A piros kocsi nyikorgott és csikorgott, amikor Tom végighúzta a Kaulitz ház előtt. Talán azért recsegett annyira, mert a fiú ikrét szállította vele, aki annak ellenére, hogy elég kicsi volt, még így is túl nagy az öreg játékhoz képest.
- Tomi… Kérlek! – nyávogott Bill. A kezei össze voltak közözve Scotty egyik régi pórázával. Bill végig próbálta kicsúsztatni a kezeit a csomóból.
- Ne Tomizz nekem! – mondta Tom határozottan, és lerántotta a kocsit az útpadkáról, aztán leparkolt a postaláda mellett. – Ez volt az utolsó húzásod, Billa.
- De mondtam, hogy sajnálom. – morgott Bill, Tom pedig elengedte a fekete fogantyút, amivel a kocsit húzta.
- Testvér eladó, testvér eladó! – kiabálta Tom a szomszédoknak, látszólag nem is figyelve Billre. – Nagyon olcsó!
- Nem! Nem akarok senki más testvére lenni! – kiáltotta Bill, hevesen rázva a fejét.
- Erre gondolhattál volna mielőtt hozzányúltál a cuccomhoz. Körömlakkot a legelső gitáromra?! – kiáltott fel Tom, a rasztái pedig mérges kígyókként lengtek körülötte. – Tudod mennyire imádom, és te tönkretetted, mint az összes többi cuccomat is. Nekem ennyi volt. Ha valaki akar egy kis tesót, aki mindent tönkretesz nekik, akkor hajrá, és megkaphat.
Bill hangosan nyöszörgött, és könyörgően nézett.
- De Tomi, az ikred vagyok.
- Ne próbálj most puncsolni Bill. – mondta Tom, és a kezét a testvére vállára tette. – Testvér eladó, csak 25 cent!
Néhány gyerek elhaladt mellettük, de úgy tűnt, egyiküket sem érdekelte, hogy testvért vegyenek Tomtól. Tom sértődötten nézett utánuk. Talán rosszul próbálkozott.
- Édes kistesó eladó! – jött az új szlogen. Ez már a többi gyerek érdeklődését is felkeltette.
Bill csak ölt ott, és nézte, ahogy az első vásárló Tomhoz jött.
- Szia, Andreas vagyok. Most költöztünk ide, pár házzal arrébb. – mondta a fiú. Fényes, szőke haja volt, és zöld-fehér csíkos póló, barna rövidnadrág, és még menő világítós cipője is volt!
- Én Tom vagyok, és ő itt Bill. Eladó, ha érdekelne egy testvér. – mondta Tom, nagyon is üzleties stílusban.
- Igen, tudom. Hallottam a hirdetésed. – mondta Andreas, és a kocsiban ülő fiúra pillantott. – Szóval, mit tud?
- Hát, Bill tud játszani, sokat beszél, énekel, amit csak akarsz. – ajánlotta Tom. Aztán, hogy édesebbé tegye az ajánlatot, hozzá tette, - A kocsi is vele jár!
Andreas egy kicsit eltűnődött rajta.
- Ez jó üzletnek tűnik. Mennyi?
- 25 cent. – felelte Tom elégedetten, és kinyújtotta a kezét.
- Csak 5 centem van. – ráncolta Andreas a homlokát.
- Azt hiszem áron alul is adhatom. – döntötte el Tom egy kis gondolkodás után. – 5 cent jó lesz!
- Oké, tök jó! – kiáltott fel Andreas, a zsebében megkereste az érmét, és odaadta Tomnak. – Bill, miért nem megyünk a házunkba és csinálunk testvér-dolgokat?
- Oké. – felelte Bill. Így volt fair, Andreas tisztességesen megvette őt.
- Szuper, két házzal lejjebb lakok az utcában. – mondta Andreas, és megfogta a kocsi fogantyúját.
Tom elvigyorodott. Most egész délután tud majd gyakorolni a gitárján.
- Csak gyere vissza vacsorára, mert anyu mérges lesz. Ma spagetti van.
