- Segíthetek? – kérdezte Bill, és hallotta, hogy kicsit megremeg a hangja. Bár ott lett volna valaki más is a kávézóban.
- Remélem, hogy tudsz. – mosolyodott el a férfi. – A feleségem keresem. Nathaliet.

Bill szemei elkerekedtek. Ez volt Nathalie férje? A férfi, aki annyira bántotta? Bill érezte, hogy a szíve felgyorsul, ahogy a pánik szétterjed benne.

- Sajnálom. – nyögte ki, és próbált közönyös arcot vágni. – Nem ismerek egy Nathaliet sem.
- Tényleg? – vonta fel a férfi a szemöldökét, és szórakozott mosollyal hajolt előre a pulton. – Mert én úgy hallottam itt dolgozik. Egy barátom volt itt múlthéten, és esküdni mert volna, hogy az én kicsi feleségem állt itt a pult mögött.
- Oh. – Bill küzdött, hogy valamit válaszoljon. Csapdába esett, ezt tudta. Még ha újra meg is próbált volna hazudni, és azt mondja, hogy a férfi haverja összekeverte, a városban mindenki a kávézóba küldte volna, hogy itt keresse Nathaliet. Mindenki ismerte őt; de csak Bill tudta a titkát. Az előtte lévő férfi vigyorára nézett, és mindent megtett, hogy ártatlannak tűnjön. – Oh, az a Nathalie. – erőltetett egy nevetést. – Nem tudtam, hogy férjnél van.
A férfi szemei összeszűkültek.
- Miért? Van egy fiúja a városban?
- Nem! – mondta Bill gyorsan. – Nem, én csak… Én csak nem ismerem olyan jól. Nem egyszerre dolgozunk. – vont vállat, és próbálta eljátszani a hülye kis pincérnőcskét, remélve, hogy a férfi nem kérdezgeti tovább.
- Szóval nem mostanában fog bejönni?
- Éjszaka dolgozik. – Bill imádkozott, hogy a férfi elmenjen. Muszáj volt figyelmeztetnie Nathaliet.
- Oh. Hát, akkor azt hiszem iszok egy kávét. – mondta a férfi könnyeden, leült az egyik székre, és ezzel porba tiporta Bill minden reményét. Összeszedett egy mosolyt, és öntött a férfinak kávét, közben próbálta elrejteni, hogy a kezei mennyire remegnek.
- És téged hogy hívnak édesem? – kérdezte a férfi, és könnyeden mosolygott Billre a bögréje felett.
- B..Billie. – nyögte ki. Nyugtalanította a férfi nézése. Az a flörtös mosoly Tomra emlékeztette, és átkozta magát, amiért összehasonlította őket. Lehet, hogy Tom nem egy szőke herceg, de egy cseppet sem hasonlított erre a férfira, Bill ebben biztos volt.
- Édes. – mondta a férfi elismerően, és újra végignézett Bill alakján, amitől őt kirázta a hideg. – Engem hívhatsz Bushidonak.
- Örülök, hogy megismerhetlek. – hazudott Bill.

A férfi – Bushido – ajkai kaján vigyorra húzódtak. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de az ajtó csilingelése félbeszakította. Bill odanézett, és látta, hogy Norman lépdel befelé. Sosem örült még ennyire az idős férfinak.

- Jó reggelt, Norman! – kiáltotta, megragadott egy bögrét és egy kancsót, és odasietett anélkül, hogy Bushidora pillantott volna.

A kávézó elkezdődött megtelni, és bár Bushido nem próbált újra szóba állni vele, Bill többször érezte magán a férfi tekintetét. Nagyjából negyed órával később, Bill látta, hogy egy dollárt a bögréje mögé tesz, és feláll. Még egy utolsó, hosszú pillantást vetett Bill felé, ugyanazzal a mosolyával, majd kiment a kávézóból. Még a járása is ijesztő volt, Bill bele is remegett a gondolatba, hogy a férfi mire lehetett képes. Nathalie biztos jelentéktelenül kicsinek tűnt mellette.

Abban a másodpercben, hogy kilépett az ajtón, Bill azonnal rohant a telefonhoz. Tudta, hogy Nathalie sokszor ment ide-oda a városban, mielőtt bejött volna dolgozni, és muszáj volt figyelmeztetnie, mielőtt belebotlik a férjébe. Tárcsázta Erma számát, és visszatartott lélegzettel hallgatta a csöngést. Nathalie biztos alszik még, de Ermának már fent kell lennie. Várt, hagyta hogy csöngjön és csöngjön, a hang pedig legalább tízszer ismétlődött, mire feladta. Basszus.

