Andreas az anyjával élt egy rozoga házban, pár utcára Erma házától. Kívülről a vakolat egy része lehullott a körülötte lévő sárguló fűre, de Nathalie mintha észre sem vette a lehangoló látványt, szinte szökdelve ment a bejárati ajtó felé. Bill örült, hogy ilyen boldognak láthatja a barátját, és hálás is volt Andreasnak, hogy felvidította.

A lány kopogott az ajtón, majd be is nyitott, és bedugta a fejét.
- Andreas? – kiáltott, és belépett.
- Itt vagyok! – jött a szőke srác hangja a házból. Nathalie elvigyorodott, és húzta magával Billt, hogy kövesse.

A ház belülről is ugyanolyan leharcolt volt, mint kívülről, de Bill látta, hogy Andreas és az anyukája mindenk megtettek, hogy szépítsék. Makulátlanul tiszta volt, és majdnem minden felületen lehetett látni képeket Andreasról. Bill elmosolyodott a látványon. Jó volt látni egy családot, aki ennyire szerette egymást.

Nathalie végigvezette az előszobán, Andreas pedig az ajtóban állva mosolygott.
- Szóval sikerült kirángatnod a házból, hm?
Bill elpirult, ahogy Nathalie megszorította a kezét.
- Még csak megvesztegetéshez sem kellett folyamodnom! – nevetett a lány.
- Hát, gyertek be! – invitálta be őket a szőke fiú a nappaliba. Bill a barátja mögött ment, még mindig félénken pironkodva, de megfagyott az ajtóhoz érve. A szobában ülve, ott sorakozott Georg, Ann, Rille… és Tom.

A fiú a kanapé mellett ült, egy sörrel a kezében, és a távolba meredt ki a fejéből, egyértelműen nem figyelt a barátaira. Ám amikor Nathalie belépett a szobába, felnézett, és egyenesen Bill tekintetével találkozott. Amint megpillantotta, Tom szemei összeszűkültek, és szigorú kifejezés ült ki az arcára. Bill érezte, hogy a gyomra összerándul.

- Billie! – pattant fel Georg a székéből vigyorogva. – Hadd hozzak neked egy sört! Vagy kettőt, vagy hármat…
Bill az orrát ráncolta a söt gondolatán, amíg a csoport többi része nevetett.
- Georg, ne próbáld már szegény lányt leitatni! – kuncogott Andreas.
- Amúgy se mennél vele semmire. Billie nem olyan lány. – mosolygott Billre Nathalie, miközben megvédte. Bill elvörösödött, tudván, hogy igenis olyan lány volt, és Tom felé pillantott. Mintha egy kis pírt látott volna a fiú arcán, de Tom nem nézett felé.
- Most nem igazán kívánom. – mondta Bill, elszakítva a tekintetét Tomról.
- Oh, gyerünk már. Csak egyet? Nyugi, nem fogjuk hagyni, hogy Georg molesztáljon! – ígérte meg Andreas.
- Próbáld jól érezni magad! – súgta Nathalie a fülébe. Bill nem tudta mit csináljon. Tényleg nem akart újra inni, de minden szem rá szegeződött, ezért meghozta a döntést. Vállat vont.
- Oké.
- Nagyszerű! Megyek, hozok még. – Andreas kinyújtotta a kezét, hogy megállítsa Georgot a konyhába való útján. – Georg, te csak ülj le, és próbálj nem leégetni.
A barnahajú srác a szemeit forgatta, de visszahuppant a székére, amíg Andreas kisietett a konyhába.

Bill zavartan nézett körbe, hogy helyet találjon a már így is zsúfolt szobában. Nathalie lehuppant a knapaéra, a többi lány mellé. Ez tűnt a legbiztonságosabb opciónak, de szörnyen közel volt a földön lévő Tomhoz.

- Billie, itt van egy hely neked. – vigyorgott Georg, és az ölébe mutatott. Bill gondolkozás nélkül levetette magát a kanapéra, Nathalie mellé. A lányok nevettek, de Bill csak arra tudott gondolni, hogy Tom alig egy méterre ült tőle.

Andreas visszajött, egy-egy sört nyújtva Nathalienak és Billnek, majd a velük szemközti székre ült.

