Bill befordult a Greenwood útra, és a kezében lévő térképre pillantott.

- Ez így nem jó. – gondolkozott hangosan. – Ezek a házak olyan aranyosak. És picik. Hol vannak a villák? Lehet elszúrtam a címet…

Kicsit tovább ment, amíg meg nem találta az 1307-es számot, és egyáltalán nem az volt, amire számított. Vörös tégla, kékes-szürkére festett bejárati ajtó, zárt garázsajtó, sötétszürke Impala a kocsifelhajtón. Posta és utcai lámpa a járda szélén, és pár bokor a terasz mellett.

Valahogy kicsit megkönnyebbült ezt látva, hogy a régi Escortja annyira nagyon azért nem fog kilógni, mint amitől tartott. Leparkolt hát a másik kocsi mellett, és kiszállt.

Körülnézett a szomszédságon, és megállapította, hogy a vidám a legmegfelelőbb szó rá.

- Itt van.
- Basszus, Tom, nehogy túl izgatott legyél. – nevetett a legjobb barátja, Georg, a vonal másik végén.
- Mégis mit kéne csinálnom, Geo? Szaladjak ki, és öleljem meg? Nem is ismerem ezt a pasit. – nézett ki az ablakon Tom újra. – Egy bőrönd. Itt lesz hat hónapot, és egy bőröndje van.
- Haver, valószínűleg nincs sok cucca. Intézetben nőtt fel.
- Oh, és várj csak, amíg meglátod. Te meg Gus átjöhetnétek este.
- Nem haver, várj pár napot. Először hadd szokjon meg téged. Amúgy is Jackievel leszek ma. Elméletileg ma van az évfordulója annak, amikor először szexeltünk a kocsimban, vagy valami hasonló. Esküszöm, ez a nő mindenre emlékszik.
- Jó. – sóhajtott Tom, és elindult le a lépcsőn. – Akkor majd hétvégén. – kipillantott a kukkolón, és meglátta, hogy Bill már majdnem a lépcső tetején jár. – Oké, mennem kell.
- Majd legközelebb. Sok szerencsét.
- Ja, kösz. – nyomta ki Tom a hívást, a blackberryjét pedig a zsebébe csúsztatta, amikor kinyitotta az ajtót.
Bill épp a csengőt készült megnyomni, ezért egy kicsit megijedt, amikor kinyílt az ajtó.
- Oh! Szia Tom! – mosolyodott el.
- Hey. Öh, gyere be. – hátrébb állt, amíg Bill bement a házba, aztán bezárta az ajtót mögötte. – Ennyi az összes cuccod?
- Ebben vannak a ruháim, a smink cuccok, meg a fontosabbak, a kocsiban van még pár doboz.
- Oh. Hát, akkor választhatsz egy szobát, és kipakolhatod a cuccod. Gyere.

Tom felvezette a lépcsőn, Bill pedig megállt, és körbenézett, amikor felért az emeletre. A lépcső mellett egy tágas, nyitott szoba volt, ahol egy kanapé fotelek, egy nagy dohányzó asztal, és egy nagy szekrény, amin ült egy TV, hangfalak, DVD lejátszó, és két külön videojáték rendszer.

- A nappali az emeleten van?
- Nem. – nevetett Tom. – Ez a játékszoba.
- A… játékszoba?
- Oké, most már nem annyira játékszoba. De ja, kiskoromban itt játszottam mindig, aztán amikor megnőttem, beraktuk a bútorokat, és ez lett az a hely, ahol a barátaimmal lóghattunk, és most… Nagyobb játékaim vannak. – vigyorgott. – De még mindig csak játékszobának hívjuk.
Elkényeztetett! – üvöltötte Bill agya.
- Jól néz ki.
- Kösz. – felelte Tom, majd egy ajtóra mutatott. – Az az én szobám. Megkaphatod a mellette lévőt, vagy a kisebbet, itt.
Bill bement abba, amelyik Tom szobája mellett volt, és azonnal beleszeretett a kovácsolt vas támlájú francia ágyba. És ez csak a vendégszoba volt!
- Ez jó lesz. – mondta, a bőröndjét pedig letette az ágy végébe. Visszanézett Tomra, aki most az ajtónak támaszkodva, zsebre tett kézzel állt, és elmosolyodott. – Azt hiszem ez jó lesz.
- Oké. – vont vállat Tom, és egy lépést hátratett a folyosóra. – Ez a fürdő! – mutatott a Bill szobájával szembeni ajtóra. – Ezen osztozni fogunk. Törülköző meg ezek vannak bent. A mellette lévő a mosószoba, meg a kazán, meg ilyesmi. – aztán az egyetlen csukott ajtóra mutatott. – Az itt a szüleim szobája. – nézett az ajtóra, majd vissza Billre. – Oda senki nem megy be.
- Oké. – bólintott Bill, beleegyezve Tom íratlan szabályába.
- Gyere, körbevezetlek lent. – indult el vissza a lépcsőn, és visszament az előszobába. – Az apám irodája, az étkező, az az ajtó a garázsba visz, fürdő, a konyha és a nappali pedig itt van.

