Bill újabb cigiszünetről jött vissza, és összevont szemöldökkel nézte, hogy Tom még mindig nem mozdult arról a pontról, ahol egész este volt; a laptop előtt, az ujjai csak úgy suhantak a billentyűk felett, ahogy valamilyen beadandóján dolgozott.

- Tom! – nyafogott Bill. – Unatkozom.

- Hívd Andit.
- Dolgozik.
- Süss valamit.
- Most csináltam vörös bársony cupcake-et. – kuporodott Bill a kanapé ellenkező végébe, és próbálta magára vonni Tom figyelmét azzal, hogy a lábujjait kezdte csikizni, de Tom maga alá húzta a lábát. – Viszont egy kicsit csaltam. A krémet ott vettem a…
- Bill, ne haragudj, de ezt muszáj ma este befejeznem.
- Tudom, de…
- Unatkozol, tudom. De ott egy komplett játékszoba ahol azt használhatsz, amit akarsz, és nem most voltál a könyvtárban is?
- De igen, de veled akarok lenni.
- De én most nem érek erre rá, Bill! – Tomnak azonnal bűntudata támadt, amikor meglátta a testvére elszontyolodott arckifejezését. – Oké, bocs. Nézd, adj még egy órát, hogy befejezzem ezt a részt, aztán majd holnap este fogom újra átolvasni és kinyomtatni. Oké? Egy órát kibírsz még?
- Nem. – mosolygott Bill aranyosan.
- Megpróbálnád? Légyszi?
- Jó. – állt fel végül Bill, bár nem szívesen, és visszament a konyhába, a levelek között lapozgatni. – Tom?
Meg fogom ölni.
- Mi van, Bill?
- Megjött az áramszámla. Hé, Tom, miért nem…
- Bill!
- Oké, abbahagyom. Egy óra?
- Egy óra.

58 perc és 27 másodperc múlva, Tom hallotta, hogy Bill lerobog a lépcsőn.
- Oké, Tom, letelt egy óra. Most már muszáj lesz… whoa! Basszus! – kiáltott fel Bill, amikor hatalmasat csúszott a csempén. – Ez tök jó! Egészen az ajtóig mentem!
Bill visszaszaladt a folyosó végéig, Tom pedig csak a szemeit forgatta és visszafordult a laptopjához. Aztán Bill nevetését hallotta, ahogy visszaszaladt és újra végigcsúszott a padlón.
- Láttál, Tom? – kérdezte Bill, kicsit levegőért kapkodva.
- Elfogsz esni és betöröd a fejed. – felelte Tom, de fel sem nézett rá.
- Nem fogok.
Tom csak vigyorgott, Bill pedig megint visszaszaladt, hogy újra suhanhasson a földön.
- Ne nekem sírj majd amikor eszméletlenül fekszel a földön.
- Tom, hogy sírhatnék, amikor… AU! – tompa ütődés hangját lehetett hallani; Bill bevágta a fejét az egyik székbe a konyhapult előtt. – Au!
Tom lerakta a laptopját az asztalra, aztán szaladt megnézni a testvérét, aki akkorra már felült és a fejét dörzsölte.
- Elestem, Tomi.
- Bírom, hogy csak akkor hívsz Tominak amikor részeg vagy, vagy egy kis együttérzésre vágysz.
- Fáj!
- Én megmondtam. – tapogatta meg Bill fejét Tom, de nem érzett se dudort, sem vért nem látott, ezért megállapította, hogy annyira szörnyen azért nem fájhatott. – Látod, hallgatnod kéne a bátyádra.
- Mindegy. Kapok puszit, hogy jobban érezzem magam? – rebegtette Bill a pilláit.
- Olyan vagy, mint egy gyerek.
Ennek ellenére, Tom közelebb hajolt, és megpuszilta Billt úgy, ahogy az utóbbi időben mindig szokta, amikor az öccsének fájt valamije; először a homlokát, aztán az orrát, és végül a száját.
- Jobb?
Bill elvigyorodott és Tomra vetette magát, leterítve őt, és azonnal ráfeküdt, az állát és a karjait Tom mellkasán megtámasztva.
- Sokkal jobb.
- Gyökér. – vigyorgott Tom, és összekulcsolta az ujjait Bill háta mögött.
Bill elvette a kezeit, és a fülét Tom mellkasához szorította, hallgatva a szívverését.
Tom a kezeit Bill karja alá csúsztatta, és feljebb húzta egy újabb puszira, ami a szokásosnál most kicsit tovább tartott, amíg Bill meg nem törte a kontaktust.
- Tom?
- Igen Bill?
- Nem zavar, hogy mindig puszilgatlak?
- Most én pusziltalak meg.
- Tudod hogy értem.
- Nem, nem avar. Amúgy meg, mindketten szoktuk, nem csak te.
- Tudom, de… nem gondoltál még arra, hogy ez olyan… fura? Hogy két testvér ennyi puszit ad?
- Te nagyon szereted kimutatni a szereteted, Bill. Te ilyen vagy, ami szerintem fantasztikus, tekintve, hogy mennyi szaron kellett átmenned az életed során.
- Oké, ez megmagyarázza. És mi van veled?
- Gondolom – vont vállat Tom és elmosolyodott -, átvettem tőled. Elvégre is, ikrek vagyunk.
Bill elvigyorodott és a földre gurult, a megsérült fejét Tom karjára döntve.
- Pár hát múlva itt a szülinapunk. – emlékeztette a testvérét.
- Akarsz valamit csinálni?
- Őszintén? Nem akarok semmit csinálni.
- Semmit?
- Hát, nem pont azon a napon. Csak szeretném, ha együtt lazulnánk kicsit, miután hazaértél, persze. Ez lesz az első közös szülinapunk.
- Igaz. Nyálas, de igaz. – vigyorgott Tom, aztán összerezzent, amikor Bill oldalba bökte.
- A péntek a korai napod, szóval amint hazaérsz, itt lesz az egész napunk, hogy együtt legyünk. Csak mi ketten. Aztán a többiekkel is összejöhetünk azon a hétvégén, vagy valami.
- Ha ezt akarod, nekem oké.
- És nem akarok ajándékot sem.
- Te? Nem akarsz ajándékot?
- Nem. De akkor megegyeztünk? Nincs Geo, nincs Gus, nincs Andi, nincs Amanda. Csak mi ketten a szülinapunkon.
- Megegyeztünk.
- Lady Gaga hangja szólalt meg a konyhapultról, Bill pedig felugrott, hogy megnézze a telefonját, és elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Andi írt neki.
- Tom?
- Hm?
- Ma este Amandával leszel, ugye?
- Ja.
- Tökéletes. Andi meg akar nézni valami új klubbot a belvárosban miután végez. Talán én is találok egy szexi kis valakit magamnak. – kacsintott.

