni.
Bill azon kapta magát, hogy nevet, még az idegessége ellenére is.
- Valahogy ez nem lep meg.
- Mindegy. – legyintett. – Amúgy meg, ha nem itt eszek, akkor az azt jelenti, hogy egész nap nem láthatsz engem. Ez egyszerűen nem lenne fair veled.
- Olyan figyelmes vagy. – forgatta Bill a szemeit.
- Tudom.
- Szóval, um.. szerinted mikortól fog Tom újra ide járni ebédelni? – kérdezte Bill, és közben már el is kezdte feltakarítani amit kiöntött. Próbált úgy tűnni, mint akit egyáltalán nem érdekel.
- Nem tudom. – vont vállat Georg, majd felvonta a szemöldökét. – Miért? Elhagysz engem Tomért, vagy mi?
- Nem! – mondta Bill gyorsan. – És amúgy sem vagyok veled. – tette hozzá sértődötten.
- Mondogasd csak magadnak, édesem. Na, egy pitét kérhetek?

Normál esetben, amikor Bill hazaért munkából, leült Ermával beszélgetni, amíg a vacsorát készítette, de ma egyenes a szobájába ment. Túl fáradtnak érezte magát, hogy kellemesen cseverésszen. Teljesen le volt törve, tudván, hogy Tom szándékosan kerüli, és még azt sem tudta miért érez így. Mégis mire számított? Hogy Tom úgy fog flörtölni meg mosolyogni, mint Georg, vagy elviszi vacsorázni, ahogy Shirley remélte? Egyáltalán miért akarná ezt? Bill tudta, hogy az a legjobb, ha távol marad a fiútól, csak így védheti meg a titkát. Mégis, valamiért úgy érezte, elutasították.