- Tom… Végig kell majd beszélned ezt velem – suttogta Bill, az ajkába harapott, és elpirult a kócos haja alatt.

- Megpróbálhatom, de én sem voltam még soha… tudod, együtt senkivel, szóval…

Szörnyen ügyetlenül érezték magukat mindketten, de soha nem akarták még ennél jobban. Bill fejében ott motoszkált a gondolat, hogy vajon mi lehet az oka, hogy most ennyire biztonságban érzi magát, hogy a lehető legközelebb kerüljön Tomhoz; de egyszerűen nem is számított. A lényeg, hogy Tom ott volt, küzdött érte, és idáig jött, hogy megbeszélhessék; a küzdelmet pedig kétségtelenül meg is nyerte.

- Csak, csak segítened kell ellazulni. Nagyon szeretném, csak…

- Nem, nem muszáj – suttogta Tom, de Bill megrázta a fejét.

- Nem, akarom, tényleg. Csak meg kell hogy nyugtass, csak beszéljük át. Kérlek?

- Hát persze – felelte Tom halkan, és puszit nyomott Bill szája sarkába. – Megígérem.

Bill feljebb húzódott az ágyon, és a támlájának dőlt. Kicsit örült, hogy a függöny miatt ennyire sötét volt, nem volt benne biztos, hogy képes lett volna teljesen ellazulni, ha Tom az összes hegét egyszerre láthatja a nap fényében. Persze, még így is elég jól látták egymást, de az árnyak egy kicsit segítettek Billnek megnyugodni.

Annyira szerette volna, ha tökéletesen kényelmesen érezte volna magát, ha Tom mindenét látja, de még nem jutott el odáig. Tom tekintetéből látta, hogy mennyire szerető őt. Tudta, hogy Tom számára minden tökéletes volt benne, de Bill még így is félénk volt; de abban, hogy rájött mennyit is jelentenek egymásnak, rájött arra is, hogy ha együtt lesznek, azzal tudja leginkább kimutatni mennyire is csodálja őt, és hogy teljes mértékig bízik benne.

Abban a pillanatban, amikor Tom is feljebb mászott az ágyon és letérdelt előtte , Bill tudta, hogy pontosan ezt kell tennie. Félénken rámosolygott, lehajtotta a fejét, és a szemceruza- és szempillaspirál darabokkal fedett szempillái alól nézett fel rá.

- Gyere ide! – suttogta, és kitárta a karját, hogy átölelje Tomot. Az idősebb férfi megpuszilta Bill haját, és súgott neki valamit, amit Bill nem hallott rendesen. A fülét a szíve lüktetése töltötte be, úgy kalapált, hogy úgy érezte bármelyik pillanatban felrobbanhat az izgatottságtól. Mielőtt találkozott volna Tommal, el sem tudta képzelni, hogy bárkinek odaadja magát, de Tom megváltoztatta a dolgokat. Megmutatta Billnek, hogy nem egy szörnyeteg, aki képtelen arra, hogy szeressen és hogy cserébe szeressék. Bill embernek érezte magát.

- Mit szeretnél, Bill? Bármit megteszek érted – suttogta Tom.

- Csak, csak csókolj meg, és… Csak mondd el mit jelentek neked. Szükségem van rá, hogy halljam.

- Bill, tudod, hogy te vagy nekem minden – felelte Tom, és Bill remegve fújta ki a levegőt, amit annyi ideig visszatartott.

- Csak mondd el, Tom. Kérlek?