- Akkor később találkozunk! – kiáltotta Bill.
Együtt, Bill és az új testvére átmentek az utcán, hogy együtt játszanak.

Tomnak egy kicsit sem hiányzott Bill. A következő pár napban, Bill korán reggel kelt, hogy átmenjen Andreas házába ’testvér-dolgokat’ csinálni, és Tom egész nap a szobájában volt a gitárjával, egyszemélyes xbox játékokat játszott, és csak lazított egyedüli gyerekként. Még féltékeny sem volt, amikor kinézett az ablakon, és azt látta, hogy a volt-testvére és a szomszédja együtt vannak, bár úgy tűnt jól érezték magukat nélküle. De nem, Tomnak egyáltalán nem hiányzott Bill.
- Tom, hogy-hogy Billel nem játszotok együtt? – kérdezte Gordon egy nap, amikor Tom újabb gitár leckéért ment hozzá.
- Oh, Bill most már Andreas testvére, ezért az ő házában játszanak. – mondta Tom, ahogy lehuppant a kanapéra.
- Értem. – mondta Gordon, és kinyitotta a saját gitártartóját. – És Bill mit szól ahhoz, hogy Andreas testvére?
- Szerinte tök jó, szerintem. Azt mondta Andreas és ő sokat játszanak, és Andreas anyukája finom sütit csinál. – mondta Tom közönyösen.
Gordonnak volt egy olyan érzése, hogy Tom kiközösítettnek érezte magát.
- Hát, miért nem kérdezed meg, hogy játszhatsz-e velük?
- Nem, Bill biztos csak idegesíti őt, mint mindig, és nem is érdekel. – mondta Tom. – Amúgy meg, mindenki tudja, hogy a testvéreknek együtt kell lenniük, szóval Andreas talán mérges is lenne, ha megpróbálnám ellopni a testvérét tőle.

Miután egy hét eltelt, Tom nem tudott tovább hazudni magának – hiányzott neki Bill. De emlékezett rá, sajnos, hogy már eladta a testvérét Andreasnak, szóval elég hülyeség lenne megpróbálni visszavásárolni, mert ha Andreas nem akarná többet Billt, már amúgy is visszaadta volna. Tom nem tudta mi tévő legyen.
- Hé, Bill, beszélhetnénk egy percre? – kérdezte Tom félve, amikor Bill a legalsó lépcsőfokon ült, és a cipőjét kötötte.
- Persze, mi az, szomszéd? – kérdezte Bill.
- Csak azon gondolkoztam, hogy mit gondolsz, meddig fogsz még Andreas testvére lenni, ennyi. – motyogta Tom félénken.
Bill egy pillanatra elgondolkozott.
- Nagyon szeretem Andreast bátyámnak. Nagyon jól bánik velem, és ő a legjobb testvér, akit valaha kérhettem volna!
Tom arca megkeményedett, és az ajkába harapott. Ő volt a legjobb testvér, akit Bill valaha kérhetett volna, és vissza akarta kapni.
- Ha csak ennyi, most megyek játszani a tesómmal. – mondta Bill, és talpra állt.
Tom szomorúan felsóhajtott, és nézte, ahogy Bill átszaladt az úton, hogy szórakozni menjen az új, jobb testvérével. Ha Bill nem akarta Tomot testvérének, akkor jó – Tom tudott egy másik módszert, amivel újra Billel lehet.

Tom nagyon szépen megigazította a haját, és felvette a legjobb pólóját, amit az iskolai képekhez szokott az anyja ráadni. Aztán elindult Andreas házához.
- Hé, Tom! – üdvözölte Andreas, amikor az egyetlen Kaulitz gyerek megjelent a házuk előtt. Ő és Bill éppen krétával dekorálták az utat; Bill lerajzolta Nenát, és Andreas csinált egy tortát.
- Üdv szomszéd. – mondta Tom udvarias mosollyal. – Hogy vagy?
