Az út során most először, a dolgok kényelmetlenek voltak Bill és Tom között. Lehet, hogy az ismerettségük elején nem volt minden rózsás, de ennyire kényelmetlenül még soha nem érezték magukat egymás mellett.

Bill érezte, hogy Tomból szinte árad a nyugtalanság. Mintha félt volna attól, hogy mi lenne, ha megnyitná a szívét.

Ezzel szemben Bill úgy érezte vereséget szenvedett. Megnyílt Tomnak, és teljesen őszintén elmondta az érzéseit. Azt gondolta, hogy életének eddigi két legromantikusabb éjszakája után, amit a hotel lakosztályában töltöttek, és a csodálatos randijuk után már tényleg elindultak egy valódi kapcsolat irányába, ami a szerződésük lejártával is folytatódhat.

Bill hangosan felhorkant, amikor arra gondolt milyen hülye és naiv volt. Tom soha nem ígért neki semmit, amióta ez az akármi elkezdődött. Tom legjobb barátjától hallotta, hogy Tomnak problémái vannak az elköteleződéssel, mégis reménykedett.

Amikor megérkeztek a hotelbe, Bill egyenesen a recepciós pulthoz ment, Tom pedig, mivel nem volt más dolga, követte. Bill kedvesen a recepciósra mosolygott.
- Jó napot, Tom Trümper névre van egy kétágyas szobára foglalásunk. Azt szeretném megkérdezni lehetséges-e megváltoztatni két egyágyas szobára, ha lehetséges.

- Komolyan Bill, külön szobák? – kérdezte Tom meglepetten. Remélte, hogy bár nem oldották meg a problémát, Bill legalább ad neki egy esélyt, hogy megtegyék.
- Gondoltam könnyebb lesz, mert ugye nem tudod mit akarsz. Egyszerűbb lesz így; semmi kötelezettség. – mondta Bill karba tett kézzel, türelmetlen arckifejezéssel.
- De én nem akarok külön szobában lenni!
Bill csak forgatta a szemeit, és visszafordult a recepcióshoz.
- Egy szoba, két ágy, ha lehet.
Billre nézett a nő, majd a szinte füstölgő Tomra.
- Öm, persze. A 612-es szobába átírhatom önöket.
- Az tökéletes, köszönjük.

Amint megkapta a kulcsot, Bill már rohant is a lift felé, erősen megnyomva a gombot. Amikor kinyílt az ajtó, belépett, és indult is a 6. emeletre.
- Meg fogjuk beszélni? – pillantott rá Tom.
- Miről akarsz beszélni, Tom? Idő kell, hogy tisztában legyél az érzéseiddel, vagy a hiányukkal. Megkapod az időt. Csak tudd, hogy én többet akarok szexnél, és nem vagyok hajlandó átlagosan viselkedni a következő pár napban amíg veled vagyok.
- Azt hittem jól megvoltunk, Bill.
Bill végül Tom felé fordult.
- Úgy volt. De az ágyon kívül is legalább olyan jól éreztük magunkat, mint benne, és azt akartam, hogy ez folytatódjon.
- Még mindig nem értem mi itt a probléma, Bill. Azt akarod, hogy minden ugyanúgy maradjon, akkor miért akarod most abbahagyni?
- Többet akarok szexnél, Tom, ennyire egyszerű! Azt akarom, hogy ami köztünk van jelentsen valamit; azt hittem így volt!

Kinyílt a lift, és Bill már szaladt is a szobájuk felé. Megvárta, amíg Tom is odaér, aztán ment is tovább ágyat foglalni. Nem válogatott sokat, az elsőre, amit meglátott, le is dobta a cuccát, és szaladt a fürdőbe. Bevágta maga mögött az ajtót, nekidőlt, és felsóhajtott.
- Mibe kevertem magam? – kérdezte magát halkan.

