Bill hazasietett, fel a szobájába, aztán le is vágódott az ágyra. Az egész feje szét volt esve, ahogy Tom szavai csengtek a fülében.

Nem kellene elrejtened aki vagy, én már tudom a titkod. Körülöttem önmagad lehetnél.

Hát nem ezt akarja mindenki? Hogy önmaga lehessen, hogy elfogadják azért, amilyen?

A probléma, hogy Bill már nem tudta ki is ő. Mielőtt idejött, azt hitte tudta. Ő volt Bill Kaulitz. Kívülálló. Különc. Buzi.

De itt… itt Billie volt. Billie, akinek ott van Shirley és Erma és Nathalie és Andreas és Georg. Egy egész listányi ember, aki kedvelte, aki szerette őt.

A párnájába nyomta az arcát, hogy elfojtsa a kiáltását. Mert a legnagyobb probléma ezzel a Billie lánnyal az volt, hogy egyáltalán nem is volt lány. Billie egy hazugság volt. És azok az emberek mit szólnának, ha tudnák?

De Tom tudta. Tom tudta, és nem érdekelte. Sőt, pont hogy azért akarta Billt, amilyen valójában.

Bill tudta, hogy ennek felszabadítónak kéne lennie, mégis, Tom szavaitól felfordult a gyomra. Nem akart önmaga lenni. Billie akart lenni. Azt akarta, hogy az élete egyszerű és könnyű legyen.

Georggal randizni könnyű volt. Bill nem volt hülye, tudta, hogy nem lenne örökké bonyodalommentes, de most nehezére esett a jelen állapoton túl gondolkozni. Amit akart, az most előtte volt, egy karnyújtásnyira. Nem aggódhatna a többi miatt akkor, amikor tényleg eljön az ideje?

Bill másnap nem akart dolgozni menni. A kávézó pont az a hely volt, ahol szinte garantált hogy összefut azzal a két emberrel, akit el akart kerülni. Átkozta magát, amiért a város egyik legfeltűnőbb munkáját vállalta el, és még mélyebben beletemette magát a takarója alá. Talán beteget jelenthetne?

Már kezdett reménykedni a gondolattól, de azonnal vissza is zuhant ahogy elképzelte, hogy Shirleynek egyedül kéne a kávézót vinnie, vagy Nathalie-t rángatné ki reggel 6-kor, hogy duplaműszakban dolgozzon. Akármennyire is szerette volna homokba dugni a fejét egész napra, Bill tudta, hogy ezt a barátaival nem teheti meg. Számítottak rá a munkájában. Felsóhajtott, és azt kívánta bár ne lenne ilyen sok felelősségérzet benne hirtelen, és kivonszolta magát az ágyból.

Mivel Georgot és Tomot nem tudta elkerülni, csak abban tudott reménykedni, hogy talán ők fogják elkerülni. De tekintve, hogy Tom milyen sokszor bukkant fel körülötte az utóbbi időben, és hogy Georg már az eleje óta kiskutyaként pattogott körülötte, Billnek volt egy olyan érzése, hogy nem lesz akkora szerencséje.

Még soha nem volt hasonló helyzetben, és eléggé ki is ábrándult. Ha két srác is fut utánad, annak izgalmasnak kéne lennie, nem? Billnek csak hányingere volt.

Lassan öltözött, végig csak vonszolta a végtagjait, aztán a bűntudattól és a döntésképtelenségtől teli gyomorral elindult.

