Bill első benyomása a férfiról, aki elméletileg Tom volt, hogy nagyon jóképű volt. Ez kicsit bizarr volt, tekintve, hogy testvérek. És enyhén beképzelt is, tekintve, hogy ikrek.

- Örülök, hogy újra látlak, Bill. – mosolygott rá Paul, miközben kezet nyújtott. – Látom sikerült megtalálni az irodát.

Megkönnyebbülten, hogy ismerős arcot is lát, Bill visszamosolygott, és kezet rázott a férfival.
- Igen, remélem nem késtem.
- Egyáltalán nem. – mondta Paul, majd az alacsonyabb, kicsit zömök férfira mutatott maga mellett. – Ő is Frank Campbell, az alkalmazottam és a szüleid ügyvédje.
Bill udvariasan mosolygott, a tekintete pedig visszavándorolt Tomra.

Tom ugyanolyan magas volt, bár annyira azért nem vékony, mint Bill. Egy kicsit bő farmer és egy nagy fehér póló volt rajta, valami absztrakt mintával az elején. A haja, ugyanolyan fekete volt, mint Billnek, és hátra volt fonva egészen a mellkasáig érő tincsekbe. A homlokát egy fehér kendő volt, alatta pedig a sötétbarna szemei kíváncsian méregették Billt.

- Gondolom te… Tom vagy. – szólalt meg Bill félénken.
- Az lennék. – felelte a testvére, végigpillantva Bill cowboy csizmáin, szűk farmerén és AC/DC pólóján. Még válltáskája is volt, az isten szerelmére! – Gondolom te meg Bill.
- Örülök a találkozásnak.
- Ja. Akkor elkezdhetnénk, akármit is kell? – kérdezte Tom a másik két férfitól.
- Természetesen. – intett Mr. Campbell a székek felé. – Foglaljanak helyet, és máris kezdhetjük! – mondta, majd ő maga is leült a hatalmas bőrszékébe, aztán két papírköteget tolt mindkét előtte ülő férfi elé. – Ezek a szüleitek végrendeletének másolatai. Nyugodtan elolvashatjátok egyedül is, de én is elmondhatom a lényeget.
- Valószínűleg a felét nem érteném. – ismerte be Bill.
- A lényeg elég lesz. – bólintott Tom is.
- Rendben. Ahogy a legtöbb házastárs, a szüleitek is egymásra hagyták a vagyonukat, a második szülő halála esetén pedig minden rátok szállt. Na már most, az apátok végrendeletében az is benne van, hogy váratlan halál esetén, amennyiben az édesanyátok nem éli túl 30 nappal, ahogy a szüleitek baleseténél történt, akkor minden azonnal rád száll, Tom. És, mivel sikerült megtalálni, a testvéredre, Billre. Alapvetően, ez csak annyit jelent, hogy sokkal kevesebb papírmunka kell, hogy mindketten megkapjátok az örökségeteket. – bepróbálkozott egy mosollyal, de semmit nem ért vele a két fiatalembernél, azért hát megköszörülte a torkát, és folytatta. – És mivel mindketten nagykorúak vagytok, a pénzt is azonnal megkaphatjátok, és szabadon felhasználhatjátok. Viszont, a szüleitek azt szerették volna, ha Billt nem csak megtaláljuk, hanem ti ketten meg is ismeritek egymást, testvérekként. Ezért hozták azt a feltételt, hogy csak abban az esetben kaphatjátok meg a teljes örökségetek, ha előtte együtt éltek a szüleitek házában, hat hónapon át. Ez idő alatt, minden hónapban kaptok egy bizonyos összegű juttatást, ami fedezi a mindennapi kiadásaitokat; bevásárlást, benzint, satöbbi. Ahogy tudjátok, Tom, a ház, a szüleid autója és a saját autód is teljesen a szüleid tulajdonában állt. A havi kiadásaitok a teljes örökségből lesznek levonva, egyenlően elosztva kettőtök között a hat hónap végéig.
- És ha pár napnál tovább nem bírjuk egymást, és nem tudunk hat hónapig együtt élni?
- Hú, ez aztán az optimizmus. – jegyezte meg Bill a testvére felé.
- Mi van? – nézett Tom a mellé ültetett férfira. – Semmit nem tudunk egymásról. Lehet, hogy 24 óra sem kéne, hogy kész legyünk megölni egymást.
- Ebben az esetben - vágott közbe Mr. Campbell. -, fejenként egyszeri 100 ezer dollárt kaptok, a vagyon többi része pedig jótékonysági célokra megy.

