Tom kávé illatra ébredt, és hogy nagy súly nehezedik rá.

- Ahhoz képest, hogy milyen sovány vagy, elég nehéz vagy. – mondta, de még ki sem nyitotta a szemét.
- Ma van a szülinapunk, Tomi!

Ekkor Tom az egyik szemét kinyitotta.
- Nem ütötted be semmid és nem vagy részeg, miért vagyok Tomi?
- Mert akkor hívhatlak Tominak, amikor csak akarlak! – mondta Bill, és mindent megtett, hogy ülő pozícióba emelkedjen a testvérén, anélkül, hogy kiöntené a kávéját, de nem járt sikerrel. Szerencsére viszont a takaróra folyt ki, nem Tomra. – Boldog szülinapot!
- Boldog szülinapot, Bill.
- Most fel kell kelned.
- Igen, tudom. – ásított, aztán felemelkedett, az ágy támlájának támaszkodva, hogy Billnek ne kelljen mozognia, aztán a saját kávéjáért nyúlt. – Mi a reggeli?
- Fahéjas csiga! – mondta Bill. – Jó cukros meg minden. Viszont nem hiszem, hogy tudok egyszerre vacsorát meg tortát is csinálni, szóval maradok a tortánál, vacsorára meg rendelhetünk pizzát, vagy valami.
- A pizza jó lesz. És biztos nem akarod áthívni a srácokat, vagy valami?
- Biztos. Miért, te szeretnéd?
- Nem, csak nem akarom, hogy unatkozz a szülinapodon.
- Szülinapunkon.
- Bocs, a szülinapunkon.
- Akkor ki kell találnod valamit, hogy szórakoztass. – mosolygott Bill, és előrehajolt egy csókért.
Tom vigyorogva lerakta mindkét bögrét az éjjeli szekrényére, és a testvérére nézett.
- Hm, hogyan is szórakoztassuk Billt. – fogta meg az állát, mindha gondolkozna, aztán megragadta Bill derekát, átfordította, Bill hasa fölé ült, és elkezdte csikizni.
- Tom! Ne! – sikította Bill, és próbálta eltolni Tom kezét. – Ne csikizz! Au! Hagyd abba!
- Nem vagyok elég szórakoztató, kisöcsi?
- Nem! Ez nem fair! Te nem vagy csikis!
Tom addig folytatta, amíg Bill már szinte sírt a nevetéstől, aztán hátrébb ült, a kezeit a combjára rakva.
- Te mondtad, hogy szórakoztassalak. – vigyorgott. – Ez volt az első, ami eszembe jutott.
Bill felült, és úgy nézett, mintha szomorú lett volna.
- Ne biggyeszd az ajkad, Bill. – tette Tom a mutató ujját Bill alsó ajkára.
Tomot nézve, Bill a szájába vette az ujját, finoman végigsimítva a végét a nyelvével.
Tom gyomra hatalmasat ugrott, elhúzta az ujját, és visszahajolt, hogy megcsókolja az ikre száját, a saját nyelvével végigsimítva Bill alsó ajkát.

A csók csak egy pillanatig tartott, aztán Tom visszahajolt, és látta Bill elvörösödött arcát és tágra nyílt szemeit. Amikor ismét azokra a puha ajkakra nézett, erőt kellett vennie magán, hogy ne hajoljon vissza újra megcsókolni.

- Hát most… Jobb ha megyek készülődni. Boldog szülinapot, Bill. – mondta Tom, és kiment a szobájából, el a csábítástól.

Három órával később, Tom ásítva kullogott ki a parkolóba, és már egy szóra sem emlékezett abból, amiről a professzor két órán át beszélt.

Annak viszont minden egyes percére emlékezett, hogy mi történt reggel.

Nem szabadna ezt csinálnom. Nem szabadna ezt csinálnunk. Ő az ikertestvérem. A testvérek nem szokták megcsókolni egymást. A nyelvüknek semmi keresnivalója egymás szája körül!

Beszállt a kocsijába, a fejét hátradöntötte, és lehunyta a szemeit.

Akkor miért tűnt helyesnek?

Visszakapcsolta a telefonját, és 3 üzenetet látott.

Amanda: boldog szülinapot! Szeretlek!
Geo: boldog szülinapot lúzer!
Bill: 12:15 van, végeztél már?

Elmosolyodott, és a válaszra ment.

már úton vagyok.

