- Bill.
- Hm?

Tom tudta, hogy valamit mondani akar, és abban is egészen biztos volt, hogy valami kiválóan fontosat, de Bill egyre csak csókolta, amitől elég nehéz volt koncentrálnia.
- Bill! – tette a kezét a csípőjére, és gyengéden, mégis határozottan, eltolta magától a testvérét, aki egyből nyávogni kezdett amiért ilyen igazságtalanul ki lett szakítva Tom szájából.
- Mi van?
- Ez most nagyon jó, de a srácok mindjárt itt lesznek. Nem hiszem, hogy szívesen látnák a nyelved a számban.
- Mintha a tied nem lett volna az enyémben. – forgatta a szemeit Bill, és helyet foglalt az egyik széken a pult mellett. – Amúgy meg, bezárhatjuk az ajtót.
- Az a te barátaid megállíthatná, de Geonak kulcsa van.
- Miért van Geonak kulcsa?
- Nem meséltem még?
- Úgy tűnik nem.

- Hát, amikor… talán 13 évesek voltunk, azt hiszem, a szülei nem jöttek ki túl jól. Folyton veszekedtek, ilyesmik. Az apjának még valami viszonya is volt. Mindegy, szóval folyton üvöltöztek minden éjjel, és Georgnak amikor már elege lett belőle, felhívott, én meg hagytam, hogy itt csövezzen, abban a szobában, ami most a tied. Nem laktak messze, ezért csak átsétált. Amikor már túl sok volt a hívás hajnali 1-kor, anyu adott neki egy kulcsot, hogy ne kelljen telefonálnia. Aztán volt, hogy mire felébredtünk, már itt volt, tévét nézett a játékszobában, vagy a konyhában müzlit evett. Gyakorlatilag félig itt élt, voltak itt ruhái, a háziját is itt csinálta, anyu etette. Végül a szülei szerencsére elváltak, amikor 15 évesek voltunk.
- Mióta ismeritek egymást?
- 10 éves korunk óta. Gustavval gimiben találkoztunk.
- Wow.
- És aztán a temetés után, fordult a kocka, és Georgnak kellett gondoskodnia rólam. – dőlt Tom a pultnak, karba tett kézzel. – Mindenkinek megmondtam, hogy egy pár napra hagyjanak egyedül, Georg pedig szó szerint vette, és pontosan 48 óra múlva bejött, és felébresztett azzal, hogy a fülembe üvöltött. Én még szívesen aludtam volna egy hétig, de ő kirángatott az ágyból, és rákényszerített, hogy fürödjek és egyek. Geo szörnyen főz, de a szíve a helyén volt.
- Akarom tudni, hogyan kényszerített a fürdésre? – vigyorodott el Bill.
- Végig ott ült a vécén, és elnézett, amikor kellett. Gondolom sejtette, hogy amúgy csak megindítanám a vizet és összegömbölyödnék a padlón, ha kimegy a szobából. Egy rakás önsajnáltató szar voltam, ő pedig nem hagyta, hogy így maradjon. Én pedig hálás is vagyok.
- Biztos jó lehet, hogy egy ilyen barátod van.
- Hát, neked is ott van Andi, nem? Ő is jön ma este?
- Hagytam neki egy üzenetet, de nem válaszolt. Kicsit kiakadt, amikor elmondtam neki… minket.
- Elmondtad neki?
- Hát, akkor még nem történt túl sok minden. Nem tud a… legutóbbi eseményekről.
- Mit mondott?

- Hogy azonnal hagyjuk abba.
Tom megkerülte a pultot, és átkarolta az ikertestvérét.
- Sajnálom.
- Nehogy sajnáld, Tom! – tolta el most Bill a testvérét. – Én nem sajnálom. Nem értem miért lenne rossz bármi, amit csinálunk. És nem is fogom sajnálni, bármit is gondol Andi.
Hallották nyílni a bajárati ajtót, Bill pedig gyorsan visszahúzta Tomot, és hevesen megcsókolta.
- Ezt egy darabig most nem csinálhatom. – suttogta, aztán felugrott, és szaladt üdvözölni a vendégeiket, Tom pedig ott maradt, és komolyan fontolgatni kezdte, hogy törölje az egész bulit.

Bill kiment a teraszra, és elvigyorodott, amikor meglátta Gustav milyen mérgesen bámul rá.
- Ne nézz így, Gus. – biggyesztette az ajkát. – Azért hívtam meg Bridget-et, mert jó barátom. Semmi köze hozzád.
- Aha. – Gustav egy pillanatra sem vette le a tekintetét a fiatalabb férfiról, miközben elővette a cigijét.
- Bár most már nagykorú. – pillantott felé Bill. – És szerinte aranyos vagy.
Gustav elmosolyodott, megrázta a fejét, aztán visszament, el Andi mellett, aki pedig épp kifelé tartott. Bill hirtelen idegesen gyújtotta meg a cigijét.
- Köszi, hogy eljöttél. – kezdte a beszélgetést bizonytalanul.
- Hát, a szülinapodról van szó. – gyújtott meg egy szálat Andi is, és az előtte lévő férfit kezdte nézni. – Bill, nem fogom megkérdezni mi van veled és Tommal, mert őszintén, nagyon nem akarom tudni a részleteket. De nyilvánvaló, hogy többről van szó, mint amit elmondtál. Az, ahogy egymásra néztek…
- Andi, mi-
- Nem akarom tudni, Bill. Csak… vigyázzatok. Ha a rossz ember látja vagy tudja meg…
- Tudjuk. Tudjuk, hogy ezek nem épp átlagos körülmények, és nem is tervezzük… nyilvánosan. De Andi, Tom is ugyanazt érzi, amit én. Ez nem csak egyoldalú. Ő is ugyanannyira szeret, mint én őt.
- Elhiszem. Ahogy veled viselkedik… ott valódi érzések vannak. - felelte Andi, maga is döbbenten, hogy ilyesmit mond. – Nem értem, de azt hiszem nem is kell. Amíg te boldog vagy…
- Az vagyok. – mosolyodott el Bill, és megölelte a barátját.
- De ha egy hajszálad is megsérül…
- Téged hívlak majd először.