Georg nem kerülte a kávézót aznap. Sőt, alig pár perccel azután, hogy Bill kinyitotta az ajtót, már be is sietett.
- Georg, te mit keresel itt?
Bill ebédre számított rá, nem reggelire.
- Azért jöttem, hogy lássam jól vagy-e. Aggódtam. – mondta Georg, őszinte aggodalommal az arcán.
- Te… aggódtál?
- Hát persze. Ahogy tegnap este elrohantál, tudtam, hogy valami rossz dolog történt.
Bill gyomra összerándult a bűntudattól. Arra számított, hogy a srác dühös lesz, nem arra, hogy aggódni fog.
- Jól vagyok. – biztosította a fiút. – Ne haragudj, hogy ott hagytalak. Miután beszéltem Tommal, egyszerűen csak muszáj volt kijutnom onnan, hogy kitisztítsam a fejem.
Georg összevonta a szemöldökét.
- Egyáltalán mit mondott neked?
Bill tudta, hogy ezt a kérdést meg fogja kani. Egész éjjel próbált jó választ találni rá, mégsem volt semmije. Egyetlen ésszerű okot sem tudott találni, amiért Tom beállíthatott volna, hogy elrángassa és elüldözze Billt.
- Ezt nem mondhatom el. – felelte Bill, és próbált bocsánatkérőnek hangzani.
- Miért nem?
- Csak az, hogy… - sóhajtott Bill, és fáradtan dörzsölte a szemeit. – Bonyolult. De esküszöm nem volt semmi. Semmi fontos.

Georg még mindig szkeptikusnak tűnt.
- Elég feldúltnak tűntél.
Bill vállat vont.
- Az voltam. Tudod milyen szokott lenni Tom.
Georg erre együttérzően bólintott, és Billen újabb bűntudathullám söpört végig. Igen, Tom általában egy seggfej volt, de most egészen… normális volt előző este. Nyíltan beszélt az érzéseiről, és kedvesen viselkedett Billel. Bill utálta magát, hogy hazudnia kell a fiú magatartásáról.
- Igen, tudom. Sajnálom, hogy ekkora bunkó veled.
Bill újra csak megvonta a vállát. Képtelen volt Georg szemébe nézni, miközben az egyik legjobb barátjáról hazudott.
- Szóval, megpróbálhatnánk még egyszer azt a vacsorát?
Bill meglepetten nézett fel. Nem hitte volna, hogy Georg ilyen hamar képes lett volna elfelejteni az előző estét.
- Hát… - kezdett gondolkozni. Akarta, amit Georg ajánlott látszólag: a normális életet, normális kapcsolattal; de tudta, hogy ez a ’normalitás’ csak illúzió lenne, méghozzá egy könnyen összetörhető. – Oké.
A srác elvigyorodott. Aztán, meglepve Billt, áthajolt a pult fölött, és egy puszit nyomott az arcára.
- Nagyszerű. Akkor ebédkor találkozunk. – pattant le Georg a székéről, és az ajtóhoz indult.

Bill csak bámult utána, azon tűnődve, hogy az élete mikor kezdett ilyen zavaros lenni.

A reggel további részében, Bill bemesélte magának, hogy jó döntést hozott. Georg édes volt és vicces, és ami a legfontosabb, hogy jól bánt vele. Lehet, hogy Tom viselkedésének megvolt az oka, de akkor is szarul bánt Billel. Miért kéne ezt elviselnie? Nem, sokkal biztonságosabb volt Georgot választani, hogy tovább játszhassa, hogy Billie egy normális lány normális pasival.

Bill várta, hogy Georg bejöjjön ebédnél, hogy normális lányként flörtölgethessen, ahogy Nathalie csinálta Andreasszal. Ám, még mielőtt Georg megérkezett volna, Tom jelent meg a kávézóban.

Amikor megpillantotta őt, Bill gyorsan hátat fordított az ajtónak, és úgy tett, mintha épp a kávéfőzővel lenne elfoglalva. Tomot viszont egyértelműen nem érdekelte, hogy ráér-e, mert odament a pulthoz, és hangosan megköszörülte a torkát.
- Hála neked, Georg nem beszél velem.
- Hála nekem? – kérdezte Bill felháborodottan, és egyből szembefordult a sötéthajú fiúval. – Te voltál az, aki tönkretette a randinkat.
- Nem tudom miért számít most ez. Hallottam, hogy megint elmész majd vele. – a keserűséget tisztán lehetett hallani Tom hangjában.
- És mi van, ha igen? – vágott vissza Bill.
- Ezt nem hiszem el. – rázta a fejét Tom. – Mindaz után, amit elmondtam tegnap este…
- Mi van? Csak azért, mert elmondtál egy titkot, már egyből a csajodnak kéne lennem?
- Nem. – mondta Tom, áthajolt a pult felett, szigorú hangon. – A pasimnak kéne lenned.
Bill szemei elkerekedtek a szó hallatán, annak ellenére, hogy Tom halkan mondta, és őrülten nézett körbe, hogy ellenőrizze meghallotta-e valaki.
- Tom! – sziszegte dühösen. – Hátra. Most.
Hátra sem nézett, hogy lássa a fiú követi-e, Bill a kávézó raktárába sietett, a szíve őrülten vert a mellkasában.

