- Szia Billie! – dugta be a fejét Nathalie az ajtón, és Billre mosolygott, aki az ágyán ült és olvasott.

- Szia! – mosolygott vissza Bill is. A buli óta úgy tűnt, a lány egyre többet kereste a társaságát, és Bill is szívesen töltötte vele az idejét.

- Szóval… - kicsit elpirult Nathalie, egy hajtincsét pedig a füle mögé tűrte. Bill észre vette már, hogy akkor szokott így viselkedni, amikor izgul.
- Mi az? – kérdezte. Most már egyre jobban érdekelte.

- Andreas ma este bejött a kávézóba…
- És? – vonta fel Bill a szemöldökét zavarában.
- Elhívott… - suttogta teljesen vörös arccal.
- Randizni?
- Igen! – sikította a lány, a kezei mögé bújva.
- Oh. – Bill soha nem tudta elképzelni Nathaliet egy randin. Egyszerűen csak túl félénk volt. Andreason pedig soha nem is gondolkozott, igazából, csak az örök harmadikként Georg és Tom mellett. – És tetszik?

- Azt hiszem… – motyogta, még mindig a kezei mögött rejtőzve.
- Na, az akkor jó, nem? – Bill nem igazán tudta mit kéne mondania. Előtte még soha senkivel nem beszélgetett ilyesmiről, randizni pedig pláne nem hívták.
- De nem tudom mit csináljak! Mit vegyek fel? Miről fogunk beszélni? Oh, istenem, beszélnem kell majd vele! – elvette a kezeit, tágra nyílt szemekkel nézett Billre, aki csak nevetett ettől.
- Igen, valószínűleg! – kuncogott.
- Segítesz kiválasztani mit vegyek fel?
- Oh… um, persze. – egyezett bele kicsit bizonytalanul. Honnan is tudta volna, hogy a lányok mit vettek fel egy randira? A másik oldalról viszont, örült, hogy Nathalie az ő segítségét kérte.
- Oh, köszi! – Nathalie megkönnyebbültnek tűnt.
- De nem gondolod, hogy talán Ann vagy Rille jobb segítség lenne? – kérdezte Bill, megnevezve a két szépségszalonban dolgozó lányt.
- Őket nem kérhetem meg, alig ismerem őket! Amúgy meg, te mindig olyan jól nézel ki.
Bill kíváncsian nézte a lányt. Arra gondolt, hogy Nathalie talán valaki mást, hát, lányosabb típust akart volna segítségnek, mégis őt választotta. Egyik oldalról majdnem felnevetett a helyzet iróniáján, a másik oldalról viszont melegség áradt szét benne. Soha senki nem választotta eddig őt mások helyett.
- Köszönöm. – mondta őszintén. – Szívesen segítek.

Nathalie szobájában ülni és nézni ahogy a ruháit próbálgatja, meglepően szórakoztató volt. Bill nem sok időt töltött lányokkal élete során, és igazából soha nem is foglalkozott az öltözködésükkel, de rájött, hogy élvezi Nathalie szekrényének felforgatását és a ruhák válogatását.

A végére már azon kapta magát, hogy kritikus szemekkel nézi néhány szoknyáját, és azon gondolkozik, hogy a saját vékony alkatán hogyan mutatna. A homlokát ráncolta, meg volt lepődve saját magán. Nőnek tettetni magát csak egy kényszerhelyzet volt. Nem kellett volna élveznie.

A ruha kiválasztása volt Bill bevezetése a „lány birodalomba”. Miután a szőkeségnek sikerült megtalálni a tökéletes összeállítást, az azt követő este a lány azért hívta át a szobájába, hogy a sminkjében is segítsen.

- A te sminked mindig tökéletes! – állította, és Bill csak nevetett. Persze, a barátnője nem értette mi olyan vicces benne, de Bill nem mondhatta el, hogy most először dicsérik azért, amiért máshol elítélték.

Soha nem érezte még, hogy ennyire elfogadnák. Örülni akart neki, de csak azon tudott gondolkozni, hogy mit is jelentett, hogy akkor érezte leginkább elfogadottnak magát, amikor egy hazugságban élt. ’Billie’ valójában nem ő volt, vagy de? Persze, a tény, hogy ért a szemceruzához, nem változna, függetlenül attól, hogy minek nevezi magát, de tudta, hogy Nathalie soha nem kérte volna Billt, hogy segítsen, csak Billie-t. Ugye?