- Persze – csókolta meg Tom édesen, majd Bill ölébe mászott. – Bill, mielőtt találkoztunk volna, már nem volt semmi inspirációm ahhoz, hogy alkossak. Úgy éreztem, hogy állandóan csak ugyanazokat a dolgokat rajzolom újra és újra, nagyképű embereket, akik a társadalom szépségideáljába akarnak tartozni, és rájöttem, hogy mennyire unalmasak, és mennyire szűklátókörűek vagyunk a szépség tekintetében. Teljesen fel akartam adni a festést, pedig mindig ez volt a legfőbb szenvedélyem és motivációm; de aztán jöttél te, a semmiből, és nem csak hogy új ihletet adtál, de hagytad, hogy megszeresselek, és ez a legjobb ajándék a világon. Te vagy az ok, amiért még mindig festek, amiért újra színekben látom a világot és nem csak fekete-fehérben. Új jelentést adtál mindennek, amiről azt hittem ismerem, és megmutattad milyen gyönyörű is a művészet valójában. A művészet nem az arcokról szól, nem arról, ami a világ szemében a legtökéletesebb arc; hanem az érzésről mögötte. Igen, vannak hegeid, és igen, a világ nem tudja értékelni azt a testet, aminek a fele tele van hegekkel; de én tudom. Te művészet vagy; te vagy az érzés az alkotás mögött. Miattad tudok hinni abban, hogy egy nap talán az emberek képesek lesznek túlnézni afölött, amit a társadalom mond nekünk, és mélyebbre néznek az emberbe, annyira, hogy elérjék azt a csodálatos személyt, aki benne rejtőzik. Nem, lehet, hogy a világ többsége nem lát szépnek, de azoknak, akik szeretnek, te vagy a leggyönyörűbb ember, kívülről-belülről, és a hegeid csak kiemelik ezt. Gyönyörű vagy, ez kétségtelen, de ennél sokkal több is van benned. Te vagy minden, amit egy ember kereshet egy másik emberben, és még mindig nem tudom megérteni, miért pont engem választottál, de nagyon örülök, hogy így történt. Szükségem van rád az életemben, és ha azt mondtad volna, hogy legyünk csak barátok… Bill, nem is tudom mit csináltam volna. Annyira elveszett lennék. Elvesztettem volna a leggyönyörűbb műalkotást a világon, a legértékesebbet, amire leginkább vágyom. Benned minden megvan, hogy boldog legyek.

- Légyszi, légyszi csókolj meg, Tom – nyöszörögte Bill, és Tom így is tett, összeérintette az ajkaikat, és szenvedélyesen szívta be a lélegzetét.

Bill Tom hajába csúsztatta az ujjait, és lágyan meghúzta, hogy Tom fejét a tökéletes szögbe állítsa. A nyelvét átcsúsztatta a barátja szájába, és olyan mélyen csókolta meg, amennyire csak lehetet. Tom halkan felnyögött, és ő is lejjebb mászott, ahogy Bill lefeküdt az ágyra, belesimulva Tom összes érintésébe.

- Hogy, öm, hogyan csináljuk? – suttogta Bill, és Tom elmosolyodott.

- Majd kitaláljuk.

- Öm, van valami, ami megkönnyítheti… az éjjeli szekrény fiókjában. – Bill elvörösödött, de Tom hihetetlenül bájosnak találta, hogy ennyire félénken tudatta, hogy van síkosítója.

Tom megcsókolta Billt gyorsan, aztán áthajolt felette, és a fiókban kezdett tapogatni, amíg meg nem találta a kis tubust. Alig volt használva, és Tom eltűnődött, hogy Bill talán ahhoz is túl félénk volt, hogy saját magát megérintse. Talán már attól is szégyen öntötte el, ha a testére nézett, és meglátta a hegeket. Bármi is volt régen, Tom most már tudta, hogy Bill szereti őt annyira, hogy eddig menjenek; hogy elvegye a szüzességét és remélhetőleg az aggályait és félelmeit is.

A másik oldalról, Tom is teljes mértékig bízott Billben. Sosem engedett még senkit ilyen közel magához, és most csak percekre volt attól, hogy Bill testébe merüljön, és összeolvadjon a festék és a tinta két külön világa. Gyorsan visszapillantott Billre, és visszacsúszott mellé, hogy újra egymás mellett legyen a testük. Amikor Bill lenézett a kis tubusra Tom kezében, azonnal elvörösödött, és eltakarta az arcát.

Tom letette a tubust, megragadta Bill csuklóját, és gyengéden elhúzta az arca elől. Oldalra döntötte a fejét, és azon töprengett Bill miért félt ennyire kimutatni ezt a félénkségét. Tom szerint ez volt a legszebb dolog a világban, ahogy az a pír az arca egyik oldaláról, az orrán át, egészen a másik oldalig futott, és egybeolvadt a hegekkel.

