A l�mp�k nem �gnek, amint halkan bel�p a lak�sba, �t az el�szob�ban sorakoz� b�r�nd�k felett. � a Hal�l, a V�gzet, egy szadista-perfekcionista, �s megtal�lta a t�k�letes c�lpontot, amivel ki�lheti a t�k�letes kis fant�zi�it. Szinte olyan, mint egy deja vu, m�r l�tta ezt a lak�st kor�bban, vagy valami hasonl�t.

�lt m�r itt.

A hat�s�gok tal�n csak azt hiszik, hogy egy elbaszott narcisztikus vesztes, �s tal�n a m�ltj�ban ez �gy is volt, de itt, ebben a lak�sban, ahogy a h�l�szob�k fel� megy; �v� az ir�ny�t�s. �v� az az isteni jog, hogy sz�tbassza a t�k�letes kis �let�ket azzal, hogy olyan sz�rny�s�geket hagy itt, amit�l azt se fogj�k tudni mit csin�ljanak h�ny�son k�v�l, ha meg�rkeznek a helysz�nre.

De ez k�s�bb fog megt�rt�nni.

Most csendben l�pked, n�zi az �ldozatukat alv�s k�zben, simogatja az arcukat, szinte szeretetteljesen. Azt mondj�k, a hozz� hasonl� emberek k�ptelenek a szeretetre. Vagy az �rz�sekre, a fogad�sukra �s ad�sukra; de az emberi elme �sszetett dolog, �s � szeret, � minden sejtj�vel szeret. Van valami, valaki, akit m�g a gyilkol�sn�l is jobban szeret, �s �k elvett�k t�le azt a szem�lyt.

Nem, ez �gy nem igaz. Ann�l bonyolultabb ez, mert ha elvett�k volna, az azt jelenten�, hogy a j�t�ka nem akart menni, de az � j�t�ka mindig engedelmes volt, ha ezzel �r�met szerzett neki. Az, hogy a j�t�ka odament, az �r�met szerzett neki, boldogg� tette egy furcsa �s kitekert m�don, amit�l a sz�ve m�g ann�l is jobban megremegett, mint amikor �lni k�sz�lt.

Most meg kell mutatnia, hogy itt van. Aj�nd�kot kell nekik hagynia, ami megmutatja, hogy hajland� b�rmire, hajland� b�rkit elpuszt�tani, hogy vissza kapja a dr�gas�g�t, �s ez csak az els� l�p�s.

Az els� gyilkoss�gok.

A gyerekeket viszont szereti, ez�rt az � hal�luk gyors. F�jdalommentes. Csak egy kisebb adag azokb�l a gy�gyszerekb�l, amit a j�t�ka kapna, ha a gyilkoss�gok miatt el�t�ln�k. Olyan nagyszer� munk�t v�gzett azokkal az �ldozatokkal. M�v�szet. Sz�ps�g. Nem hagyhatja, hogy az �let�b�l a legfontosabb dolgot elvegy�k t�le. M�g akkor sem, ha az � �tlete volt.

Amikor elhagyja a gyerekek szob�j�t, m�g mindig ugyanolyan angyaloknak t�nnek, mint amikor bel�pett a szob�ba. Az egyetlen k�l�nbs�g az volt, hogy az arcuk m�r kezdett kih�lni, a mellkasuk pedig m�r nem mozgott ahogy a t�dej�k le�llt, �r�kre lenyugodott.

� is nyugodt, egy kis mosoly van az arc�n, ahogy bel�p a k�vetkez� szob�ba; apr�, de hat�rozott l�ptekkel. N�zi, hogy az �gyban fekv� p�r milyen csendesen alszik, az arcuk milyen b�k�s. Nem is fogj�k �rteni mi t�rt�nt vel�k.

Legal�bbis el�sz�r.

El�sz�r a f�rfi oldal�ra megy, a t�sk�j�t a f�ld�n hagyja. Mindketten m�lyen alszanak, de a f�rfinak m�r ahhoz is altat�k kellenek, hogy elaludjon, �s ez�rt �t k�t�zi le el�sz�r. Nem igaz�n van kedve egy begy�gyszerezett f�rfi �v�lt�s�t hallgatni. Nem, a feles�g az igazi c�l. Er�sen �sszefogja a f�rfi csukl�it �s a l�bait, azt�n �sszek�t�zi �ket, hogy magzatp�zban ragadjon. Amikor befejezi, Hal�l megemeli �s lerakja a padl�ra - er�sebb, mint ahogy m�sok gondoln�k -, �s bem�szik az �gyba a n� mell�, a t�sk�j�t viszi mag�val.

A f�gg�ny�k a h�l�szoba ablak�n�l nincsenek teljesen beh�zva, �gy l�tja, ahogy a haja keretet ad az arc�nak �s kiemeli a finom von�sait, mik�zben az ajkait a n� sz�j�hoz nyomja. A n� k�zelebb b�jik, ez�rt Hal�l f�l� m�szik. Fel�l, �s a n� arc�hoz emeli a kez�t, simogatja az arc�t, az ujjai v�gigfutnak a haj�ban. �sszek�t�zi a kezeit, azt�n az �gy t�ml�j�hoz k�ti, majd a f�l�hez hajol.

- Kicsim, kelj fel! – suttogja, k�zben a jobb kez�vel a t�sk�j�ba ny�l, �s el�veszi a kedvenc k�s�t, amit m�r t�k�letesre �les�tett. A tork�hoz nyomja, am�g egy kis v�r kicsordul, �s ez�ttal er�sebben cs�kolja meg. A n� szeme megremeg; pr�b�l mag�hoz t�rni, �s amint teljesen fel�bredt, a szemei hirtelen kipattannak a zavarodotts�gt�l, ijedts�gt�l, �s a tudatosul�st�l.