- Jól! Köszönöm még egyszer, hogy ilyen jó üzletet kötöttünk a testvéreddel. – mondta Andreas, miközben a torta gyertyáinak lángjait színezte. – Ő a legjobb.
- Örülök, hogy tetszik. – Mondta Tom. – Figyelj, feltehetnék egy kérdést Billről? Mármint, mivel most te vagy a bátyja, meg minden, szerintem téged kéne megkérdeznem.
- Mi az? – kérdezte Andreas, és felállt, hogy Tommal egy magasságban legyen.
Tom elvörösödött.
- Öm… Azon gondolkoztam, hogy lehetne-e, hogy tudod, elhívjam valamikor?
- Mármint egy randira?
A raszta bólintott, és Andreas gyanúsan nézett rá.
- Nem tudom. Lehet, hogy csak ki akarod használni és összetörni a szívét. Honnan tudhatom, hogy jól fogsz vele bánni?
- Öm… Vele akarok lenni, ennyi. – nyugtatta Tom a szőkét.
- Biztos, hogy csak ennyi? – kérdezte Andreas, felvont szemöldökkel. – Mik a szándékaid a testvéremmel, Kaulitz?
- Arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk, megnézhetnénk egy filmet, és talán foghatnánk egymás kezét? – próbálkozott Tom.
- Bill, te benne vagy? – kérdezte Andreas az öccsét. Bill hevesen bólogatott. – Oké, Kaulitz, elviheted a testvéremet. De ne felejtsd el, hogy figyellek, és ott leszek vigyázni rá!
Tom felnyögött. Nem hitte volna, hogy a játék randiját Billel végig figyelni fogja Bill új testvére. Izzadt a tenyere – nem akarta elrontani, hogy Bill bátyja megtiltsa, hogy együtt legyenek.
- Mikor mehetünk? – kérdezte Tom.
- Negyed óra múlva. – mondta Andreas. – Gyere be Bill, és felkészítelek a randidra a szomszédfiúval!
Bill feltápászkodott, és követte Andreast a házba, amíg Tom odakint várt, a fejét vakargatta, és imádkozott, hogy a randija jól fog menni, és újra láthatja majd Billt.

- Wow, nagyon tetszik, amit csináltál ezzel a hellyel. – mondta Tom, majd helyet foglalt Andreas hátsóudvarának piknik asztalánál. Piros-fehér kockás terítő volt rajta, és műanyag edényekkel volt megterítve, amiket Andreas anyukája hozott ki. A tányérokon már ott volt a mogyoróvaj, és a lekváros kenyér, egy tálban csipsz is volt, és mindhárom fiú kapott egy dobozos gyümölcslét csavaros szívószállal. – És te is nagyon jól nézel ki.
Andreas megköszörülte a torkát, és Bill elpirult.
- Köszönöm a dicséretet. – mondta a szőke kisöccse. – Szerintem te is nagyon aranyosan nézel ki.
Tom annyira izgatott volt, hogy fel is döntötte a saját gyümölcslevét, és hálás volt, hogy még nem nyitotta ki, így nem tudott kiömleni, de még így is majdnem szívrohamot kapott.
- Szóval, ez az első randid? – kérdezte Tom, és azonnal meg is bánta. Hát persze, hogy ez Bill első randija. Ha nem az lett volna, azt ő is tudná.
- Ja. – mondta Bill félénken. – Meg akarsz puszilni?
- Bill! – tátotta el Andreas a száját, és még a csipszét is leejtette. – Eszedbe se jusson, Kaulitz. Meg ne próbálj ráhajtani a testvéremre!
- Ah, bocsi! – kiáltott fel Tom. Bill nevetett; várnia kell majd amíg a testvére eltűnik, hogy közelebb kerülhessen az udvarlójához.
A fiúk elég gyorsan megették az ebédjüket, aztán bementek Andreas nappalijába, hogy megnézzék A labirintust. Andreas Bill és Tom közé ült a kanapén, hogy megakadályozza, nehogy történjen köztük valami a film alatt, és annyira elmerült a filmben, és észre sem vette, hogy Bill apró puszikat küldött Tom felé a feje mögött.