- Miért bújsz el előlem? – kérdezte Tom kis mosollyal, és Bill vállat vont, még jobban elpirulva.

- Én csak… könnyen zavarba jövök, azt hiszem.

- A síkosító miatt? – kérdezte Tom nevetve, és Bill bólintott. – Hát, remélem nem jössz zavarba, ha szeretkezni fogunk.

- Nem fogok. Mármint, most nem vagyok… És utána sem leszek. Miattad sosem leszek zavarban.

- Örülök – felelte Tom édesen, és lágyan megcsókolta az ajkait. – Szólj, ha készen állsz, Bill.

- Most… most készen állok – felelte őszintén.

Bill feljebb kúszott, és remegő ujjakkal elkezdte kigombolni az ingjét. Tom Megfogta az ujjait, és aggódva nézett fel rá.

- Izgulsz? – suttogta, és Bill bólintott. – Szeretnél várni?

- Nem. Nem. Akarom, baszki, Tomi, szükségem is van rá. Csak, csak segíts.

- Rendben.

Tom finoman eltolta Bill kezeit, majd ő maga folytatta az ingje kigombolását, felfedve a gyönyörű, hibátlan bőrét. Lejjebb tolta a ruhát Bill válláról, és finoman megcsókolta a kulcscsontját, amibe Bill beleborzongott, és Tom csípőjébe kapaszkodott.

- Le? – kérdezte Tom, de Bill megrázta a fejét.

- N-ne, ne így… Még ne?

Tom bólintott és lehunyta a szemét, ahogy Bill kezei a csípőjéről a pólója aljához nyúltak, és lehúzták róla a feje felett. Bill nem bírta megállítani a mohó kezeit, azonnal ott voltak mindenhol Tom mellkasán és oldalán. Volt valami abban, hogy láthatja Tom hibátlan testét, amitől Bill elmosolyodott. Tomnak sosem kellett azzal szembenéznie, amivel neki. Tomnak sosem kellett magát szörnyetegnek éreznie a külső-belső sebei miatt; és az egészben az volt a legjobb, hogy ezt a csodát mind egyedül Billnek tartotta meg.

- Tovább? – kérdezte Tom, és Bill bólintott.

Tom ki akarta cipzározni a nadrágját, de Bill gyorsan megfogta a kezét, és kedves, kérlelő tekintettel nézett rá. Tom bólintott, a lélegzete a torkában ragadt, Bill pedig lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Minél tovább vetkőztette Tomot, annál közelebb állt ahhoz, hogy saját magáról is letépje a ruháit és azonnal nekilássanak. Olyan idegtépő volt, olyan izgalmas és csodálatos egyszerre, hogy Bill már nem bírt ellenállni. Gyorsan kisegítette Tomot a nadrágjából, és csak bámulta a testét.

Bill számára Tom volt a leglélegzetelállítóbb látvány a világon. A napbarnított bőre, az éppen tökéletes izmai, ennél jobban még soha semmit nem csodált, és még soha semmire nem vágyott ennyire Bill. Minél tovább nézte Tom testét, annál jobban akart ő maga is levetkőzni, lefeküdni Tomnak; átölelni, és csak csókolni az arcát és a nyakát, amíg Tom mélyen a testében van. Az elképzelés annyira tetszett Billnek, hogy eltűnődött egyáltalán miért félt ettől egy pillanatra is.

Gyors mozdulatokkal és egyértelmű célokkal, Bill már le is vette a nadrágját, és összeszorította a szemeit. Nyugodtan feküdt, hagyta, hogy Tom érintése beborítsa a testét, mintha most először látta volna. De Tom számára, akármikor pillantotta meg Bill testének részletét, olyan volt, mintha az első alkalom lett volna. Mindig ugyanúgy lenyűgözte, hogy Bill milyen erős és bátor is volt, és mindig csodálta, ahogy Bill a sérüléseit viselte.