- Megint téged bámul. – kiáltotta Andi a hangos zenében.
- A zöld pólós? – kiáltott vissza Bill.
- Ja.

Bill belekortyolt az italába, jobbra nézett, és látta, hogy a pasi, akit már párszor látott aznap este, most a bárpult másik végében parkolt le, és valóban Billt bámulta.

Magas volt és vékony, barna hajjal, napbarnított bőrrel, és a mosolyától Bill elgondolkozott mire készülhetett aznap este.

Olyan volt, mint Tom. Vagy legalábbis egy rohadt jó másolata.

Elhessegetve a gondolatot, lerakta az italát a pultra, és a haverjára mosolygott.
- Megyek táncolni.
- Nem fogok nélküled elmenni, Bill! – figyelmeztette Andi.

Bill a titokzatos férfi szemébe nézve indult meg a táncparkett felé, és kicsit rá is mosolygott, amikor elment mellette. Bement a tömegbe, és hátat fordítva neki, mozogni kezdett a ritmusra. Alig pár pillanattal később, már két kezet érzett a csípőjén, és amikor hátrapillantott a válla felett, látta, hogy ugyanaz a férfi áll mögötte. Megint csak elmosolyodott, és mozgott tovább, táncolt a zenére, miközben egyre közelebb simult a háta a férfi mellkasához. Felemelte a kezét, és a férfi nyakát simogatta, és így mozogtak együtt. A férfi ujjai egyre feljebb csúsztak Bill sötét pólója alá, a puha bőrét cirógatta, és közben Bill fenekét finoman a merevedése felé irányította.

Egy darabig még így táncoltak, elmerülve a zenében és elfeledkezve mindenki másról, aztán Bill megfordult, és mindkét kezét az idegen nyaka köré fonta. A férfi elmosolyodott, és Bill füléhez hajolt.
- Damien. – mondta, épp elég hangosan, hogy hallja.
- Bill.
- Voltál már itt?
Bill megrázta a fejét.
- Te?
- Párszor.
Bill szája kaján vigyorra húzódott, amikor megérezte, hogy Damian kezei a nadrágja hátsó zsebébe csúsznak. Az alkoholtól felbátorodva, közelebb hajolt, Damien sötétzöld szemeibe nézve.
- Tetszel, Damien.
- Te is nekem.