- Ki megyek vécére. – jelentette be Andreas a film közepe felé. – Ne próbálkozz semmivel, Kaulitz!
Abban a pillanatban, hogy Andreas elment, és a pár hallotta a fürdő ajtaját becsukódni, Bill odahajolt, és nagy, cuppanós puszit nyomott Tom arcára. Tom elpirult, és viszonozta. Visszaültek aztán a helyükre, és mire Andreas visszajött olyan higgadtan és összeszedetten ültek aztán, mintha mi sem történt volna.
Kezdett késő lenni mire a filmnek vége lett, ezért Andreas úgy döntött, Billt és Tomot visszaviszi a házukba. Nem túl szívesen, de végül megengedte Tomnak, hogy fogja Bill kezét az utcán. A Kaulitz ház bejáratánál, Andreas elbúcsúzott a testvérétől, aztán Tomhoz fordult.
- Nézd, szerintem te remek gyerek vagy. – mondta Andreas a rasztának. – És ha a tesóm járni akar veled, akkor azt hiszem oké, amíg nem próbálkozol semmivel.
- Köszönöm az áldást, Andreas. – mondta Tom mosolyogva. – Szóval holnap is elvihetem?
- Ja, nem gond. Amúgy is el kell mennem vásárolni az anyukámmal, szóval lehet a randitok a házatokban is. – mondta Andreas. – Jó éjszakát Bill tesó!
- Jó éjt Andi! – integetett Bill, majd Tom is.
- Kaulitz. – rázta meg Andreas Tom kezét, aztán elindult haza.

Azon az estén, Bill bement Tom szobájába miután fogat mosott. Tom már az ágyában volt, és Bill bemászott mellé, a takaró alá.
- Nagyon jól éreztem magam a randikon ma. – mondta Bill halkan, kint pedig valaki lekapcsolta a villanyt Tom ajtaja előtt. Az egyetlen fényforrás Tom rádiós ébresztő órájának kijelzője és a hold volt a nyitott ablakon át.
- Én is. – sóhajtott Tom fáradtan.
- Figyelj, Tom?
- Igen?
- Én… hiányzik, hogy te legyél a bátyám. – mondta Bill halkan. – Andi nagyon édes, de nem te vagy. Jobban szerettem, hogy egy ikerbátyám legyen… egy sima testvér nem ugyanolyan jó.
- Te is hiányzol. – suttogta Tom. – És én is akarom, hogy újra testvérek legyünk.
- Még így is… járhatnánk? – kérdezte Bill kíváncsian, és az ajkába harapott. – Nagyon jó volt veled járni, de nem tudom hogy nekünk fura lenne-e, mert megint testvérek lennénk akkor…
- Hm… jó volt megpuszilni, szóval nem hiszem, hogy baj lenne. – gondolkozott Tom. – De talán nem kéne elmondani anyunak, mert már mondta, hogy túl fiatalok vagyunk randizni.
- Oké, jó ötlet. – pirult el Bill. – Ez lehetne a mi kis titkunk!
- Hé, mivel Andreas ott volt a randink végén, nem tudtam jó éjt puszit adni az ajtó előtt. – mondta Tom félénken. – Most adhatnék?
- Persze, hajrá! – vigyorgott Bill.
Tom összeérintette az ajkaikat. Csak pár másodpercig tartott, de mindkét fiúnak mintha örökkévalóság lett volna, és a leghihetetlenebb érzés volt a világon.
- Szeretlek Tom, még ha nem is vagy a testvérem. – mondta Bill őszintén, lesütött szemmel.
- Én is szeretlek, és örülök, hogy még mindig járunk. – felelte Tom.
- Én is.

Két nappal később, hosszas alkudozás után, Tom visszavásárolta Billt egy dollárért. Bill most már újra Tom testvére volt, és Andreas az ikrek legjobb barátja lett amiért megtarthatta a játékkocsit.