Dahlia a f�nyes ez�stgombot  a f� tan�csos�hoz v�gta.

- �gy t�nik, hogy, �h, ez egy gomb, fels�g. – mondta a f�rfi, miut�n p�r pillanatig szeml�lte.
- Tudom, hogy egy gomb, idi�ta! – ki�ltott fel Dahlia, �s lev�g�dott egy sz�kbe. – Azt akarom, hogy megtal�ld a fi�t, aki� ez a gomb!

A tan�csos p�rszor megforgatta a gombot a kez�ben, tanulm�nyozva a mint�t.
- H�t, k�ldhetek p�r embert a helyi szab�khoz, hogy megtudj�k ki adta el ezt a gombot �s kinek. Ha ez sikertelen, k�ldhet�nk embereket, hogy ajt�r�l-ajt�ra kopogtassanak, h�tha felismeri valaki. Csak k�r�lbel�l 3000 h�ztart�s van itt. Egy h�tn�l nem tarthatna tov�bb. – t�prengett a f�rfi hangosan, �s �szre sem vette, amikor a hercegn� m�r teljesen elter�lt az �r�asztal�n�l.

- Mi�rt vagyok idi�t�kkal k�rbev�ve? – k�rdezte, t�bbnyire mag�t�l. – Tudjuk a fi� nev�t, �s hogy hogy n�z ki. Csak menjetek a v�rosba, �s keressetek egy magas, csinos, s�t�thaj� fiatal f�rfit, akit Billnek h�vnak. Szerintem nincs kett�n�l t�bb ilyen a faluban. Egy d�lut�nn�l nem tarthat tov�bb. – mondta Dahlia t�relmetlen�l. A tan�csosa kicsit �sszeh�zta mag�t f�l�nken, azt�n �jra felegyenesedett, �s szigor�an n�zett a hercegn�re.
- A jelenlegi esem�nyek f�ny�ben, biztos benne, hogy fantomokat akar kergetni? M�g csak nem is maradt v�gig itt a b�lon.
Dahlia r�csapott az asztalra, �s fel�llt.
- Nagyon is tudat�ban vagyok a kifog�solhat� k�r�lm�nyeknek, de �t akarom, �s a te munk�d pedig, hogy idehozd nekem. K�m�lj meg a szentbesz�dekt�l, �s holnap d�lut�nra hozd ide. Most elmehetsz. J� �jszak�t. – jelentette ki, megfordult, �s kisietett a szob�b�l.

A f�rfi ott maradt, nagyot s�hajtott �s a fej�t cs�v�lva a zseb�be cs�sztatta a gombot.

Tom �s a mostohaapjuk mindketten rossz hangulatban voltak a k�vetkez� reggel. Tom ki volt akadva, ami�rt 10 m�tern�l nem siker�lt k�zelebb ker�lnie a hercegn�h�z az eg�sz este alatt, a mostohaapjuknak pedig sz�rny� m�snaposs�ga volt. Emiatt, Tom ki lett tiltva az emeletr�l, �s a konyh�ba k�nyszer�lt, hogy Billen vezesse le a d�h�t.

