- Hogy lehetek rokona egy ilyen trehány embernek?

A kérdés költői volt, tekintve, hogy Bill egyedül volt a fürdőben. Egyedül a törülközőkkel, amik nem voltak rendesen kiterítve, és koszos fülpiszkálókkal, amik nem nagyon jutottak el a kukáig.

- Uh, undorító, undorító! Ha csak akkor alhatok sokáig, ha utána fel kell takarítanom utána, inkább korábban fogok kelni.

Miután kijött a fürdőből, lement, és látta, hogy Tom a kanapén ül, és már dolgozik is valami beadandóján vagy akármijén.

- Reggelt.
- Reggelt kicsim. – felelte Tom, de fel sem nézett a könyvéből.

Bill kinyitotta a hűtőt, a látványtól viszont legszívesebben üvöltött volna.
- Tom!
- Mi van?
Bill úgy emelte meg a majdnem üres gyümölcslés dobozt, mintha valami bizonyíték lenne egy hatalmas bűntett után.
- Ne hagyj két korty narancslevet a dobozban! Idd meg! Azért van!
Tom az asztalon lévő pohárra pillantott, és elvigyorodott.
- Bocs.
- Na, ez tényleg szívből jött. És ha már itt tartunk, megpróbálnád, hogy a fürdő ne nézzen katasztrófa sújtotta övezetnek, miután kijöttél onnan? A vizes törülközők meg a fülzsírod nem túl gusztusos.
- Ki mondta, hogy neked kell feltakarítanod utánam? Ezért van bejárónőnk.
- Aki egy hétig nem fog jönni! És akkor sem ok, hogy ősemberként élj szombattól csütörtökig.
- Jól van na, akkor kiterítem a törülközőket.
- Köszönöm.

Bill leült a kanapéra, fogta a távirányítót, és elkezdett a csatornák között lépkedni.
- Öm, hello? Tanulni próbálok, Bill.
- Erre van egy egész iroda, Tom. – nézett morcosan a testvérére Bill.
- Én itt szeretnék. Te viszont nézhetsz tévét a játékszobában is.
- Istenem, hány éves is vagy? Öt? Ne hívd már játékszobának!
- Inkább legyen média szoba?
- Inkább nyald ki a seggem. – morogta Bill, miközben próbált a tévére figyelni.
- Miért vagy ilyen kibaszott hisztis? Tegnap két orgazmus nem volt elég?
- Azért vagyok hisztis, mert te ilyen trehány vagy, Tom%
- Oh, én vagyok a trehány? Nem én felejtettem el kivinni a szemetet tegnap este, és nem én hagyom szét a fürdőszobában a szemceruzát, szempillaspirált vagy akármilyen szarokat használsz még!
- Jobb a világítás a fürdőben, és bocsáss meg, hogy 5 hónap alatt egyszer elfelejtettem kivinni a szemetet. Lehet nem vagyok olyan tökéletes, mint te.
- Mindegy, Bill.
- Te… ugh!

Bill felpattant a kanapéról és felviharzott a szobájába, amit most már gyakorlatilag csak a ruháit tárolta, amióta Tomnál aludt.

Negyed órával később, miután ugyanazt a bekezdést ötödik próbálkozásra sem sikerült felfognia, Tom feladta, és felment az emeletre. Nem számított válaszra, de azért kopogott az ajtón, várt három másodpercet, aztán benyitott. Bill a telefonján csinált valamit, és még csak tudomásul sem vette a testvére jelenlétét. Tom lefeküdt mellé az ágyba.

- Mit csinálsz? – kérdezte, és meglökte a vállát.
- Akasztófázom. – lökött vissza Bill, kicsit erősebben.
- Hm. Jól szórakozol?
Bill az ágy végébe dobta a telefonját, és összezárta a kezét.
- Nem.
- Sajnálom.
- Én is sajnálom.
- Megpróbálok rendet tenni a fürdőben. És kidobom az üres dobozokat.
- Én meg elpakolom a sminkcuccaim, és kiviszem a szemetet.
- És nem akadunk ki, ha a másik néha-néha elfelejti?
- Megegyeztünk. – mászott Bill az ikre ölébe, és megölelte. – Nem szeretem, amikor veszekedünk.
- Megesik. – vont vállat Tom. – Ez normális.
- De akkor is szar.
- Menjünk el valahova este. Mozduljunk ki egy kicsit.
- Mint egy randi? – kérdezte Bill, és beleharapott a testvére fülcimpájába.
- Ja. Vacsora, film, amit akarsz.
- Mi van, ha én itthon akarok maradni? – váltott Bill a másik fülére.
- Arra itt az egész napunk. Ma este kimozdulunk.