Tom várt Billre, hogy kijöjjön a fürdőből. Mivel két éjszakára foglalták a hotelt, elkezdte kipakolni a legfontosabb cuccait. Alig múlt el dél, ezért úgy sejtette, Bill majd el akar menni csinálni képet, amíg a fények az ő oldalukon állnak.

Bekapcsolta a laptopját, és elkezdte a memória kártyáinak a válogatását, tisztogatását; a képeinek katalogizálását. Már csak egy blogbejegyzést kellett megírnia, és alig várta, hogy ezzel ne kelljen többet törődnie.

Amikor Bill kijött a fürdőből, a hajának a tövén látszott, hogy vizes; Tom úgy sejtette arcot moshatott.
- El akarsz menni fényképezni még ma, vagy most inkább csak kiégsz hogy holnap frissen kezdhesd? – kérdezte Tom, felfüggesztve a gépelését.
- Nem bírok egész nap a szobában ülni, de ha te nem akarsz jönni, mehetek egyedül is, nem fogok elveszni.
- Nem, menjünk. Csak nem akartalak elrángatni, ha fáradt vagy és aludni akarsz.
- Semmi bajom. – Bill felkapta a kameratáskáját, és Tomra nézett, aki mégint a laptopján kattintgatott. – Én kész vagyok.
- Igen, csak egy perc, befejezem a blogbejegyzésem.

Bill bólintott, és az ablakhoz ment. A hotelnek nagyon szép kilátása volt, és remélte, hogy sikerül jü képeket készítenie. Kicsit utána nézett, és megtudta, hogy másnap lesz egy melegfelvonulás, amiről szeretett volna pár fényképet csinálni.

Amíg az ablakon bámult ki, visszagondolt a Tommal való beszélgetésre a kapcsolatukról, és Gustav szavaira. Tudta, hogy Tomnak még mindig tisztáznia kell magában a tengerentúl történteket, ahhoz, hogy igazán folytathassa az életét.

Ahogy sétálgattak, Bill semmi érdekeset nem talált. Semmi sem inspirálta, az idő meleg volt, és szabályosan gatyarohasztó. Próbált pár képet készíteni a történelmi épületekről és műemlékekről, de ezek egyáltalán nem keltették fel az érdeklődését, eleve nem is gondolta, hogy az amerikaiak számára azt jelentené a nyár. Csak néhány családot látott arra tévedni, ahol a szülők próbálták az unatkozó gyerekeikre kényszeríteni a történelmet.

Bill 1-2 képet készített csak, de egyébként nem volt túl lelkes. Tom mellette ment, de nem nagyon beszélgettek, csak a kezük ért néha-néha össze, amikor túl közel mentek egymáshoz. Amint Bill megpillantott egy fagyiárust, egyből vidámabb lett.
- Kérsz fagyit? – kérdezte Tomot.
- Nem, menj csak. Én inkább körülnézek még.

Bill megvette a fagyiját, és leült egy padra, hogy ott élvezze ki a hűsítő édes ízét. Miután befejezte, csak nézte Tomot pár percen át, ahogy a férfi a parkban sétálgatott. Mindketten megegyeztek, hogy ez a hely nem volt telitalálat, de Tom most talált egy csapat galambot, akik egy elopott hotdog felett verekedtek, és mindenképp meg akarta örökíteni.

- Bocsi, nem tudom miért tetszett annyira. Csak akartam pár képet. – mondta, amikor visszament Billhez.
Bill felé fordult, átkarolta a nyakát, és szó nélkül megcsókolta. Az ajkai ismerősen mozogtak Tom száján, és amikor Tom nyelve végigsöpört az ajkain, egyből hagyta is, hogy Tom megízlelje a száját. Amikor Bill elhúzódott, lehajtotta a fejét.
- Bocsi, nem bírtam magammal.
- Ki mondta, hogy nem csókolhatjuk meg egymást? – kérdezte Tom, és visszahúzta magához Billt.
- Én, és nem is kéne. Még beszélnünk sem, nem hogy csókolózni.
- Csinálhatjuk mindkettőt, csak nem egyszerre. – mosolyodott el Tom.
- Idegesítő vagy, ugye tudod? – fordított Bill hátat, és elindult a kocsijuk felé, remélve, hogy sikerül Tom csókját minél hamarabb kiverni a fejéből.