Billnek dübörgött a szíve, ahogy próbálta kitalálni mit tegyen. Shirley egy óra múlva fog jönni, de mi van, ha az túl késő? Nem tudta Bushido mit tervez; megvárja Nathaliet, és a kávézóban akarja elkapni? Vagy az embereket kérdezgette, hogy hol lakik… Erma házába megy, hogy bekopogjon… és váratlanul érje? Billnek elállt a lélegzete.

- Bobby! – kiáltott az alacsony szakácsnak a konyhába. A férfi ősz feje jelent meg a kis ablakban, izzadság csöpögött az összeráncolt homlokáról.
- Mi az?
- Haza kell ugranom egy percre. Tudnál figyelni a dolgokra?
Bobby még mélyebben ráncolta a szemöldökét.
- Könyékig vagyok a tojásban, és azt akarod, hogy… mit? Vegyem fel a rendelést? Öntsek kávét? Ezért vagy te!
Bill ökölbe szorította a kezeit, és visszafogta magát, nehogy felpofozza a férfit.
- Nem kérném, ha nem lenne fontos, oké? Egy pillanat és itt leszek, de nagyon, nagyon fontos, hogy menjek.
Bobby szkeptikusan vonta fel a szemöldökét Bill kétségbeesett arckifejezése láttán, de végül a szemeit forgatta és felsóhajtott.
- Jó. De ha nem jössz vissza negyedórán belül, hívom Bennyt és páros lábbal fog kirúgni.
- Jó. – vágta rá Bill, és már indult is az ajtó felé. Még a kötényét se vette le, ahogy a háza felé rohant, áldva, hogy ilyen közel lakik.

- Nathalie! – kiáltotta, amint beért, és végigrohant a folyosón a lány szobájáig. – Nathalie! – zihálva tépte ki az ajtót, és a lány zavartan ült fel az ágyából.
- Billie.. mi van?
Olyan sebezhetőnek tűnt ott, álmából felriasztva, még mindig ködös tekintettel. Bill tudta, hogy nem engedheti meg, hogy bármi is történhessen vele.
- Bushido itt van.
- Mi?
- A férjed. Itt van, a városban.
Nathalie szemei elkerekedtek, ahogy felfogta az információt.
- Ő.. biztos vagy benne?
- Bejött a kávézóba, és téged keresett. Tudta, hogy ott dolgozol.
- Oh, istenem. – Nathalie kezei megfeszültek a takarója körül, az arca lesápadt. – Oh, istenem. – tágra nyílt szemekkel pillantott fel Billre. – Mit fogok csinálni? Mit fog… Vissza fog vinni. Mindenkinek el fogja mondani. Oh, istenem, mi lesz Andreasszal? – zokogás tört elő a torkából, és Bill odasietett, hogy leüljön mellé.
- Shh, nyugodj meg. – mondta, és átkarolta. – Csak… el kell mondanod Andreasnak. – mondta határozottan. A szőke lány vadul rázta a fejét, de Bill tovább erőltette. – Muszáj. Meg fogja tudni. Bushido valószínűleg már mindenkit kérdezget a feleségéről. Mindenki tudni fogja. Nem jobb, ha Andreas tőled hallja?
- De, Billie, utálni fog engem! – szörnyülködött Nathalie, a könnyei pedig potyogtak az arcáról. – Hogy ne utálna?
- Mérges lesz, de nem fog utálni. – mondta Bill, remélve, hogy igaza van. Remélte, hogy elég jól ismeri a srácot ahhoz hogy biztos lehessen ebben. Elég nagy titok ez csak úgy rázúdítani valakire. – Csak magyarázd meg.
- Hogy tudom egyáltalán megmagyarázni?

Bill ismerte az érzést, annyira, hogy Nathalie még csak nem is sejtette. Hogyan lehet egy ekkora mértékű hazugságot megmagyarázni?

Közel ölelte magához a lányt, nem tudta mit mondjon. Meg akarta nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de ő maga sem volt benne biztos, hogy ez igaz.

Hallotta a lány szipogását, és utálta, hogy nem tud semmit sem tenni.

- Annyira sajnálom, de vissza kell mennem a kávézóba. – mondta szomorúan, és átkozta Bobbyt, amiért nem volt megértőbb. A férfi mindig állta a szavát; tényleg kirúgatta volna Billt, ha nem siet vissza.
- Nem baj. – mondta Nathalie elkeseredetten, és elhúzódott, hogy megtörölje a szemeit. – Köszönöm, hogy eljöttél, hogy szólj.
- Hé! – mondta Bill, és megemelte a lány fejét, hogy a szemébe nézzen. – Csak mondd el Andreasnak az igazat, oké?
Bólintott, de Bill látta a kételyt a tekintetében.
- Hívj, ha szükséged van valamire. – mondta, miközben nem szívesen, de felállt.
- Megleszek, Billie. Csak menj vissza dolgozni. Nem akarom, hogy miattam kerülj bajba.
Bill utálta, hogy így kellett hagynia a barátját, összetörve, sebezhetően.