Tom engedelmesen követte a kis szobába, és Bill hangosan bevágta mögötte az ajtót.
- Mi a fasz bajod van? – sziszegte dühösen. – Nem mondhatsz ilyeneket nyilvánosan!
- Senki sem hallotta. – felelte Tom duzzogva.
- Ja, hála istennek. De még csak körbe sem néztél, hogy van-e mögötted valaki. Csak kinyögted.
- Hát, talán ha nem lennének ekkora titkaid… - morogta Tom.
- Oh, ezt pont te mondod! – kiáltott fel Bill. – Mr. megbasztam minden lányt a városban hogy ne tudják meg, hogy meleg vagyok. – a hangja megemelkedett, és élvezettel nézte, ahogy Tom aggódva pillant az ajtó felé. – Oh, ne haragudj, nem akartam kikiabálni a titkod nyilvánosan.
- Jó, értem. Bocs. Nem gondolkoztam, hogy mit mondok.
Nem ez volt a legőszintébb bocsánatkérés, amit Bill valaha hallott, de volt egy olyan érzése, hogy Tomtól ennél jobbat úgy se fog kapni.

Csak bámulta Tomot, Tom pedig a szoba berendezését. Bill ekkor felnevetett, amitől Tom is felkapta a fejét, kérdőn.
- Ha már itt tartunk, nem is értem miért akarnál velem járni. Eddig az összes találkozásunk annyiból állt, hogy nevetséges helyszíneken veszekedtünk.
Tom végignézett a több polcnyi liszten maga mögött, és elvigyorodott.
- Vagy dugtunk nevetséges helyszíneken. – mondta halkan.
Bill szemei elkerekedtek a hangszínváltáson.
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztette, és védekezésképp feltartotta maga elé a kezeit. Tom a szemeit forgatta, de nem ment közelebb.
- Ha már itt tartunk, Georggal miért akarnál járni?
- Mert édes és vicces. – mondta Bill azonnal.
- Ja, de azt hiszi lány vagy.
- Talán engem nem zavar.
- És szerinted őt nem fogja zavarni, amikor majd többet fog akarni?
- Nem fogom hagyni. – mondta Bill határozottan.
- Oh, így máris jó lesz. – forgatta Tom a szemeit.
- Majd azt mondom a házasságig várok.
Tom bámult rá egy darabig, egyértelműen ledöbbenve.
- Nem értelek. Miért akarnál egy hamis kapcsolatot, amikor most mondom, hogy én egy igazit akarok? Tényleg olyan szörnyű vagyok?
Bill úgy látta, mintha megbántottság jelenne meg Tom aranybarna szemeiben, ezért visszafogta a bunkó beszólását.
- Nem. – vallotta be végül. – Nem vagyok olyan rossz. Csak nem az, amit én akarok.
- Hazugságot akarsz? – kérdezte Tom hitetlenül.
- Mi van, ha igen?
- Ennek nincs semmi értelme.
- Nem kértem a véleményed. – mondta Bill idegesen. Tom szavai egyre inkább irritálták, amiért ilyen jól rátapintott a lényegre.
- Csak magyarázd meg!
Bill látta az elveszett pillantást Tom arcán, amitől kicsit meg is enyhült.
- Itt be tudtam illeszkedni. Ezt nem érted? Életemben először, vannak barátaim! Georg az első ember, férfi vagy nő, aki randira hívott. Tudod milyen érzés ez? Fiúként, - Bill halkabban beszélt, ahogy kimondta a gyűlölt szót, - Semmim nem volt. Most mindenem megvan, amit akartam.
- De igazából nem vagy lány. – próbálkozott Tom. Billnek nem tetszett a válasz.
- Ezt senki nem tudja!
- Lehet, hogy úgy tűnik mindened megvan, de ebből semmi sem valódi. – erősködött Tom. Közelebb lépett, a hangja bedurvult. – Szerinted megkaptad volna ezt az állást, ha tudnák, hogy fiú vagy? Vagy Nathalie továbbra is a barátod lenne, ha megtudná a titkod? Azt meg garantálom, hogy Georg nem akarna veled járni, ha tudná, hogy farkad van. – vicsorgott Tom veszélyesen, ahogy egyre közelebb lépett.  – Ebből semmi sem valódi. De én adhatnék valamit, ami az.

