- Mit hozhatok �nnek?
Bill mosolya vid�mabb volt, mint ahogy val�j�ban �rezte mag�t, de tapasztalatb�l tudta, hogy ha bunk�zik a vend�gekkel, akkor nem fog j� borraval�t kapni.
- Egy klubszendvicset �s egy jeges te�t k�rek sz�pen.
- S�lt krumpli vagy hagyma karika?
- S�lt krumpli.
- Mindj�rt hozom. – villantotta fel Bill a mosoly�t ism�t, �s elindult, hogy leadja a f�rfi rendel�s�t.

Ugyanez a f�rfi m�r zsin�rban n�gy napja volt itt, �s Bill kezdett eg�szen biztos lenni abban, hogy miatta. Sajnos viszont Billnek vissza kellett utas�tania. Nem az, hogy a f�rfi ne lett volna vonz�, sem hogy Bill foglalt lett volna. Ez a pasi egyszer�en csak �reg volt, legal�bb a negyvenes �veiben.

- Itt is van! – mosolygott �jra amikor letette a jeges te�t az asztalra McJ�k�p� el�, ahogy Bridget, a koll�gan�je nevezte el a f�rfit, amikor a m�sodik nap volt a k�v�z�ban.
- Nagyon k�sz�n�m.

A d�li forgalom nem sokkal ezt k�vet�en be is indult, �gy Billnek nem volt t�l sok id�je McJ�k�p�n gondolkozni, hogy vajon mikor fogja megtenni az els� l�p�st, de ak�rh�nyszor az idegen ir�ny�ba pillantott, a f�rfi mindig visszan�zett r�.

Nem l�tta McJ�k�p�t elmenni, de mint mindig, egy plusz h�szast ott hagyott az asztalon.

V�g�l el�rkezett a n�gy �ra, �s Bill nem volt olyan sz�rnyen kiakadva, hogy nem kellett t�l�r�znia. �ltal�ban sz�vesen v�llalt el n�h�ny plusz �r�t a p�nz miatt, de ma m�r alig v�rta, hogy elmehessen v�gre.

Amikor el�rt a lak�s�nak s�t�t, lehangol� �p�lete el�, egy Mercedest l�tott meg a h�z el�tt, ami nagyon nem passzolt oda. A f�rfi viszont, aki kisz�llt a kocsib�l, nagyon is ismer�s volt.

- Mit keres itt? – k�rdezte Bill, sikeresen leplezve az �rnyalatnyi f�lelm�t.
- Besz�ln�nk kell, Bill. – felelte McJ�k�p�.
- Honnan tudja a… oh, a n�vt�bla. N�zze, uram, nagyra �rt�kelem a borraval�t, de… nem igaz�n �rdekelnek az id�sebb f�rfiak, ok�? Sajn�lom, ha az ellenkez�je j�tt le.
F�lig m�r fent is volt a bej�rati ajt�hoz vezet� l�pcs�n, amikor a f�rfi nevet�se vonta vissza a figyelm�t.
- Valami vicceset mondtam, uram?
- Paul. A nevem Paul Williams, �s nem felszedni akarlak. – nevetett �jra. – Ami azt illeti, im�dom a feles�gem.
- Oh… oh istenem! – takarta el Bill az arc�t. – Ez olyan k�nos. – motyogta, �s a kezei m�g�l kipillantott a f�rfira, aki l�tsz�lag j�l sz�rakozott a szitu�ci�n. – Azt hittem, hogy…
- Nem ez�rt vagyok itt, ebben biztos�thatlak. – vett el� Paul egy n�vjegyk�rty�t a kab�tj�b�l. – Mag�nnyomoz� vagyok.
- �s… ut�nam kellett nyomozni, vagy mi?
- Igaz�b�l, megkeresni.
- Nem is tudtam, hogy elvesztem. – vigyorodott el Bill, a n�vjegyk�rty�ra pillantva.
- A Russel, Campbell �s Marks-nak dolgozok, egy �gyv�di irod�nak, itt, Richmondban.
- Igen, minden reggel l�tom a plak�tjaikat munk�ba menet. Mi�rt akartak megtal�lni?
- A sz�leid a kuncsaftjaik voltak.
- Akkor rossz embern�l j�r, Mr. Williams. – ny�jtotta vissza Bill a k�rty�t. – Nekem nincsenek sz�leim. – mondta, �s �jra elindult a l�pcs�n az ajt� fel�.
- 1989. szeptember 1-j�n sz�letett, a St. Mary K�rh�zban. A vezet�kneved Andrews, amit Mary Andrews ut�n v�lasztott�l, mert � a…
- Nevel�any�m.
- Akivel h�rom �vig �lt�l.
- A leghosszabb ideig egy helyen.
Bill elpislogott egy k�nnyet, �s visszan�zett a nyomoz�ra, aki m�r szint�n a l�pcs� alj�n�l �llt.
- Mindenkinek vannak sz�lei, Bill. Nem szeretn�d megismerni a tieid?
Bill v�llat vont, hogy k�z�ny�snek t�nj�n.
- Mindegy. J�jj�n.