Tom elmosolyodott Bill és Andi láttán. Látszólag Andi úgy döntött, a dolgok nem állhatnak az ő és Bill barátsága közé.

Georg, aki enyhén spiccel volt, hirtelen megjelent, és átkarolta Tom vállát.

- Haver, azt nézd!
- Mit néz… oh!
Mindketten vigyorogva nézték, ahogy Bridget félénken odamegy Gustavhoz a konyhában.
- Szerinted most benne lesz? – kérdezte Georg.
- Hát, már mosolyod rá.
- Én is mosolyognék, aranyos lány.
- Milyen kár, hogy van barátnőd.
- Ja, ha már itt tartunk. – ütötte meg Geort a haverja tarkóját. – Amanda felhívta Jackiet, és elsírta, hogy kitépted a szívét meg a földbe döngölted meg ilyenek.
- Bocs, haver.
- Sosem fogom megérteni a nőket. Ha az egyik ejti a nőjét, akkor hirtelen minden férfi bunkó.
- Együttérzés?
- Baszki, nem tudom. – forgatta a szemeit Georg, és beleivott a poharába. – Az összes csaj őrült.
Tom felnevetett, és ő is belekortyolt az italába. Újra Bill és Andi felé pillantott, akik épp akkor jöttek vissza, aztán ismét a konyha felé figyelt.
- Geo, szerinted Gusnak mennyit kell innia?
- Kevesebbet, mint nekem, azt tudom. Mi a… oh, hé, hajrá Gustav!
Gustav lazán a pultnak támaszkodott, és valószínűleg valami vicceset mondhatott, mert Bridget megfogta a karját, és nevetett.
- Úgy tűnik legalább egyikünknek szerencséje van a hölgyeknél. – nevetett Georg. – Azt viszont nem tudtam, hogy Gustav szereti a szőkéket.

Bill úgy érezte magát, mint egy gyerek az édességboltban a rengeteg videojáték, CD, itunes ajándékkártya között.
- Annyi mindent kaptam, Tomi! – vigyorgott, és a testvérének dőlt. – Szerintem még többet, mint te.
- Szerintem is. – vizsgálta Tom a két kupac ajándék méretét. – Hogy a francba történhetett ez?
- Szerintem engem jobban szeretnek.
- Ha te mondod, kisöcsi.
Bill felvisított a nevetéstől, és elterült a padlón.
- Tomi barátai jobban szeretnek engem. – énekelte.
- Még jó, hogy nem kell kocsiba ülnie. – bámulta Gustav a helyéről, a padlón, Bridget mellett.
- Ha már a kocsinál tartunk. – mondta Andi, és felállt. – Holnap délelőttös leszek.
- Elmész? – kiáltott fel Bill, és felült.
- Ja, de jó volt itt lenni.
- Kikísérünk.
Bill végül lábra állt, és Tomot is húzta magával, hogy kikísérjék Andreast az ajtóig. Abban a pillanatban, hogy becsukódott, Bill megragadta Tomot, és berántotta a sötét irodába, hozzátapadt, és az arcát és a nyakát kezdte csókolgatni.
- Tomi, egész este nem csókolhattalak meg. – suttogta.
- Tudom, de… mmm. – hagyta, hogy Bill nyelve elterelje a figyelmét, de csak egy pillanatra, és megszakította  a csókot. – A srácok itt vannak a szomszéd szobában, Bill.
- Küldjük őket haza, folytatni akarom.
- Most nem lehet, Bill.
- Légyszi? Szülinapunk van.
- Most már nem igazán.
- Jó.
Bill a lehető leghatásosabban próbálta biggyeszteni az ajkát, aztán visszamentek a nappaliba, de már az ajtóban megtorpantak. Georg a terasz felé botorkált, Gustav és Bridget pedig a kanapén smárolt. Bill felnevetett, mire a páros egyszerre elkapta a fejét, és a kanapé ellenkező végébe ugrottak.
- Hé, miattunk nem kell abbahagyni. – mondta Tom. – Mindketten felnőttek vagytok.
Kiment a teraszra, Bill pedig követte őt, de az ajtóban megállt, és rávigyorgott a két szőkére a kanapén.
- Hé, Gus, talán jobb ötlet lenne a vendégszobában!