-HARMADIK FEJEZET - Midnight Train-

Bill még mindig a Tommal való találkozásának a hatása alatt állt, amikor Georg vidáman megjelent a kávézóban ebédre.

Basszus. Bill teljesen elvesztette az időérzékét, ahogy folyamatosan megjelent az előtte térdelő Tom képe… lehetetlen volt bármire is koncentrálni, így, hogy ez a kép a fejébe égett.

Eszébe se jutott hogyan közölje majd a híreket Georggal. Egyből sólnia kéne Tomról? Vagy elég először annyi, hogy meggondolta magát? Egyáltalán, hogyan közlöd bárkivel is, hogy a legjobb barátja lenyúlta a barátnőjét? De ha nem mondja el magától a Tommal való kapcsolatát, akkor meg úgy fog tűnni, mintha a háta mögött kijátszotta volna. Nem épp ideális kezdete egy ’normális’ kapcsolatnak. Bill felsóhajtott, most sem tudta hol áll a feje. Semmi új, gondolta a homlokát ráncolva.

- Helló bébi, - köszönt Georg kedvesen, és az egyik bárszékre ült. – Hiányoztam?
Normál esetben, ez a megszólítás édesnek tűnt volna, de most csak még idegesebb lett ettől Bill. Mintha direkt akarná megnehezíteni a helyzetét.
- Szia. – felelte nyugtalanul. A fejében túl sok gondolat cikázott, hogy mégis mit mondjon az előtte lévő srácnak.
- Szóval, a vacsorával kapcsolatban… én péntekre gondoltam. – vigyorgott Georg. Nem vette észre Bill kényelmetlenségét.
- Azzal kapcsolatban… - kezdte az ajkát rágni idegesen. – Nem hiszem, hogy összejöhet.
- Oh. Akkor szombat? – kérdezte a fiú, zavartalanul.
Bill összevonta a szemöldökét, tudta, hogy nem fog könnyen kijutni ebből a szituációból.
- Az a helyzet, hogy… öm, szerintem jobb lenne, ha csak barátok lennénk? – pironkodott Bill, a hangja pedig magasabbra szökkent. Tudta, hogy milyen lányosan hangzik.
- Mi? – ráncolta Georg a homlokát, a kezében lévő menüt pedig leejtette. – Miért?
Bill legszívesebben azt mondta volna, hogy egyszerűen nem akar most kapcsolatot. Úgy Georg nem venné személyesen. Ez volt a legegyszerűbb megoldás, de tudta, hogy a végeredmény tízszer rosszabb lenne, ha Georg megtudná, hogy Tommal fog randizni.
- Én csak… nagyon kedvellek. De szerintem jobb lenne, ha barátok maradnánk. – próbált Bill határozottnak tűnni, de látta, hogy Georg nem fog ennyibe belenyugodni.
- Reggel még nem ezt gondoltad. Mi változott?
Billnek megint beugrott a kép, ahogy Tom előtte térdelt; bele is pirult.
- Öm… több időm volt átgondolni.

Georg eddigi mosolya végleg lehervadt, és Bill szíve majd meg szakadt; tényleg szörnyen érezte magát, amiért megbántotta a fiút. Tényleg kedvelte, és egy része még mindig azt kívánta, hogy bár működhetnének köztük a dolgok. De a nagyobb része még mindig égett a gondolattól, hogy újra Tomhoz érhessen, Tom pedig cserébe hozzá.
- Oh. – felelte Georg, lehajtott fejjel. Az általában viccelődős énjét most csalódottság és megbántottság váltotta fel.

