Perverz.
Hatalmas perverz.
Így érezte magát Tom.
És megint megtörtént.
Ha Bill piercingje nem lett volna elég rossz, a tapadós nadrágokról nem is beszélve, még tetoválása is volt.
A csípőjén.
Az egész olyan ártatlan volt. Bill vett pár új ruhát, és azokat mutogatta Tomnak. Egy új farmerben szaladt be a nappaliba büszkén mutatva, hogy „ezt nézd, Tom!”, aztán a nagy forgás közben egy kicsit felcsúszott a pólója.
És akkor Tom meglátta.
Egy fekete csillag, amit két nagyobb csillag vett körbe, vékony csíknyi bőrfelülettel köztük.
- Tetszik, Tom?
- Oh, ja. Tök jó.
- Szerintem holnap már fel is veszem. – döntötte el Bill, aztán elment újabb ruhadarabot felpróbálni.
Tom hátrahajtotta a fejét, az arcát a kezébe temette, és csak nyögött fájdalmában.
Oké, ezt nem csak képzeltem. Tom tuti biztos, hogy… megnézett…
Bill agya ezerrel pörgött, miközben visszament a szobájába az újabb ruhákért.
Végig a tetkóm stírölte!
Elmosolyodott, miközben levetkőzött.
Tom engem stírölt.
Várjunk! Ennek nem kéne zavarnia?
Megrázta a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, és újra felöltözött.
- Tom!
- Huh? – rázta meg a fejét Tom, hogy a fejéből kiűzze a fekete csillag gondolatát, és visszanézett a szőke haverjára. – Mi van?
- Új játék?
- Persze, nyomjuk.
Bill izgatottan várta élete első billiárdozását, és úgy tűnt, volt is valami bizarr, természetes tehetsége is a játékhoz. A másik három versenyzett, csak hogy vele lehessenek, amitől Bill enyhén szólva is büszke volt magára.
- Haver, minden rendben? – kérdezte Gustav, miközben a golyókat beállította egy újabb körre. – Egész este máshol jársz.
- Kevés szex? – kérdezte Georg.
Bill felnevetett.
- Inkább túl sok szex. – pillantott a testvérére. – A falak nem annyira vastagok, Tom. Tegnap éjjel jó sokáig hallottalak Amandával.
- Bocs tesó.
Nem mintha Tom tényleg annyira sajnálta volna. Elvégre is, szexelt.
- Hé, legalább az egyikünk szerencsés. – mondta Bill, de egyből elvörösödött, amikor egyszerre 6 szempár szegeződött felé. – Ne nézzetek így rám! Már… nem most volt.
- Mikor?
Oké, Georg tuti részeg volt, ha egy meleg pasi nemi élete iránt érdeklődött.
- Öm… nagyon nem most?
Tom felnevetett, aztán eszébe jutott, amikor Bill mondta, hogy az utolsó barátja egy évvel korábban volt.
- Oké, új téma! – könyörgött Bill. – Most kivel vagyok egy csapatban?
Gustav emelte fel a kezét.
- Most talán én is nyerek egy kört.
- Mármint Bill nyeri meg neked. – nevetett Georg. – Esküszöm, billiárd-sejtjei vannak, vagy valami.
Bill az első lökést könnyedén vette, és tudván, hogy az asztal egy darabig még az övé lesz, Tom és Georg elindultak a bárpulthoz utánpótlásért.
- Szóval Bill kapta a billiárdgént? – vigyorgott Georg.
- Gondolom. – vont vállat Tom. – Én sem vagyok rossz, de ellene esélyem sincs.
Tom ekkor érezte, hogy egy kéz megragadja a karját, és amikor megfordult, egy rémültnek tűnő Billt látott maga mögött.
- Tom, el akarok menni.
- Hogy-hogy?
- Csak… haza akarok menni.
Bill hátranézett a válla fölött, Tom pedig követte a tekintetét, és egy csapat pasit látott meg, akik épp bejöttek az ajtón.
- Mehetnénk? – könyörgött Bill. – Kérlek?
- Ja, ha szeretnél. Bill, ismered azokat a pasikat?
- Tom, csak haza akarok menni!
Bill egyre erősebben szorította a karját.