Nehéz léptekkel ment vissza a kávézóba. Annyira frusztrált volt; csinálni akart valamit, de nem tudott semmit kitalálni, amivel segíthetett volna a barátjának. Legszívesebben bántotta volna Bushidot, amiért ő bántotta Nathaliet, de tudta, hogy ez se lenne megoldás. Azt akarta, hogy Andreas és a lány között minden rendben legyen, de minden olyan bonyolult volt.

Zombinak érezte magát, amikor visszaállt dolgozni. Tiszta kábult volt, alig volt képes normálisan beszélgetni a vendégekkel, az agya végig azon kattogott, ami a falakon kívül volt.

Nathalie vajon megfogadta a tanácsát?

Szinte nevette önmagán. Olyan nevetségesnek érezte, hogy ő erőlteti az őszinteséget, és hogy pont ő magyarázza a barátnőjének, hogy mondja el az igazat.

Álszent volt. Látta, hogy mekkora súlya van Nathalie helyzetében az igazságnak, de mi volt a sajátjában?

Igen, az igazságot kierőszakolta Nathalieból, a körülmények miatt muszáj volt vallomást tennie, de Bill nem volt hülye. Tudta, hogy a helyzet könnyebb lett volna, ha Nathalie már a legelején őszinte lett volna. Nem tudhatta, hogy Bushido meg fog jelenni, és minden hazugságát ellene fordítja, de Bill sem tudta, hogy mi fog történni az életében később.

Bushido barátjára gondolt, aki kiszúrta Nathaliet. Mi történt volna, ha valaki a saját szülővárosából jön? Valaki, aki ismerte az igazi Billt, aki az egész város előtt leleplezhette volna, ahogy most Nathaliet is le akarják leplezni?

Kirázta a hideg a gondolattól, és kicsit hányingere is volt.

A saját titkához viszonyítva Nathalie titka semmiség volt. Akár házas volt, akár nem, nem változott, hogy ki is ő valójában, emberként. Még mindig ugyanaz a lány volt.

De ’Billie’ még csak nem is igazi ember volt; csak egy hazugság, akit kitalált.

A hosszú hetek óta tartó hazugságok kezdték kikészíteni Billt, de ezt már akkor észrevette, amikor már nem tudta, hogy Billienek hol van vége és Bill hol kezdődik. Több szempontját is élvezte annak, hogy lányként viselkedik. Szerette kisminkelni magát, csinosan öltözködni. De, ugyanakkor, ezt Billként is megtette. Szerette a barátját, de Tom tudta, hogy ő valójában Bill, és úgy is kedvelte. Szerette a barátait is. Billként vajon megtalálta volna őket?

Bill ki akarta tépni az összes hajszálát. Már hetek óta ugyanazok a kérdések kavarogtak a fejében, és tudta, hogy a válaszokat saját magában nem fogja tudni megtalálni. Az egyetlen megoldás az lett volna, ha elfogja magát, és elárulja a titkát. De az azt jelenteni, hogy Billie-t is el kell engednie, és Bill nem volt benne biztos, hogy ezt akarta.

Bill sokáig dolgozott aznap, és tudta, hogy meg sem kell kérdeznie, Nathalie nem fog bejönni. Szerencsére, Shirley nagyon megértő volt. Bill látta rajta, hogy majd belehal, hogy megtudja aze gyébként megbízható lány most hirtelen miért lóg el a munka elől, de a kérdéseket megtartotta magának.

A megszokottnál pár órával később indult haza, még mindig a barátjára gondolva. Önző módon remélte, hogy a lány majd a nap során valamikor felhívja, hogy elmondja minden rendben, de Bill tudta, hogy a telefonálgatás nélkül is van elég baja. Csak remélni tudta, hogy a lány tudott magára vigyázni, és Andreas segítségét kérte.

Bill már alig várta, hogy láthassa a lányt, de hirtelen valaki elállta az útját. Nagyot nyelt, miközben felnézett Bushido vigyorgó képébe.

A nagy férfi a járdán állt Bill előtt, már most túl közel állt.
- Billie. – mondta vigyorogva. – Épp téged kerestelek.
Bill szíve dübörgött a mellkasában, ahogy próbált nyugodt maradni és úgy tenni, mintha semmi baja nem lenne, amikor legszívesebben rohant volna az ellenkező irányba.
- Hogy-hogy?
- Beszélni akartam veled. – nyúlt felé Bushido, és teljesen meglepte Billt azzal, hogy megragadta a karját.