Amikor Tom hazaért, Bill az ajtó előtt várta, vigyorral az arcán, és egy kék borítékkal a kezében.
- Ez mi? – kérdezte Tom, és kivette a kezéből, amikor Bill odanyújtotta neki.
- Mary küldte. Olvasd el!
- Biztos?
- Persze.
A képeslapon egy barna kutyus volt, aki egy kosárban ült, ezt leszámítva üres volt. A kártya belsejébe Mary azt írta, hogy ’Boldog szülinapot Bill és Tom’.
- Meséltél neki rólam?
- Hát persze! – felelte Bill vidáman. – Körülbelül egy hónapja írtam neki. Olvasd el mit írt a másik oldalára.

Drága Bill,

Nagyon sajnálom ami a szüleiddel történt, annak viszont örülök, hogy rátaláltál az ’új’ testvéredre, Tomra. És ikrek vagytok! Azt nem tudom készen áll-e a világ még egy Billre, de akkor is örülök nektek. Vigyázzatok egymásra, szeressétek egymást, és karácsonykor mindkettőtöket szívesen várom!

Szeretettel,
Mary

- Hát nem édes, Tom?
- De, aranyosnak tűnik.
- A kézírása viszont egyre csúnyább. – vette vissza Bill a kártyát, és tanulmányozni kezdte. – Mintha a keze remegett volna, vagy valami. Remélem jól van.
- Biztosan jól van.
- Gondolod?
- Teljes mértékig. – lépett Tom közelebb, és egy puszit nyomott a testvére homlokára. – Szóval, hazaértem. Hogy szeretnéd megünnepelni a szülinapunk?
- Gyere velem! – fogta meg Tom kezét, és bementek a konyhába. – Tá-dá! Mit gondolsz?
Tomnak szó szerint a nyelvébe kellett harapnia, nehogy elröhögje magát. A pulton, egy félrecsúszott csokitorta lapult, aminek a tetején zöld krémmel egy alig olvasható Boldog Szülinapot Nekünk felirat volt látható.
- Ez… nagyon…
- Oké, a tortasütés nem épp a specialitásom.
- Azt nem mondtam…
- Nehéz volt, Tom! Minden réteget külön kisütni aztán a krémet is egyenletesen rákenni…
- Jól néz ki, Bill.
Bill válaszként csak felhúzta az orrát.
- De tényleg! Szép munka.
Tom végighúzta az ujját a tetején, és leszedett egy kis krémet, amit gyorsan Bill orrára nyomott, aztán lenyalta a többit az ujjáról. Bill sértődötten törölte meg az orrát.
- Bunkó.

