Tomot a rádióbemondó hangja verte fel álmából. Vakon a rádióért nyúlt, és lekapcsolta az ébresztőjét. Amikor visszafordult az oldalára, elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy egy hosszú, vékony kar tekeredik a hasa köré. Az utóbbi hetekben a legtöbbször most már Billel egy ágyban aludtak, és egészen őszintén szólva, jobban is tudott aludni a testvérével az oldalán.

- Reggelt.
- Reggelt. – sóhajtott Bill, közelebb húzódott, és az ikre nyakába fúrta a fejét. – Ma péntek van, ugye?
- Ja. Korán kelős nap.
- Miattam nem kell majd hazasietni, délutánra terveim vannak.
Meghallván a vigyort Bill hangjában, Tom átfordította magukat, és a fiatalabb férfira feküdt.
- Te készülsz valamire. – mondta, és lehajolt egy mélyreható csókért.
- Mmm, talán. Próbáld meg csókkal kiszedni?
- Talán. Sikerülni fog?
- Nem. – vigyorodott el Bill, aztán felsikított, amikor a testvére belecsípett az oldalába. – Goni vagy!
- Goni? – Tom újra átfordította magukat, így Bill feküdt rajta. – Miért vagyok gonosz? – kérdezte, végigsimítva Bill oldalát és hátát.
- Hogy csak azért csinálnád! – tolta el Bill a testvére kezét, aztán felült, közben végigsimítva a másik férfi testét. – Készülődnöd kell, órád lesz.
- És neked miért kell készülődnöd?
- Titok.
- Szóval beismered, hogy készülsz valamire.
- Semmit nem ismerek be.
- Bill, ne már. Pár napja láttam, hogy egy csomó papír van előtted, és azonnal eldugtad amikor megláttál, amikor pedig telefonálsz, majdnem mindig kimész a szobából. Már vagy egy hete furán viselkedsz.
- Hát, ha készülök is valamire, megígérhetem, hogy valami jóra.

- És én mikor tudhatom meg mi az a valami?
Bill csak mosolygott, és erőltetette ásított egyet.
- Wow, még mindig fáradt vagyok. Szerintem még alszok egy kicsit. – lemászott a testvéréről, és elterült az ágyban a saját oldalán, csukott szemmel. – Próbálj nem felébreszteni amíg készülődsz, oké?
Bill diadalittasan elvigyorodott, amikor érezte, hogy az ágy megmozdul, mert Tom feláll, aztán sértődötten felkiáltott, amikor a testvére egy párnát dobott a fejére.
- Gyökér. – morogta Tom miután elindult.
- Szeretlek. – üvöltötte utána Bill.
- Én is téged.

- Elnézést, fiatal ember. Rendelni szeretnék.
- Nyald ki, Bill. – dobott egy konyharuhát Andi a barátjához, aki könnyedén elkapta, aztán letett elé egy nagy pohár kólát. – Hogy ment?
- Jól. Nagyon jól. Ben teljesen benne van, most már csak rajtam múlik.
- Sikerülni fog.
- Gondolod?
- Biztos vagyok benne. Bill, amikor valamit elhatározol, akkor mindig végigcsinálod.
- Őszintén szólva, még az is meglepő nekem, hogy egyáltalán akarom.
- Kicsit idősebb vagy, és talán egy icipicit bölcsebb is… - nevetett Andi, és elugrott a jégkocka elől, amit Bill felé dobott. – Menni fog. És szerintem jó ötlet is.
- Nehéz lesz.
- De élvezni is fogod. Majd meglátod.
- Ma elmondom majd Tomnak.
- Csoda, hogy sikerült ilyen sokáig titokban tartani. Csodálom az akaraterőd.
- Alig várom, hogy lássam az arcát.
Andi nem bírta már nem észrevenni a mosolyt a legjobb barátja arcán, így megköszörülte a torkát, és megkérdezte:

- Ti… jól megvagytok? – rámosolygott Billre, meglepetten, hogy valóban megkérdezte. – Látod? Tudok… beszélni róla.
- Büszke vagyok rád. Alig kellett, mennyi is? Egy hónap? És igen, jól megvagyunk. – Bill mosolya még szélesebb lett, miközben a szívószálát rágta. – Sőt, szuperül.
- Oh, igen?
- Talán még az sz betűs szó is előkerült.
Andi érezte, hogy elvörösödik, miközben a pultot törölgette.
- Miért pirultál el, Andi? Nem a szexre gondoltam.
- Oh, Jézus.
- Oh, nyugi már. Csak szivatlak. Leszámítva egy nagyon érdekes fürdést egyik reggel, még semmi olyasmit nem csináltunk.
- Oh. Hát, ez… ja, öm… Bill, visszamehetnénk oda, hogy inkább semmit nem akarok tudni?
- Te kérdezted! De oké, távol álljon tőlem, hogy a legjobb barátomat kényelmetlen helyzetbe hozzam. Amúgy is úgy tűnik sok vendég jött.
- Ja, az élet szívás a dolgozó férfi embernek.

