- Egy, kettő, érted jövünk, három, négy, bezárt ajtók mögött légy, öt, hat, a feszület sem óvhat, hét, nyolc, mindig velem álmodsz, kilenc, tíz, az álmodba ne bízz! Egy, kettő, érted jövünk, három, négy, bezárt ajtók mögött légy, öt, hat, a feszület sem óvhat, hét, nyolc, mindig velem álmodsz, kilenc, tíz, az álmodba ne bízz! Egy, kettő, érted jövünk, három, négy, bezárt ajtók mögött légy, öt, hat, a feszület sem óvhat, hét, nyolc, mindig velem álmodsz, kilenc, tíz, az álmodba ne bízz!

Újra és újra felcsendült a dal a szinte teljesen csendes szobában, leszámítva egy nő szipogását, aki nagyon jól tudja, hogy számára elérkezett a vég. Már tudja, hogy mit tett, amivel ezt érdemelte, mégsem tehet semmit, hogy megváltoztassa. Ez volt a sorsa, amióta csak becsatlakozott az ő beteg kis játékukba.

Amióta csak szemet vetettek rá

Halál, Isten, akárkik is, tovább énekelnek, gyakorlatilag egymáson ülve, és úgy simogatják egymást, mintha megújulnának az érintésekben, amik sokkal többet jelentenek, mint bárki gondolná. De így van. Sokkal többet jelent, mint amit a nő valaha képes lesz megérteni.

Hirtelen a szoba ismét elcsendesül, zaj jön a sarokból, és minden szem oda irányul a megkötözött, görnyedt férfi felé.

Az egyik férfi feláll a másik öléből.

- Jössz, Tomi? – suttogja szeretetteljesen, bár a nő inkább parancsnak látja. A férfi átvág a szobán, Tomi mögötte, és lehajol az áldozatuk előtt. – Örülök, hogy ébren látlak, te használhatatlan kis szar. Te és a kis kurvád, nagyon jó lesz veletek. Szét fogunk tépni titeket, és úgy fogunk összerakni, ahogy kell. Ahogy lennetek kell, igaz Tomi? 

Tom csak bólint. Az Istenének igaza van. Mindig igaza van.

- Annyira jó lesz, annyi vér lesz és könyörgés. Nem mint az a kis feketehajú ribanc az intézetben, ahova bezártátok Tomit. Nem, annál sokkal jobb lesz. Ő nem sikított, csak idegesített. Küzdeni próbált, az agyát akarta ellenem használni. Ő nem törődött Tomival, de én igen. Tominak ki kellett véreztetnie, az ostoba idiótát. Elengedtem volna, ha csak egy kicsit sikít.

- Ne hazudj kedvesem – mondja Tom, közel simul az Istenéhez, és úgy simogatja a mellkasát, hogy cserébe azért az Istene ne bántsa. Nem mintha zavarta volna egy kis fájdalom. – Tudod, hogy nem szereted, amikor csak kicsit sikítanak. Cincogásnak hívod.

Halál megfordul Tom karjaiban, az ujjával pedig olyan élesen simítja végig az arcát, hogy vér buggyan ki a sebből, amit Halál azonnal kiéhezetten le is nyal.

- Olyan jó ízed van, Tomi. Nem olyan, mint a többieknek.

Tom dühösen felmordul, a kezével megragadja Halál torkát, és a szerepek megcserélődnek, ahogy az Istenét a falhoz nyomja, és durván a fülébe harap.

- A többieknek? Megígérted, hogy nem fogsz senkit megkóstolni, csak engem.

- Tomi… - nyugtatja halál, és hirtelen pozíciót váltanak; most Tom van a falhoz préselve. – Csak egy kis kóstoló volt, megígérem. Csak egy kicsi, és minden egyes alkalommal, csak jobban hiányoztál. – Az utolsó szavai csak suttogva jönnek, ahogy Halál Tom nyakába bújik, és végignyalja az állkapcsát.

- Undorítóak vagytok! – kiált a rég elfeledett nő a székéből. Még mindig meg van kötözve, de látszólag mintha nem is érdekelné, hogy két gyilkos kezei közt van, akiknek életcélja, hogy az áldozataikat a halál művészetében tegyék tökéletessé. – Ott állsz ezzel a fasszal, amilyen kis korcs vagy. Csak egy kibaszott kutya, aki a gazdája szavait lesi.

Az Istenének még pislogni sincs ideje, Tom már ott van a nő mellett, és majd szétzúzza a nyakát, annyira erősen szorítja. A nő elfojtott kiáltása semmit nem jelent neki, sem Halálnak, de nem így akarja megölni az áldozatát. Legalábbis még nem. Halál odamegy a játékszeréhez, és nyugtatóan végigsimítja a széles vállait.