- Szóval, Billie, - vonta fel a szemöldökét Georg. – Örülsz, hogy látod Tomot?
- Én.. mi? – Bill félrenyelte az első korty sörét. A szeme sarkából látta, hogy Tom felkapta a fejét Georg kérdésére, és biztos volt benne, hogy a csendes fiú mérgesen néz rá, azon tűnődve, hogy Georg mire célzott.
- Róla kérdeztél. – emlékeztette Georg, kicsit rosszindulatúan vigyorogva. – Úgy tűnt versenytársam akadt. Mit gondolsz, Tom? El tudnád tőlem lopni Billiet?
- Biztos el tudnám. – mondta Tom halkan. Bill összerezzent, hatalmasra nyílt szemekkel nézett a fiúra. – De miért akarnám?
Bill tudta, hogy látszik rajta, hogy nem esett jól neki, amikor senki nem nevetett Tom megjegyzésén.
- Hé, viselkedj! – szidta meg Andreas. Vidámnak hangzott, de nyilvánvalóan nem értette Tomot. A lányok mind csúnyán néztek rá, és még az általában könnyed Georg is ingerültebb lett.
- Azért akarnád, mert gyönyörű! – szólt rá a barátjára. – Ne legyél seggfej!
- Mindegy. – vont vállat Tom, és újra elfordult a csapattól.
Nathalie Billre pillantott, zavartan ráncolva a homlokát, Bill pedig próbált rámosolyogni. A kínos csönd ott maradt a szobában, amitől Andreas félénken köszörülte meg a torkát.
- Sör pong, valaki?

A játék hatásosan elfedte a kínos pillanatot, a lányok hangos nevetésével és sikításával, amikor többnyire melléütötték a labdát.

Tom a kanapéra költözött, nem akart játszani. Csak ivott, és duzzogva nézte őket, de könnyebb volt nem figyelni rá, amikor a játékra tudtak koncentrálni. Bill alkalmanként odapillantott a srácra, mert akárhányszor elfordult, Tom sötét tekintetét érezte magán; de amikor odanézett, Tom még csak nem is próbálta leplezni, hogy kit bámul összeszűkített szemekkel. Andreas is oda-odapillantott zavarodottan, egyértelműen nem értette miért viselkedik ilyen ellenségesen a lánnyal, akivel alig váltott eddig pár szót.

- Valamit tudnom kéne? – suttogta Billnek Nathalie, amikor a csapat többi része nem figyelt.
Bill elkerekedett szemekkel nézett rá, próbált ártatlannak tűnni.
- Nem, fogalmam sincs mi a baja. – felelte, és vállat vont.
Nathalie csúnyán nézett Tomra.
- Ő egy bunkó. Emlékeztet a.. hát, valakire, akire nem akarok emlékezni.
Nathalie nem tűnt túl vidámnak, ezért Bill lágyan a vállára tette a kezét.
- Ne aggódj miatta, rendben van.

Dühös volt Tomra. Nem a bunkó szavai miatt, hanem mert a magatartása miatt a szobában mindenki kérdezgetni kezdett. Tom tényleg ezt nevezte titoktartásnak?

Bill nézte, ahogy a fiú feláll, kicsit bizonytalanul, és a konyhába indul. Gyorsan a többiekre pillantott, majd Bill is követte őt.

Tom épp egy újabb sört nyitott ki, amikor Bill beviharzott a konyhába.
- Mi a bajod? – rivallt rá.
Tom szemei elkerekedtek a kirohanástól, de az arckifejezése elsötétült.
- A bajom? – sziszegte. – Azt hittem megegyeztünk, hogy titokban tartjuk ami történt!
- Igen, és te elég látványosan teszed. – mutatott vissza Bill a nappali irányába. – Szerinted nem érdekli őket, hogy mi a fene van köztünk?
- Semmi sincs köztünk! – vágta rá Tom, a sörét pedig a pultra vágta. – Amúgy meg, te kérdezgettél rólam.
- Megkérdeztem Georgot egyszer, egyszer, hogy miért nem jöttök mindhárman a kávézóba! Ez nem épp egy vallomás, hogy hagytam, hogy megdugj!
- Ne mondd ki! – fordult Tom aggódó szemekkel a nappali felé.
- Istenem, akkora barom vagy. – dörzsölte Bill fáradtan a szemeit. – A legjobb emberrel vesztettem el a szüzességem.
- Elveszteni a..? – nézett rá Tom döbbentem. – Oh. Nem tudtam, hogy én, öm..
- Hogy az első voltál? Ja, hát, nem könnyítem meg magamnak, hogy közel engedjem az embereket. – nevetett, végigmutatva a nőies ruháira.
- Oké. – nézett el Tom elvörösödve.
- Nézd, gyűlölhetsz, amennyire csak akarsz, de megpróbálnál normális emberként viselkedni a barátaid előtt? Most Nathalie kérdezget.
- Én nem… gyűlöllek. – motyogta Tom, de még mindig nem nézett Bill szemébe.
- Hát, jó nekem. – forgatta Bill a szemeit.
- Nem kell ilyen bunkónak lenned! – csattant fel Tom.
- Te is az vagy, nem tudom én mért ne lehetnék.
- Istenem, mi a bajod? – lépett felé Tom.
- Te! Te vagy a problémám. Jézusom, el sem hiszem, hogy lefeküdtem veled.
Tom összeszűkítette a szemeit.
- Élvezted. – jelentette ki kihívóan.
- Nem. – vágta rá Bill, de egyből el is pirult az egyértelmű hazugságon.
- De igen. – közeledett Tom. – Ott voltam, emlékszel? Hallottam, hogy nyögsz és lihegsz alattam.
- Undorító vagy.
- A sikátorban nem ezt gondoltad. – vigyorodott el. Ekkor már alig suttogott. – Annyira kemény voltál.
Bill érezte, hogy megremeg a gyomra, ahogy a szégyen és az izgalom fellobban benne.
- Nem jobban, mint te. – vágott vissza. Ahelyett, hogy Tom zavarba jött volna, a vigyora még szélesebb lett.
- Az voltam. – bólintott. – Aztán hagytad, hogy a kemény farkam a szűk kis seggedbe rakjam.
Billnek elakadt a lélegzete a mocskos szavak hallatán, és a még mocskosabb gondolatok miatt, amiket eredményeztek.