- Most... Most el kell kezdenem, hogy utána bejuthassak… - mondta Tom ügyetlenül, Bill arca pedig falfehérből céklavörössé változott egy tized másodperc alatt.

- O-oké – fújta ki a levegőt remegve, és elnyújtózott, ahogy Tom új pozícióba lendült.

- Gyere, öm, emelkedj meg – mondta Tom, és Bill kérdés nélkül megemelte a csípőjét.

Tom egy párnát csúsztatott Bill dereka alá, tudván, hogy ez sokat fog segíteni, hogy jobb szögből elérhesse. Megragadta ezután a síkosítót, és gyorsan nyomott belőle az ujjára. Bill az ajkába harapott, és vágytól sötét tekintettel nézte Tomot.

- Szabad? – kérdezte Tom, és Bill bólintott, és egy kis nyöszörgés hagyta el az ajkait. – Csak, csak vegyél mély levegőt, és tartsd vissza, amikor mondom, oké?

- Oké, Tomi.

- És… És lazulj el… Próbáltad már, tudod… Magadat?

- Oh, öm… - Bill még vörösebben, de bólintott, Tom pedig megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Szóval akkor tudod mire számíts?

- I-igen.

- Oké, oké, jó.

Tom Bill fölé hajolt, és végigcsókolta a mellkasát, miközben egyik ujját Bill nyílásához emelte. Bill már meg is emelkedett az ágyról, a teste magától mozgott. Ha akarta sem tudta volna irányítani a mozdulatait. Most jobban készen állt, mint valaha, és már alig várta, hogy magában érezhesse Tomot. De várnia kellett, csak amíg készen fog állni, hogy befogadja Tomot; de Bill biztosan tudta, hogy az a pillanat megéri a várakozást.

Tom kicsit beljebb csúsztatta az ujját, és nézte Bill arcát, keresve a jelet, hogy hagyja-e abba, de úgy tűnt, Bill egyáltalán nem akarja abba hagyni. Bill az ajkába harapott, és kicsit elmozdította a csípőjét, próbálta Tom ujját olyan szögbe tenni, ami neki is kényelmesebb. Amennyire tudott, lejjebb csúszott a furcsa szögben, hogy Tom ujja még mélyebben legyen benne, és örült, hogy Tom szavak nélkül is pontosan tudta mit kell tennie.

Amikor a teljes ujja bent volt, Bill halkan felnyögött, és újra a csípőjét mozgatta, hogy megtalálja a tökéletes szöget. Tom behajlította az ujját Billben, és megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Billnek erre behajlottak a lábujjai, és kicsit megemelkedett az ágyról, és felsóhajtott az élvezettől.

- Jó így? – kérdezte Tom halkan, és Bill kicsit bólintott. – Nem fáj?

- Csak, csak egy kicsit furcsa. De jó, jó… Csak, folytasd?

Tom tesztként odatette a középső ujját is, és elmosolyodott, amikor Bill hevesen bólogatni kezdett, és újra lejjebb csúszott a kezébe. Tom becsúsztatta hát a másik ujját is, és nagyon gyengéden elkezdte mozgatni őket. Bill levegőért kapott amikor megérezte, hogy Tom ujjai elérték azt a pontot, amitől a testében egészen a fejéig szétáradt az élvezet. Egyre magabiztosabban, Tom megcsókolta Bill bordáit, és kicsit gyorsabban kezdte az ujjait mozgatni. Nem olyan gyorsan, hogy megijessze vele Billt, de éppen annyira, hogy azért észrevegye a különbséget.

- Tom, Tom! – szólalt meg Bill rekedtes suttogásban. – Én, én kész vagyok… Kérlek? Kérlek, most?

- Hát persze, kicsim – felelte, újra kinyitotta a tubust, és bekente a saját erekcióját.

A férfiasságát Bill belsőcombjához nyomta, és lassan feljebb mozgatta, ahogy az ujjait kihúzta Billből. Ekkor mondta neki, hogy vegyen mély levegőt, és gyengéden elkezdett behatolni. Bill tudta, hogy elsőre lesz a legfájdalmasabb, ezért próbált ellazulni, amennyire csak tudott, és összeszorította a szemeit. Fájdalmasan felnyögött, ahogy Tom belemélyedt, és a körmeit Tom vállába vájta.

