Három hónappal később

Bill újabb dobozt cipelt be a tágas lakásba, elolvasta a címkét a tetején, és a hálószobában rakta le.

- Szerintem ez az utolsó a hálóba!

Lerakta a többi doboz mellé, és a barátja felé fordult. Tom a hosszú szekrény előtt áll, és már a ruháit pakolta Bill cuccai mellé.
- Biztos készen állsz erre? – nézett rá Tom.
- Ha 2 hónapot túléltünk egy kocsiban és 3 hónapot Peruban, szerintem képesek leszünk együtt élni. Csak hagyd békén a sminkem.
Tom nevetett, és hátrahagyva a ruháit, odament Billhez, hogy megcsókolja; lassan és kényelmesen, de szenvedélyesen, hogy átadja azt a bizalmat és szeretetet, ami kiépült köztük.
- Megígérem.

Tom bement a már egy hete közös hálószobájukba, a kezében egy reggelivel teli tálcával egyensúlyozva. Hamar sikerült Tom összes cuccát bepakolni Bill lakásába. Még a perui út előtt Bill a teljes lakást kitakarította és rendbe tette, és amíg nem voltak itthon, ez így is maradt. Rájött, hogy jó érzés tiszta lakásba hazatérni, és elhatározta, hogy Tom segítségével, ezt így is fogja tartani. Alig pár nap alatt sikerült is áthozni a cuccait, és mindössze két nap kellett, hogy kialakuljon egy újabb ritmus köztük, ami működött is.

Tom lerakta a tálcát az éjjeliszekrényre, és az ágyra térdelt. Egy darabig csak nézte az alvó férfit; sokadszorra is elcsodálkozott, hogy ez a férfi csak is az övé. Odahajolt, lágyan megcsókolta az ajkait, és az orrával végigsimította az állkapcsát.

Bill lassan kinyitotta a szemeit és elmosolyodott.

- Reggelt.
- Reggelt. – mondta Bill is, és a karjait elnyújtotta a feje fölött.
- Ezt ne csináld, túl jól nézel ki közben. Ettől inkább meg akarlak erőszakolni, ahelyett hogy odaadjam a reggelit, amit csináltam.
- Csináltál reggelit? – vigyorodott el Bill. Billt mosolya fertőző volt, és Tom is azon kapta magát, hogy egyből mosolyra húzódik a szája.
- A nap legfontosabb étkezése.
- Szerintem szimplán akarsz valamit.
- Mégis mit? – kérdezte Tom, és lehajolt, hogy megcsókolja Bill vállát.
- Folytasd a csókokat, és majd meglátod!
Bill hátradöntötte a fejét a párnára, hogy Tom tovább csókolhassa a lebarnult bőrét; a perui nap nyomai erősen látszottak rajta. Tom közelebb feküdt hozzá, tökéletesen egy szintre hozva a testüket. Bill szájához hajolt egy forró csókért, de Bill gyorsan elfordította a fejét.
- Tom, reggeli szájszag.
- Nem érdekel! – csókolta tovább a nyakát, és végigsimította Bill csupasz oldalát.
Bill szemei már kezdtek lecsukódni, amikor a reggeli tálcáján észrevette a magazin sárga szélét. A szemei egyből kipattantak, és megpróbált felülni, Tomot arrébb lökve magáról.
- Az ott a címlapod? Itt van! – kiáltott fel Bill izgatottan, és már magához is kapta a magazint. De amikor megpillantotta a címlapot, a szájához kapott. Végigsimította az újságot, könnyes szemekkel. – Tom, ezt a képet honnan kapták meg?
- Nagyon jó képeket csináltál Peruban, és ez a kép túl gyönyörű volt ahhoz, hogy a világ ne lássa. A sajátjaim mellett a te képeidet is elküldtem, persze a te neved alatt. Tudom, hogy eredetileg nem voltál a projektben, de attól még ugyanolyan használhatók a képeid.
- De a címlap… feladtad a címlapot, hogy az én képem legyen itt?
- Azt mondtam válasszák ki ők amelyik a legjobban tetszik nekem, függetlenül attól, hogy az enyém vagy a tied, és szerintem jól választottak, nagyon jó lett.

