Bill másnap reggel arra az érzésre kelt, hogy valami keményre esik.

Mit keresett a földön?

Amikor felült, észrevette, hogy a nappali padlóján feküdt, a kanapé előtt, amin pedig a testvére aludt.

Mi a fenének aludtak a kanapén?

Elmosolyodott, ahogy nézte az alvó Tomot, aztán finoman az ujja hegyével végigsimította a férfi állkapcsát egészen az álláig, amíg ő el nem kezdett ébredezni.

- Reggelt. – mondta Bill, a tenyerének támasztva az állát.
- Reggelt. Mennyi az idő?
Bill az órára pillantott.
- Kilenc-huszonhét.
- Túl korán. – fordult Tom a hátára, aztán körbenézett. – A kanapén vagyok.
- Azt hiszem én is ott voltam amíg le nem zúgtam. Miért aludtunk a kanapén?
- Ami azt illeti, szerintem a te ötleted volt.
- Kizárt. Miért akarnék a kanapén aludni amikor az emeleten van egy kényelmes ágyam?
- Mondd meg te. – végül Tom is felült, nyújtózkodni kezdett, és érezte és hallotta, hogy a nyaka nagyot roppan. – Ez a kanapé kényelmes ahhoz, hogy elaludj rajta, de nem túl jó, hogy sokáig itt is feküdj. Amandával itt aludtunk a temetés… után… - a testvérére pillantott, aki most már a kanapén ült mellette. – Nikotin kell és a telefonom.
- Mindkettő a pulton.
- Fel kell hívnom Geot. Tudnál… adni egy percet?
- Persze. Öm, megyek, lezuhanyzom és felöltözöm. Aztán csinálok magunknak reggelit.
- Jól hangzik.

A telefonja csörgése ébresztette fel Georgot. A karját kihúzta a párnája alól, és vakon tapogatózni kezdett amíg meg nem találta a mobilját. Nem foglalkozott azzal, hogy megnézze a hívót, azonnal felvette.
- Ajánlom, hogy halálhír legyen. – morogta, még mindig csukott szemmel.
- Bocs, Geo.
- Tom, 4-kor értem haza. Ha te vagy Bill nem fogtok elvérezni vagy meghalni, akkor…
- Jól vagyunk Billel.
- Akkor miért…
- Tegnap este szakítottam Amandával.
Ettől már kinyílt a csipája.
- Hát, erre nem számítottam.
- Én se. Inkább úgy a… pillanat hevében történt.
- Várj. – Georg felült, nyújtózkodott, megdörzsölte a szemeit, és meggyújtott egy cigit. – Oké, részleteket.
- Oké, tudod, hogy tegnap Billel semmit nem akartunk csinálni, ugye? – ült le Tom a lépcsőre, és ő is meggyújtott egy cigit.
- Igen.
- Hát, Amanda úgy döntött, hogy akkor is beugrik ajándékot hozni, vagy valami.
- Szóval… azért szakítottál vele, mert ajándékot adott?
- Nem, azért szakítottam vele, mert… ő egyszerűen nem érti, Geo. Próbálok annyi időt tölteni Billel, amennyit csak lehet, próbálom megismerni őt, ahogy a szüleim is akarták, erre Amanda bűntudatot akar bennem kelteni, amiért nem vele vagyok. És akkor mindemellett még próbálnom kell az egyetemre is koncentrálni… már nem bírtam tovább. Egyszerűen kijött belőlem. Rohadtul idegesített már, hogy annyira önző, hogy még a szülinapomat sem hagyta, hogy úgy töltsem, ahogy akarom, szóval… mondtam neki, hogy már nem akarok vele lenni.
- És erre ő…
- Sírva fakadt és elrohant.
- Hát, és te hogy vagy?
- Azt hiszem jól. – vont vállat Tom. – Muszáj volt megtennem, de ettől még nem lett könnyebb, érted? Basszus, majdnem másfél évig voltunk együtt. Szerettem őt. Még mindig szeretem, de… kizárt, hogy működne, amíg nem képes megérteni, hogy a családom most fontosabb.
- Ja, hát, szerintem érthető. A család az első. Viszont mindig azt hittem, hogy kedveli Billt.
- Ja, amíg ki nem találta, hogy Bill túl sok időt vesz el tőlem. Hidd el, nem egyszer veszekedtünk már emiatt.
- Wow. Megtalálod a testvéred, erre elveszted a barátnőd. Ez szar lehet.
- Eléggé.
- Azt ugye tudod, hogy Jackie nem fog leszállni rólam, amikor megtudja? – nevetett Georg. – Tuti basztatni fog, hogy győzzelek meg.
- Ja, bocs emiatt.
- Nem érdekes. Ami veled és Amandával van, az rád és Amandára tartozik. Nem fogok beleavatkozni.
- Ezt értékelem.
- De köztünk volna szerintem helyesen döntöttél.
- Kösz haver. Bocs, hogy felkeltettelek.
- Semmi gond, megérte…
- Hé Geo?
- Igen?
Tom egy pillanatra elgondolkozott. Azon tépelődött, elmondja-e a legjobb barátjának, hogy előző este mi történt, viszont azt is tudta, hogy vannak dolgok, amit még a legjobb barátok sem értenének meg…
- Semmi. Gustavval akkor jöttök este?
- Naná. Valakinek muszáj lebaszni amiért még egy évvel öregebbek lettetek, em?
- Még így is fiatalabbak vagyunk nálad.
- Alig.
- Aludj vissza.