- Mi t�rt�nt az arcoddal? – k�rdezte Tom mogorv�n, miut�n Bill reggelij�t egyenesen a t�ny�rj�r�l lopta el.
Bill szemei elkerekedtek, �s rohant a t�k�rh�z, hogy l�ssa a t�nd�r milyen �j sz�rny�s�geket hozott r�. De ahogy a t�k�rk�p�t n�zte, ugyanazt az arcot l�tta, amit �ltal�ban szokott.
- Nincs semmi az arcomon. – mondta, �sszezavarodva, de k�zben az�rt v�gigtapogatta az orr�t �s az �ll�t m�sodszorra is, hogy nincs-e valami furcsa kin�v�se.
- Oh. – mondta Bill szimpl�n, a s�t�t karik�kat n�zve a szeme k�r�l. – Hogy az. Volt egy… balesetem tegnap este. El fog t�nni, vagy le fog j�nni, vagy valami hamarosan. – mondta, majd meg�rintette a feketes�get a szeme k�r�l, azt�n fels�hajtott. – Rem�lem.
- Jobb lenne, ha kimenn�l a k�thoz �s addig sik�ln�d, am�g le nem j�n. Mocskosnak t�nsz t�le, �s ez rossz f�nyt vet a csal�dra. – mondta Tom, �s a morzs�kat les�p�rte mag�r�l a padl�ra. – Ez j� volt; ma k�rek r�ntott�t a reggelimhez. Hozz kenyeret is. – hirtelen nagy t�r�st lehetett hallani az emeletr�l, amire mindk�t f�rfi megugrott. – Jobb, ha min�l hamarabb hozott. Nem hiszem, hogy apa t�l kegyes hangulat�ban van. – mondta Tom, �s kiment a konyh�b�l.
- Kegyes, ja. – mondta Bill mag�nak. Halk s�hajjal fogott p�r aranyat, felvette a cip�j�t, �s elindult a meleg reggelbe.

A nap m�r most kellemetlen�l nedves volt. Az es�, amiben Billnek �jszaka haza kellett mennie, most m�r csak apr� cseppekben esett n�ha-n�ha, de mire meg�rkezett a p�ks�gbe, a ruh�ja m�r teljesen a b�r�hez tapadt. Odabent a forr� kemenc�k miatt m�g melegebb volt, mint kint, de szinte kellemesnek t�nt, mert legal�bb nem volt p�r�s.

Clara a pultn�l �lt, egy nagy, lapos t�lc�val legyezte mag�t, ami �ltal�ban s�tem�nyekkel szokott tele lenni. Alig n�zett fel, amikor az ajt� becsap�dott.
- Reggelt. – k�sz�nt �lmosan, k�ny�k�vel a pultnak t�maszkodva.
- Neked is. – felelte Bill mosolyogva. – J� lesz, ha v�gre v�ge lesza  ny�rnak. Egy h�v�s reggel�rt minden megadn�k most m�r.
- Mm hmm. – felelte Clara k�z�ny�sen, letette a legyez�j�t, �s megt�r�lte az arc�t a k�t�nye sz�l�vel. – Meglep�, hogy a fest�ked nem olvadt le ebben a h�s�gben. �s hogy megint felkented.
Bill meg�rintette az arc�t, �s egy pillanatra elkapta a tekintet�t.
- Ja, h�t… �gy t�nik kicsit er�sebb, mint hittem volna. – mondta halkan. – De rajtad meg van egy kis liszt itt. – mondta, azt�n �thajolt a pult felett, hogy les�p�rje a feh�r lisztet az arc�r�l, de Clara elh�z�dott, �gy Bill csak az �res leveg�t foghatta meg.
- Adhatok valamit, Bill? – k�rdezte a l�ny, mik�zben megt�r�lte az arc�t a saj�t kez�vel. Bill zavarodottan pislogott, azt�n �jra felegyenesedett.
- Egy kil� kenyeret. – felelte, �sszevont szem�ld�kkel.
- Kil� keny�r. – ism�telte a l�ny, �s fel�llt a sz�k�b�l, hogy becsomagolja neki. – Tess�k.
- Annyi, mint mindig? – k�rdezte halv�nyan mosolyogva.
- Mint mindig. – felelte Clara, �s kiny�jtotta a kez�t a p�nz�rt. Kicsit �sszerezzent, amikor hallotta, hogy Bill gyomra hangosan korog, mik�zben a tenyer�be ejtette az �rm�ket. – K�szi, hogy itt volt�l.
Bill a homlok�t r�ncolta, �s felkapta a kenyeret.
- Ja, majd m�g tal�lkozunk, Clara.
Clara �jra felvette a t�lc�t, �s vissza�lt a hely�re, ker�lve Bill tekintet�t.
- Biztos.

Bill lassan kullogott hazafel� a h�s�gben, azon t�n�dve, mi a fen�t csin�lhatott, amit�l �gy kiakadt a bar�tja.