Tom kiny�lt az �gyb�l, �s leverte az ideges�t� �breszt�j�t a f�ldre.

A h�t�ra fordult, �s fels�hajtott.

M�r csak k�t f�l�v, mondta mag�nak. M�r csak k�t f�l�v.

Fel�lt az �gy�ban, �s k�rben�zett a f�ld�n, hogy keressen egy nadr�got, de azt l�tta, hogy egyetlen ruhadarab sem volt ott, elmosolyodott. Billlre biztos megint r�j�tt a takar�thatn�k.

- Rendm�ni�s. – jegyezte meg mag�nak, azt�n elindult a f�rd�be zuhanyozni.

- J� reggelt! – mondta Bill vid�man, egy helyben ugr�lva, amikor Tom megjelent a konyh�ban.
- Csin�lt�l reggelit?
- Igen. Nem kezdheted az egyetemet �res gyomorral. Csin�ltam r�ntott�t, bacont… az nem lett annyira megs�tve, �s pir�t�s is van. K�sz k�v�t, vagy…
- K�v�t. Sok k�v�t.

- Sejtettem. A k�v� mindj�rt k�sz. Cs�ccs, cs�ccs. Hozok egy t�ny�rt.

Tom le�lt �s mosolyogva n�zte, ahogy Bill fel-al� repkedett a konyh�ban. J�l megpakolta Tom t�ny�rj�t, azt�n a k�rmeivel dobolva v�rta, hogy a k�v� is elk�sz�lj�n.
- Bill, nem musz�j ezt csin�lni, ugye tudod. – eml�keztette Tom.
- De akartam. Legal�bb van okom f�zni, �s te sem fogsz �hen halni az els� �r�don ami�rt nincs id�d semmit bekapni.
- Rem�lem te is eszel. – mondta Tom, a rengeteg kaj�t n�zve, amit Bill el� tett. – Ezt nem fogom tudni mind megenni.
- Majd megeszem a marad�kod. Nem vagyok t�l �hes ma reggel.
- Mit fogsz ma csin�lni?

Bill egy pillanatra elgondolkodott.
- Fogalmam sincs. Szerintem Andi ma nem dolgozok, tal�n vele fogok l�gni, de ezt lesz�m�tva, nincs semmi tervem.
- Nem fogsz unatkozni, ugye? �n 4-ig nem leszek itthon, azt�n Amand�val vacsor�zok.
- Oh, feltal�lom majd magam.
- Ja, biztos tal�lsz majd valami takar�tanival�t. – kacsintott Tom.
- Nem tehetek r�la, szeretem a rendet.
- Tudom, a szob�mban is eg�sz nagy rend volt, amikor ma felkeltem.
- A ruh�knak nem a f�ld�n a helye, Tom. �s most, hogy eml�ted, egy porsz�v�z�s is r�f�rne a szob�dra.
- Tal�n m�gis k�rn�nk k�ne azt a DNS tesztet. – vigyorgott Tom a testv�r�re, ami�rt cser�be Bill meg�t�tte a karj�t.
- Milyen �r�id lesznek ma?
- �m, 20. sz�zadi m�dia t�rt�nelem el�sz�r, azt�n Kereskedelem �s fogyaszt�i t�rsadalom.
Bill az orr�t r�ncolta, mik�zben bekapott egy falat bacont.
- Az els� �rdekesnek hangzik.
- Csak azt ut�lom, hogy hajnalra kellett berakniuk. D�lut�n m�g elviseltem volna.
- F�l 11 nem �ppen hajnal, Tom.
- De majdnem.