Bill össze volt zavarodva. Átmenetinek szánta ’Billie’ szerepét, csak addig akart lányt játszani, amíg elég pénzt össze tud szedni, hogy tovább álljon; és mégis, boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Ez azt jelentette, hogy minden, amit előtte otthon azok a bunkó emberek mondtak, igazak voltak?

Amikor hozzávágták azokat a sértéseket, nem foglalkozott velük. Persze, hogy nem akart lány lenni, csak mert szűk ruhákat és sminket viselt. Szimplán csak szeretett volna másként kinézni. Még abban sem volt biztos, hogy meleg. Túl elszigeteltnek és meg nem értettnek érezte magát, hogy bármi vonzalmat érezzen bárki iránt.

És most nézz csak rá. Minden nap szoknyát vesz fel, és hagyta, hogy egy fiú megdugja. De ami a legfontosabb: mindegyiket élvezte.

Idegesen pillantott a tükörbe, és Billiet látta visszanézni. Csak azt nem tudta, hogy elveszti, vagy megtalálja önmagát.

- Szóval… Nathalie és Andreas, hm? – kérdezte Shirley hétfő reggel.
- Azt hiszem.
- Jól sikerült a randijuk? – kíváncsiskodott tovább a kolléganője.
- Úgy tűnt Nathalie jól érezte magát. – vigyorgott Bill, visszaemlékezve, hogy szombat este milyen izgatottan szaladt a szobájába, hogy elmesélje mi történt.
- Hát, jó neki. – mosolygott Shirley. – Az a lány is megérdemli a boldogságot.

Bill egyetértett. Nem igazán ismerte Nathalie teljes történetét – hogy is kérdezhette volna meg, ha ő nem akarta megosztani a sajátját? –, de abban egészen biztos volt, hogy a lánynak sem volt egyszerű élete. Úgy tűnt, ez elég gyakori eset volt ebben a városban.

- Tudod, ha még az a lány is tud egy fiút találni… - vonta fel Shirley a szemöldökét.
- Oh, bele se kezdj! – nevetett Bill, a fejét csóválva. Shirley nagyon elszánt volt, hogy találjon neki valakit. Bill csak nevetett a próbálkozásain, de legbelül felsóhajtott. Tom már több, mint egy hete nem volt a kávézóban.

- Hé Billie! – szaladt a szobájába Nathalie, most már kopogás nélkül. Bill örült, hogy ennyire közel állnak már egymáshoz, de ez azt jelentette, hogy már csak a fürdőben engedhette el magát. Már nem is öltözött át a szobájában. Egy hete; az első alkalommal, hogy Nathalie kopogás nélkül jött be, úgy döntött muszáj óvatosabbnak lennie. Éppen öltözött, a szoba közepén állt egy szál boxerben. Szerencséjére sikerült egy törölközőt magára kapni, még mielőtt a lány bármit is láthatott volna, de csak egy hajszálon múlott. Tényleg kedvelte a lányt, és utált belegondolni, hogy a látványtól undorodott vagy ami még rosszabb, megbántódott volna.
- Mi újság? – kérdezte a barátnőjét, félrehessegetve a kellemetlen gondolatait.
- Átmegyek Andreashoz. – mondta, és már csak a fiú nevétől is elmosolyodott, ezért pedig Bill is elvigyorodott. Az első randijuk óta majdnem minden nap találkoztak, és Bill látta rajta, hogy tényleg nagyon kedveli. – Lesznek még mások is néhányan, és reméltem, hogy te is jönnél.
- Mások? – kérdezte Bill, olyan átlagosan, amennyire csak tudta.
- Tudod, talán Georg és szerintem Ann és Rille is jönni fog.
- Oh. – mondta Bill. Próbált nem túl csalódottnak tűnni. Még jobban próbált nem csalódott lenni.
- Szóval, jössz? – kérdezte Nathalie ismét.
- Persze. – vont vállat Bill. – Miért ne?