Bill túlságosan meg volt hatódva ahhoz, hogy beszéljen; helyette átkarolta Tomot, és azonnal megcsókolta. Tom tényleg komolyan vette Bill szavait, amikor beleegyezett, hogy elmegy vele Peruba. Tudta, hogy meg kell neki mutatnia, hogy amit mondott, azt úgy is gondolta, és minden egyes nap próbálta is Billel éreztetni, hogy mennyire szereti és értékeli.
- Szeretlek Bill, és nagyon büszke vagyok rád! – mondta őszintén Tom, majd az ölébe vette a magazint, hogy újra megcsodálhassa a címlapot.

Bill boldogan nézett a barátjára. Az utóbbi pár hónap ha nem is volt tökéletes, de nagyszerű volt. Tom tényleg mindent megtett hogy visszaszerezze a bizalmát, és hogy kimutassa, tényleg komolyan veszi a kapcsolatukat. Hatalmas lépéseket tettek előre, és Bill tudta, hogy ez bizony nem csak átmeneti.

Bill megfogta Tom kezét, aki erre felkapta a fejét, és a szemébe nézett.
- Én is nagyon szeretlek Tom. Köszönöm!
Egy darabig csak egymás szemébe néztek, amikor Bill szemtelenül elmosolyodott.
- Most pedig, hol is tartottunk, mielőtt észrevettem a magazint? – simította végig Bill az ujjai hegyével Tom lábát. – Azt hiszem emlékszem!
Bill előre hajolt, Tom felé, és csábítóan végignyalta az ajkait. Tom már ettől érezte azt az ismerős forróságot a hasában, amit mindig érzett, amikor Bill így nézett rá. De amikor Bill közelebb ért, kinyújtotta a karját, és egy szelet pirítóst emelt el a tálcáról. Beleharapott, és elvigyorodott.
- Reggeli. Ezt akartuk csinálni. – mondta Bill teli szájjal.
Tom csak nevetni tudott ezen, majd megfogta a tálcát, és kettejük közé rakta.

- Bill, bepakoltad már a bőröndöd? Le akarom vinni a kocsiba mielőtt indulunk! – kiáltotta Tom a fürdő félig csukott ajtaján át, amíg Billre várt, hogy befejezze a szépítkezést.
- Nem, még pár dolgot be kell dobnom! – jött Bill válasza. – A kutyus amit Jessienek vettem még mindig az ágyon van.
- Akkor siess, nem késhetünk a díjátadóról amikor te vagy az egyik jelölt.
- Igen is Tomi! – dugta ki Bill a fejét az ajtón, grimaszolva. – Nem gáz, hogy jobban izgulok Jessie miatt, mint a Pulitzer miatt? Szerintem azért, mert az egész olyan szürreális.
- Hát, megérdemled. – felelte Tom egyszerűen.
- Ki gondolta volna, hogy pont te fogod a legjobbat kihozni belőlem? – nyomott egy puszit Tom szájára, miután végleg kijött a fürdőből.
- Ki gondolta volna, hogy pont te fogod visszahozni a régi önmagam? Tényleg azt hittem, hogy az a Tom már eltűnt.
- Ne kezdj most nyálas lenni, Tom. A végén még inkább szeretkezni akarok és hozzád bújni a ceremónia helyett. – vigyorodott el Bill.
Tom elvette a derekát Bill derekáról és tett pár lépést hátra, el Billtől és a csábító kezeitől.
- Most egyik sem lesz; nem akarom, hogy rám fogd, ha nem tudod átvenni a díjad.
Bill az ajkát biggyesztette, aztán vetett még egy pillantást magára a tükörben.
- Szerintem akkor kész vagyok. Tényleg nem hiszem, hogy én fogom megnyerni, szóval tuti nem akarsz inkább ellógni és az ágyban maradni? – tett pár lépést Tom felé.
- Tudom, hogy te fogsz nyerni. Már bekészítettem a kézfertőtlenítőt a zsebembe, mert tudom, hogy sok emberrel fogsz ma kezet rázni.
Bill csak nevetett rajta. Tom hiába fogadta el, hogy bizonyos dolgokat nem tud irányítani, még mindig nem bírta ki, hogy ne fertőtlenítsen le minden létező felületet. Bill tudta, hogy Tom azért megy el erre a rendezvényre, hogy őt támogassa, és ezért hálás is volt neki.
- Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor jobb ha indulunk. – nézett körbe Bill még egyszer, majd becipzározta a bőröndjén. – Hozd a cuccokat!
- Amit csak akarsz, hercegnő!