Bill szemei elkerekedtek, és kétségbeesetten nézett körbe segítségért. De a főúttól távol voltak, az utcákon pedig nem volt senki; a városlakók nagyrésze otthon vacsorázott a családjukkal.

Bushido erősen szorította, már fájdalmasan. Közel hajolt, összeszűkítette a sötét szemeit, és a leheletének savanykás illata megcsapta Bill arcát.
- Hazudtál nekem kislány.
- Nem, nem hazudtam. – nyikkant fel Bill.
A férfi szemei még jobban összeszűkültek.
- Sok emberrel beszéltem a városból. Nagyon barátságosak, minden kérdésemre válaszoltak. – mondta, Bill gyomra pedig összerándult. – Sok érdekes dolgot meséltek. Például, hogy ha meg akarom találni Nathaliet, a legjobb barátnőjét keressem, Billie-t. – sziszegte Bushido a nevét. – Vagy a barátját. Hát nem furcsa, hogy mind ezt mondták, amikor te azt mondtad egyáltalán nem is ismered? Amikor azt mondtad nincsen barátja?
- Én… - kezdett bele Bill, de a férfi befogta a száját a kezével.
- Nem, nem akarom hallani a többi hazugságod. – vicsorgott. – Ti kurvák mind ugyanolyanok vagytok. Fogadni mernék, hogy Nathalie is egy csomó mocskos hazugságot mesélt be rólam. Mind hazug ribancok vagytok.

Bushido elindult előre, amíg Bill háta el nem érte a falat. És megint, Billnek Tom jutott eszébe, ahogy a barátja letámadta a sikátorban, a falhoz szorította, csapdába ejtette. Csak most sokkal jobban félt, mint Tommal.

- Fogadni mernék, hogy te is olyan kurva vagy, mint a feleségem. Olyan pasinak tárja szét a lábait, aki még csak nem is a férje. Szerinted ez milyen érzés nekem? – kegyetlen mosoly jelent meg a dühös arcán. – Vajon ő hogy érezné magát, ha megbasznám a legjobb barátnőjét, hmm? – simult hozzá, és Billt kirázta a hideg. – Szeretnéd? – suttogta Bill fülébe. – Szeretnéd, ha megbaszna valaki, te kis ribanc?

Bill arra gondolt, hogy hogy a picsába kerül folyton ebbe a helyzetekbe. De aztán mondta magának, hogy Tom más volt. Nem, tudta, hogy Tom más volt. Tomban volt valami édes a kemény külső mögött. Ahogy Bushido durva arcába bámult, semmi kedvességet nem tudott benne elképzelni.

Bill tudta, hogy a férfi nem fogja tényleg bántani, az utcán semmiképp, de a szíve így is a torkában dobogott. Utálta a férfi tekintetét is a testén, a kezeiről nem is beszélve.

- Van egy hotelszobám. – hajolt közel a férfi, hogy a fülébe sziszegje. – Keményen meg foglak baszni.
Bill összerezzent, az undortól majd’ fel fordult a gyomra.
- Nem. – vetette oda, feleslegesen küzdve Bushido szorításában.
- Nem? – hajolt újra oda Bushida, az orruk szinte összeért. – Nem is tudom… nekem úgy tűnik akarod.

Bill forgolódni kezdett, próbált kiszabadulni a férfi kezei közül, még mindig Tomra gondolva. Tomra, aki sarokba szorította egy sikátorban. Aki a falhoz szorította. Aki azt tette, amihez kedve szottyant, Bill tiltakozása ellenére. Tomra, aki elhidegült, amikor gondjai voltak. Aki szándékosan bántotta Bill törékeny érzéseit.

De arra a Tomra is, aki a legközelibb barátságait tette kockára, hogy Billel legyen. Tomra, akinek megvolt az az édes, félénk mosolya, amikor egyedül voltak. Tomra, aki mindenkinek el akarta mondani az igazat, mert büszke volt rá, hogy Billel jár.

- Nézz rám, amikor hozzád beszélek. – morogta Bushido, egyik kezével eleresztve Bill karját. – Azt kérdeztem, akarod, hogy megbasszalak? – a kezeit Bill lábai közé emelte, és Bill azt hitte ott helyben elhányja magát.

- Mi a fasz? – rántotta Bushido hátra a kezét, mintha csak megégette volna; a szemei nevetségesen nagyra kerekedtek. Bill még nevetett is volna, ha nem félt volna annyira.

- Te..te… - dadogta Bushido. A szemei vékony csíkokká szűkültek, ahogy az agya felfogta amit a keze is érzett Bill lábai között.

És aztán hátrahúzta az öklét, és a következő pillanatban Bill szemei előtt csillagok robbantak.