- Hideg van itt kint, Tomi. – nyávogott Bill, és a testvéréhez dőlt, kétségbeesetten keresve a testhőmérsékletét.
- Mindjárt november, és mégis mit vársz tőlem, mit csináljak?
- Mondhatnád, hogy a házban is cigizhetünk?
- Nem fog megtörténni, Bill. Viszont csinálhatnánk, ahogy apa szokta. Amikor anya nem volt itthon, akkor a garázsba ment, nem mintha anyu nem érezte volna meg azonnal, amikor kiszállt a kocsijából.
- Apa is dohányzott?
- Ja. – mosolygott Tom az emléken. – Én is emiatt kezdtem. Amikor 15 voltam, elkezdtem lenyúlni a cigijét, mert Georggal azt hittük menőnek nézünk ki cigivel a kezünkben. És amikor nem kezdtünk fulladozni minden slukk után, tényleg elég menők voltunk. – kezdett nevetni, és akkor hagyta csak abba, amikor meglátta Bill édes mosolyát. – Miért nézel így?
- Szeretem, amikor visszaemlékezel és ezt csinálod. Aranyos.
- Nem vagyok aranyos, nagyon férfias vagyok.
- Aranyos vagy, Tom. Amikor az akarsz lenni. – nyomta el Bill a cigijét, és megkerülte a testvérét, hogy visszamenjen az ajtóhoz, közben a kezével végigsimítva a fenekét. – De ja, férfias is vagy.

Pár perccel az után, hogy kijöttek este az étteremből, Tom rápillantott Billre, aki csendben bámult ki az ablakon. Átnyúlt a másik üléshez, és gyengéden Bill combjára tette a kezét.
- Csendes vagy.
- Boldog vagyok. – fordult meg Bill, hogy visszamosolyogjon az ikrére. – Ez jó volt. Jól éreztem magam ma este.
- Szeretnél még valamit csinálni?
- Gondolom a normális randiban benne lenne egy mozi, de nem hiszem, hogy képes lennék két órán át egy sötét teremben lenni anélkül, hogy megcsókoljak, szóval… neked van valami ötleted?
- Van.
- És nem fogod elmondani mi az, ugye?
- Hát persze, hogy nem. – vigyorgott Tom, és megszorította Bill térdét.

Tizenöt perccel később, Tom egy sötét, üres parkolóban állította meg a kocsit.
- Tom, ez a park tuti be van zárva ilyenkor.
- És amíg nem látja senki a kocsit az útról, addig nincs is gond.
Kiszálltak a kocsiból, Bill pedig látta, hogy Tom elővesz egy takarót a hátsó ülésről.
- És azt mikor raktad be? – kérdezte Bill.
- Nyilván akkor, amikor nem láttad.
Tom megfogta a testvére kezét, és elkezdte vezetni a kitaposott úton, majd letért, és a fák közé kezdte venni.
 - Öm, Tom, tudom, hogy még nem ismerjük egymást olyan régóta, de mégis mikor utaltam arra, hogy érdekelne a természet?
Amikor Tom megtalálta, amit keresett, átkarolta Bill derekát, és egy puszit nyomott az orrára.
- Maradj csöndben, és nézz fel.

Bill így és tett, aztán a lélegzete is elakadt.
- Tom, ez csodálatos!
A fűk között, egy szabad kis részen, Bill több száz fényesen ragyogó csillagot látott a telihold körül. A hold tompa fénye lágyan világította meg őket.
 - Ez gyönyörű. – állapította meg, teljesen ledöbbenve. – Minden olyan élénk és… csillogó.
- Tetszik?
- Imádom. Kár, hogy ezt nem lehet mindenhol látni. – nézett vissza újra a testvérére, csodálattal a tekintetében. – Megint édes vagy, Tom.
- Hát, ne mondd el senkinek.
Tom kiterítette a takarót a földre és leült, Billt pedig húzta le magával, hogy a lába közé ülhessen.
- Hogy találtad meg ezt a helyet? – kérdezte Bill, még mindig az eget nézve.
- Igazából, véletlenül. Még gimiben, itt voltam-
- Egy lánnyal?
- Nem, igazából Georggal és pár másik sráccal. Itt lógtunk egyik este, gyakorlatilag csak berúgtunk és baromkodtunk. Eljöttem a többiektől, megtaláltam ezt a helyet, és egyszerűen csak… bámultam. Nagyon királynak tűnt, talán mert részeg voltam, vagy akármi, nem tudom már, de megmaradt bennem, és arra gondoltam, hogy talán tetszene neked.
- Tetszik.
- És nem, soha nem hoztam ide lányt.
Tom nem láthatta, de Bill mosolya százszorosára nőtt ezután a megjegyzés után.
Együtt ültek egy darabig. Bill teljesen kényelmesen érezte magát a testvére karjaiban, összekulcsolt ujjakkal. Kicsit forgolódott, amikor megérezte Tom szabad kezét az oldalán.
 - Nincs csiki.
- Álmomban sem. – mondta Tom halkan, miközben végigcsókolta Bill nyakát.

Bill hátra dőlt, Tom vállának, és elfordította a fejét, hogy megcsókolhassa az ikrét. Az ajkaik finoman értek egymáshoz, amíg el nem kapta Tom telt alsó ajkát, játékosan beleharapott, és a nyelve hegyével végignyalta a piercingjét.