Bill lenémította a tévét, amikor meghallotta, hogy Tom feljön a lépcsőn.
- Minden rendben? – kérdezte, amikor Tom leült elé az egyik puffra.
- Ja. Felkeltettem Geot, megnyugtattam, hogy senki nem halt meg, aztán elmondtam, hogy szakítottam Amandával.
- Azt… elmondtad, hogy…
- Nem. Nem, nem hiszem, hogy Geoval kész vagyunk ennyire őszintének lenni a mi kapcsolatunkkal. – mosolygott.
- Tom, ami tegnap történt köztünk, az nem helyes. – nyögte ki Bill, mintha inkább magát akarná meggyőzni, mintsem a testvérét. – Testvérek vagyunk, ikrek. Tudom, hogy valamilyen szinten én kezdtem az egészet, de… a testvéreknek nem szabadna megcsókolni egymást, nem?
- Nem, nem szabadna. – mondta Tom, és látta, hogy a testvére arca egy kicsit elszontyolodik, aztán újra összeszedi magát.
- Pontosan. Szóval ez csak valami bizarr, egyszeri dolog volt. Nem fog többet megtörténni. Igaz?
- Gondolom nem.
- Akkor oké.
Tom visszafogta magát, hogy ne mosolyodjon el a testvére csalódott arckifejezésén. Helyette megfogta a kezét, és összekulcsolta a kisujjukat.
- Bill, szeretnéd tudni miért csókoltalak meg tegnap, miután felkeltettél?
Bill bólintott, és eltépte a tekintetét az ujjaikról, hogy a testvére szemébe nézhessen.
- Mert annak ellenére, hogy nagyon is tisztában vagyok a ténnyel, hogy ikrek vagyunk, itt volt ez a… pillanat, amikor nem Billel, az ikertestvéremmel voltam. Egyszerűen csak… Billel, ezzel a sráccal, akit nagyon jól megismertem, akivel közel kerültünk egymáshoz, és aki… akihez egyre jobban vonzódom. Talán ez így értelmetlen, talán mindenki más azt gondolja a világban, hogy helytelen, de Bill, én nem. Azért csókoltalak meg, mert azt akartam, jobban, mint mást. Azért, mert ez tűnt a világ legtermészetesebb dolgának.
- Igen. – mondta ki Bill, teljes szívéből. Az ajkába harapott, aztán folytatta. – Tom, én… érzek valamit irántad. Nem számít, hogy a testvérem vagy. Ahogy te is mondtad, talán mindenki másnak helytelen, de nekem… az lenne a helytelen, ha nem így éreznék.
- Szerintem én is ugyanazt érzem.
Bill úgy nézett, mintha a valaha kimondott legédesebb dolgot hallotta volna, aztán, két másodperccel később, egyszerűen zavarodottnak tűnt.
- Vonzódsz hozzám? – kérdezte, oldalra döntve a fejét.
- Igen.
- De… te hetero vagy. Van… mármint, volt egy barátnőd. Nem vonzódsz férfiakhoz, és pláne nem csókolod meg őket.
- Oké, ebben igazad van. – mosolygott Tom. – Nem vonzódom férfiakhoz, és ha Georg megpróbálna megcsókolni, valószínűleg fel is képelném, de hozzád vonzódom, szóval nagyon remélem, hogy nem komolyan mondtad, hogy nem csókolhatlak meg többet.
- Nem komolyan mondtam. – nyugtatta meg Bill, már félúton Tom öle felé.
- Hála az égnek.
Kétségbeesetten hajoltak egymás szájához, mintha, Tom szavai ellenére, ez lenne az utolsó alkalmuk erre.
Alig értek össze az ajkaik, Tom már át is csúsztatta a nyelvét az ikre szájába. Bill felnyögött, és több, mint boldogan hagyta, hogy a testvére nyelve birtokba vegye a száját. Hevesen visszacsókolt, úgy szívta magába Tomot, minden egyes porcikáját érezni akarta, és tetszett, amit érez.
Végül Bill szakította el magát, a mellkasa hevesen emelkedett fel-le, ahogy zihált. Ahogy Tom látta a testvére sötét tekintetét és duzzadt ajkait, nem jutott eszébe, hogy látott-e valaha bármit is, ami ilyen szexi lett volna.
- Igen, meggondoltam magam. – nyögte ki Bill, kizökkentve a testvérét a gondolataiból.
- Miről?
- Egyáltalán nem helytelen. Akkor csinálod ezt, amikor csak akarod.