- Fáj? – kérdezte Tom, pánikkal a hangjában. Bill gyengén bólintott, de elmosolyodott.

- Nem baj, majd jobb lesz – lihegte. – Csak, csak lassan, és…

Tom még mélyebbre hatolt, és olyan lassan, amennyire csak tudott, de annyira izgatott volt, hogy nagyon nehéz volt neki lassan mozogni. Bill megemelte a térdeit Tom oldalához, és a fejét a párnákba hajtotta. A plafon felé nézett, csillagok lepték el a látását, mire Tom teljesen belemélyedt.

Bill tudta, hogy Billnek már nem fáj, az eksztázis és az élvezet teljesen elsöpörte, amikor Bill megemelte a csípőjét, hogy a csípőcsontjuk összetalálkozzon. Bill gyengén felkiáltott az élvezettől, ahogy Tom lassan kihúzta majd a korábbinál erősebben visszalökte a csípőjét. Mindkettejük teste remegett, és a bőrüket izzadság lepte be.

- Levehetem? – kérdezte Tom, Bill ingjének az ujját fogva.

Bill hevesen bólogatott, és Tom, aki még mindig gyengéden ringatta a csípőjét, kiszabadította Bill egyik karját az ingjéből, aztán felsóhajtott, amikor Bill csupasz karja átkarolta a hátát, és közelölelte. Bill nem tudta, hogy képes-e tovább kibírni. Az érzés, hogy Tom benne van, és ahogy a saját erekciója ott volt a hasuk között, túl sok volt.

- Tomi! Én… én…

- Csak, csak egy kicsit bírd ki, Bill – nyöszörgött Tom. – Annyira közel vagyok, csak… csak egy kicsit még.

Tom végigcsókolta Bill csupasz mellkasát, a kezével pedig végigmasszírozta az egész testét. Nem is érdekelte, hogy Bill alig érzett valamit a bal oldalán. Bill tökéletes összhangban mozgott Tommal, újra és újra megemelkedett és hozzásimult a testéhez. Tom érezte, hogy a hasa összeszűkül, a teste egyre közelebb volt, hogy elérje a határt.

- Bill, lehet, hogy, lehet… - Tom levegőért kapkodott, izzadt, az arca felforrósodott, az ajkai pedig duzzadtak voltak, amiért olyan durván csókolta Bill testét.

- Belém. Igen, belém – nyöszörögte Bill, Tom hajába markolva.

Az utolsó lökéssel, Tom hangos nyögéssel Billbe élvezett, és Bill is azonnal elérte a saját orgazmusát. Forró volt és tüzes; az a fajta szex, amit csak erős szenvedély és igaz szerelem hozhatott létre. Tom rádőlt Billre, és édesen megcsókolta.

- Oh – suttogta Bill, a légzése szakadozott és kimerült volt. – Ez… Ez… Tomi!

Bill szemében könnyek csillantak meg, és egy pillanatra Tom majdnem bepánikolt, de amikor Bill erősen megcsókolta, és átölelte, tudta, hogy ezek örömkönnyek voltak; a szenvedélyes szex és a szörnyen nagy szerelem könnyei. Így feküdtek egy darabig, amíg Tom le nem gurult volna, de akkor se ment messzire, mert odasimult Bill mögé, és megcsókolta a tetoválást a tarkóján.

- Tom? – kérdezte Bill halkan, odasimulva Tom mellkasához, és hátrafordította a fejét, hogy a szeme sarkából láthassa a szerelmét.

- Igen? – suttogta Tom, remegő és fáradt hangon.

- Milyenek leszünk 40 év múlva? – kérdezte szipogva, és letörölte a könnyeit a kézfejével.

- Arra tippelnék – kezdett bele Tom -, hogy én öreg leszek, ősz és ráncos, te pedig addigra már leléptél valami jóképű 20-as éveiben járó pasival, akinek rengeteg pénze és nagy háza van – viccelődött, és Bill hátranyúlt, hogy kicsit megüsse a fejét.