Tom most már a személyes terébe lépett; azzal a sötét, intenzív nézésével. Fenyegető volt, de Bill azon kapta magát, hogy képtelen arrébb lépni.

Tom egyik kezével durván megragadta Bill arcát.
- Nézz csak magadra. Még mindig akarod. – mondta, mintha felhívás lenne Billnek, hogy tagadja.
- Én… - nyögte ki Bill. A többiek csak egy szobával voltak arrébb.
Tom elvigyorodott, és közelhajolt, durván Bill ajkaihoz tapasztva az övét. Bill levegőért kapott az érintéstől, de a dühe csak még jobban beindította.

Fogalma sem volt mi van a srácban. Nathalie és Andreas jutott eszébe, ahogy mosolyogtak egymásra, ahogy nevetgéltek egymással. Erre a kedvességre és törődésre kéne vágynia, ehelyett itt van Tommal, kiéhezetten tapad hozzá, agresszív csókban.

Tom mélyen lekényszerítette a nyelvét a szájában, amitől Bill felnyögött. Tudta, hogy nem kéne ezt csinálnia. Akarnia se kéne. Mégis, közelebb simult a fiúhoz, és hagyta, hogy az ajkait szétszedje.

Zaj jött a nappaliból, amitől mindketten elkerekedett szemekkel ugrottak hátra.
- Ezt nem csinálhatjuk. – zihálta Tom.
- Te csókoltál meg! – mutatott rá Bill sértődötten, karba tett kézzel.
- Igen, hát… nem történhet meg többet. – pillantott a nappali felé, aztán megemelte a hangját. – Andreas, ember, mennem kell!
- Csak így elmész?
- Nem maradhatok. El kell… - vállat vont, és ott hagyta a szobát, Bill pedig csak bámult utána.
- Egy nap én szeretném ott hagyni. – morogta Bill mérgesen. Felkapta a sört, amit Tom ott hagyott, és nagyot kortyolt belőle, dühösen nézve az ajtót, amin Tom épp most ment ki.

Billt egyértelműen kérdő pillantások fogadták, amikor visszament a napaliba, de úgy tűnt, búcsú nélkül lelépni szokása volt Tomnak.

- Beszéltél vele? – kérdezte Nathalie. Bill bólintott.
- Csak tudni akartam mi baja van.
- És? – kérdezte a barátja türelmetlenül.
- Semmi hasznosat nem mondott. – vont vállat Bill. Nathalie még mindig kíváncsian nézte, de szerencsére hagyta a témát.

Bill aznap este ébren feküdt az ágyában, nyugtalanul, képtelen volt kiverni a csókot a fejéből. Amikor legutóbb Tommal volt, részeg volt, és csak felületes, bizonytalan emlékei voltak róla. De ma… ma teljesen józanok voltak, és minden egyes pillanat az agyába égett.

Nem tudta mi baja van, hogy olyasvalakihez vonzódik, aki ilyen szarul bánik vele. És mégis, vonzódott hozzá, a mai összecsapás miatt muszáj volt beismernie.

Átfordult, az arcát a párnába préselte. Érezte, hogy lángol az arca. Végül is, nem meglepő, hogy szörnyű ízlése van férfiakban; gondolta. Az életének minden más részlegében is rossz döntéseket hozott – most miért lett volna másképp?

Mégis, képtelen volt nem undorodni magától. Egyáltalán nem szabadna fiúkon gondolkoznia, nem ebben a helyzetben. Főleg nem olyan fiúkról, mint Tom.