Ahogy számított is rá, amikor Tom hazajött, csak egy kocsit látott a ház előtt, ami Lydiáé volt, a bejárónőé, akit két hete bérelt fel.
- Bill még nincs itthon? – kérdezte a nőt, miközben a postát lapozgatta, bár a válasz elég egyértelmű volt.
- Nem uram, nem sokkal az után ment el, hogy megérkeztem. Én is most készültem menni.
- Oh, oké. Köszönöm, hogy itt volt.
- Egyébként, A mosogatószer kifogyóban van.
- Akkor felírom. Viszlát, Lydia.
- Viszlát, Mr. Kaulitz.

Nem volt hozzászokva, hogy péntek délután egyedül legyen otthon, ezért miután kiment elszívni egy cigit, megragadta a füzetét, hogy legalább megkíséreljen tanulni a dolgozatra, amin hétfőn kell majd átszenvednie magát. Szinte már hallotta is Bill nyávogását, hogy hogyan merészelhette vasárnap este előtt kinyitni a füzetét.

Alig egy óra sem telt el, hallotta, hogy Bill megérkezik, felszalad a szobájába, aztán a kezét a háta mögé rejtve ment vissza a nappaliba. Megállt, és beleszagolt a levegőbe.
- Te is szereted, hogy mindig citromos illat van, miután Lydia elmegy? – kérdezte, aztán leült törökülésben a testvére mellé, és elvigyorodott. – Szia.
- Szia.
- Milyen volt az órád? – nézte a füzetet a testvére ölében.
- Nem vészes.
- Hétfőre tanulsz?
- Ja. – vigyorgott Tom.
- Ugh! Mi a francnak? – az egyik kezével elvette tőle a füzetet és az asztalra rakta, a másikat viszont még mindig a háta mögött tartotta. – Érdekel mire készülök?
- Igen!
- Oké, hát, tudod, hogy valamit akartam kezdeni magammal, hogy ne kelljen egész nap itthon ülnöm, ugye?
- Ja.
- És azt is tudod, hogy milyen jól bánok a kajával, ugye?
- Igen.
- És hogy pár hónap múlva hatalmas mennyiségű pénzem lesz a bankban?
- Igen. – Tom vigyora majdnem olyan széles volt most már, mint a testvérének.
- Hát, van egy üzleti tervem. Amikor megkapjuk a pénzünk, arra fogom használni az én részem, hogy az éttermet megújítsuk, hogy gyorsétterem helyett valami presszó szerűség legyen belőle. A saját receptjeim lesznek a menün, és én fogom vezetni!
- Te fogod vezetni?
- Igen! Hát nem izgi?
- Hát, de, az. De… nem mintha nem hinném el, hogy sikerülhet, de…
- De mit tudok én arról, hogy hogyan kell egy éttermet vezetni?
- Ja.
- Tá-dá! – pattogott Bill vidáman, és odaadta a testvére kezébe a levelet, amit egy héttel korábban kapott. – Tanulni fogok!
Tom olvasni kezdte, és azonnal felvonta a szemöldökét.
- Közösségi főiskola?
- Felvettek, Tomi!
- Főiskolára akarsz menni?
- Igen! Vendéglátó Szakmenedzser. Januárban kezdek, két év múlva végzek, Ben nyugdíjba megy, és minden az enyém lesz!
Tom teljesen le volt döbbenve. Az iskolagyűlölő testvére nem csak hogy önként jelentkezett, hogy tanulhasson, de saját vállalkozást is tervezett.
- Látom az arcodon, hogy meglepődtél. – nevetett Bill, és picit megrántotta Tom nadrágjának a szélét.
- Igen. Nagyon. Biztos bele akarsz vágni?
- Biztos, Tom. Tudom, hogy nehéz lesz és valószínűleg százszor abba is akarom hagyni, de annyira megéri!
Tom csak mosolyogni tudott a testvére boldogságtól csillogós szemei láttán.
- Akkor kicsim, én is örülök neked.
- Tényleg?
- Tényleg.

