Ő vár.

Halál, természetesen.

Halál vár az egész országot sokkoló gyilkosságsorozatának következő áldozatára, hogy visszakapjon valami értékeset.

Emily Dickinson egyszer azt írta, hogy amikor te nem állsz meg érte, a halál áll meg érted. Szerinte ez igaz is volt; Halál türelmes teremtmény. Precíz. Figyelmes. Halál minden idejét rászánja, hogy tökéletessé tegye a te halálodat. Hogy tökéletesítsen, mert a halál maga a valódi tökély.

Az olasz bőrkanapén ül, a nappali közepén, és apró mosoly jelenik meg az ajkain, amint eszébe jut mit fog tenni az áldozatával. Milyen édes és kifinomult lesz. Izgatott. Olyan formában izgatott most, amilyen az előző gyilkosságainál nem volt.

Talán mert ez most személyes.

Az ajtó kinyílik, még mindig sötét van a házban, és tovább vár, az olasz bőrön ülve. Csendben marad, mégis láthatóan, mert azt akarja, hogy a döbbenet inkább látványos, mintsem fizikai legyen. Nem akarja meglepni az áldozatát. Nem, a nyomozók már most azt mondják, hogy gyáva módon ölte meg a másik családot, hogy az éjszaka csöndjében osont be hozzájuk.

Profilozni akarják. Hogy feltüzeljék, és hibát kövessen el. Hibát viszont nem fog elkövetni. Túl jó. Túl régóta csinálja már ezt. Túl sok dolog függ ezeken a gyilkosságokon. Nem, precíz lesz. Figyelmes. Óvatos. Hatásos. Amilyennek teremtették.

Közönyös, ismerős léptek töltik be az előszobát. A lámpa felkapcsolódik, Halál áldozata egyenesen felé megy. El is mosolyodik, azzal az egyszerű, mégis lélegzetelállító mosolyával, ahogy a férfi, akiért jött, belép a nappaliba, döbbenettel és zavarral az arcán. A gyilkos mosolya először visszafogottá válik, majd újra elszélesedik, ahogy a gyermekies öröm eluralkodik rajta.

- Mit csinálsz itt? – kérdezi az áldozat, és Halál megrázza a fejét, majd egy kesztyűbe burkolt ujja az ajkaihoz emelkedik, hogy elcsendesítse. A másik férfi még zavartabb lesz, a szadista-perfekcionista pedig felemelkedik a kanapéról, és lassan megindul az áldozat felé. Hozzásimul a testéhez, elvigyorodik amikor a férfi döbbenten levegőért kap, és átkarolja a nyakát, szinte gyengéden.

- Mi a gond? Meglepődtél? Félsz? Mondd el, mit érzel, mi jár a fejedben, mert szerintem mindketten tudjuk miért vagyok itt.

A férfi próbál elszakadni a karjaiból, de Halál egyenesen a falhoz préseli, erősen szorítja. Fogságban van, mint egy kisállat. Hallja, hogy a férfi nagyot nyel, érzi a félelme illatát, és a vigyora szadista módon kiszélesedik.

- Mindketten tudjuk, hogy meg foglak ölni. Mindketten tudjuk, hogy először kínzás lesz. És mindketten tudjuk, hogy sikerülni is fog. Szóval végighallgatsz mindent, amit mondok, és rendesen sikítasz nekem, cserébe pedig adok neked valamit, ami csillapítja a fájdalmat. Először. Ha nem engedelmeskedsz, és ellenkezni próbálsz, akkor is legyőzlek, és tízszer rosszabb lesz. Tudod, hogy képes vagyok rá. Mindketten tudjuk, hogy képes vagyok rá.

A férfi ismét nagyot nyel, Halál pedig a torkához hajol, hogy megnyalja az ádámcsutkáját.

- Miért…

A férfi hangja elcsuklik a félelemtől, amiért az agya keményen próbál menekülési utat találni a helyzetből, amiről tudja, hogy ő maga mászott bele.

- Miért teszem ezt veled? – nevet fel Halál, és elsétál az áldozatától, vissza a kanapéra. Nem aggódik, hogy a zsákmány elfutna. Ha megpróbálja, az lesz a pusztítás kezdete. – Mindenki ezt kérdezi, és tudod, csak akkor mondtam el a választ, amikor felbéreltek, hogy megöljek valakit. És bár adhatnám ugyanazt a választ, amit legutóbbi áldozataimnak mondtam, az félig hazugság lenne.

- Mi? Én…

- Te, mi? Ártatlan vagy. Soha senki nem ártana neked? Nem érdemled meg? Jól cselekedtél, az emberiség érdekében? Tényleg azt hitted, hogy az majd megmenti az életed? Hogy ez számítani fog, miközben elveszem az életed? Nem, ez a gyilkosság, tisztán személyes ügy. Személyes bosszú. Hozzáértél valami számomra értékeshez. Valamihez, amit a mocskos, mohó kezeidnek soha nem szabadott volna megérintenie. Szóval, ahogy az előtted lévő nőnek is mondtam, a halálod egy jel lesz. Emlékeztető az embereknek, hogy itt vagyok, de élvezetet és kárpótlást is nyújt, és természetesen, ez a legfontosabb dolog.