Bill úgy érezte menten elájul. Ennyi pénzből vehetne egy jobb kocsit, szebb lakást, és még el is élhetne egy darabig, amíg jobb munkát talál. Egyszerűen csak foghatná a pénzt, és mehetne.

De akkor talán sosem ismerné meg a testvérét.

Tomra pillantott, aki mintha kicsit össze lett volna zavarodva.
- Oké, ezt most nem értem. – mondta Tom, Bill pedig elmosolyodott. – Az 200 ezer dollár. Ennyi nagyjából az egész, nem?
Mr. Campbell újra megköszörülte a torkát.
- Nem, Tom, nem ennyi. Hogy normális, mégis kényelmes környezetben nevelkedhess, a szüleid sosem avattak be bizonyos… anyagi részletekbe.
- Milyen részletekbe?
- Befektetésekbe, tartalékokba, a saját örökségükbe a nagyszüleiktől. Az egészet összevonva az adók és pár jótékonysági felajánlás levonása után, te és Bill körülbelül 3,2 millió dollárt örököltök.
Na most Bill már tényleg közel állt az ájuláshoz. Tom szemének mérete alapján, ő is ugyanannyira meg volt lepődve.
- Mi… mit mondtál? – kérdezte Tom.
- 3,2 millió. – ismételte a férfi. – A számokat két jegyző is ellenőrizte.
Halk huppogást hallott, ezért Bill lepillantott, és elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Tom térde is ugyanúgy ugrált, mint az övé. Azt is látta, hogy Tom keze már elfehéredett, annyira szorította a széket.
- Öm, Mr. Campbell? – kérdezte. – Tommal kaphatnánk egy percet, hogy… átbeszéljük?
- Természetesen. Miért nem…
Mire befejezhette volna, a két fiú már kint is volt az irodából, és a folyosó végén jártak.

Tom a zsebét tapogatta amikor kimentek az üvegajtón, Bill pedig elkezdte a táskájából kihalászni a cigijét.
- Kérhetek egyet? – kérdezte Tom. – Az enyém…
- Marlboro Light, jó lesz? – vágta félbe Bill, és felé nyújtotta a dobozt, amire most nagyon is szükségük volt.
- Tökéletes.
Bill meggyújtotta mindkét szálat, és jó nagy slukkot szívtak.
- Elég durva, huh? – kérdezte.
- Inkább kibaszott őrületes. – mondta a másik férfi, nagyot sóhajtott, és a nyakát kezdte dörzsölni. - A szüleim egész jók voltak a titoktartásban, nem?
- Tom, mondhatok valamit?
- Persze.
- Teljesen idegenek vagyunk egymásnak, és megértem, ha nem szeretnél egy idegent beengedni az otthonodba. És százezer dollár bőven elég nekem. De nekem… sosem volt családom, Tom. És most úgy tűnik, van egy testvérem. És ahogy mondtad, talán utálni fogjuk egymást. De… én szeretném legalább megpróbálni.
Tom elnyomta a cigijét, és csak nézte Billt, olyan hosszan, hogy szegény kezdett zavarba jönni. Végül Tom megfordult, és elindult vissza, Bill pedig csak szaladt utána.

Amikor visszaértek az ügyvéd irodájába, ismét helyet foglaltak, a következő pár másodperc pedig örökké valóságnak tűnt.

Végül, Tom megtörte a csendet.

- Szerintem holnap már költözhet is.

- Nagyszerű! – mosolyodott el Mr. Campbell. – Az anyagi részleteket majd elintézem nektek. – Billre pillantott, aztán vissza Tomra. – Most, Tom, ilyen esetekben, amikor egy korábban ismeretlen testvér felbukkan örökséget kérve… megszokott, hogy DNS tesztet futtatnak le. Ha szeretnéd, kérhetünk időpontot…

Tom már rázta a fejét, ahogy Billre pillantott.
- Nincs rá szükség.