Bill felsóhajtott; tudta, hogy most csak rosszabb lesz. De legalább a déli forgalom még nem indult be igazán, így volt pár percük négyszemközt beszélni.
- Öm… van még valami, amit el kell mondanom. – kezdett bele, és próbálta összeszedni minden bátorságát, hogy végre kimondja. – Szerintem jobb, ha tőlem hallod, mint valaki mástól.
Georg a homlokát ráncolta.
- Mi az?
- Én… ma este randira megyek Tommal.
- Tommal? Mármint… Tommal? Az én haverom Tommal?
Bill bólintott, lehajtott fejjel.
- A Tommal, akit utálsz? Akit mindig seggfejnek hívsz? – folytatta Georg.
- Én nem… mindig hívom annak. – védekezett Bill, de nagyon is jól tudta, hogy épp azon a reggelen hívta Tomot seggfejnek, miközben Georggal flörtölt. Szörnyen érezte magát.
- Szóval ez volt tegnap este? Azért mentél el, hogy… összejöjj vele? – kérdezte Georg, döbbenten.
- Nem! – kiáltott fel Bill, szándékosan elhessegetve a forró csók emlékét, ami Tommal történt a sikátorban.
- Akkor mi történt? Mert most már nem veszem be, hogy nem volt semmi.
- Ő csak… bevallotta az érzéseit, azt hiszem.
- Tomnak nincsenek érzései. – nevetett fel Georg. – Nem lányok iránt. Csak megbassza aztán ejti őket. Mint a városban már a lányok felével.
Georg egyértelműen sokkolni akarta, de Bill csak vállat vont.
- Velünk más.
- Ja, biztos mind azt gondolták. – forgatta Georg a szemeit. – Örülök, hogy olyan különlegesnek érzed magad, de ne is akarj hozzám szaladni, ha pénteken már valami más csajt fog dugni.
Bill tudta, hogy Georg azt akarta, hogy a szavak fájjanak neki; és talán fájtak is volna, ha Bill igazi lány lett volna. Szerencsére, a női vetélytársak miatt, nem kellett aggódnia.
- Sajnálom Georg. – mondta a fiúnak. – Tényleg nem akartam, hogy így alakuljon.
- Nem akartad? Akkor talán nem kellett a legjobb haverommal összejönnöd. – ugrott le Georg a székről.
- Elmész? – kérdezte Bill, bár szinte biztos volt benne, hogy Georg nem fog maradni.
- Hirtelen nem vagyok éhes. – vetette oda, majd kiviharzott az étteremből, Bill pedig szomorúan nézte, ahogy elmegy. Teljesen jogosnak tartotta, amiért kiakadt; Bill egyszerűen csak utálta magát, amiért ő bántotta meg.

Nem sokkal Georg kivonulása után meg is indult a déli forgalom, ami pont a megfelelő figyelemelterelés volt Billnek, ahogy a menüket adogatva, és rendeléseket felvéve kellett fel-alá szaladgálnia.

De hiába próbálta elterelni a gondolatait, ez nem tartott sokáig. Ahogy mindig, Andreas most is megjelent a kávézóban ebédre. Bill felsóhajtott. Kezdett már nagyon belefáradni a munkájába, és hogy folyamatosan özönlöttek be az emberek, akikkel a legkevésbé sem akart most találkozni. Miért nem tudott valahol hátul, a raktárban munkát kapni?

- Hé Billie! – köszönt rá Andreas kedvesen, miközben körülnézett a kávézóban. – Hol van Georg?
- Ő… nincs itt.
- Mi? El sem hiszem, hogy beelőztem. Amint megszólalt a csengő, már rohant is ide, hogy minél többet lehessen veled. – kacsintott Andreas, és Bill gyomra összerándult a bűntudattól.
- Itt volt. – világosította fel Bill. – De, öh, elment.
Andreas szemmel láthatóan meglepődött.
- Hova ment?
- Nem tudom. De talán… talán meg kéne keresned? – javasolta Bill bizonytalanul. – Elég dühös volt.
- Dühös? Miért?
- Én, öm… elmondtam neki, hogy nem tudok vele lenni többet. – mondta, mire Andreas felvonta a szemöldökét, de Bill gyorsan folytatta, mielőtt a szőke bármit kérdezhetne. – Mert Tommal fogok randizni.
- Tommal?
- Igen. És, ne sértődj meg, de Georg már eleget üvöltött velem. Szóval ezt a részt talán átugorhatnánk?

Andreas úgy bámult rá, mintha csak egy második fejet növesztett volna, Billnek viszont volt egy olyan sejtése, hogy erre minden oka meg is volt. Épp most közölte a szőkével, hogy egy olyan sráccal jár, akiről mindenki azt hitte, hogy gyűlöli, és durvábban beszélt vele, mint bárki valaha.

- Én csak… megyek és megkeresem Georgot akkor. – mondta végül Andreas, és még egyszer kérdőn nézett rá, aztán elindult az ajtó felé.

Bill megkönnyebbülten sóhajtott fel; örült, hogy a srác mindig kerülte a veszekedéseket. Már ő sem bírt volna még több drámát.

Bill ezután szörnyen érezte magát. Soha nem volt még hasonló helyzetben. Rájött, hogy ha nincsenek emberek, akik törődnének veled, annak van egy olyan előnye, hogy sosincs alkalmad megbántani őket, és ők sem fognak téged. Ahogy beugrott neki Georg csalódott arca, eltűnődött, hogy nem volt-e mégis könnyebb magányosan.