- Annyira éhes vagyok!
- Mindjárt itt a pizza, Bill.
- De nem elég hamar!
- Ha továbbra is ennyi popcornt eszel, amúgy sem fogod már kívánni a pizzát.
- A pizzának mindig van hely. – világosította fel Bill, és ujjabb maréknyi popcornt tömött a szájába.
- Undorítóan eszel.
- Kuss és indítsd el a filmet.
A popcornos tálat Tom ölébe tette Bill, és odabújt az ikre oldalához. 10 perccel később, a csengő megszólalt, és Bill egyből felpattant, ami miatt a popcorn egy része kis is borult a kanapéra és a földre.
- Nyitom! – kiáltotta, már félúton az ajtóhoz.
Tom összeszedte a szétszóródott kukoricát, aztán lerakta a tálat az asztalra. Amikor felnézett, látta, hogy Bill elég ideges arccal jön vissza. Mögötte pedig ott volt Amanda.
- Meglepetés! – mosolygott a lány, kék ajándékzacskóval a kezében. – Tudom, hogy azt mondtátok, hogy csak ketten szeretnétek lenni ma, de…
- Igen, szeretnénk. – vágta félbe Tom.
- Csak gondoltam elhozom az ajándékom.
- És nem várhatott volna holnapig?
- Tom, most miért vagy mérges?
- Megkértelek, hogy… - Tom megállt, és a testvérére pillantott, aki ügyetlenül állt a pult mellett. – Bill, tudnál nekünk adni egy percet?
- Persze.
Bill visszament a folyosóra, és Tom látta, ahogy elindult a lépcsőn, aztán visszafordult Amandához.
- Amanda, egyetlen dolgot kértem; hogy hadd töltsem a szülinapomat Billel.
- Tudom, csak beugrottam, hogy odaadjam a-
- Amit holnap is ráért volna. A srácoktól is kapunk majd ajándékot, de holnapig várnak, mert megkértük őket.
- Bocsáss meg, hogy látni szerettem volna a barátomat a születésnapján. – nézett rá Amanda mérgesen.
- Függetlenül attól, hogy a barátod mit akar?
- Tom, az egyetem meg a kis testvéreddel töltött idő mellett alig látjuk már egymást. Istenem, alig várom, hogy ennek a 6 hónapos szarnak vége legyen!
- Ez mégis mit jelentsen?
- Azt, hogy te és Bill megkapjátok az örökségetek, vehet magának egy saját lakást, és az életünk végre újra normális lehet.
- Nem tudom Bill mit tervez, de ha itt akar maradni…
- Hagyni fogod?
- Ez a ház ugyanannyira az övé, mint az enyém. Nem kell engedélyt adnom rá. De igen, én szeretném, ha maradna, már ha ő is akar.
- És akkor mi lesz? Én mindig csak a harmadik leszek?
Tom ránézett a lányra, aztán leült a kanapé karfájára, és a tarkóját kezdte dörzsölni.
- Azt hiszem igazad van, Amanda. Nincs időm rád, Billre, és az egyetemre is. Három különböző irányból húznak, és… Már nem bírom tovább.
- Szóval… ez mit jelentsen?
- Szerintem többet nem kéne találkoznunk.
- Tom…
- Te olyasvalakit akar, akinek mindig az első vagy Amanda, és én nem az a személy vagyok. Most a családot teszem az első helyre, muszáj.
- Tom, ne! Sajnálom! Megértem…
- Nem, nem érted. Nem értheted. Három hónapja ismerem Billt, és már most közelebb vagyok hozzá, mint bárki máshoz egész életem során.
- Akkor ennyi? Vége? – Amanda nagyot nyelt, és letörölt egy könnycseppet, ami kiszökött a szeméből. – Csak így?
- Igen.
Hangos zokogással, a lány megfordult, és az ajtóhoz szaladt, majd hangosan becsapta maga mögött.
Tom hagyta.
Ott maradt a kanapé karfáján ülve, lehajtott fejjel, lehunyt szemmel.
- Tomi?
Anélkül hogy bármit mondott vagy egyáltalán felnézett volna, Tom kinyújtotta a karját és magához húzta Billt, lágy ölelésbe, a homlokát pedig a testvére vállának támasztotta.
- Az, hogy itt vagyok, eléggé felkavarta a dolgaid, nem? – kérdezte Bill.
- Hallottad?
- Bocsi, a lépcsőn ültem.
- Nem gond. Amanda egyszerűen nem érti, ennyi. – emelte fel Tom a fejét, és Bill szemébe nézett. – Nem érti meg, hogy mit érzek irántad. – a szemöldökét összevonta, felemelte a kezét, és a hüvelykujjával végigsimította Bill állkapcsát. – Szerintem még én sem értem, hogy mit érzek irántad.

Gyengéden a kezébe vette az ikre arcát, és közel húzta magához, hogy megcsókolja – úgy, ahogy reggel óta szerette volna. Bizonytalanul átcsúsztatta a nyelvét Bill ajkai között, és hallotta, hogy az ikre felnyög, aztán viszonozza a csókot. A nyelvük találkozott, elsiklott egymás mellett, felfedezte egymást, majd mélyebbre hatolt.

Kicsit túl hamar, Bill elhúzódott, teljesen ledöbbenve.

- Azt hiszem… én is ugyanazt érzem.

Az ikrek egész este azzal voltak elfoglalva, hogy filmeket néztek, csókolóztak, és, amikor végre tényleg megérkezett, pizzát ettek. Éjfél felé közeledett, amikor a Forrest Gump (Bill választása) stáblistája kezdett el a képernyőn végiggördülni – akkor Bill átült Tom ölébe, és a nyakába fúrta az arcát.
- Hogy tetszett a szülinapod? – kérdezte Tom, átkarolva a testvére derekát.
- Ez volt az eddigi legjobb. – felelte Bill őszintén. Hátrahúzódott, és Tom szemébe nézett. – Tom, most mi történik?
Válaszként, Tom megcsókolta, gyengéden mégis határozottan, a nyelvével Bill piercingjét ízlelve. Miután elhúzódott, Bill háta mögé nézett, a DVD lejátszó órájára.
- Még mindig a szülinapunk van, 13 percig. Holnap majd mindent kitalálunk, most még, legyünk csak együtt. Így oké?
- Így oké.

Bill elmosolyodott, puszit nyomott Tom nyakára, aztán elfeküdt a kanapén, és magával húzta az ikrét. Tom lekapcsolta a tévét és magukra húzta a takarót a kanapé háttámlájáról. Megpuszilta Bill halántékát, és a testvérével a karjaiban, végül álomba merült.