Az ikrek a kanapén pihentek együtt, Bill a testvérének dőlt, Tom pedig átkarolta. Kávé és fahéj illata lengte be a szobát, az egyetlen fényforrás pedig a karácsonyfáról jött.

 

 - Boldog karácsonyt. – mondta Tom halkan, ahogy megcsókolta Bill fülét.

- Mm, neked is. – sóhajtotta Bill.

- Tetszettek az ajándékaid?

- Mindegyik!

- Volt valamelyik, ami jobban tetszett a többinél?

- A Gucci válltáskára gondolsz, amire már azóta célozgattam, amióta regisztráltam az óráimra? Azt hiszem azt képes leszek valahogy szeretni.

- Sejtettem.

- És a te ajándékaid? Jó munkát végeztem?

- Igen. – felelte Tom, meglepettséggel a hangjában. – Még a ruhák is tetszettek, pedig utálom, ha mások vesznek nekem ruhát.

- Hát, épp ideje volt abbahagyni ennek a testnek a rejtegetését a sátor-méretű nadrágok meg pólók alatt.

- Azt hittem nem akarnád, hogy a testem mutogassam. – súgta Bill fülébe.

- Oh, erre nem gondoltam. Mindnek égnie kell! – ült fel Bill, mintha el akarna indulni, de Tom visszahúzta. – Hát, mindenki annyit néz, amennyit akar, amíg én lehetek az egyetlen, aki meg is foghatja.

- Ugyanez vonatkozik rád is, remélem tudod.

- Hát persze. – mondta Bill, és kicsit forgolódott, amikor az ikre ujjai végigsimították a hasát. – Éhes vagy?

- Ja, de nem kell nagy reggelit főznöd.

- Nem fogok. Még tegnap csináltam fahéjas csigát, azt egy pillanatra visszarakhatjuk a sütőbe, csak hogy megolvadjon a cukor rajta. A nagy főzést későbbre hagyom, amikor mindenki átjön.

- Oh, értem. Én kapom a tegnapi csigát, mindenki más meg puccos kajákat.

- Pontosan.

- Ez szép.

- Viszont van még egy dolog neked. A felső fiókban, azon az asztalon.

Bill felült, amíg Tom odament, hogy kinyissa a fiókot, és kivett egy borítékot, amin a saját neve állt Bill szinte olvashatatlan kézírásával.

- Ez mi? – bámulta a borítékot Tom gyanúsan.

- Nyisd ki! Nem direktbe egy ajándék, csak meg akartam csinálni.

Tom kinyitotta a levelet, átfutotta, aztán zavarban volt.

- Nem értem.

- Megváltoztattam a nevem. – vigyorgott Bill büszkén. – Megint Bill Kaulitz vagyok.

- De mindig Bill Kaulitz voltál.

- Hivatalosan, 12 éves korom óta Bill Andrews. Vissza akartam változtatni.

- De az Mary neve volt.

- A Kaulitz pedig a te neved, a mi nevünk. Mondtam Marynek is, hogy mit akarok, és neki is tetszett az ötlet.

- Biztos?

- Biztos. Mary mindig családtag lesz nekem, de te is a családom vagy. Bill Kaulitznak születtem, és vissza akartam kapni azt a nevet.

Tom visszapillantott a papírra a kezében, aztán a testvérére mosolygott, és visszahúzta magához, hogy feküdjön az ölébe.

- Bill Kaulitz, huh?

- Az lennék.

- Jól hangzik.

---

 

Amikor kiléptek a teraszra, Georg meggyújtott két cigit, és az egyiket oda nyújtotta a mellette álló Tomnak.

- Nagyon elgondolkoztál. – jegyezte meg. – Mi jutott eszedbe?

- Őszintén? – szívott bele a cigibe Tom, majd folytatta. – A tűzoltó kocsira, amit 6 évesen kaptam.

- Gyerek, az aztán random.

- Az az első karácsonyi ajándék, amire emlékszem. Sőt, az első karácsony, amire emlékszem. Ez meg… ez a legrosszabb. – támasztotta az állát a kezébe, és körülnézett az udvaron. – Messze a legrosszabb.

- Majd könnyebb lesz.

- Bármelyik pillanatban kezdődhetne. – nevetett fel Tom gúnyosan.

- Tudod, megértem, hogy ha nem akarsz egy csomó embert magad köré. El is mehe-

- Nem! Ha Bill azt hinné én küldtem mindenki haza, csak még jobban fog aggódni. Még mindig néz minket?

Georg hátrapillantott a válla feledt, és látta, hogy Bill tényleg őket nézi. Bill amint észre vette, hogy lebukott, azonnal elkezdte a függönyöket tanulmányozni.

- Csak téged. – nevetett Georg. 

- Azt kívánom bár ne aggódna annyit miattam, de ugyanakkor, kicsit örülök is, hogy itt van nekem aggódni, érted?