Mire Tom kijött a fürdő szobából, alváshoz öltözve, Bill már az ágyban volt, a falnak fordulva. Bill igyekezett egyenletesen venni a levegőt, nehogy kiszúrja Tom, hogy ébren van.

Tom bizonytalanul állt a saját ágya mellett. Billel elég csendes volt a napjuk. Vacsora közben is alig szóltak egymáshoz, evés közben pedig Bill vagy az ételt bámulta, vagy cska nézett ki az ablakon. Csak akkor mondott valamit, ha Tom kérdezett. A kapcsolatukról nem volt újabb beszélgetés, se a csókról, ami a parkban történt. Bill úgy viselkedett, mintha meg sem történt volna.

Tom úgy döntött megpróbálja, és Bill ágyának a szélére ült. Óvatosan végigsimította Bill vállát és karját, ami a takaró alatt pihent.
- Bill? – suttogta.
- Mi van Tom?
- Csak tudni akartam, hogy komolyan gondoltad-e, hogy egyedül akarsz aludni.
- Nagyon. – hangzott Bill rövid válasza.

Tom felkelt Bill ágyáról, a sajátjához ment, és hanyatt vágódott. Lehunyta a szemét, és próbálta kitisztítani a fejét, hogy ne arra gondoljon Bill mennyire közel, mégis mennyire távol van tőle. Csak arra tudott gondolni, hogy az ő hibája, amiért a köztük lévő távolság ekkora lett.

A másik ágyban, Bill még legalább egy órán át feküdt álmatlanul. Hetek óta ez volt az első alkalom, hogy egyedül aludt, és már annyira hozzászokott Tom testmelegéhez, hogy hiányzott neki a kontaktus, és hogy a férfi egyenletes légzésére aludjon el. Frusztrálta a felismerés, hogy most mennyire szüksége lett volna rá, miután nemet mondott Tomnak. Gondolt rá, hogy felkel és Tom ágyába megy; tudta, hogy nem küldte volna el, ha befekszik mellé, de ez az egész különalvás dolog egyedül az ő ötlete volt. Tom odajött hozzá, és nemet mondott, ezért most egyedül kellett megpróbálnia elaludni.

Bill a nyugtalan álmából beszédhangokra ébredt, ami a másik ágyból jött. Először azt hitte Tom telefonál, de aztán meghallotta a Georg nevet. Megfordult, hogy lássa a másik ágyat, és látta, hogy Tomnak rémálma van. A lepedő a hosszú lábai köré tekeredett, rugdalózott, és érthetetlen szavakat motyogott.

Felállt, és Tom ágyához ment.
- Tom, Tom, kelj fel! Csak álmodsz, kelj fel!
Bill azonnal látta, hogy reagál a szavaira, és Tom szemei kipattantak. Pislognia kellett párszor, majd észrevette Billt.
- Álmodtál. Jól vagy?
- Igen, azt hiszem. – dörzsölte végig az arcát, majd az órára nézett. Reggel 6 volt, és alig prá órája aludt csak el. Kiszállt az ágyából, és a táskájához ment egy üveg vízért. Ivott egy jó nagy kortyot, majd az összezavarodott Billre nézett. – Jól vagyok, visszafeküdhetsz.
- Biztos?
- Igen, semmi gond. Elmegyek futok egyet, vagy valami. Aludj csak tovább.

Bill visszament az ágyába, de nem feküdt le, csak leült rá törökülésben. Nézte, ahogy Tom ide-oda megy a szobában, hogy összeszedje a cuccait a futáshoz. Fogta a kulcsot, egy üveg vizet, és egy szó nélkül elment. Bill felsóhajtott, és visszadőlt a párnájára. Ez nem mehet így tovább, egyszerűen nem mehet.