Ami még rosszabb, úgy érezte, hogy két barátot is elvesztett amiért Tommal megy el randira. Annak ellenére, hogy mennyire ellenezték, Tommal randizni normális ’lányos’ magatartás volt. Mennyivel lehetne rosszabb, ha elmondaná a barátainak az igazi titkát?

Már csak izgulni sem tudott a Tommal való randija miatt – túl stresszes volt a Georg és Andreas-féle beszélgetések után.

Amikor végre véget ért Bill műszakja, csak haza akart menni és lefeküdni és talán örökre ott is maradni.

Levette a kötényét, összehajtotta, és lassú, kedvetlen mozdulatokkal a pult mögötti szennyes kosárba dobta.

- Billie?

Bill felpillantott, meglepődött, hogy Nathalie ott van mellette a pult mögött. Még csak azt sem hallotta, hogy belépett volna az étterembe. Az arcát fürkészte, és egyből levágta, hogy a lány beszélt Andreasszal. Zavartan nézett rá, és csalódottság ült ki minden vonására. Ez a megbántottság még rosszabb volt Georg összes dühös szavánál. Nathalie volt a valaha lévő legközelebbi barátja.

- Andreas beugrott ebéd körül. – mondta Billnek feleslegesen. – Mi történt veled?
Legalább aggodalom volt a hangjában indulat helyett.
- Nehéz elmagyarázni. – sóhajtott Bill. Néha azt kívánta, bár megmondhatná a teljes igazságot.
- Legalább megpróbálhatnád. – sóhajtott Nathalie. – Aggódom miattad, Billie. Tom… nem jó srác.
- Tudom, hogy így tűnik, de velem más. – nyugtatta Bill, de tudta, hogy soha nem fogja tudni igazán megmagyarázni. A felszínen Tom nőfaló bunkónak tűnt. Mindenkivel lefeküdt, rosszul bánt a lányokkal, és általában nem volt kedves senkivel maga körül. Bill most már mindennek tudta az okát, hogy Tom milyen titkokat próbált elrejteni ezzel a rossz viselkedéssel, de tudta, hogy Nathalienak soha nem fogja tudni ezt megmagyarázni Tom elárulása nélkül.
- Oh, Billie. Mindenki ezt mondja. Veled mindig ’mások’… amíg ki nem derül, hogy mégsem. – mondta, továbbra is aggódva, és Bill utálta ezt hallani a hangjában. – És mi a baj Georggal? – folytatta a lány. – Olyan jó srác.
- Csak nem nekem. – vont vállat Bill. – Nem tudom mi mást mondhatnék.
Nathalie a homlokát ráncolta.
- Eléggé megbántottad, remélem tudod. Nagyon kedvelt, és azt hitte te is őt. Mind azt hittük.
- Tényleg kedveltem. Tényleg kedvelem. Csak nem tudok vele lenni.
- Szerintem nagy hibát követsz el.
- Tudom. De bíznod kell benne, hogy tudom mit csinálok.
Nathalie előrébb lépett, és gyengéden megfogta Bill karját.
- Nem szeretném, hogy bajod essen.
- Nem fog.
- Ha most felhívod Georgot, valószínűleg meg fog bocsátani. – erősködött, nem figyelve Bill tiltkozására.
- Nathalie, ez nem fog megtörténni. Most Tommal vagyok.
A lány megrázta a fejét, és elvette a kezét a karjáról.
- Nem értelek.
- Sajnálom. – mondta Bill. Tudta, hogy ennél többet nem mondhat, akármennyire is szeretett volna.
Nathalie elfordult, és Bill felsóhajtott, miközben a pult alatt lévő táskájáért nyúlt.
- Holnap találkozunk, oké? – mondta. A lány csak megvonta a vállát, miközben a kötényét vette fel. Bill újra sóhajtott, és kiment az épületből.

Hány ember lehet egy nap alatt elüldözni?

A délután hátralévő részében az ágyban görnyedt, fájó szívvel. Nem is hitte volna, hogy ilyen nehéz lehet az élet barátokkal. A nap alatt összegyűlt stressztől már majdnem felhívta Tomot, hogy lemondja a terveiket. De ahogy eszébe jutott a sötéthajú fiú képe, egyből meg is gondolta magát. Nem számított arra, hogy Tom majd megvigasztalja; abban sem volt biztos, hogy ő egyáltalán ismeri a szó jelentését. De talán Tom el tudja majd feledtetni vele a nap alatt felhalmozódott stresszt; az erejével mindent eléget, és nem marad más, csak az itt és most. Tom és Bill.