Bill jobban érezte magát, miután beszélt Nathalieval, de a szíve is összeszorult, ahogy végiggondolta amit a lány bevallott neki. Szeretett volna viszsamenni a ’normál’ állapotba a barátaival, de már kezdte belátni, hogy köztük soha, semmi nem volt normális; csak nem tudtak róla. Minél több titokra derült fény, a normalitás leple annál lejjebb hullott körülötte.

Ahogy végiggondolta milyen is a kis baráti körük, külső szemmel nézve, eleinte csak 5 vidám kölyök voltak, akik együtt lógtak és jól érezték magukat. Bill és Georg, Nathalie és Andreas, és Tom, a hölgyek embere. De Bill összejött Tommal Georg háta mögött, és Tom meleg volt. Nathalie titokban férjnél volt, és félt Tomtól, mert a férjére emlékeztette. És Bill… Bill rejtegette a legnagyobb titkot. A ’normális’ legalább százezer mérföldes távolságban volt az összes titkos viszonytól, és Bill színjátékától.

Felsóhajtott, ahogy belegondolt hány ember tűnt boldognak, és eltűnődött, hogy ők vajon mit titkoltak, mit rejtegettek, milyen hazugságokkal éltek.

Bill hangulata láthatóan felragyogott, amikor Tom megjelent a kávézóban ebédre. Közte és Tom között valami igazi volt; valami, ami nem hazugságokra épült; és minden erejével szerette is volna ezt megtartani.

- Vidámnak tűnsz. – jegyezte meg, ahogy helyet foglalt.

- Örülök, hogy látlak. – felelte Bill, halványan elpirulva. – De… te nem tűnsz vidámnak? – vette észre, szemügyre véve a fiú sötét arckifejezését.
- Nincs semmi. – vont vállat Tom feszülten. – Csak… a srácok seggfejek.
- Oh.
- Munkában mindenki arról beszél, hogy én elloptam Georg barátnőjét, és a háta mögött dugtalak.
Bill szemei elkerekedtek.
- Ez nem is igaz. Soha nem voltam Georg barátnője.
Tom vállat vont.
- Ja, hát… - abbahagyta, lehajtott fejjel.
Bill nézte egy pillanatig; a feszültséget a vállain, és a szomorúságot az arcvonásaiban.
- Sajnálom.
Tom felpillantott, az arca megkeményedett.
- Mindegy, nem nagy ügy. Nem is érdekel, csak balfaszkodnak.
Bill összevonta a szemöldökét; nem akarta, hogy Tom úgy érezze, el kell rejteni az érzéseit előtte.
- Délután szeretnél kicsit együtt lenni munka után? – kérdezte. Próbálta kicsit kellemesebb területre terelni a beszélgetést. Örömmel vette észre, hogy Tom arca kicsit meglágyult a javaslattól.
- Igen, ez jól hangzik.

Bill elmosolyodott. Remélte, hogy Nathalie sikerrel jár Andreasnál, és talán akkor majd Tom és a barátai között újra javul majd a helyzet. Mindent meg akart tenni, hogy kicsit felvidítsa a fiút.

Tom már a kávézó előtt állt, amikor Bill kijött onnan. A hatalmas ruháival, laza testtartásával és a szájából kilógó cigarettával Bill hamar megértette miért volt ilyen hírneve. De tudta, hogy a kemény külső édes fiút rejtett; csak azt szerette volna, ha ezt más emberek is láthatnák.

- Szia! – mondta Tom, ahogy észrevette őt.
- Neked is. – Bill még mindig érezte a Tomban kavargó feszültséget. Szeretett volna rákérdezni, de tudta, hogy nem lenne túl sok haszna.
- Szóval, mit szeretnél csinálni? – kérdezte Tom, miközben ledobta a csikket a földre, és eltaposta.
Nem volt túl sok lehetőség, legalábbis itt. Elmehettek volna valahova, de Billnek nem igazán volt hozzá kedve.
- Mehetnénk hozzád? – kérdezte tehát, és Tom vigyorából tudta, hogy ez volt a jó válasz.

Nem beszéltek, miközben Tom lakása felé mentek, de amikor Bill megfogta Tom kezét, a fiú hagyta neki, és bátorítóan megszorította az ujjait.

- Szóval… - kezdett bele Bill, amint Tom betessékelte a kis lakásba, és bezárta mögöttük az ajtót. Mielőtt megkérdezhette volna mit fognak csinálni most, hogy megérkeztek, Tom egyenesen az ajtónak nyomta, és közel lépett hozzá, erősen szorítva a karját. Oh.

Tom szája elfoglalta az övét, apró csókokkal bombázva az ajkait, és a kezével továbbra is tartotta Billt.