- Még ne öld meg, kedvesem – suttogja Tom fülébe, mély, csábító hangon. – Nem lesz mivel játszanunk, amíg várunk.

- Játszhatnék veled. – mondja Tom, és elengedi a nőt, majd megfordul az Istene ölelésében.

Halál ördögein elvigyorodik, ahogy Tom keze végigsimít a hátán, majd a farmerján át a fenekébe markol.

- Amíg távol voltunk, szemtelen lettél – mondja, majd végignyalja Tom fülét, és a lábaival átkarolja a játékszere derekát, ahogy az már viszi is vissza a kanapéra. – Ez tetszik, szexi. Tudod, ahogy próbálsz irányítani. Mutasd meg neki Tomi. Mutasd meg neki, hogy nem kutyus vagy, hanem inkább egy farkas, aki készen áll, hogy kitépje a torkát. Megtennéd értem?

- Persze, szerelmem – feleli Tom, miközben lerakja a gazdáját, és a lábai közé ereszkedik, hogy lehúzza a nadrágját. Tom leveszi a saját pólóját, már tudja, hogy a szerelme mit akar tőle látni.

Nedves ujjak hatolnak Halál nyílásába, és Tom ajkaiba nyög, miközben a nyelvével agresszívan mászik a játéka szájába, amíg várja, hogy Tom beléhatoljon.

- Erősen. Fájjon – suttogja Tom ajkaiba, majd büntetésként beleharap, amikor Tom egy pillanatra leáll, aztán teljesen elmerül a gazdájában.

Fojtogatóan jó, ahogy fáradhatatlanul mozog benne, hallgatva Halál nyögéseit. Olyasmit ad neki, amire senki más nem volt képes. Tom is felnyög, a kezei birtoklóan szorítják a gazdája derekát, ahogy belegondol, hogy mások is próbálkoztak, de nem sikerült nekik.

Halál teste megfeszült Tom körül, és megremeg a tisztán állatias hang hallatán, ami a játéka ajkait hagyják el, ahogy végigkarmolja Tom mellkasát. Az arcához emeli a kezét, és durván megszorítja az állkapcsát, de nem annyira durván, hogy eltörje a csontot. Egymás szemébe néznek.

- Csináld! – parancsolja, ahogy Tom továbbra is durván mozog benne, a háta pedig megfeszül az élvezettől. Tom az áldozataik felé pillant, felvont szemöldökkel.

- Előttük? – kérdezi Tom, és a szájával az Istene nyakát támadja meg.

- Nem számít, hogy itt vannak – mondja Halál halkan, és oldalra fordítja a fejét, hogy Tom jobban hozzáférjen. – Hamarosan úgyis halottak lesznek.

Tom elvigyorodik, és egy pillanatra a székhez kötözött nő rémült szemeibe néz, majd a sarokba bilincselt férfira. Megnyalja az ajkait, majd visszafordul Halál nyakához, és durván beleharap.

Halál egész teste megfeszül a fájdalmas élvezettől, Tom farka még mélyebbre hatol benne, egészen a már így is túl-izgatott prosztatájához ér. Halál azonnal elélvez, megfeszül Tom körül, és ezzel a játékszere is eléri a teljességet.

Tom elengedi a nyakát, és most Halál következik, hogy harapja és szívja és nyalja a nyakát, hogy újra megjelölje Tomot. Tom hangosan felnyög, a hang nyöszörgéssé válik, ahogy az Istene gyengéden végignyalja a felszakított bőrt, ahol megharapta.

- Megtisztítasz, Tomi? – kérdezi Halál, és a szavai ismét inkább parancsnak hangzanak. Tom azonnal megemeli az Istene csípőjét, és az ajkaival a feneke felé hajol, hogy mindenhol végignyalja, örömmel megtisztítsa amit művelt. Halál továbbra is csak nyögdécsel, már túl sok idő telt el azóta, hogy utoljára érezte így Tomot. Erősen a vállába vájja a körmeit, apró sebeket hagyva maga után, ami azonnal meg is telik vérrel.

Abban a másodpercben, hogy Tom elengedi, az ajkai Tom vállát támadják meg, és végignyalja az újabb sebeket, közben pedig alig veszi észre, hogy Tom elkezdi újra felöltöztetni. De amint Tom befejezi, Halál feláll, kilép a játékszere öleléséből, és az áldozataik felé indul, akik végignézték minden mozdulatukat, nyögésüket. Lehajol a megbilincselt férfihoz, és letépi a ragasztót a szájáról. Hallani akarja, ahogy ez a kis disznó visít, amíg Tom végez vele.