- Ez egy vicc, ugye?
Tom Kaulitz teljes d�bbenettel n�zte az el�tte �l� k�t f�rfit.
- Nem, Tom. Ez nem vicc. – nyitotta fel Paul Williams a mapp�t az �l�ben, �s a f�nyk�pet az asztalra tette. – Ez itt a testv�red. Bill. P�r napja k�sz�lt a k�p.
- Ez a pasi? – Tom felvette a k�pet az asztalr�l, �s tanulm�nyozni kezdte. Az �ll�t�lagos testv�r�nek a haja s�t�tre volt festve, oldalt leny�rva, �s k�z�pen hosszabbra v�gva. A Tom�hoz hasonl� szemei er�s sminkkel voltak kiemelve. Hozz�t�ve az arccsontot �s az �llkapocs form�j�t, �gy �rezte, mintha t�k�rbe n�zne. – Ez a testv�rem? Ez fi� egy�ltal�n?
- Igen, az. – b�lintott Paul. – Tal�lkoztam Billel, besz�ltem vele. � a testv�red, Tom. – pillantott a mellette �l� �gyv�dre. – Te �s Bill egypet�j� ikrek vagytok.
- Ikrek? – ki�ltott fel Tom, �s felpattant a sz�k�b�l. – Egyke voltam 21 �vig, erre a sz�leim v�grendelet�b�l kell megtudnom, hogy van egy ikertestv�rem, akir�l m�g csak nem is hallottam?
- Tom. – kezdett bele Kaulitz �gyv�dje, Mr. Campbell. – �lj le. Szeretn�m kicsit megmagyar�zni a helyzetet.
- Oh, ez az. – felelte Tom ironikusan. – Alig v�rom, hogy halljam.
- Tom, ahogy tal�n te is tudod, a sz�leid el�g fiatalok voltak, amikor megtudt�k, hogy gyerek�k lesz. J�rg 19 volt, Simone 17. �sszeh�zasodtak, de szinte semmi t�mogat�st nem kaptak a csal�djukt�l, de mindent megtettek, amit csak tudtak. Azt�n megtudt�k, hogy Simone ikreket v�r. M�r egy gyerek gondolata is el�g neh�z volt, de kett�… Nem b�rt�k volna, Tom. Ez�rt �gy d�nt�ttek, hogy amelyik m�sodiknak sz�letik, azt �r�kbe adj�k.

- Sz�val �n sz�lettem el�bb.
- T�z perccel. Amikor a sz�leid meg�rt�k a v�grendelet�ket, azt k�rt�k, hogy b�rmi is t�rt�njen vel�k, fel kell kutatni a testv�redet, �s ha megtal�lj�k, akkor egyenl�en kell elosztani az �r�ks�get kett�t�k k�z�tt.
- Sz�val megtal�lt�tok.
- Egy kis id�be telt, de igen. – felelte Tom. – Bill pap�rja katasztrof�lisak voltak. Hivatalosan sosem volt �r�kbe fogadva. Rengeteg int�zetben �s nevel� csal�dn�l volt, most pedig saj�t lak�sa van a v�rosban. Megmutatta a m�solatot az anyak�nyvi kivonat�r�l, amin ott volt az eredeti ut�neve �s a te sz�leid nevei is. A testv�red gyakorlatilag szem�lyazonoss�g n�lk�l n�tt fel, azt�n 10 �vesen egy Mary Andrews nev� n�h�z ker�lt. H�rom �vig volt vele, �s val�sz�n�leg meg is szerette �t, mert felvette a nev�t. Amint ezt kider�tettem, m�r k�nnyebb volt megtal�lni. Tal�lkoztam vele, besz�ltem vele, �s besz�ltem neki a sz�leidr�l… a sz�leitekr�l, �s r�lad. Meg volt lep�dve, finoman sz�lva, hogy egyik pillanatban m�g csal�dja sem volt, a k�vetkez�ben pedig �r�k�s�d�si t�rgyal�sra kell mennie.
Tom tekintete a k�t f�rfi k�z�tt ugr�ndozott, am�g el�rte a felismer�s.
- V�rj! Idej�n? Tal�lkozni fogok ma vele?
- Szerepel a v�grendeletben, Tom! – felelte Mr. Campbell. – Minden joga megvan hozz�.
Miel�tt v�laszolhatott volna, az iroda ajtaja kiny�lt, �s Tom szembetal�lta mag�t a testv�r�vel, akinek addig a l�tez�s�r�l sem tudott.