- Shh – suttogja Hal�l, l�gyan, a hangja �desen �ri a n� f�l�t, akinek a teste a f�lelme ellen�re is ellazul. – Shh, nincs mi�rt f�lned t�lem, kicsim. Csak az�rt akarlak, az�rt van r�d sz�ks�gem, hogy �zenetet vigy�l a j� embereknek, akik fogva tartj�k a j�t�kom.

A n� szemei elkerekednek, b�lint, �s �sszerezzen a f�jdalomt�l, ahogy a penge �jra belev�g.

- Csak k�rem ne b�ntsa a f�rjem �s a gyerekeim!

- Shh – ism�tli Hal�l, �s �jra az arc�t simogatja. – A gyerekeid j�l vannak, az angyalokn�l, ahogy a legt�bb j� gyerek.

� maga nem volt vall�sos, de tudv�n, hogy a n� mennyire az, szerette volna tov�bb h�zni.

- �s a f�rjed? � a r�ad�s. Holnap egy darabban fog fel�bredni. Tal�n. Most viszont, szeretn�m, ha tenn�l nekem egy sz�vess�get.

Sik�t�s hagyja el a n� ajkait, ahogy tudatosul benne, �s Hal�l arc�n beteg vigyor jelenik meg, majd h�traveti a fej�t, �s nevetni kezd, a n� tork�t m�g mindig a kezeiben tartva.

- Most pedig, el foglak puszt�tani. Darabokra t�plek, am�g szinte felismerhetetlen leszel. Sik�tani fogsz. Hangosan sik�tani, fel�bred a f�rjed is, de � csak hallgatni tudja majd.

- Ezt nem fogod meg�szni, valaki meg fogja hallani, �s meg fognak �ll�tani. – mondja a n�, b�tors�got �rezve a hangj�ban. Hal�l �jra felnevet.

- A szomsz�daid mind az �n gy�gyszereim hat�sa alatt vannak. Eg�sz �jjel aludni fognak. Leteszteltem h�ny lak�sban lehet hallani mi t�rt�nik az itteni falak k�z�tt, amikor nem voltatok itt.

F�lelemre eml�keztet� hang szalad ki a n� tork�b�l, �s felsik�t, ahogy tudatosul benne, hogy ez t�nyleg meg fog t�rt�nni.

- Mi�rt? Mi�rt �n? Mi�rt az �n csal�dom?

Hal�l felvonja a szem�ld�k�t �s h�tr�bb h�z�dik, a k�s�vel �tv�gja a h�l�ingje anyag�t. A n� felsikkant f�lelm�ben, �s sikertelen�l pr�b�l k�zdeni, hogy �jra eltakarja mag�t. A k�s m�g er�sebben m�lyed a feh�r b�r�be, �s Hal�l boldogan n�zi, ahogy a v�r�s cseppek megjelennek, �s v�gigfolynak a test�n.

- A csal�dod m�sodlagos volt. Te vagy a f� c�lom. Te fogod elmondani nekik, hogy itt vagyok.

- Hogy mondhatn�m el, ha meghalok? – v�g vissza; pr�b�lja megmutatni, hogy nem ijedt meg. Rem�li, hogy ha �gy t�nik nem f�l, akkor a gyilkos beleun, de helyette csak m�g jobban kezd dolgozni, hogy v�rezni l�ssa a n�t.

- Egy kimondatlan �zenet, �desem. Szimb�lum a kiv�lasztott �ldozat, azaz te, �s az is, amit tenni fogok veled. Meg fogom mutatni nekik, hogy itt vagyok, �s visszaszerzem a j�t�kom. Az �n dr�ga Tomom.

- Nem tudn�d egyszer�en visszavenni? M�rmint, te…

Hal�l a n� ajk�hoz emeli az ujj�t, majd a k�st beled�fi a has�ba. A sik�t�sa visszhangzik a h�zban, Hal�l szeretetteljesen elmosolyodik. Lejjebb cs�szik a test�n, hogy most a l�baira �lj�n, �s h�zza mag�val a k�st, de meg�ll a m�h f�l�tt. M�g semmi jelent�set nem s�rtett fel, m�g a has�ban l�v� sz�r�sn�l is sz�nd�kosan elker�lte a gyomrot. N�zi, ahogy a n� teste vonaglik, �s nem figyel a padl�n �bredez� f�rj hangjaira. A t�sk�j�ba ny�l az inf�zi��rt �s a v�r�rt.

Azt akarja, hogy v�gig �letben maradjon. Azt akarja, hogy f�jjon. Azt akarja, hogy sik�tson; �s a n� sik�t is, hat �r�n �t, ahogy felv�gja, sz�tt�pi, majd v�g�l minden egyes szerv�t elhelyezi a h�z k�l�nb�z� r�szeiben.

A sz�v�nek jobb oldal�t a l�nya mell�, bal oldal�t a fia mell�.

A gyomra egy serpeny�ben serceg a t�zhelyen.

A szemei a bej�rati ajt� el�tt vannak, n�zik, ahogy Hal�l bez�rja maga m�g�tt, elmegy a lak�sb�l, l�thatatlanul, hallhatatlanul, �szrev�tlen�l.

Minden, ahogy eltervezte. Agyaljanak csak a nyomoz�k. Hamarosan l�tni fogj�k az �zenetet, �s Tom �jra az �v� lesz. Ahogy mindig is volt.