Bill visszaaludt, félálom és álom között ingadozva. Végül, amikor újra teljesen ébren volt, az órára nézett. Egy órája ment el Tom, és minden ugyanúgy volt, mint előtte. Kivonszolta magát az ágyból, és elkezdett felkészülni a napra. El akarta vinni Tomot valahova. Fogalma sem volt hogy fog a másik férfi reagálni az ötletére, de remélte, hogy jól fog elsülni.

A tükör előtt állva éppen a sminkjével foglalkozott, amikor Tom visszaért. Amint belépett a szobába, már le is dobta az izzadtságtól átázott pólóját, és Bill mindent látott a tükörben.

- Ilyen sokáig futottál?
- Igen, 10 mérföld lett a végén.
Bill a száját tátotta.
- Komolyan?
- Ja, ki kellett egy kicsit a gőzt. A futás nem megterhelő nekem. Ki tudom tisztítani a fejem, és csak csinálom, szerintem ilyenkor lehet a legjobban gondolkozni.
- Az jó… Rendeljek neked is reggelit, amíg zuhanyzol?
- Köszi! Egy omlett elég lesz, esetleg ha van vega bacon, akkor még azt, narancslével.
- Mindjárt telefonálok.

Amikor Tom kijött a fürdőből, csak a nadrágja volt rajta, póló nélkül. Bill nem tudta, hogy ezt szándékosan csinálja-e, de korábban már használta ezt a taktikát, hogy magára vonja Bill figyelmét. A törülközőt is hozta magával, és az utolsó cseppeket is letörölte, majd felvette a pólóját.

Reggeli közben a csend megint eluralkodott. Úgy tűnt, a kommunikáció, ami akkor indult, amikor Tom visszaért, már ki is fulladt. Amikor Bill felnézett, látta, hogy Tom csak turkál a kajájában.
- Van egy hely, ahova ma el szeretnék menni, ha nem gond? – kérdezte Bill.
- Nem, mehetünk ahova csak akarsz.

Miután befejezték a reggelit, elhagyták a hotelt, és mentek a kocsihoz. Bill ült a vezető ülésbe, és bekapcsolta a GPS-t. Előtte már megnézte az irányt, és elmentette az útvonalat a memóriába.

A csend fülsüketítő volt a kocsiban, és Bill úgy érezte muszáj megtöltenie.
- Először LA-be repülsz vissza, vagy egyenesen Peruba?
- Először LA-be két napra. Össze kell szednem, ki kell cserélnem pár cuccot. Holnap este ugyanazzal a géppel megyünk vissza.
- Oh, tényleg. Logikus – csóválta a fejét, mintha azt akarná mondani, hogy ’ah, hülye kérdés Bill’.

Az autót megint csend lepte el, de ezúttal azért, mert Tomot elnyomta az álom. Bill csak vezetett tovább, még kicsivel kevesebb, mint 2 óra vissza volt, hogy odaérjenek. Kicsit örült is volt, hogy Tom elaludt; ha ébren lett volna, valószínűleg már a táj alapján megállapította volna merre mennek.

Bill bekanyarodott a bejárati kapunk. Gyorsan kifizette a parkolójegyet, és az ablakba rakta, amikor leparkolt. Tomhoz fordult, és kicsit megrázta a karját.
- Megérkeztünk.
- Máris? – kérdezte Tom rekedtes hangon.
- Több, mint egy órát aludtál.
- Oh, nem tűnt annyinak. Nem volt túl kielégítő alvás.
Bill elmosolyodott, és kinyitotta az ajtót. Tom követte a példáját, és már nyitotta a hátsó ülés ajtaját, hogy kivegye a gépét, de Bill megállította.
- Hagyjuk itt, nem lesz rá szükségünk.

Tom végül körülnézett, az arca pedig eltorzult. Amerre csak ellátott, fehér, kerek sírkövek sorakoztak, mindegyik egy elesett katona emlékére. Bill az Arlington Nemzeti Temetőbe hozta – ugyanabba a temetőbe, ahol Georg is el lett temetve.