- Ja, hogy nem vagy egyedül.

- Nem hiszem, hogy túléltem volna az utóbbi hónapokat nélküle. Basszus, tudom, hogy nem éltem volna túl. A temetés utáni napon már arra gondoltam milyen szar lesz így a karácsony. Aztán Bill besétál az életembe, és most itt egy hatalmas fa meg új díszek, a háznak meg egész nap fahéj illata van. Valamilyen szinten még mindig szar, de… ő megkönnyíti. – pillantott Tom a haverjára, aztán elvigyorodott. – Túl nyálas vagyok, Geo?

- Karácsony van. – vont vállat Georg, aztán felállt, és elnyomta a cigijét. – Megengedem.

---

 

Bill megint kinézett az ablakon, és az ajkát biggyesztette, látván, hogy Tom és Georg ott vannak a teraszon, és egymás mellett ültek a lépcső tetején.

- Kérlek, mondd, hogy nem vagy féltékeny, amiért Tom Georggal van kint, és nem veled. – vigyorodott el Andi, és finoman a haverja vállába boxolt.

- Nem, nem vagyok féltékeny. Idióta. Tom csak… olyan lehangolt ma. Nem tudom mit csináljak.

- Azt azért érted miért lehangolt, ugye?

- Persze, hogy értem.

- Hát, Georg a legjobb barátja. Valószínűleg kell neki egy kis… férfias lélekpátyolgatás, vagy valami.

- Én is tudok férfias lenni. – motyogta Bill.

- Igen, nagyon férfias tudsz lenni. Amúgy nagyon finom az a cukros süti, amit csináltál.

- Ugye milyen jók? Csak egy kicsit több mogyorót használtam, mint… oh, fogd be, Andi!

Bill beleboxolt Andi karjába, és abban a pillanatban, Tom és Georg megindult befelé.

- Karácsonykor nincs verekedés. – szidta le őket Tom, aztán hátulról átkarolta Billt. – Most mindketten álljatok a sarokba.

Bill megfordult az ölelésben, és meglepődött, amikor Tom oldalra döntötte a fejét, és egyenesen Andi és Georg szeme előtt megcsókolta. Bill szemei elkerekedtek, és kérdőn nézett a testvérére.

- Egy napig kibírják. – csókolta meg újra, Georg és Andi pedig kimentek a konyhába, hogy kiszolgálják magukat egy kis tojáslikőrrel. – Szörnyű vagyok ma, ugye?

- Nem gond. Csak… jó lenne, ha tudnék valamit csinálni.

Tom elmosolyodott.

- Itt vagy. – mondta, összekulcsolta a kezét Bill dereka körül, és finoman megszorította. Akkor szakadtak el, amikor a csengő megszólalt.

- Bassza meg. – morgott Bill úton az ajtó felé. – Egy pillanatot sem kapunk.

- A csengő megmentett. – nevetett fel Andi, aztán hátbavágta Georgot, aki a megjegyzés hallatán félre is nyelte a likőrt.

- Mit is mondhatnék? – vigyorodott el Tom, miközben ő is öntött magának a tojáslikőrből. – Nagyon szeret engem.

- Itt van Bridget! – szaladt vissza Bill a szobába két ajándékzacskóval. – És hozott ajándékokat!

- Karácsonykor ezt szokták, hülye. – felelte Bridget, a szemeit forgatta. – Na Tom, Billt kérdeztem meg, hogy mit vegyek neked, szóval ha nem tetszik az ajándékot, az csak azt jelenti, hogy Bill egyáltalán nem ismer téged, és semmi köze az én ajándékválasztó képességeimhez.

- Értem. – vigyorodott el Tom még szélesebben, amikor Bill a két zacskó közül a nagyobbat nyújtotta felé. – Rendben, kocsi cuccok!

- Igen, láttam az udvaron az új kocsidat, nagyon jól néz ki. Oh, köszönöm. – fogadta el a lány az ajándékot, amit Bill nyújtott felé.

- Menő, nem? – nevetett Tom, miközben kipakolta a jégkaparót, gyújtáskábeleket, különböző illatosítókat, első segély felszerelést a zacskóból. – Hát, most már télre minden meg is van. Köszönöm, Bridget.

- Bridget, ez a cipő fantasztikus! – kiáltott fel Bill boldogan, amint kibontotta a sötétszürke katonai csizmát.

- Amint megláttam, egyből te jutottál eszembe. És köszi srácok a fülbevalót, már azt is tudom mihez fogom felvenni.

- Várj! – kiáltotta Bill. – A fülbevaló Tomtól van, de kell, hogy legyen… valami más is.

- Igen? – emelte fel Bridget a szivacsot, amibe a fülbevalók voltak tűzve, aztán a szája is tátva maradt, amikor meglátta a nyakláncot, ami alá volt csúsztatva. – Bill, ez gyönyörű! Nagyon köszönöm!