Damien belemarkolt Bill fenekébe, aztán megfogta a kezét, és elindult a tömegből fel a lépcsőn, egy kicsit kevésbé zsúfolt helyre. Becsúszott egy üres boxba, húzta magával Billt is, és a keze azonnal Bill csípőjére vándorolt vissza.

A következő pillanatban a nyelvükkel már egymás száját fedezték fel, kiéhezetten, mohón, amíg a kezeik egymás testén indultak felderítő útra. Bill benyúlt Damien feszes pólója alá, és végigsimította a kockás hasát, Damien pedig követve a példáját, szintén végigsimította Bill hasát.

Damien megtámadta ekkor Bill nyakát, és a merevedését kezdte simogatni Bill lehetetlenül feszes nadrágján át. Bill lehunyta a szemét és felnyögött, teljesen belefeledkezve az érzésre, aztán Damian finoman beleharapott a nyakába.
- Mmm… Tomi!
Damien egyből elvette a kezét, Bill pedig hirtelen tágra nyílt szemekkel nézett a férfira.
- Én… oh, istenem! Annyira sajnálom!
- Tomi szerencsés srác. – vont vállat Damien, amikor Bill az ülés másik végébe csúszott.
- Mennem kell. Én… sajnálom.

- Semmit? – kérdezte Amanda hitetlenkedve. – Nem csinálsz semmit a szülinapodon?
- Bill ezt szeretné. – vont vállat Tom, közben a barátnője csupasz derekát simogatva.
- Hát, és te mit akarsz?
- Ugyanazt. Hazamegyek az órámról, aztán egész nap együtt leszünk. Aztán szombaton vagy valamikor mindenkivel összejöhetünk, csinálhatunk egy nagyobb bulit.
- Sosem hittem volna, hogy megérem, amikor Tom Kaulitz csendes szülinapot akar. – felelte Amanda, némi idegességgel a hangjában.
- Én meg sosem hittem volna, hogy megérem, amikor lesz egy ikertestvérem, Amanda. Miért olyan nagy baj ez neked?
- Mert alig látlak, Tom.
- Tudod, nem lenne rossz tényleg befejezni az egyetemet, ha már a szüleim voltak olyan kedvesek, hogy kifizették a tandíjat.
- Aztán Billel kell lenned. – fordult a hátára Amanda sértődötten.
- Csak laknunk kell együtt, igazából. Azért vagyok vele többet, mert szeretnék. Jó srác, Amanda.
- Már mondtad párszor.
- És ha nem vetted volna észre, most is veled vagyok, Bill meg valahol a belvárosban Andival.
- Biztos mindkettőtöknek nehéz lehet a távolság.
Frusztrált nyögéssel Tom felült, és lehajolt a nadrágjáért.
- Mit csinálsz?
- Felöltözök és hazamegyek, mert már elegem van ebből a beszélgetésből. – begombolta és becipzározta a farmerjét, aztán felkapta a pólóját az ágy másik végéből. – Bill az én családom, Amanda. Őszintén nem értem miért nem tudsz örülni emiatt.
- Mert úgy érzem közben engem elfelejtesz, Tom.
- Nem felejtettelek el! A barátnőm vagy, és szeretlek, de ez nem azt jelenti, hogy minden nap minden percét veled kell töltenem. Olyan gyakran látjuk egymást, amilyen gyakran csak lehet.
- Többet is láthatnál belőlem. – emelkedett Amanda a térdére, és leejtette a takarót, hogy felfedje azt a testet, amit Tom már nagyon is jól ismert.
- Baby, mennem kell.
- Maradhatnál, ha nagyon akarnál.

Visszahúzta Tomot az ágyra a nadrágjánál fogva, átkarolta a nyakát, és a nyelvével azonnal megtámadta a száját. Diadalittasan elmosolyodott, amikor megérezte, hogy Tom végigsimítja a csípőjét.

Tom nem ellenkezett, visszamászott a barátnőjéhez, aki elfeküdt az ágyon, és Tom pólója alá csúsztatta a kezét. A csókot csak épp annyira törte meg, hogy a pólót levegye róla. Tom lehajolt, hogy megcsókolja a lány haját, de hirtelen, azon kapta magát, hogy azt képzeli el, hogy Bill fekszik alatta az ágyon.

A szemei kipattantak és hamar elhajolt tőle, a lány kezeit lelökve magáról.
- Tom, mi a baj? – kérdezte Amanda, hatalmasra nyílt szemekkel. – Nézd, sajnálom, oké? Csak gyere vissza.
- Mennem kell. – ragadta meg a pólóját, és visszahúzta. – Bocsi, csak… Mennem kell.