- Komolyan mondtam.

- Én is!

- Tom…

- Jó, jó. 40 év múlva? Ugyanilyenek leszünk. Gyönyörű otthonunk lesz, és a hálószobánk plafonja hatalmas üvegből lesz. Minden éjjel, amikor az ágyban fekszünk, az eget fogjuk nézni, és arról fogunk beszélni milyenek leszünk a következő tíz évben, és a csillagok alatt fogunk szeretkezni.

- Akkor is szeretni fogsz?

- Napról napra jobban.

- Mondd el milyen lesz a házunk!

- Gyönyörű lesz; olyan otthon, amilyet csak a szerelem építhet. Mindkettőnknek lesz egy saját szobája is; neked egy iroda tele a könyveiddel és a díjaiddal, nekem meg a szomszéd szobában a műtermem. Lesz egy ajtó is a kettő között, hogy amikor magányra vágyunk, akkor becsukhassuk és a saját világunkba merülhessünk el, de amikor magányosak leszünk, akkor újra kinyithassuk, és együtt lehessünk – álmodozott Tom, és Bill hümmögött. – Mindegyikünk szobájának hatalmas ablakai lesznek, ahonnan egy hatalmas völgyet fogunk látni, amin egy gyönyörű folyó megy át. És lesznek macskáink.

- És kutyáink is?

- Kutyáink is. És te el fogod kényeztetni őket, és szeretni fognak téged, én meg a szigorú szülő leszek, aki megpróbálja őket kordában tartani.

- És egy erdőben fogunk élni.

- Egy hatalmas erdőben. Egy olyan helyen, amiről senki nem tudja, hogy létezik. És amikor vissza kell mennünk a társadalomba, gyönyörű tájon kell átmennünk, és amikor visszajövünk, az állataink már alig fogják várni.

- A macskák pedig szétkarmolnak téged, mert lecseszed őket, amiért tönkretették a bútorainkat – nevetett Bill.

- Oh, valóban?

- Igen, de akkor majd én elkergetem őket, és minden karmolásod megpuszilgatom, hogy ne fájjon.

- Remélem is.

- Akkor is szeretni fogsz, amikor megöregszem, Tom? – kérdezte Bill halkan, és megfordult az ágyában, hogy a szerelmére nézhessen. – A hegeim még rosszabbak lesznek, ahogy idősödök.

- Még szebbek lesznek, Bill. Még jobban és jobban beléjük fogok szeretni, ahogy beléd is. Minden éjjel ott fogunk feküdni az ágyunkban, és a hegeid fogom simogatni, hogy tudd milyen csodálatos vagy. Meg fogom őket csókolni, még ha nem is érzed, és meg fogom mutatni, hogy a kor miatt nem fogsz kevésbé érdekelni, csak még jobban foglak akarni.

- Együtt fogunk meghalni – mondta ki Bill, és Tom bólintott.

- Egymás karjaiban.

- Akkor is le fogsz festeni, amikor megöregszem?

- Egy egész szobát neked fogok szentelni, Bill – csókolta meg Tom. – Te fogsz rólam írni?

- Állandóan.

- Csak ennyi vagyok, Bill? Csak egy történet része, amit te írsz? Csak a fejedben létezem? Nem tudok más lehetőséget kitalálni, hogy egy ilyen csodálatos emberrel lehetek – mondta Tom őszintén, és Bill elpirult.

- Nem, ez valódi. Nem csak egy történetért hoztalak létre, még nem.

- De majd fogsz?

- Az egész történetünket le fogom írni, Tom. Minden fejezet újabb év lesz, amikor együtt leszünk. Minden fejezetben részletezni fogom mennyire szeretlek, és amikor meghalunk, valaki meg fogja találni a történetem, és emlékezni fognak rád, hogy milyen tökéletes voltál. Senki nem fogja elfelejteni a történetünk, Tom.

- Senki – bólintott.

Kérdés: Hol látod magad 10 év múlva?