Tom kiszállt a testvére mögül, és elfektette a takarón, fölé hajolt, és visszahajolt, hogy folytassa a csókot. Amikor a nyelvével belépést kért, Bill kinyitotta az ajkait és beengedte; beleolvadva az érintésbe, ahogy megtöltötte a száját. Tom keze az ikre pólója alá vándorolt, és centinként csúsztatta egyre feljebb, végigcsókolva minden újabb felfedett területet. Amikor elérte a mellkasát díszító kis ezüstkarikát, a szájába húzta az érzékeny részt.

Szinte doromboláshoz hasonló hangon, Bill háta megfeszült az élvezettől.
- Tom, mit csinálsz?

Tom lehúzta Bill pólóját, és félredobta.
- Csak puszilgatlaklak. – vigyorgott, és visszahajtotta a fejét, hogy az ikre nyakával foglalkozhasson, és tovább szívhassa a bőrét, megjelölve őt.
Billnek el akadt a lélegzete, megragadta Tom pólójának alját, és sietve levette róla.
- Türelmetlen vagy. – jegyezte meg Tom.
- Te húzod az agyam.
- Én soha.
Tom felült, és lassan kigombolta a testvére farmerját, végignyalva az útvonalat, amit előtte a nadrág fedett.
- Tomi! – szólalt meg a fiatalabbik iker, és a lélegzete is elakadt egy pillanatra, amikor a férfiassága kiszabadult a farmer börtönéből. – Érints meg!
Tom a felfedett hús helyett azonban, Bill lábához nyúlt, hogy kikösse és levegye Bill cipőjét.
- Basszus, még mindig csak húzod az agyam. – suttogta Bill, és gyorsan teljesen lerúgta a nadrágját.
Hogy megmutassa Billnek mennyire nincs igaza, Tom a kezébe vette Bill lüktető erekcióját, és a hüvelykujjával simogatni kezdte a hegyét, kicsit szétkenve a nedvességet. Bill felnyögött, a csípője pedig megemelkedett a testvére felé.
Tom előrehajolt, és beleharapott az ikre fülcimpájába.
- Akarsz?
- Igen!
Bill teljesen kész volt már, a teste csak kétségbeesett remegésre volt képes, ahogy Tom újra felült, és levette a saját nadrágját. A zsebébe nyúlt, elővett egy óvszert, és felcsúsztatta a saját, ugyanúgy merev péniszére. Amikor rájött mit felejtett el, becsukta a szemét, és morogva káromkodni kezdett.
 - Mi a baj? – suttogta Bill.
- Nincs síkosító.

- Nem baj.
- Bill…
- Tom, már vagy egy hónapja minden éjjel együtt voltunk. – mosolygott Bill. – Szerintem nem lesz gond.

Tom visszahajolt a testvére fölé, és együttes erővel lehámozták az ő nadrágját is. Bill készségesen tárta szét a lábait, vágyakozva felfedve magát. Tom libidója képtelen volt legyőzni az agyában az aggodalmat a testvéréért, ezért két ujját a szájába vette. Amennyire csak tudta, próbálta benyálazni, aztán Bill forró nyílásába csúsztatta. Ahogy azt a területet simogatta, amit már annyira megismert, hamar meg is találta azt a pontot, amitől Bill azonnal mocskos szavakat kezdett zihálni. Kihúzta az ujjait, és helyette a saját férfiasságát csúsztatta be, szinte fájdalmasan lassan, és remegő karokkal támasztotta magát, amíg az alatta lévő férfi hozzászokott az érzéshez.
 
- Jézus! – szólalt meg a fiatalabb iker. – Mindig ilyen nagy voltál?
Tom felnevetett a testvére meglepett megnyilvánulásán, és előrehajolt, hogy megcsókolja.
- Öm, igen?

Lassú mozdulatokkal, Tom szinte teljesen kihúzódott Bill testéből, majd újra és újra behatolt. Lassan mozogtak együtt, szótlanul, végig egymás szemébe nézve. Tom hallgatta a testvére által kiadott hangokat, amik elárulták, mikor szeretne többet. Fokozatosan, egyre gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét, és érezte, ahogy Bill körmei a hátába vájnak, a kiáltásai pedig egyre hangosabbak lettek ahogy nőtt az élvezet. Megfeszült az állkapcsa, minden erejével próbálta tovább bírni elszántan, hogy a testvére omoljon össze először.

Maguk közé csúsztatta a kezét, és Tom gyakorlottan kezdte simogatni, hallgatva a saját nevét Bill gyönyörű ajkaiból.
 - Tomi, mindjárt… - suttogta Bill. – Gyorsabban!
Ahogy egyre gyorsabban és erősebben lökte előre a csípőjét, Tom tudta, hogy nem fogja sokáig bírni.
- Bill… baszki… nem bírom…
- Oh, istenem!

Bill háta megfeszült, az izmai pedig összehúzódtak Tom körül, ahogy elért a csúcsra, hamarosan pedig Tom is ment vele.