- Annyira akarlak! – mondta Tom halkan az ajkainál, és a kezei elhagyták Bill karját, hogy fel-le simogasság az oldalát. Billt meglepte a hirtelen támadás, de nem állt szándékában tiltakozni. Oldalra döntötte a fejét, hogy jobb szögben érhesse el az ajkait, és a nyelvét Tom forró szájába csúsztatta.

- Mmm.. – nyögött Tom a szájába, és átkarolta Bill vékony derekát, a hüvelykujjával a cspőcsontjának végét simogatva. Bill átkozta a munkaruháját, mert a csupasz bőrén akarta azokat a kezeket, azt az érintést érezni.

De nem kellett sokat várnia. Tom közéjük nyúlt, Bill szoknyája alatt felcsúsztatta a kezeit, először izgatóan a belsőcombjánál, majd feljebb. Bill a szavakat sem találta; olcsó kurvának érezte magát a szoknyától, amikor már a derekáig fel volt tolva.

Tetszett neki.

Széttárta a lábait; hagyta, hogy Tom keze ide-oda vándoroljon a combjától, a merevedésén át, a derekáig mindenfelé.

- Mmm.. – tört elő egy mélyről jövő nyögés. Hetek teltek el, amióta legutóbb megérintette ott valaki, és az elsietett és összezavaró összeröffenése Tommal a sikátorban nem volt túl kielkégítő. Bill ezúttal élvezni akarta az érintést.

Tom erőteljesebben simult hozzá, végigsimítva Bill alsóját. Bill egész alváza szikrázott az érzéstől, ismét felnyögött, és még jobban széttárta a lábait.

Tom hátrébb húzódott, hogy megcsodálja az előtte lévő látványt, és Bill bele se akart gondolni mit láthatott. Csókoktól bevörösödött ajkak, ködös tekintet, széttárt lábak; egyértelmű volt, hogy Bill akarja. Élvezettel nézte, ahogy Tom szemei is elsötétültek, ahogy végignézett Bill testén. Hirtelen nem tudott elég gyorsan levetkőzni.

Hagyta, hogy Tom a szoknyája alá nyúljon, és lehúzza az alsóját, és türelmetlenül arrébb rúgta, közben pedig már le is húzta az egyenruháját a feje felett. Ott állt végül, lihegve, meztelenül, készenállva Tomra.

- Istenem! – nyögte ki Tom, és egy pillanatig csak bámulta, mire eszébe jutott, hogy miért is vannak ott. Letépte magáról a pólóját, és Bill felnyögött, ahogy most először, meglátta Tom testét. A pólót hamar követte a nadrág is, és Bill nem bírt betelni a feszülő izmok és napbarnított bőr látványától. Annyira érezni akarta Tomot magakörül, hogy azt hitte meg fog halni, ha nem érhet hozzá.

Előrenyúlt, visszahúzta magához Tomot, és elakadt a lélegzete is, ahogy most először összeért a bőrük. A kezei mindenhol ott voltak, Tom karján, mellkasán, hátán, és ami a legfontosabb, a lenyűgöző erekción, ami hozzásimult. Mindent akart, mégpedig most azonnal.

Szerencsére Tom is ugyanazt szerette volna. Végigsimította Bill hátát, megragadta a fenekét, és végül megérintette ott, ahol Bill a leginkább szerette volna.

- Kérlek! – mondta ki Bill. Most már az sem érdekelte, hogy milyen szégyentelennek hangzott. Tom elmosolyodott, és méginkább hozzásimult, a férfiasságuk ütközött, Bill pedig hangos nyögéssel az ajtónak döntötte a fejét, kiélvezve minden egyes érzést. Annyira más volt a legutóbihoz képest; az alkohol nélkül most mindent érzett.

- Várj, kell még… - kapta fel a fejét Tom, és elfordult Billtől, körülnézve a kis szobában. Bill tiltakozva nyöszörgött, ahogy Tom teljesen elhúzódott tőle, és elindult az ágy mellet lévő kis tubusért.
- Mi…? – kérdezte Bill, ahogy a fiú diadalittasan feltartotta az üveget.
- Sikosító! – vigyorodott el Tom ördögien. Bill érezte, hogy elvörösödik az arca, annak ellenére, hogy abban a pillanatban is mennyire kitárulkozva állt Tom előtt. De igen, a sikosító nagyon is jó ötlet volt. Emlékezett, hogy első alkalommal milyen kellemetlen volt, amikor Tom csak a nyálát használta.

Tom visszament hozzá, a tekintetét pedig egy pillanatra sem vette le Bill testéről közben, aki szinte prédának érezte ettől magát. A fiú ismét hozzásimult, minden négyzetcentiméternyi bőrfelületét hozzátapasztva, és Bill érezte az ajtó hideg felületét kontrasztként Tom forró bőrével.