Bill felsikított és átvetette a karjait az ikre válla köré, és elkezdte csókokkal beteríteni az arcát és a nyakán. Csak annyira állt meg, hogy azt mondja „köszönöm”.
- Mit? – mosolyodott el Tom, a keze pedig Bill derekán állt meg.
- Az utóbbi négy hónapért. Az életem teljesen más lenne, ha nem ismerlek meg téged, Tom. Valószínűleg még mindig abban a szar kis lyukban élnék, egy zsákutcába vezető melóval, nulla ambícióval. Tudom, hogy nem konkrétan te találtál meg, de az, hogy az életembe kerültél, mindent megváltoztatott. Utálom, hogy így kellett megismerkednünk, mégis örülök neki, remélem érted.
- Értem.
- Büszke vagy rám?
- Nagyon.
- Szeretsz?
- Tudod, hogy igen.
Tom felemelte a kezét, végigsimította Bill arcát, és hátrasimította a homlokába hulló, sötét haját. Bill átmászott a testvére ölébe, és közel hajolt.
- Mondd ki. – suttogta.
- Szeretlek.

Tom nem várta meg, hogy visszahallja, összetapasztotta az ajkaikat, és azonnal be is hatolt Bill szájába. Lassan, érzékien csúsztatta át a nyelvét, ahogy Bill a legjobban szerette. A nyelveik összefonódtak, Bill keze pedig Tom pólója alá vándorolt, ahol az ujjai gyengéden végigsimították a feszes izmokat. Bill lassan megemelte a pólót, közben a testvére szemeibe nézve. Tom felült és levette a pólóját, majd a padlóra hajította.

Bill visszahajolt, és először az ujjával, majd a nyelvével simította végig a testvére mellbimbóját, majd a szájába vette, és finoman beleharapott, amitől az idősebbik iker élesen felsóhajtott. Bill felbátorodva végigcsókolta Tom hasát, megállt, hogy körbenyalja a köldökét, aztán még lejjebb haladt, egészen a nadrágja vonaláig. Az ikre merevedését simogatta a tenyerével a farmerjén át, aztán felnézett Tomra, aki hasonlóan sötét szemekkel nézett vissza rá. Bill a másik férfi nadrágjának gombjához nyúlt, és kérdőn vonta fel a szemöldökét.

- Csak ha akarod. – mondta Tom, végigsimítva Bill vállait.

Bill lehúzta hát a nadrágját, épp annyira, hogy felfedje a forró, megnövekedett húst alatta. Érezte, hogy a szája hirtelen kiszárad. Végignyalta az ajkait, amíg végigsimította Tom férfiasságát egészen a tövétől a hegyéig, ahol megállt, és lassan körözni kezdett a hüvelykujjával. Az alatta lévő férfi felnyögött, ahogy Bill újra visszacsúsztatta rajta az ujjait, a szájába vette a hegyét, és finoman megszívta.

Tom hátravetette a fejét a kanapé karfája felett, megérezve a testvére szájának nedves melegét, ahogy kiéhezetten szívta és nyalta őt. Visszatartott levegővel várta, amíg a forró nedvesség az egész férfiasságát befedi, és felnyögött az élvezettől, amikor Bill elkezdett fel-le mozogni a lüktető merevedésén.

Bill megérezvén a testvére kezét a hajában, még erősebben szorította az ajkait, miközben mozgott.
- Istenem, Bill! – suttogta Tom, és visszafogta a csípőjét, hogy ne hatoljon mélyebbre a testvére tehetséges szájába.

Bill hamar érezte a kezei alatt, hogy Tom már közel jár. Újra visszacsúsztatta a száját, a nyelvpiercingjét az érzékeny bőréhez nyomta, és elfojtott kiáltást hallott Tomtól, másodpercekkel később pedig az egész teste megremegett, és Bill érezte, ahogy forrón a szájába élvez. Bill a legutolsó cseppet is lenyelte, aztán visszahúzódott, és elengedte a testvére férfiasságát.

Meglátván Tom összeszorított szemeit és tátott száját, Bill óvatosan visszahúzta a nadrágját, és visszaült mellé.

Amikor a légzése végül visszaállt normálisra, Tom kinyitotta a szemét, és látta, hogy a testvére vigyorog rá.
- Ne nézz így rám! – nyögött fel.
- Hogyan?
- Mint a cica, aki lenyelte a kanárit.
- Célzás nélkül?
Tom felnevetett és átkarolta a testvérét, amikor Bill a mellkasára feküdt.
- Szerintem én most amíg összeszedem magam, itt maradok egy pár… órára.
- Ezt bóknak veszem. – felelte Bill büszkén.
- Veheted annak.
- Jó voltam?
- Kibaszott fantasztikus!
- Akkor mit akarsz vacsorára? – kérdezte Bill, és hirtelen felült.
Tom úgy nézett rá, mintha megőrült volna.
- Mi van? – pislogott Bill.
- Egy perce még a farkam volt a szádban, most meg vacsoráról beszélsz?
A testvére elvigyorodott, miközben felállt.
- Hát, valahonnan muszáj erőt gyűjtenem hozzád.
Tom felnyögött.
- Megőrjítesz, azt ugye tudod?
- Tisztában vagyok vele.