- Miért vagyunk itt Bill?
- Csak gyere velem kérlek. Ez fontos.
- Nem akarok. Nem fogok. – Tom próbált nyugodt maradni, de az arca lassan elkezdett vörösödni a méregtől.
- Nem kell azonnal. Van látogató központ, megnézhetjük a lángot, ami örökké ég John F. Kennedynek, az ismeretlen katonák sírhelyét, először sétálgathatunk, körbe mehetünk. Utána mehetünk Georghoz, vagy egyedül is mehetsz, ha úgy jobb neked.
- Nekem úgy lenne a jobb, ha egyáltalán nem lennénk itt, ha a saját dolgoddal foglalkoznál, és ha békén hagynál. – Tom hangja olyan rémisztő volt, amilyet Bill még sosem hallott tőle. Mégis, előrelépett, és Bill erősen megragadta a kezét.
- Miután megint volt az a rémálmod reggel, tudtam, hogy el kellene jönnünk ide. Hatalmasat léptél előre az út alatt Tom, gondoltam segíthet, ha ide jössz, és Gustav is egyetértett.
- Egy kibaszott dolgot sem tudsz erről, Bill. Ne merészelt azt mondani, hogy Gustav ötlete volt, mert a tied. Te vagy az, aki idehozott. Te vagy az, aki beleavatkozik az életembe, és én nem ezt akartam, amikor az egész elkezdődött. Csak szex volt.
Bill összerezzent, de még most sem húzódott el Tomtól, nem húzta el a kezét. Bár az agya üvöltötte, hogy lépjen vissza, hogy őrizze meg a maradék büszkeségét, az ellenkezőjét tette.
- Szeretlek Tom, és csak a legjobbat akarom neked. Szükséged van erre, hogy tovább léphess, boldog lehess és ne hibáztasd tovább magad.
Néhány látogató megállt, és nézte a jelenetet, de Bill nem figyelt rájuk; csak róla és Tomról volt szó. Bill odahajolt, és megcsókolta Tomot. Próbált minden érzelmet belesűríteni abba az egy csókba, de Tom egyből ellökte, és gyorsan hátrébb lépett Billtől.
- Ne próbálj eltaszítani, csak egyszer engedj be valakit, Tom. Ez nem a te hibád volt, és ezt meg kell értened. Kérlek, hagyd, hogy segítsek; ne taszíts el, szeretlek. – Bill tudta, hogy hagynia kéne Tomot elmenni, de képtelen volt rá.
- Ezt nem fogom megbeszélni veled Bill. Ami azt illeti, szerintem semmi mondanivalóm nincs számodra. – mondta Tom, és ment tovább. Bill nagy léptekkel utána szaladt, és megragadta a csuklóját.

- Szóval ennyi volt, Tom? Végre megtaláltad a kifogást, hogy vége legyen velem, és tiszta legyen a lelkiismereted? Most már nem lesz bűntudatod, hogy Peruba mész, aztán soha többet nem hívsz, ha visszajössz. Most már megvan a kiút. Tudnom kellett volna, hogy ugyanúgy lesz vége, mint Michaellel; hogy találsz majd valami kifogást, amikor minden jól megy; de tényleg azt hittem, hogy te is szeretsz. Hogy valami fontosabb van köztünk, mint a földrajz.
- Semmit nem tudsz arról, hogy mi volt Michael és köztem. Ez nem egy kifogás, Bill. Eljátszottad a bizalmam, és nem kellett volna idehoznod. De egy dologban igazad van, a legkevésbé sem fogom megbánni, amikor felszállok arra a gépre, mert csak két ember voltunk, akik jól érezték magukat, és ennek most vége. Egyedül is visszatalálok a hotelbe.

Tom a kocsiból gyorsan kivette a kameratáskáját, ez volt az egyetlen cucca, ami nem fért be a zsebébe. Sarkon fordult, ott hagyta a ledöbbent Billt, és már hívott is egy taxit.