Megragadta Billt, a kezét a tarkója köré fonta, és előrehúzta, hogy összeütközenek az ajkaik. Túl fájdalmas volt, hogy csóknak lehessen nevezni, Bill mégsem tartotta annyira kellemetlennek. Tom megharapta és beszippantotta az ajkait, a nyakánál fogva pedig tovább tartotta.

Pár pillanattal később elhúzta a fejét, de egyből hajolt is Bill nyakához. Még emlékezett rá, hogy milyen érzékeny volt legutóbb arra a pontra. Bill felnyögött a hirtelen jött támadástól, a fejét pedig elködösítette az élvezet.

Tom csak annyira húzódott el, hogy megkérdezhesse,
- Ezt tényleg nem akarod soha többet csinálni?
- Nagyon el vagy szállva magadtól, ugye tudod? – nyögött fel Bill. Ez a kijelentés viszont nem fogta vissza, ő maga hajolt Tom ajkaihoz. Ha bárki kérdezné, majd azt mondja pillanatnyi elmezavar.

Ahogy az ajkaik összeértek, Tom durván odalökte a polcokhoz, a nyelvével mindvégig agresszívan nyomuva Bill szájába. Bill vállai kényelmetlenül ütköztek a polcnak, és hallotta, hogy valami a földre zuhanhatott, de most egyáltalán nem érdekelte mi lehetett az. A kezeivel Tom vállába kapaszkodott, és úgy szorította, mintha az élete múlna rajta.

Basszus, el is felejtette milyen… meggyőző tud lenni Tom csókja. Most nem foghatta az alkoholra, mégis azon kapta magát, hogy a fiúba csimpaszkodik, és próbálja közelebb húzni, hogy erősebben csókolhassa. Tom az egyenruhájához emelte a kezét, és egy gyors mozdulattal kigombolta az összeset. Bill élesen levegőért kapott, ahogy hirtelen elérte a hideg levegő a testét.

- Mmm. – nyögött fel Tom, és lehajolt, hogy durván beleharapjon Bill kulcscsontjába. Bill szemei majdnem kiakadtak az érzéstől, és a lábával átölelte Tomot, hogy még közelebb húzza.

Tom meglepetten nyögött fel a váratlan mozdulattól, a kezével Bill vékony derekán körzött.
- Isteni tested van. – mondta, majd még lejjebb hajolt, hogy Bill mellbimbójába harapjon. Bill hátradöntötte a fejét, áramszerűen terjedt szét az élvezet a testében, ami egyenesen az ágyékáig meg sem állt. Tom a szájával folytatta az útját lefelé, belenyalt Bill köldökébe, majd durván beleharapott Bill csípőcsontjába. Mire lehámozta róla a boxerét, Billnek már egyetlen értelmes gondolata sem maradt a fejében. Tom elégedetten hümmögött az elé táruló látványtól, és előrehajolt, hogy megnyalja a végét. Billnek el akadt a lélegzete az érzéstől, hirtelen megértette a férfiak miért vannak annyira oda az orális szexért.