- Gondoltam, hogy tetszeni fog.

- Én nem kapok semmit, Bridget? – játszotta a sértődöttet Andi.

- Én mikor adtam neked bármit is karácsonyra?

- Nem, de reméltem, hogy idén más lesz.

- Álmodj csak, édes.

30 percel később, mindenki sütikkel meg tojáslikőrrel pihent, amikor a csengő ismét megszólalt.

- Nincs még itt mindenki? – kérdezte Andi.

- Gondolom nem. – felelte Bridget közönyösen, és Billel összenézett, ahogy a srác elindult az ajtó felé.

- Hát, bárki is az, ezekből nem fog kapni. – mondta Georg két falat csokis süti között. – Ezek az én kicsikéim.

- Megkapod a csokisat, ha enyém lehet a karamellás. – ajánlotta Andi.

- Megegyeztünk.

- Istenem, annyit tudtok zabálni…

Tom vigyorgott a barátain, aztán csak döbbenten bámult, amikor meglátta, hogy Gustav követi Billt a nappaliba.

Mindenki más is ledöbbent.

- Boldog karácsonyt, mindenki. – mondta a szőke srác, aki láthatóan kényelmetlenül érezte magát, és legyintett a szobában tartózkodóknak.

Georg és Andi öleléssel és kézfogással üdvözölték, Bridget pedig felugrott, hogy megölelje.

- Tudtam, hogy el fogsz jönni. – súgta a lány a fülébe.

- Mondtam, hogy meggondolom.

Tom is felállt, lassan, teljesen lesokkolva, hogy Gustav itt állt a nappalijában.

- Jó látni, Gus.

- Ja, téged is.

- Öm, nyugodtan szolgáld ki magad, van vagy 100 kiló kaja a pulton.

- Köszi. Öm… tudnánk beszélni egy pillanatra?

- Persze. – nézett körül Tom. Tudta, hogy ha a teraszra mennének ki, mind a négy ott lévő az ablakhoz tapadna. – Menjünk az irodába.

Tom végigvezette a folyosón, aztán becsukta maguk mögött az ajtót. Gustav azonnal lehuppant a székre, Tom pedig a falnak dőlt.

- Szóval, mizujs Gus?

Gustav kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, aztán újra becsukta, és vállat vont.

- Nem tudom mit mondhatnék. Nem hiszem… hogy ismerlek már, Tom.

- Ugyanaz vagyok…

- Egyáltalán nem vagy ugyanaz, aki voltál! – szaladt ki hirtelen Gustavból, aztán mély levegőt vett. – Szóval mondd el, mi változott Tom. Mondd el, mit láttam legutóbb, amikor itt voltam. Baszki, mondd el, ha még mindig az megy.

- Még mindig, Gus. Bill és én… együtt vagyunk. – mosolyodott el, amikor kimondta.

- De ti…

- Testvérek? Ikrek? Ja, tudjuk, de nem számít.

- Nem?

- Nekünk nem.

- Nézd, nem zavarna, ha meleg lennél, mert a legjobb barátom vagy…

- Nem vagyok meleg. – felelte Tom nyugodtan.

- Bill hirtelen vaginát növesztett amióta utoljára láttam?

- Úgy szeretem Billt, ahogy még soha senkit nem szerettem, Gustav. De ha nem lennénk együtt, akkor nővel lennék. Baszki, talán még Amandával. Nem vonzódom más férfiakhoz, és nem is akarok kapcsolatot más férfiakkal. Csak Billel. Őt szeretem.

Gustav felugrott, és fel-alá kezdett járkálni a szobában.

- Hallod te amit mondasz, Tom? Szerelmes vagy a kibaszott ikertestvéredbe!

- Gus, csak szeretném, ha megértenéd. Biztos, hogy Georg és Andi sem érti, de elfogadják, mert a barátaink, és tudják, hogy boldogok vagyunk együtt. – mondta Tom, majd megállt egy pillanatra. – A tény, hogy ma eljöttél, azt mutatja, hogy te is emlékszel, hogy te, Georg meg én régen legjobb haverok voltunk…

- Köszönd a testvérednek. – állt meg Gustav a szoba közepén, zsebre vágott kézzel. – Nagyon meggyőző tud lenni.

- Bill felhívott?

- Átjött. A nappalimban állva közölte, hogy ha valaha is barátok voltunk, akkor ma itt leszek.

- És értékelem, hogy ennyit megtettél, tényleg. Sokat jelent. Ez a nap egyáltalán nem volt könnyű nekem. És talán nem hiszed el, de ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam, és Bill is. Még mindig ugyanaz a két ember vagyunk, akikkel régen együtt lógtál. Szeretném, ha még mindig a barátomnak tarthatnálak, Gus, de ahhoz el kell fogadnod, hogy Bill és én együtt vagyunk. Ha erre nem vagy képes, akkor egyenesen mehetsz is ki az ajtón.