Az ujjai azonnal Bill feneke felé vették az irányt, és Bill előszeretettel tárta szét még inkább a lábait, és hagyta, hogy Tom egyik benedvesített ujja gondolkozás nélkül behatoljon a nyílásába.

A koppanás, ahogy Bill feje az ajtóval ütközött, hangosan visszhangzott az egyébként csendes lakásban, és ezen kívül, csak a durva légzésüket lehetett egyedül hallani. Tom ujjának érzése olyan valóságos, olyan erőteljes, olyan… más volt a legutóbbihoz képest. Szinte úgy érezte átverte és megfosztotta az alkohol ettől az érzéstől.

Tom nekidőlt, a szája forró volt és nedves Bill nyakán, ahogy az ujjait mozgatta Bill testében. Az érzés túl erős volt; Bill fel sem tudta fogni, hogy az élvezet vagy a fájdalom miatt hullott szét az agya. Csak arra volt képes, hogy érezzen.

Pár perccel később, Tom elhúzódott, az ujjai kicsúsztak Bill testéből. Bill a szavakat sem találta; csak meredt vissza Tom sötét szemeibe, remélve, hogy az arckifejezéséből leszűri mit is szeretne.

Látszólag bevált, mert Tom megragadta a csuklóját, durván elrántotta az ajtótól, és az ágy felé vitta. Bill hagyta, hogy Tom irányítson, a takarókra fektesse, és újra széttárja a lábait.

Bill felnyögött, ahogy Tom felette mozgott, a most már síkos merevedését hozzányomta, majd behatolt; se szavakkal, se a tekintetével nem kérdezte, hogy Bill készen áll-e. Nem is volt rá szükség; Bill már teljesen kész volt alatta, semmi másra nem vágyott már, csak hogy Tom végre bent legyen.

Fájt, jobban, mint emlékezett, de a sikosító segített, és az éles fájdalom csak erősítette, még intenzívebbé tette az érzést. Tomot hatalmasnak, keménynek érezte magában, mintha az egész testét egésszé tette volna.

Tom zihált felette, olvashatatlan arckifejezéssel nézte Bill arcát, és a rajta lévő sokkot, fájdalmat és élvezetet a finom vonásaiban. Bill nem tudta milyen jelre vár, de egy pillanattal később, újra Bill hosszú nyakába temette az arcát, és elkezdett mozogni.

Bill túl volt töltődve az érzésektől, ahogy Tom ki-be mozgott a testében, ahogy a csípője egyenletesen ringott az övén. Tom szemöldökéről egy izzadságcsepp folyt az arcára, és Tom a fogait a nyakába temette, aminek éles fájdalma a máshol érzettekre emlékeztette. Bill elmerült az érzésben, még inkább nyújtotta a nyakát, mindenből többet akart. Az élvezet már a józanész határain is túl ment; apró szikrák terjedtek szét a testében minden egyes alkalommal, ahogy Tom behatolt. Megemelte a csípőjét, hogy Tom még messzebb, beljebb, jobban, közelebb érhesse el.

Tom megragadta az egyik lábát, felnyomta, a karjával körbefogta, hogy Billt még jobb szögben érhesse el. Csak ennyi kellett. Az élvezet egyszerre járta át minden porcikáját, már csak levegőért kapkodni és nyögni tudott. Mélyen, benne szikrázott, és azon kapta magát, hogy könyörög Tomnak, hogy erősebben, gyorsabban csinálja, még, még, még.

Teljesen elvesztette az eszét, annyira el volt veszve a különböző érzésekben, hogy felkészületlenül érte az orgazmusa. Egy pillanatra levegőt sem kapott, ahogy hirtelen elélvezett, a teste lemerevedett, a szemei hátrafordultak.

- Basszus! – kiáltott fel Tom, amikor Bill teste megfeszült körülötte.

Érezte, ahogy a fiú is lefagy felette, az ő teste is lemerevedik, ahogy az orgazmusa magával ragadja. Bill beleborzongott a gondolatba, hogy Tom mélyen belé élvez.

Hosszú pillanattal később, Tom felnyögött, és legurult Billtől; mellette feküdt, zihálva. Bill csak bámult a plafonra, küzdött, hogy újra levegőhöz jusson, szédülten és kielégülten.

- Ez honnan jött? – nevetett fel Bill kis idő után, amint újra szóhoz jutott, és félresöpöree az izzadt hajtincseit az arcából.

Tom csak vállat vont, kicsit megmozgatta a vállát, és tovább bámult a plafonra. Bill odapillantott, és ledöbbent, hogy a fiúnak milyen rideg az arckifejezése, miután ilyen intim kapcsolatba kerültek.