Tom hossz� ideig n�zte a lasagn�t a vill�j�n, �s az ajkai v�g�l mosolyra h�z�dtak.
- Vicces a lasagn�d, Tom? – k�rdezte Amanda, szint�n mosolyogva.
- Nem, csak eszembe jutott valami. – vont v�llat Tom, bekapta a falatot, �s r�gni kezdett, de a mosoly m�g mindig l�tszott rajta.
- Ok�, ezt a mosolyt meg kell magyar�znod.
- Bill lasagn�ja jobb, ennyi.
- A tes�d eg�sz h�zias, nem?
- Gondolom. – felelte Tom, de nem vette �szre az enyhe irrit�ci�t a bar�tn�je hangj�ban. – Egyik nap amikor unatkozott, megfogta anyu szak�csk�nyv�t, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r k�sz is a vacsora. Mi is volt? Oh, m�zes must�ros csirke. – feln�zett Amand�ra, �s ekkor l�tta meg, hogy kicsit idegesnek t�nik. – Mi a baj?
- Semmi, csak… ha annyira szerettem volna Billr�l hallani, akkor n�latok maradtunk volna vele.
- Azt hittem kedvelem.
- Kedvelem, Bill nagyon �des, �s j�fej is…
- De?
- Csak a testv�red, legal�bbis sz�momra. �rtem, hogy sok�ig nem ismert�tek egym�st…
- M�rmint eg�sz �let�nkben nem. – ejtette le Tom a vill�j�t, ami hangos cs�r�mp�l�ssel esett a t�ny�rj�ra. – Majdnem 22 �vig.
- Ezt �rtem, Tom. De amikor veled vagyok, j� lenne n�ha, ha Bill nem folyton Bill j�nne fel a besz�lget�sben.
- Nagyon sajn�lom, hogy ennyire ideges�t az ikertestv�rem, Amanda.
A pinc�r, mivel nem akart zavarni, nem �llt meg, csak �tk�zben cs�sztatta az asztalra a sz�ml�t. Tom r�pillantott, �s a p�nzt�rc�j��rt ny�lt.
- Mehet�nk?
- Gondolom.
Az asztalra lerakta a p�nzt a vacsor�ra plusz a borraval�ra, azt�n k�vette Amand�t ki az �tteremb�l.

Az �t a l�ny lak�s�ig szinte teljes cs�ndben telt el, am�g azt�n Amanda fels�hajtott, �s a bar�tj�hoz fordult.
- Tom, ne haragudj. Nem akartam ennyire negat�v lenni Billel kapcsolatban, �n csak… Veled akarok lenni. Mi olyan rossz ebben?
- Billel ikrek vagyunk, Amanda. � az egyetlen csal�dtagom, aki megmaradt. Szerintem nagyon is j�, hogy siker�lt k�zel ker�ln�nk egym�shoz.
- Igazad van, ne haragudj.
- Felejts�k el. – Tom meg�llt a h�z el�tt, de a motort nem �ll�totta le. – Holnap felh�vlak.
- Nem j�ssz be?
- Ma valahogy nincs kedvem. – mondta, �s rem�lte, hogy a bar�tn�je is l�tja az idegess�get az arc�n.
- Oh, h�t… ok�. – hajolt oda hozz� Amanda, de csak az arc�t tudta megpuszilni. – Szeretlek.
- �n is.

Tom becsukta maga m�g�tt az ajt�t, azt�n nekid�lt, csukott szemmel, �s halkan felny�g�tt.

Egy�ltal�n nem �gy tervezte ezt az est�t.

- Tom?

Tom kinyitotta a szem�t, �s l�tta, hogy Bill ott �ll az el�szoba v�g�n. Akaratlanul is, Tom tekintete Bill l�b�t�l v�gigfutott eg�szen a tetov�l�s�ig, ami kil�gott a k�k nadr�gja felett; azt�n a mellbimb�j�ban l�v� ez�stkarik�ra n�zett, majd a meglepetts�gt�l elt�tott sz�j�ra; azt�n a szemeire, azokra a s�t�tbarna szemekre, amik pontosan olyanok voltak, mint a saj�tjai; �s v�g�l a szem�ld�k�re, amit zavartan vont �ssze.

- Azt hittem Amand�n�l leszel. – mondta Bill, �s megindult fel�.
- Nem, ma nem. – s�hajtott Tom.
- Minden rendben?
- Lesz, gondolom.

Tom v�llat vont, �s ell�kte mag�t az ajt�t�l. Bill ott �llt el�tte, �s v�gig egym�s szem�be n�ztek.

V�g�l Bill elmosolyodott, el�re l�pett, �s egy puszit nyomott a testv�re arc�ra, ahogy mindig szokta, de most Tom �gy �rezte, mintha k�zelebb lenne a sz�ja sark�hoz.

- H�t, ha m�r itthon vagy, besz�llhatsz a Dokik maratonomba. �s csin�ltam csokis s�tit, ha nem ettetek desszertet.

Megfogta a testv�re kez�t, hogy a nappaliba vezesse, de Tom meg�ll�totta, �s mag�hoz h�zta, hogy meg�lelje.

- Nem panaszk�nt, de ezt most mi�rt? – k�rdezte Bill. Tom �rezte a lehelet�t a nyak�ban.
- Csak j� itthon lenni.