Bill nem is tudta hova nézzen először. A konyha világos, nyitott tér volt, gránit pultokkal és egy kerek, négy fős asztallal, ami egy hatalmas teraszra vezető ablak mellett volt. A nappali tele volt burgundi és barna bútorokkal, a falra pedig lapos képernyőjű tévé volt felszerelve.

- Nagyon szép ház. – mondta Bill lenyűgözve. – Biztos szeretsz itt élni.
- Azt hiszem... Cigizni a teraszon tudsz.
Bill kinézett az udvarra, félig arra várva, hogy medencét lát, de azért az nem volt.
- Nincs kutyád, ugye? – kérdezte.
- Mindig akartam, de…
- Allergia?
- Ja. – Tom összevonta a szemöldökét. – Neked is?
- Ja.
Csend következett, és Bill újra körülnézett a szobában.
- Segíthetek a többi cuccoddal? – kérdezte Tom.
- Persze.

Kimentek hát, hogy behozzák Bill maradék cuccát is a kocsijából, mindketten dobozokkal a kezükben mentek vissza az emeletre. Tom megjegyezte, hogy a tetején még mindig becsomagolva volt egy új ágynemű szett.
- Vasárnap vettem, amikor megkaptam a fizetésem. – lelkendezett Bill. – Új párnákat is vettem. Elég sokat vagyok az ágyamban, szeretem, ha jól néz ki és kényelmes. – a szemei elkerekedtek, amikor rájött hogy hangzott ez. – Mármint, stúdiólakásom volt, és nem volt túl sok bútor, szóval… többnyire az ágyamból néztem tévét, meg ilyenek. – pirult el, és a cipőjére pillantott.
- Értem, Bill. – vigyorodott el Tom. – Akkor, öm, pakolj csak nyugodtan. Szólj, ha szükséged van valamire.

Bill hallotta, hogy Tom léptei távolodnak a lépcsőn, aztán felsóhajtott, és elkezdte kipakolni a cuccait.

Gus: szóval, hogy álltok a kisöcsiddel?
Tom: vicces
Gust: mi a baj?
Tom: semmi. már egy órája pakol.
Gust: beszéltetek?
Tom: miről?
Gus: mindenről?
Tom: még olyan furcsa.. itt van, testvérek vagyunk, és próbál kedves lenni meg minden
Gus: szégyellje magát! de ez még csak az eleje, majd megszokod
Tom: várj, szerintem őt hallom
Gus: online vagyunk, tom, nem kell suttogni

Tom épp akkor nézett fel, amikor Bill megjelent.
- Mit csinálsz? – kérdezte Bill halkan.
- Oh, semmit. Csak a haverommal, Gustavval beszélek.
- Hm. Nem gond, ha… iszok valamit?
- Szolgáld ki magad. Poharak a hűtő melletti szekrényben.

Gus: ott vagy?
Tom: igen

- Neked vihetek valamit? – kérdezte Bill.
- Nem, kösz.
A tekintetével követte az ikrét, ahogy körbement a konyhában, és megállt a falon lévő naptár előtt.
- Tom?
- Igen?

- Fogorvos időpontod van péntekre.
- Ja, tudom.

Tom visszanézett a laptopjára, és elvigyorodott amikor meglátta Gustav mit szórakozott, amíg nem figyelt.

Gus: szóval itt vagyok
Gus: elhagyatottan, teljesen egyedül
Gus: …*sír*…
Gus: tom… tom…
Gus: TOOOOMMM!!!
Tom: mi van?
Gus: mizu?

Bill letette a poharát az asztalra, és kiment a teraszra. Tom bentről nézte, hogy Bill leül, meggyújt egy cigit, és az állát a tenyerének támasztja.

Gus: mit csinál?
Tom: cigizik és engem idegesít
Gus: hogyan?
Tom: próbálkozik
Gus: testvér lenni?
Tom: igen!
Gus: beszélj vele!
Tom: hogyan?
Gus: nyisd ki a szád és mondj szavakat?
Gus: menj, barátkozz billel
Gus kijelentkezett

Tom lecsukta a laptopját, megragadta a cigijét az asztalról, és kiment ő is a teraszra. Meggyújtott egy szálat, és helyet foglalt Bill mellett.

- Ha akarod… később elmehetünk vásárolni. – kezdett bele. – Vehetünk bármit, amit enni akarsz.
- Kösz.
- Este rendelhetünk pizzát vacsorára.
- Ja, az jól hangzik. Te mit-
- Nem tudom hogy beszéljek veled, Bill. – szaladt ki a száján, és a szeme sarkából látta, hogy Bill csak bámul rá.
- Eddig jól csinálod.
- Ez az egész olyan…
- A legbizarrabb helyzet, amit valaha el tudtál képzelni?
- Nagyjából. – felelte Tom, végül elmosolyodva, és az ikre szemébe nézett.
- Ugyanolyan nekem is, Tom. Csak… jobban meg kell ismernünk egymást. Hogy mit szeretünk, mit nem, mire vagyunk allergiásak, kedvenc bandák, kedvenc…
- Eper.
- Mi van vele?
- Allergiás vagyok az eperre.
- Látod? – mosolyodott el Bill, ahogy beleszívott a cigijébe. – Így kell kezdeni.