- Mi van? – kérdezte, látván a szigorú, merev, közönyös arckifejezést a barátja arcán.
- Mi van? – vágott vissza Tom, jóval keményebben, még mindig valami képzeletbeli pontot bámulva maga előtt.
- Mi a baj? – tette a kezét Bill a vállára. Próbálta bátorítani, hogy a szemébe nézzen.

- Semmi. Most dugtam, minden szuper. – a nagyképűségtől a hangjában irritálta Billt.
- Látszik, hogy nem szuper minden. – ellenkezett Bill. Nem állt szándékában hagyni a témát, és részt venni Tom színjátékában. Nem most, amikor itt feküdtek, meztelenül, az ágyában. Tomnak nem volt ugyanolyan jó?
- Miért nyomulsz ennyire? – kérdezte Tom, egyértelműen idegesen. – Szar napom volt, ennyi.
- A srácok miatt a telepen? – kérdezte Bill, bár ezt már tudta. Tom ebéd óta feszült volt.
- Nem számít.
- Majd megszokják, Tom. – mondta Bill lágyan, finoman végig simítva a fiú karját. Tom felnevetett, és végül felé fordult.
- Megszokják? – ismételte hitetlenkedve.
- Georg és Andreas túlteszi majd magát, és mindenki más el fogja felejteni. – magyarázta Bill. Tom a szemeit forgatta.
- Olyan naiv vagy, Billie. Az emberek nem felejtik el az ilyesmit. Az orrod alá dörgölik éveken át.
Bill a homlokát ráncolta. Tom tapasztalatból mondta ezt, látta rajta.
- Nem tudhatod, hogy mi lesz. Ez nem olyan nagy ügy.
Tom ismét a szemeit forgatta.
- Neked könnyű mondani. Nincsenek is barátaid.
Bill megfagyott; a szavak fájtak.
- Ott van Nathalie. – mondta, bár a szavak már akkor nevetségesnek tűntek, ahogy elhagyták a száját.
Tom megint felnevetett. Billnek már nagyon elege volt ebből a hangból.
- Ő azt hiszi, hogy lány vagy, Billie. Mégis milyen jó barát ő?
Bill mély levegőt vett. Tom szavai mélyre hatoltak, leginkább azért, mert tudta, hogy igaza van.
- Mert te olyan nyílt és őszinte vagy a barátaiddal? – csattant fel Bill, hogy leplezze a megbántottságát. – Mit szólnának, ha tudnák, hogy egy pasival dugsz?
Tom összevonta a szemöldökét, felült az ágyban, és elhúzódott Billtől.
- Szerintem menned kéne. – mondta hidegen.
Billnek leesett az álla.
- Most kirúgsz?
- Most nincs hozzád hangulatom. – mondta Tom, kemény arckifejezéssel.
- Tíz perce még volt hozzám hangulatod! – kiáltott fel Bill, és sietve felkapta az alsóját. Nem érezte magát ennyire kihasználtnak amióta legutóbb szexeltek Tommal.
- Ja, hát, talán csak meg akartam nézni, hogy megérsz-e annyit, amennyit miattad kapok! – vágott vissza Tom.

Bill szemei elkerekedtek, a szíve összeszűkült. Tom tényleg… komolyan mondta ezt? A fiút nézte, de képtelen volt bármit is kiolvasni az arckifejezéséből, ahogy ridegen bámult vissza rá. Oda akart menni, megrázni Tomot, hogy ne viselkedjen így. Tudta, hogy Tomot bántotta, hogy a barátai így bánnak miatta; de miért Billen kell levezetnie?

- Talán tényleg akkora seggfej vagy, amilyennek mindenki beállít. – mondta Bill dühösen, ahogy öltözött.
- Semmit nem tudsz rólam! – kiáltott fel Tom, belemarkolva a takaróba. – Tzdod milyen nevetséges, amikor azt mondod minden rendben lesz? – bámult rá, még erősebben szorítva az anyagot az öklében. – Semmi sincs rendben.
- És ha eltaszítasz, akkor minden jobb lesz?
- Talán igen! – felelte Tom dühösen.

Bill lemerevedett. Ez igaz? Tom barátai tényleg megbocsátottak volna neki, ha dobta volna Billt?

Remegő kezekkel, Bill begombolta az utolsó gombját is. Csak arra vágyott, hogy kijusson onnan, el Tomtól. Tom kemény tekintetétől, szavaitól, miközben ott ült, a takarók között, még mindig a szextől izzadtan. Ez túl sok volt Billnek.

Anélkül, hogy visszapillantott volna, kilépett az ajtón. Félig arra számított, hogy Tom visszahívja. Hogy mond valamit.

De a távozását csak a csend követte.