Párszor még végignyalta, majd amennyire csak tudta, Tom a szájába vette Billt. Bill gyomra összerándult, az élvezet még inkább kiütötte. A csípője magától indult meg előre, hogy még lejjebb nyomja magát Tom torkában. Ekkor merte először kinyitni a szemét, lepillantott, és felnyögött a látványtól. Tom ott térdelt előtte, a kezeivel Bill combjába kapaszkodott, hogy egyensúlyozzon, a telt ajkai pedig obszcén módon vették körül Bill merevedését. Olyan látvány volt ez, amire szó szerint soha nem számított. Lenyúlt, hogy végigsimítsa Tom selymes hajfonatait, majd a nyakához nyúlt, hogy tovább bátorítsa. Érezte, hogy Tom nyelve mozog körülötte, mintha minden egyes részét el szeretné érni. Az ajakpiercingje hideg kontraszt volt a meleg ajkaihoz képest, ahogy Bill erekciójának aljához ért.

Tom felnyögött, a hang rezgéseitől pedig újabb hullámok söpörtek végig Bill testén. A csípője ismét megmozdult, ahogy érezte, hogy Tom torkának érkezik; és hangos kiáltással élvezett el, miközben erősen a polcba kapaszkodott, hogy állva tartsa magát.

Tom megvárta, amíg Bill teste már nem remegett, és a sarkára ülve végignyalta az ajkait. Az orrát picit ráncolta, valószínűleg a szájában érzett íztől, de még így is magabiztosan vigyorgott Billre.
- Na, ezt Georg tuti nem csinálná meg neked.
- Oh basszus. – nyögött fel Bill, és remegő kézzel végigsimította a haját, hogy kicsit összeszedje magát. – Akkora egy nagyképű fasz vagy.
- De szereted. – felelte Tom magabiztosan, miközben újra talpra állt.
- Mmm. – hümmögött Bill közönyösen, és előrenyúlt, hogy magához húzza Tomot, beszippantsa az ajkait, és a nyelvével a saját ízét keresse a fiú szájában. Az elképzelés váratlanul szexinek tűnt. Tom lelkesen viszonozta is, a csípőjével Billnek simulva, hogy emlékeztesse, ő még mindig kemény.

Bill keze lejjebb vándorolt, végigsimította Tom férfiasságát a farmerján keresztül, amitől felnyögött a fiú. Bill határozottan megszorította, tetszett neki az érzés, aztán elhúzódott.
- Vissza kell mennem dolgozni.
- Így fogsz itt hagyni? – kérdezte Tom hitetlenül.
Bill elvigyorodott, tetszett neki a fiú rémült arckifejezése.
- Oh, nyugi már. – nevetett végül. – Este majd kárpótollak.
- Este?
- Igen, elviszel valahova.
- Igen? – kérdezte Tom teljesen elveszetten, amitől Bill újra felnevetett.
- Igen. Mit mondhatnék? Elég… megnyerő vagy. – dorombolta Bill, majd jóval komolyabban folytatta. – De le kell fektetnünk a szabályokat. És Georg ki lesz akadva.
- Igen, igen. – legyintett Tom. – De akkor most járunk?
- Nem.
- Nem? – vonta össze a fiú a szemöldökét.
- Nem. Ahhoz, hogy járjunk, először el kell vinned egy randira. Nem csak leszopni egy raktárban.
- Oh. – Tom kicsit félénknek tűnt. – Oké. Akkor 8-ra megyek érted?
Bill elmosolyodott.
- Jól hangzik.

Visszasurrant a kávézóba, és remélte, hogy senki nem vette észre a hátulról jövő nyögéseket. Fogalma sem volt mibe keveredik Tommal, de meg akarta próbálni. Tom tényleg elég meggyőző volt, és nem csak a nyelvével. A nézésétől, ahogy Bill érezte magát mellette; ezek mind elgondolkoztatták Billt, hogy tényleg készen áll-e egy hazugságot élni Georggal. Talán Tomnak igaza van; ha már megkapja a tortát, meg is kóstolhatná. Talán sikerülhet ’Billie’ színjátékát fenntartani, és mégis valódi kapcsolatban élni. Visszagondolt a látványra, ahogy Tom előtte térdelt, és kirázta a hideg. Mindenképp megér egy próbát.