Pontosan ekkor dönt úgy a zsákmány, hogy szökni próbál. Mindkettejük agyában adrenalin árad szét, de Halál gyorsabb, ahogy az áldozat után fut, és erőteljesen mindkettejüket a földre teperi. Verekednek, küzdenek az irányításért, aztán a férfi alá kerül, Halál kedvenc pengéje pedig a nyakánál van a következő pillanatban, felsértve a bőrét.

- Azonnal megölhetnélek, de az túl könnyű lenne, és utálom, ha könnyű. Utálom, ha nem hallhatom, ha sikítasz, és fogsz is sikítani. – egyik kezével a kötelekért nyúl, majd a kését a fogai közé veszi, hogy le tudja kötözni a férfit. Nem aggódik amiatt, hogy újra küzdeni próbál majd. Az adrenalinlöketnek vége, és nem fog újra menekülni próbálni egészen a gyilkosság előtti pillanatig. Addigra meg, már amúgy is felesleges lesz.

Amint a férfi kezeit és lábait összeköti, a kést a zsebébe teszi, és átvonszolja az előszobán át a hálószobáig.

- Üvölts csak, amennyit akarsz. Senki sem fog hallani. Te akartál házat venni messze a várostól. Azt hitted a csend és a béke jó lesz majd neked.

A férfi csendben marad, így próbál ellenkezni, Halál pedig felnevet, majd felrángatja az ágyra. A kés ismét előkerül, halk fenyegetésként, mielőtt elkezdené kikötözni az áldozat lábait az ágytámlához, majd ugyanezt végigcsinálja a kezével.

- Mi-mit fogsz velem csinálni?

- Megkínozni és megölni – feleli Halál, miközben ráül a férfire, és a késével levágja a ruháit.

- Úgy értem, hogy fogsz megölni?

Halál elmosolyodik, mert tudja, hogy mit tervez ez a férfi, és ez szórakoztató számára.

- Mit szeretnél tudni, doki? Analizálni akarsz, miközben tökéletesítelek? Ki-be forgatni az agyam, talán megrémíteni, hogy bűntudatom legyen? Vagy talán tiszteljem a férfit, aki be tudott mászni a fejembe? – nevet, majd lejjebb csúszik, hogy átvágja a férfi nadrágját és levegye a cipőit. – Soha nem fogsz tudni belátni a fejembe. Megérteni miért teszem ezeket. Basszus, te írtad a könyvet arról, hogy ez egy állatias kényszer, amit a pszichopata érzelemmentessége okot. Még azt is bevallottad, hogy ezt csak kitaláltad, hogy elhitesd, hogy egy pszichopatát meg lehet gyógyítani. Hát, ezek egyértelműen hamis elméletek. Egy pszichopata is érez, basszus, dühös voltam, amikor megtudtam, hogy olyasmit érintettél meg, aminek sosem kellett volna a tiednek lennie. Csalódott voltam, amikor először nem volt egy gyilkosság kielégítő. Még szerelmet is éreztem, de biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogod elhinni, ugye?

Az áldozata alig mer felnézni rá, a félelem lepi el az arcát, és Halál rámosolyog, mielőtt a dzsekijéhez nyúl, és elővesz egy öngyújtót meg több doboz cigarettát.

- De ha tényleg, igazán tudni akarod, elmondom. Meg foglak erőszakolni. Ez lesz a könnyű része – az áldozatnak a torkában akad a lélegzete, és Halál végigsimítja a nyakát. – Meg fogom égetni a húsodat, és egy körvonalat égetek beléd. A kedvenc nyomozóm szimbólumát, és néhány más esetét, hogy ha esetleg megfeledkeztek volna róluk. Ha azt hiszed ez fájni fog, akkor várj csak, amíg lekezdem kivágni a szimbólumot. A vágások mélyek lesznek, és ha sikítasz, csak még mélyebbek; és higgy nekem, sikítani fogsz. A penge forró lesz, melegíteni fogom az öngyújtómmal. És amikor vége, halott leszel. Körénk vérzel. Gondolod, hogy ezt ki tudod elemezni?

Hátradől a férfi felett, és kinyitja az egyik dobozt, majd óvatosan meggyújt egy szálat, és az ajkaihoz emeli. Pár másodpercig csak dohányzik, és nézi, ahogy a férfi szemei képtelenek elszakadni a cigaretta égő végétől. Előrehajol, és a férfi testének közepébe nyomja a cigit. Beteg és őrült vigyor jelenik meg az arcán, amint a férfi alatt felüvölt és forgolódni kezd, és égő hús illata éri el az orrát.

- Jól fogunk szórakozni, nem gondolod?