- Undorítóak vagytok! Szörnyű emberek, és sosem ússzátok ezt meg. Rá fognak jönni kik vagytok. El fognak kapni, és a végén ti fogtok kegyelemért könyörögni! – üvölti a férfi, és Halál eltűnődik, hogy az emberek miért érzik feltétlen szükségét, hogy üvöltsenek azokkal az emberekkel, akiknek a kezében van a sorsuk. Talán mert tudják, hogy nincs esélyük, és inkább úgy akarnak meghalni, hogy a szavaikkal küzdenek. Vagy valami hasonlóan nagy baromság miatt.

- Heh – nevetgél Halál, felvont szemöldökkel, ahogy próbálja elképzelni önmagukat az életükért könyörögni. – Egyértelműen más jövőt látunk, de akármi is lesz, most hagyom, hogy Tomi foglalkozzon veled, amiért bántani próbáltad. Mert hozzáértél két dologhoz, ami az enyém, még ha csak átmenetileg is. Ne aggódj. Nem fog fájni. Amíg nem mondom neki, hogy fájjon.

A férfi könnyen megvan. Pár vágás Tom pengéjétől, a legfontosabb ereknél, és hamar el fog vérezni körülöttük. Néha mélyebbre megy, egyszerűen mert élvezik hallgatni a sikítását. Néha csak felszínesen, épphogy vérezzen tőle. Halál szadista módon boldogságot érez, ahogy a vértócsába lép, és a nő csupasz lábait helyezgeti. Halál táncol benne, körbepörgi Tomot, a nő arcába nevet, amíg ő sír és kiabál segítségért, kegyelemért.

A kegyelem sosem volt itt. Sosem jött, még akkor sem, amikor Halál már a nő ölében ült, és szórakozottan, gyermekies mosollyal nézte a félelmét.

Hátradől, hátrahajtja a fejét, és Tomra néz, aki visszavigyorog rá, épp olyan vidáman, mint a gazdája. A játékuknak mindjárt vége, és végül hazamehetnek.

- Mit gondolsz, Tomi? Mit kéne csinálnunk vele? Mi fájna neki a legjobban? Túl sok lehetőség, túl sok lehetőség.

Tom oldalra dönti a fejét, és kicsit biggyeszti az ajkát, ahogy próbálja kitalálni mit akarhat a gazdája hallani.

- Vágjuk fel. Vágjunk belé. Még mindig van egy kis időnk. Miért nem jelöljük meg úgy, mint a régi szép időkben? A mi jelünkkel.

Halál elmosolyodik és felül, az áldozatát nézve.

- Hallottad, hercegnő. Műalkotás leszel. Nem mint a szeretőd. Ő használhatatlan volt. Nem lett volna értelme tökéletessé tenni.

Tom a nő mögé áll, a kése már a kezében van. Halál is előveszi a sajátját, és kicsit arrébb dől, hogy elővehesse az öngyújtóját a zsebéből.

- Ne felejtsd el melegíteni, szerelmem, nem akarjuk, hogy összevérezzen minket.

Tom jobboldalt, Halál baloldalt. A nő nyakát jelölik. A könnyei és kiáltásai zene a füleiknek. Nem menekülhet, csak reménykedni tud, hogy megunják és elengedik, bár tudja, hogy ezek hamis ábrándok.

Bár tudja, hogy a legeleje óta ez volt a sorsa.

Amint végeznek a megjelöléssel, Halál lassan végighúzza a pengéjét a nő torkán, majd fel egészen az ajkaiig, és végignyalja a friss vért. Tom felhúzza, el a testtől, és a testéhez simul, ahogy Halál nyelvét a szájába veszi, finoman megszívja, majd beleharap. Halál felnyög, Tom arcát megcirógatja, majd végigkarmolja a húsát.

Tom felhördül, a saját körmei most az Istene hátába vájnak, majd Halál elhúzódik, és végignyalja a vonalakat, amikről tudja, hogy tökéletesen be fognak gyógyulni. Pontosan tudja, hogy mit tesz az ő Tomijával, és pontosan tudja hogyan tud úgy fájdalmat okozni a drága kis játékának, anélkül, hogy örökre megsebesítené.

- Most, most, Tom. Játssz ügyesen. Kell az erőm a következő vendégünkhöz, nem gondolod? – mondja Halál, miközben teljesen kilép a játéka szorításából, mosollyal az arcán. Előrehajol, hogy csókot nyomjon Tom ajkaira, majd mindketten elindulnak a lakás előszobája felé. Tom háttal a falnak támaszkodik a bejárati ajtóval szemben, és leereszkedik a földre. Az Istene az ölében foglal helyet, továbbra is vigyorogva, és az utóbbi pár hét oka ott áll az ajtóban, őket bámulja, félelemmel a tekintetében.

- Hello, drágaság.