- Oké, oké, megyünk. Csak, öm… - elővette a pénztárcáját, és valamennyi pénzt Georg kezébe nyomott. – Tessék, itt a mi részünk.
- Oké, nem gond. – Georg is aggódva nézte a fiatalabbik ikret, aki még mindig Tom karját szorította, és elég intenzíven bámulta a padlót. – Minden rendben?
- Fogalmam sincs. – vont vállat Tom. – Hello.
Tom intett a zavartnak tűnő Gustav felé, miközben követte Billt az utcára. Sietnie kellett, hogy tartani tudja vele a lépést úton a kocsi felé.
- Bill, várj! – ragadta meg a csuklóját Tom, amikor Bill már az ajtót nyitotta. – Mi a baj?
- Csak nem akarok itt lenni, haza akarok menni.
Bill felnyüszített, amikor leejtette a kulcsait a földre. Tom lehajolt, és felkapta őket.
- Bill, kik voltak azok?
Bill az ajkába harapott és elfordult, de Tom látta, hogy könnyek csillognak a szemében.
- Oké, nem számít. – ölelte át Billt, aki úgy kapaszkodott a pólójába, mintha sosem akarná elengedni. – Hazamegyünk, rendben?
Bill bólintott, és együtt mentek át az anyósüléshez. Miután Bill beült, Tom becsukta az ajtót, megkerülte a kocsit, és beült a kormány mögé, és intett még egyszer a bár előtt álló haverjaiknak, miközben elindult a parkolóból.
Az út hazafelé csendes volt, de Bill legalább nem sírt. Amikor megérkeztek a házhoz, Tom még le se állította a motort, Bill már kiugrott, az ajtóhoz szaladt, és be is ment a házba. Tom egy pillanatra eltűnődött mi a fene történt, aztán ő is bement. Bill táskáját a földre dobva találta meg, aztán Tom hallotta, hogy bevágja a hálószobája ajtaját. Az előszobában állt tehát, és azon gondolkozott, hogy mi a francot kéne most csinálnia.
- Láttam őt. – jelentette be Bill, még mielőtt Andi egy sziát mondhatott volna.
- Kit?
- Mit gondolsz, kit, Andi?
- Oh. Wow. Mikor?
- Nem rég. Billiárdoztunk, aztán megjelent pár pasival. Istenem, el sem hiszem, hogy kint van.
- Csak egy évet kapott, Bill.
- Tudom, de… ugh! Reméltem, hogy soha többet nem kell látnom.
- Ő látott téged?
- Nem hiszem. Azonnal kirángattam Tomot. Szerintem kicsit megijesztettem. Meg Geot és Gust is.
- Tud róla, hogy…
- Nem.
Amikor fél órával később Tom előjött a saját szobájából, látta, hogy Bill ajtaja még mindig be volt zárva.
Bassza meg.
Még ha Bill nem is akart róla beszélni, hogy mi ijesztette meg, Tom szerette volna tudni, hogy legalább jól van.
Tett egy lépést előre, és abban a pillanatban kinyílt az ajtaja. Bill megjelent, pizsamában, sminkmentes arccal, és Tom eltűnődött mikor sikerült lopakodó módba váltania, mert egyáltalán nem hallotta mozogni. A szemei vörösek voltak kicsit, de ezt leszámítva, ugyanaz a Bill volt.
- Jól vagy? – kérdezte Tom.
- Persze. Jössz filmet nézni, vagy valami?
- Öm, oké.
Bill megfogta a kezét, és a lépcsőn lefelé végig nem engedte el. Végül, amikor letelepedtek a kanapén, Bill a távirányítót az asztalra rakta, és visszaült Tom mellé.
- Bill, biztos, hogy minden rendben?
- Jól vagyok. – húzta fel Bill a lábait, és Tomhoz dőlt.
- Ha szeretnél beszélni…
- Még nem. – nézett Bill hatalmasra nyílt szemekkel Tomra. – Oké?
- Oké.
Csendben nézték a filmet, amíg Tom észre nem vette, hogy Bill egyre többet mocorgott mellette. Épp mondani készült valamit, amikor Bill felsóhajtott, megemelte a testvére karját, és a saját válla köré tette. Összehúzta magát, és szorosan Tom oldalához bújt.
|